A mikrofonnál Ungváry Rudolf, a többi előadó serényen jegyzetel. Fotó: Budapest Beacon

Bevándorlás, biztonság és beilleszkedés címmel rendezett konferenciát szombaton Budapesten a Bokros Lajos volt pénzügyminiszter elnökölte a Szabadság és Reform Intézet. A hat előadó – köztük három volt miniszter – az európai és észak-amerikai bevándorlás jelentette kihívásokat, veszélyeket és sikereket mutatta be a hallgatóságnak. Míg például Ungváry Rudolf író inkább az iszlám jelentette veszélyre helyezte a hangsúlyt, addig Bokros Lajos, a Szabadság és Reform Intézet kuratóriumi elnöke, egyben a Modern Magyarország Mozgalom elnöke szavaiból az derült ki: Nagy-Britannia számára gazdaságilag kifejezetten hasznos a bevándorlás. Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő politológus a többségében mohamedán franciaországi bevándorlók és a szekuláris, laikus francia állam közti feszültséget mutatta be. Soós egyáltalán nem tartja kizártnak Marine Le Pennek, a Nemzeti Front elnökének köztársasági elnökké történő választását.

A Facebookon is meghirdetett eseményen Boris János szerkesztő, műfordító, a Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója rövid bevezetője után Ungváry Rudolf író az iszlám és a muszlim közti különbségről beszélt. A muszlim kizárólag a vallást jelenti, míg az iszlám „a vallás politikai megnyilvánulását, megvalósulását”. Szerinte nem létezik „politikai iszlám”, pontosabban az iszlám már önmagában is politikai. Politikai iszlámról beszélni olyan, mint „Balaton-tóról”. „Ilyen felfogásnak a zsidó-keresztény kultúrában már évszázadok óta nyoma sincs” – hangsúlyozta. Míg a keresztény világban nem kell annak féltenie az életét, aki Jézus létét kétségbe vonja, addig aki iszlám részről kétségbe vonja Mohamed életét, annak kell. Ungváry arra hívta föl a figyelmet, hogy Tunézia kivételével „minden mohamedán többséggel rendelkező állam magát iszlám államnak deklarálja”.

Ungváry szerint a menekültek mellett kiálló európai jogvédők nem hallgatják meg azokat a mohamedán gondolkodókat, akik képmutatásnak tartják tüntetni a Mohamed-karikatúrák ellen, ugyanakkor nem tüntetni az ISIS ellen. „Az iszlám világban a vallási és a világi hatalom soha nem vált szét […] Az iszlám egyszerre vallási és világi törvény” – idézte az író Dobrovits Mihály turkológust.

Ungváry hangsúlyozta: a befogadók ugyan mindig azt mondják, hogy a befogadásnak kellenek, hogy legyenek feltételei, ám hogy mik lennének ezek a feltételek, azt nem közlik.

„Az iszlám ott tart, ahol a harmincéves háború (1618-1648 – a szerk.) idején az európai társadalom tartott” – folytatta Ungváry Rudolf, aki ab ovo nem utasítja el a bevándorlást, ám „ennek kellene valamilyen útját-módját megvalósítani”. Figyelmeztetett: ha a demokraták nem rendezik ezt a kérdést, akkor a szélsőjobb fogja rendezni. Mindenesetre „az iszlám ki fogja izzadni a saját felvilágosodását, amihez azonban időre van szükség” – jegyezte meg.

Úgy folytatta: a menekülteket befogadó államoknak konkrétan rögzíteniük kellene, hogy a sária mely passzusai tilosak, és a menekültekkel a befogadásért cserébe alá kell íratni, hogy lemondanak a sária ezen passzusainak alkalmazásáról. Szerinte akik – amúgy teljes joggal – tiltakoztak, amiért az alaptörvénybe bekerültek Magyarország keresztény gyökerei, nem akarják iszlám relációban ugyanezt az elvet alkalmazni.

