Rövid időn belül mindjárt két óriási pofonba szaladt bele a paksi atomerőmű bővítéséhez foggal-körömmel ragaszkodó Orbán-kormány, a brüsszeli aggályok azonban eltörpülnek a projekt környezetet és energetikát érintő lehetséges következményei mellett. Mindez az új atomerőműblokkok környezeti hatástanulmányáról készült szakmai véleményből derült ki.

A Budapest Beacon által már taglalt kötelezettségszegési eljárás volt az első pofon: az Európai Bizottság (EB) megítélése szerint a magyar hatóságok eltértek a közbeszerzésre vonatkozó európai uniós (EU) szabályoktól, amikor közvetlenül, pályáztatás nélkül adtak megbízást az orosz Roszatomnak a paksi atomerőmű két új blokkjának megépítésére és fölszerelésére.

A második pofon a tiltott állami támogatással kapcsolatos, lapunk által szintén megírt vizsgálat: ezzel kapcsolatban Brüsszel arra kíváncsi, egy magánberuházó is hasonló föltételek mellett finanszírozta volna-e a projektet, illetve hogy Magyarország beruházása állami támogatásnak minősül-e.

Az uniós energetikai regulákkal való azonosulás kérdései egy külön vizsgálat tárgyát képezik.

Lázár János kancelláriaminiszter és Aszódi Attila, a beruházásért felelős kormánybiztos rögtön a paksi bővítés védelmére sietett, és lelkesen hivatkoztak José Manuel Barroso, az EB volt elnökének még közel két éve, elnökként írt levelére, melyben szerintük Barroso mindenre rábólintott Pakssal kapcsolatban, csakhogy ez nem igaz. A levél ugyanis arról tanúskodik, hogy az EB-nek általánosságban az Euratom alapján ugyan nincs kifogása a magyar-orosz egyezmény ellen, de a megvalósítása során be kell tartani minden egyéb uniós jogszabályt, különös tekintettel az állami támogatással és a közbeszerzésekkel kapcsolatos előírásokra. Eszerint tehát, bár Lázárék a levéllel szerettek volna takarózni, az csupán annyit bizonyít, hogy Barroso előre szólt: baj lesz belőle, ha megsértik az uniós jogot – emlékeztetett Facebook oldalán Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti (EP) képviselője (képünkön), akinek a panasza nyomán indult el a brüsszeli vizsgálat.

„Hazug beruházás hazug tanulmánya”

Jávor Benedek korábban azt mondta: létezik tanulmány a tervezett paksi beruházásról, a kormánynak azonban „igen jó oka van, hogy ezeket ne hozza nyilvánosságra”. Bár a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Energiaklub ki akarta perelni a dokumentumot, ez azért nem sikerült, mert a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) szerint nincs tanulmány.

A Magyar Villamos Művek (MVM) belső köreiből származó dokumentum, illetve a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) feljegyzése – melyeket korában Jávor hozott nyilvánosságra – azonban egészen másról tanúskodott. A környezeti hatástanulmány elképesztően alacsony színvonalú, elemi szempontokat sem vesz figyelembe, téves, idejétmúlt előfeltevésekből indul ki, nem számol reális piaci feltételekkel, nem vizsgálja a rendszerbeilleszthetőség kérdéseit, a beruházás pedig környezetvédelmi szempontból is aggályos, ugyanis a párhuzamosan üzemelő hat blokk hűtővízellátása nem oldható meg problémamentesen.

Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutott a MA-NAP Zrt. A céget – mint arról ugyancsak beszámoltunk – Jávor kérte föl az új atomerőműblokkok környezeti hatástanulmányának vizsgálatára, a megszületett szakmai vélemény pedig gyanúsan egybecseng az MTA és az MVM korábban kiszivárgott aggályaival.

A paksi bővítés hatástanulmánya nagyszámú ellentmondást és szakmai hibát tartalmaz, valótlan adatokon és előfeltevéseken alapul. Nem a tényleges erőművet engedélyezik, hanem valami irreális vágyálmot – mondta Jávor Benedek a szakmai véleményt bemutató keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

Hamis időpontok, feltételezett élettartam, kifelejtett költségek

Már az üzembe helyezés időpontja is hamis, hiszen a szerződések szerint 2026-re mindkét új paksi blokknak üzemelnie kellene, a tanulmány ezzel szemben a második blokk 2030-as rendszerbe állításával számol. Mindkét időpont életszerűtlen, ha figyelembe vesszük, hogy globálisan az elmúlt tíz év során üzembe helyezett blokkok átlagos építési ideje 9,4 év volt, Oroszországban pedig még rosszabb ez az arány: ugyanezen időszak alatt három blokkal készültek el 19,2 és 26,8 év közötti építés után. Ennek alapján aligha megvalósítható a két új paksi blokk öt év alatti megépítésének terve.

A tervezett hatvanéves élettartam szintén nem reális – az élettartam alatti, és így például a meghosszabbítás költségeit a hatástanulmány nem is említi –, megvalósíthatóságát gyakorlati tapasztalatok nem támasztják alá, ráadásul a jelenlegi reaktorok leállítására átlagosan negyven évnyi üzemidő után kerül sor. Ez a tapasztalat, minden más csak feltételezés.

Irreális igénybecslés, problémás rendszerbeillesztés

A szakértői vélemény szerint a kutyának sem kell majd annyi áram, mint amennyit az új atomerőmű – a régivel együtt, hiszen a jelenleg üzemelő négy blokkot bár szép sorjában, de a tervek szerint csak 2035-ig állítják majd le – termelni fog. Addig termel a jelenlegi négy blokk kétezer megawattot – illetve 2030-tól egyre kevesebbet –, míg a két új 2400-at. 4400 megawattra viszont nincs szükség – a hatástanulmányban egyszerűen túlbecsülik a jövőbeni fogyasztói igényeket –, de még ha lenne, akkor sem adható át ennyi energia a hálózatnak.

A hatástanulmányban viszont még utalás szintjén sem említik a rendszerbeillesztés vagy tartalékbiztosítás eszközeit, pedig ezeken áll vagy bukik a projekt sikere. Üzemzavar esetén például új tartalékkapacitás kell, hiszen Paks II. beindításával a rendszer legnagyobb blokkja nem 500, hanem 1200 megawattos lesz, tehát egy 700 megawattos nem nukleáris erőművet is építeni kellene – vagy fedezhető importból is a tartalék —, ennek költségei azonban szintén sehol sem látszanak a hatástanulmányban. Ezen kívül szükség van hálózatfejlesztésre: távvezetékre, és egy új alállomás létesítésére is.

A szakértői vélemény szerint még az első blokk rendszerbeillesztése sem egyszerű feladat, de a második hatékony belépése teljességgel korlátozott, nem több, mint a nukleáris lobbi túlkapása. Egyszerűen arról van szó, hogy az első új paksi blokk belépésével a hálózatra adható energia megközelíti majd a lehetséges maximális értéket, a második pedig így csak a régi paksi blokkok termelésének rovására állíthatna elő áramot. A szakvélemény szerint a második új blokk alig termelne többet, mint amennyi termeléskiesést a régi erőmű működésében a két új blokk okoz.

A szakvélemény szerint éppen ezért csak terheléskövető üzem képzelhető el az első tíz évben: éjjel például – mivel a régiek sokkal kevésbé megengedők ilyen szempontból, ezért az új blokkoknál – majd visszahúzzák a „gázkart”. A probléma csökkentésére megoldás lehetne például az úgynevezett szivattyús energiatároló, illetve az éjszakai terhelés növelése, ám a hatástanulmány ezekről sem tesz említést.

Ráadásul, a hatástanulmány szerint blokkok rendszerbeillesztése jelenleg senkinek sem feladata, miközben ahhoz, hogy a projekt megtérüljön, 95 százalékon kellene üzemelniük.

Az orosz hitel kamatát, mintegy 2,7 billió forintot ráadásul bele sem veszik a megtérülési számításokba. „Majd rendezi azt az államadósság-kezelő az adófizetők pénzéből” – fűzte hozzá Jávor Benedek.

Valószínűtlen árképzés

A piaci környezet alakulásának elemzése teljeséggel hiányzik a hatástanulmányból, pedig a Boston Conulting Group prognózisa szerint 2020-ig a villamosenergia nagykereskedelmi ára 30-35 euró/megawattóra környékén alakul majd, és hosszabb távon is csak maximum 55-66 euró/megawattóráig kúszhat föl, miközben a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NEA) számításai szerint a magyar projekt átlagos úgynevezett LCOE villamosenergia-költsége ennek duplájára tehető, tehát a prognosztizált árak mellett a projekt nem piacképes. (Az LCOE egy mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az erőmű teljes élettartamát tekintve mennyibe kerül egy megawattóra előállítása. Ez Paks II. esetében 107 euró/megawattóra – L. Á.)