„Az elmúlt években Franciaországban a mindennapi valóság részévé vált […] az iszlamista terrorizmus” – kezdte előadását Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő. „Az elmúlt években Franciaország teljesen újraszabályozta a titkosszolgálatok munkáját” – folytatta, hozzátéve, hogy – bár 2001. szeptember 11-e után Franciaország még élénken tiltakozott az ellen, hogy biztonsági okokból az Egyesült Államok csorbított bizonyos szabadságjogokat – a saját terrormerényletei után az egyesült államokbelihez hasonló szabályozást fogadott el.

Bár napjainkban Franciaországba sokkal kevesebb menedékkérő érkezik, mint Németországba, a francia menekültügyi rendszer nem nagyon bírja a nyomást – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a zsidó és a muszlim közösségek közt van feszültség. „A zsidó közösség hangulata, érzése, személyes jólléte egyfajta barométere azoknak a társadalmi feszültségeknek, melyeket a bevándorlás, az iszlám, a terrorizmus – ezek természetesen nem szinonimák – okoznak Franciaországban” – fogalmazott.

Lassan másfél évet jelentene, ha a 2017-es köztársaságielnök-választásig meghosszabbítanák a rendkívüli állapotot – márpedig a kormány ezt szeretné – hangsúlyozta Soós. „Ez azt jelenti, hogy a folyamatos rendkívüli állapot normalizálódik” – magyarázta.

Szerinte a migráció okozta társadalmi feszültségek sokkal inkább negyven-, mint kétéves problémák. Franciaország „nem volt fölkészülve arra, hogy a multikulturális társadalom kihívásaival megbirkózzék”. A francia államot nem érdekli az állampolgár nemzetisége és vallása, ennek megfelelően nem ismer el bizonyos csoportokat, mert ez sértené az állampolgári jogegyenlőséget. A muzulmánok speciális közösségi igényekkel léptek föl, de a laikus állam „ezzel nem tudott mit kezdeni”. Egy 1905-ös törvény szerint a francia állam nem finanszíroz semmilyen hitéleti tevékenységet, például „nem adhat pénzt templomépítésre”. Csakhogy 1905-ben mind a különböző keresztény felekezeteknek, mind a zsidóságnak megvolt az infrastruktúrája, az iszlámnak – melynek ráadásul túlnyomó részben szegények a hívei – nem. Tehát – magyarázta tovább Soós – a francia állam laicitása, ha nem is szándékosan, de a muszlim közösséget „nagyon nehéz helyzetbe hozta”. Ez jelentős nemzetbiztonsági kihívás, ugyanis „ha a francia állam nem fizet, majd fizet valaki más”, aki viszont ezért valamit kér cserébe.

A Franciaország-szakértő úgy folytatta: külvárosok népe és a rendőrség között a kapcsolat „pocsék”: míg a XVI. kerületben – ez Párizs Rózsadombja – az állampolgárok megkapják a rendőröktől az „uram”, „asszonyom” megszólítást, addig Saint-Denis-ben a csendőrpertu divatozik. „Ez az állampolgárok egyenlőségének az elvét finoman fogalmazva is sérti” – fűzte mindehhez hozzá Soós.

Míg a XX. században az értelmiségi közbeszéd inkább bal-, addig most alapvetően jobboldali Franciaországban. Arra a kérdésre is, hogy ma mit jelent franciának lenni, inkább a jobboldali értelmiség reflektál.