Gond lesz a hűtéssel, itt maradnak a fűtőelemek

A hatástanulmány a környezeti hatásokat eleve manipulálja azzal, hogy a második blokk üzembe helyezését 2030-ra teszi, hiszen így elcsal négy évet, amikor a régi négy és a két új blokk is működni fog, ezzel megduplázva az okozott környezeti terhelést.

De ahogyan a rendszerbeillesztés részletei, úgy a Duna hőterhelésének elkerülésére szolgáló hűtőtornyok, vagy a hűtőtó tervei sincsenek benne a hatástanulmányban. Pedig ez nem elhanyagolható kérdés, hiszen a meleg víz kivezetésétől számított ötszáz méteren belül nem emelkedhet harminc fok fölé a folyó hőmérséklete. A vízhőmérsékletet maga az erőmű fogja mérni, tehát kecskére bízzák a káposztát.

Jávor szerinte egyenesen nevetséges, ahogyan a dunai vízhozam becslését végezte a tanulmány, mely nem évtizedes mérésekre alapozva, hanem csupán a 2014-es adatok alapján számolta ki a vízhozamot.

Az atomerőmű működését alapvetően befolyásoló rendszereknek háromszintű biztonsági tartalékkal kell rendelkezniük. Úgy tűnik, ez alól érdekes módon a hűtés kivétel. Pakson a jelenlegi erőmű is frissvizes hűtésű: az egyik oldalon befolyik, a másik oldalon pedig kifolyik víz, ráadásul mivel a jelenlegi csatornának nem elegendő a kapacitása, azt úgy tervezik bővíteni – a hatástanulmány egyébként semmilyen számítást nem tartalmaz megindokolandó a mélyítés mértékét –, hogy közben a régi reaktorok működnek. Másik csatorna jelenleg nincs, és a tervek szerint az új blokkokhoz sem lesz. A rendszer „hideg vagy meleg ágán bekövetkező üzemzavar vagy baleset egyaránt az egész erőmű működőképességét veszélyezteti” – áll a szakvéleményben.

Bár korábban a tervek másról szóltak, a kiégett fűtőelemek tárolását is az erőmű területén kell megoldani, ennek ellenére az erre szolgáló átmeneti tároló sem szerepel a hatástanulmányban.

Még nem épült meg egy ilyen blokk sem, de a hatástanulmány mégis hivatkozik rá

Mindezek mellett szinte már-már lényegtelen részletnek minősül, hogy az új paksi blokkok prototípusok – jelenleg Szentpétervárott és Novovoronyezsben épül egy ugyanolyan, de azok üzembeállítása csak 2018-ban vagy 2019-ben várható –, mégis, a hatástanulmány azt állítja: Paks II. környezeti hatásvizsgálatának és engedélyeztetésének műszaki feltételrendszere már megvalósult.

A szakvélemény szerint viszont ennek alapján nem bizonyított, hogy a bővítés mentes lenne a prototípus alkalmazásainak kockázataitól.

2016. március 15-től tehát elkezdheti Magyarország visszafizetni az orosz hitelt, melynek éves törlesztőrészlete mintegy háromszázmilliárd forintra rúg majd – Paks jelenlegi éves árbevétele 150-170 milliárd forint – egy olyan atomerőmű után, mely jó eséllyel még évekig nem fog termelni, és amelynek jövőbeni gazdaságossága és biztonsága is igencsak megkérdőjelezhető. Feltéve persze, ha az EU nem kaszálja el a projektet – és erre most minden esély megvan, de az még akár négy-öt évig is eltarthat – mondta Jávor Benedek. Addig még sok-sok (köz)pénzt el lehet tüntetni egy soha meg nem valósuló projektből.

A PM ezért követeli, hogy a hatóság utasítsa el Paks II. környezeti engedélykérelmét, és készüljön új, valós alapokon nyugvó hatástanulmány, valamint induljon új engedélyezési eljárás. „Fejezzék be a sunyi hazudozást Paks II. kapcsán, amit az EU és a magyar választók felé folytatnak” – összegzett a zöld EP-képviselő.