„Az elmúlt tíz évben a Nemzeti Front nagyon jelentős kommunikációs és tartalmi fordulatot hajtott végre” – folytatta Soós, hozzátéve, hogy „a cukiságkampánynál sokkal többről van szó”. Marine Le Pen pártelnök – apjával, Jean-Marie Le Pen volt pártelnökkel ellentétben – nem vállal közösséget a rasszizmussal és a homofóbiával, apját pedig kizárta a pártból. A Nemzeti Front (FN) kifejezetten azzal kampányol, hogy ők a hagyományos köztársasági értékrend egyetlen hiteles védelmezője. „Mi mindenkit szívesen látunk, aki a hagyományos köztársasági értékrendet követi” – idézte Soós Marine Le Pent, hozzátéve, hogy a Nemzeti Front a jelentős részben muzulmánok által lakott külvárosokban terjeszkedik. Az FN egyre népszerűbb a zsidók, a nők és a homoszexuálisok között. „A Nemzeti Front elkezdte megszólítani azokat a kisebbségeket, amelyek veszélyeztetve érzik magukat vagy a bevándorlás miatt, vagy azért, mert a köztársasági értékrendet szétcsúszni látják” – hangsúlyozta.

Donald Trump győzelme az Egyesült Államokban Marine Le Pen malmára hajtja a vizet: kiderült, hogy „bármi megtörténhet”, függetlenül a közvélemény-kutatási adatoktól. Soós szerint, ha a nagy pártok nem reagálnak azokra a kihívásokra, melyekre a Nemzeti Front igen, akkor Marine Le Pen előbb-utóbb köztársasági elnök lesz.

Ara-Kovács Attilát hallgatja a konferencia többi előadója. Fotó: Budapest Beacon

Ara-Kovács Attila, a Demokratikus Koalíció (DK) külpolitikai szakértője arra hívta föl a figyelmet, hogy Délkelet-Ázsiából sokkal könnyebben megy az integráció akár New Jerseyben, akár Párizsban, mint a Közel-Keletről. Szerinte ennek nem lehet csak kulturális magyarázata, „hisz óriási a különbség a távol-keleti kultúrák és a nyugati kultúra között is”.

A szakember egy, az ENSZ által megrendelt, az arab államokban 2001. szeptember 11-e után végzett felmérésre hívta föl a figyelmet. A huszonkét arab országban végzett kutatás szerint az összesen mintegy 380 milliós arab világ fele a mezőgazdaságban dolgozik, de a GDP-nek csak a tizenöt százaléka származik a mezőgazdaságból. A lakosság hatvan százaléka huszonöt év alatti. 2020-ra 51 millió munkahelyet kellene teremteni ahhoz, „hogy ne legyen elviselhetetlen a munkanélküliség”.

Úgy folytatta: a tízmilliós Görögországban hatszor annyi fordítás születik angolról görögre, mint a mintegy 380 milliós arab világban angolról arabra, ráadásul ez utóbbiak „igen jelentős része vallási irodalom”.

Spanyolország egy főre jutó GDP-je magasabb, mint a 380 milliós arab világé, holott ez utóbbiban Szaúd-Arábia is benne van – közölte Ara-Kovács, hozzátéve, hogy a lakosság hatvanöt százaléka analfabéta vagy majdnem az.

Az iszlám világban létrejött liberális kísérlet – Ara-Kovács Tunéziát említette – ugyanúgy nagyon törékeny, mint a helyi nacionalista diktatúrák. A demokrácia – a szakember a nem arab Törökországgal példálózott – sem egy sikertörténet.

Az ENSZ által megrendelt kutatás számsoraiból és a fentiekből az következik, hogy ezek az országok semmit sem tudnak kezdeni a globalizációval, a társadalmak frusztráltak és bezárkózóak. Az arab tavasz szabad választásokat, és ezzel a legszörnyűbb vallási szélsőségeseket hozta el – folytatta a DK külpolitikai szakértője.

Az arab világ frusztráltságára a Nyugat frusztráltsággal válaszol. Ennek példája a Brexit, Trump, Orbán Viktor vagy a V4-ek. Ez a két frusztráltság nagyon hasonlít egymásra – vélte.

Ha valahol a világon működött a beilleszkedés, az Amerika – hangsúlyozta Jeszenszky Géza. A volt külügyminiszter szerint az emberiség története vándorlások – köztük bevándorlások – története. Arra hívta föl a figyelmet, hogy az ezeregyszáz éve a Kárpát-medencébe érkező magyarok is bevándorlók voltak, „ilyen alapon rokonszenvezni illene a bevándorlás tényével”.

Szerinte a középkori Magyarország eredményeihez az újabb bevándorlók – mint az erdélyi szászok, a felvidéki cipszerek, a megszelídült kunok vagy a török kivonulása után a Délvidék benépesítői – jelentős részben járultak hozzá.

Észak Amerikában a bevándorlók az őslakos indiánokat részben kiirtották, részben visszaszorították. A bevándorlók – messze nemcsak angolok, hanem skótok, írek, németek, skandinávok – sikeresen váltak amerikaivá, létrehozva „azt az angolszász jellegű kultúrát, amelyet ma is Amerikára jellemzőnek tekintünk”. A nyelv egységessé vált, de a származástudat sokakban megmaradt.

A francia bevándorlás egy másmilyen fejlődési utat eredményezett Kanadában: megjelent a kétnyelvűség. Québecben több népszavazás is volt a Kanadából való elszakadásról, ezek azonban sikertelenek voltak, „mivel nem üldözték őket” – mondta a volt külügyminiszter.

Akik a kezdetekkor Észak-Amerikába vándoroltak, azok főleg üldözöttek voltak, mégpedig vallásuk miatt. A XIX. századtól vándoroltak ki olaszok, közép-európaiak, illetve a cári oroszországi pogromok elől menekülő zsidók. Bár a tudat megmaradt a származásról, többségükben egy-két nemzedék alatt sikeresen beolvadtak – folytatta az egyetemi tanár, volt washingtoni, majd oslói nagykövet.

A gyors és sikeres beilleszkedést Jeszenszky a plebejus hagyományokkal, a vallási türelemmel és a bevándorlók iránti igénnyel magyarázta. A hatvanas években erre épült rá a feketék polgárjogi mozgalma, mely elérte célját: a feketék magasabb pozíciókba kerülhetnek, tanulhatnak.

A XX. században nagyszámú távol-keleti is bevándorolt az Egyesült Államokba. Az ő befogadásuk is könnyen ment – tette hozzá a volt külügyminiszter. A távol-keletiek sikeres integrációjának okát Jeszenszky abban látja, hogy „alkalmazkodók voltak, és azok is maradtak”, valamint „nem volt agresszív saját vallásuk”. Az ázsiai nők befogadásának Jeszenszky szerint „bizonyos szexuális vonzerő” is az oka: a fehér férfiak ugyanis szerinte szeretik a távol-keleti nőket.

Ugyancsak a XX. században érkezett Latin-Amerikából nagy tömegű spanyolajkú népesség az Egyesült Államokba. Az ő integrációjuk szintén sikeres – folytatta a volt politikus-diplomata.

Összegezve mondandóját, Jeszenszky többek közt abban látja az észak-amerikai integráció sikerét, hogy a bevándorlók részéről nagy volt a vágy a beilleszkedésre, „nem merült föl a párhuzamos társadalom igénye”. Ugyanakkor az amerikai modell egyáltalán nem tiltotta, „hogy a kisközösségek őrizzék hagyományaikat” – mondta. „Önkéntes asszimiláció folyik” – tette hozzá.

„Kialakult egy globális gazdaság” – ezt már Göncz Kinga jelentette ki Szolidaritás vagy morális pánik című előadásának a kezdetén. A globális gazdaságot nem követte egy globális kormányzás kialakulása.

A volt külügyminiszter szerint „az alsóközéposztály életkörülményeit pedig fenyegeti a globalizáció”, ezzel összefüggésben megszűnőben van a hagyományos bal-jobb tengely, a populista elitellenesség viszont fölerősödött. A bezárkózás és a nacionalizmus hangoztatásával politikai sikereket lehet elérni. „Kísértetiesen hasonlít egymásra az, amit Trump ígér a mexikói határon, és amit Orbán Viktor csinál a magyar kerítéssel” – folytatta Göncz Kinga, hozzátéve, hogy mindez együtt jár a liberális demokrácia értékeinek megkérdőjelezésével. Megjelenik a bűnbakkeresés – a migránsok erre tipikusan alkalmas csoport – és az ellenségképzés.

Mindezzel párhuzamosan európai uniós állampolgár fiatalok radikalizálódnak és válnak az ISIS híveivé. Ezt Göncz Kinga az elbizonytalanodással magyarázza – ráadásul ez a probléma teljesen felkészületlenül találta az Európai Uniót.

Magyarország a populista mozgalmak élharcosává vált, a visegrádi államok „is felzárkóznak” Magyarországhoz. „A visegrádi egységet eddig semmi sem tudta így elősegíteni” – mondta a volt külügyminiszter. „Egy létező társadalmi problémára nem racionális válasz születik.” Európa továbbléphet a „morális pánik” irányába, de annak az európai integráció áldozatul fog esni – vélte a Magyar Szocialista Párt volt európai parlamenti képviselője.

Göncz Kinga szerint szükség lenne egy, az embercsempészet ellen hatékonyan föllépni képes egységes európai határvédelemre. Szintén közös európai migrációs politikára lenne szükség, melynek részeként be kellene engedni Európába embereket, „de szűrve”.

A munkaerő nemzetközi áramlásának gazdasági-pénzügyi-jóléti hatásai Európában című előadásában a házigazda Bokros Lajos „egyfajta embermérleget” próbált készíteni. Szigorúan pénzügyi-gazdasági szempontból nézve egy bevándorló értéke függ az életkorától, a képzettségétől és attól, hogy egy adott helyzetben hányan érkeznek Európába – közölte a volt pénzügyminiszter. Ha kevesen érkeznek, és akik érkeznek, azok zömmel fiatalok, az gazdaságilag előnyös. Ha sokan jönnek, de elsősorban fiatalok, „az még mindig inkább előny mint hátrány”. Ha rövid idő alatt sok idős és beteg ember érkezik, „az egyértelműen hátrány”.

A Szabadság és Reform Intézet kuratóriumi elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy a bevándorlók nem veszik el „a bennszülöttek munkáját”, hanem olyan munkákat végeznek el, amelyeket a bennszülöttek nem hajlandók. Ugyanakkor hoznak is munkahelyeket, „melyek az ő hiányukban nem léteznének”.

A Modern Magyarország Mozgalom elnöke szerint, ha van a bevándorlásból jelentősen profitáló ország a Földön, az Nagy-Britannia. Ez akkor is így van, ha a Brexit hívei a bevándorlással érveltek a kilépés mellett. „A bevándorlók többsége Nagy-Britanniában magasabban iskolázott, termelékenyebb és kevesebb terhet jelent a közszolgáltatások szempontjából, mint a bennszülöttek” – idézett a volt pénzügyminiszter saját, a legújabb Élet és Irodalomban megjelent írásából.

Életkora miatt a britek több mint egyharmada nem fizethet személyi jövedelemadót, a bevándorlóknak azonban kevesebb, mint az egynegyede – érvelt Bokros a britanniai bevándorlás Nagy-Britanniára nézve előnyös volta mellett.

Tavaly 1,1 millió menekült és bevándorló érkezett Németországba. Ez hatalmas szám a 82 milliós Németország lakosságához képest. Ők – folytatta a politikus-közgazda – öt éven át évi egymilliárd euróba kerülnek a német költségvetésnek. Öt év után azonban pozitív lesz az egyenleg.

Nem kell korlátlanul mindenkit befogadni, „a szolidaritásnak is vannak határai, de nem hirdethető fajgyűlölet, idegengyűlölet és kirekesztés, mert ez ütközik nemcsak az európai, hanem a keresztény értékekkel is” – zárta előadását Bokros Lajos.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):