Fodor Gábor

„Gerbeaud Emil, Ganz Ábrahám, vagy Clark Ádám a Fidesznek a Jobbik által is használt frazeológiájával élve megélhetési bevándorló volt, és most nagyon büszkék vagyunk rájuk” – egyebek mellett ez hangzott el a Magyar Liberális Párt alapítványa, a Liberális Magyarországért Alapítvány által rendezett csütörtök délutáni budapesti kerekasztal-beszélgetésen. Az első panelben a témához értő jogászok, a másodikban politikusok járták körbe a kérdést. Ez utóbbin a liberális Fodor Gábor egy asztalnál ült a jobbikos Z. Kárpát Dániellel – igaz, neki is ment rendesen.

„A témát a Fidesz – leginkább azért, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai botrányokról – politikai témává tette. A Fidesz azt hiszi, hogy a társadalom többsége az ő álláspontját osztja, amikor bezárkózási politikát hirdet” – mondta megnyitójában a házigazda Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke. Hangsúlyozta: a menekültek teljesen kiszolgáltatottak, különös tekintettel arra, hogy még magyarul sem tudnak. „Magyarország nem célország, hanem átutaznak rajta a menekültek, de ettől a probléma még létezik” – tette hozzá az ellenzéki politikus.

„Az Európai Unió 1999-ben lényegében közös menekültpolitikáról határozott” – kezdte a probléma kezelésének nagy ívű bemutatását Nagy Boldizsár nemzetközi jogász. Ennek keretében született meg a dublini egyezmény, amely azonban nem határozott a tagállamok közötti tehermegosztásról. Egy szó sincs benne arról, hogy miképp kell ötvenezer emigráns koszovóit elosztani az EU huszonnyolc tagállamában – mondta az ELTE és a CEU jogászprofesszora. Szintén nincs a dublini egyezményben semmi, ami az Európán kívüli eseményre reagálna, holott csak Szíriából négymillió ember vándorolt el az elmúlt években.

Nagy arra hívta föl a figyelmet, hogy jóval kevesebb emigráns érkezik az EU-ba, mint a kilencvenes évek elején: 1992-ben hétszázezer fölött volt ez a szám, 2014-ben 436 ezer. „Ez az egyéni kérelmek számát jelenti” – mondta.

A szakember úgy folytatta: az 1951-es genfi egyezmény szerint „minden menekültnek joga papír nélkül is átlépni a határt”.

Magyarország produkálja a német szempontból illegális migrációt – vélte Nagy. Ha egy emigránst Magyarországon elkapnak, a kitoloncolást megelőzendő kénytelen beadni a menedékkérelmet, így viszont Németországban – azzal az indokkal, hogy egy EU-tagállamban beadta a kérelmet – már nem kap menedékjogot.

„Annyiban szerencsések vagyunk, hogy az ötvenhatos eseményekkel sok mindent el tudunk mondani. Sokan nagyon durván vitatják, amikor a Helsinki Bizottság párhuzamot von az akkori és a mostani menekülések között” – mondta Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság tárelnöke. (Mint lejjebb olvasható, ezt a párhuzam még többször előjött, a Jobbik politikusa viszont „falsnak és erőltetettnek” tartotta.)

Pardavi szerint az EU-s szabályozás kreálja az illegális bevándorlás nagy részét. „Minél agyonszabályozottabb egy ügy, annál rosszabb lesz a helyzet. Az emigránsok akkor is jönni fognak, ha nem szabad” – vélte. Szerinte, aki üldözés elől menekül, azt be kell engedni. Utána lehet gondolkozni azon, hogy mi legyen vele, de ne egy rendőr vagy egy határőr döntsön öt perc alatt. Azt mondta: még szíriaiak is voltak, akik Magyarországon nem akartak menedékkérelmet beadni, mert kilátástalannak tartották a bürokrácia elleni küzdelmet. Ehelyett inkább igyekeztek valahogy eljutni Németországba és ott beadni a papírokat, „mert ott tisztességesebb eljárásra számíthatnak”.

A kérdés jogi alapját az 1951-es genfi egyezmény jelenti – ismételte Nagy professzor szavait Huszár Katinka jogász, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársa. A genfi egyezmény szerint senkit sem szabad amiatt büntetni, hogy illegálisan érkezett egy országba. Közölte: bár van az EU-n belül a témát illető jogharmonizáció, ennek ellenére nem egyforma a jogi eljárás az EU egyes tagállamai között.

Nagy Boldizsár arra a demográfiai problémára hívta föl a figyelmet, hogy a fejlett országokban a népszaporulat jóval alacsonyabb a harmadik világ népszaporulatánál. Ez, valamint a gazdag országok munkaerőhiánya generálja a migrációt. A jogász szerint „nem az a kérdés, hogy mit mond a jog, hanem hogy mit gondolunk erről morális, vallási, történelmi alapon”.

„Még itt, Magyarországon is mindig gazdagabbak leszünk, mint mondjuk Csádban” – nézett optimistán a jövőbe Pardavi Márta. Úgy vélte: a kérdésben a politika részéről „erős a nyomás a szakmai szintre”: a politika szerint gyorsan el kellene mindenkit bírálni, és aki nem kap menedékjogot, azt haza kell zsuppolni. A Helsinki Bizottság társelnöke ugyanakkor azt mondta: teljesen érthetetlen, hogy az egyik menedékkérő miért van őrizetben, a másik meg miért nincs. „Ebben semmi szakmaiság nincsen, ez teljesen önkényes fogva tartás” – hangsúlyozta.

Nagy Boldizsár szerint egy nagyon gyors, „mondjuk két-négy hetes eljárásra” lenne szükség, „de ehhez még kellene pár száz ügyintéző és bíró”.

„A fogva tartást nem lehet egy migrációkezelési eszköznek fölfogni” – mondta Huszár Katinka. Az ENSZ munkatársa szerint kisgyerekes családokat őrizetben csak egészen különleges esetben kellene tartani.

A befogadó országnak számolnia kellene azzal, hogy a család nagy integrációs tényező – mondta Pardavi, aki egy példával illusztrálta a magyar hatóságok hozzáállását. Eszerint a Bevándorlási Hivatal „elképesztő akadályokat állít” az előtt, hogy egy Magyarországon élő, menedékjogot kapott szír apának az Isztambulban lévő gyerekei csatlakozhassanak apjukhoz (Az anya a gyerekek szeme láttára halt meg egy bombatámadástól Szíriában.) A hivatal ilyetén viselkedése hatalmas költségeket generál – mondta a Helsinki Bizottság társelnöke, hozzátéve, hogy a déli határon, Szeged környékén lévő úgynevezett gyűjtőpontokon szörnyű állapotok vannak, holott nem kellenének hatalmas összegek a jelentős javuláshoz. Ezt Nagy Boldizsár azzal toldotta meg, hogy Jordániában száznegyvenezer ember él a sivatagban fölállított konténerházakban. „Egy mobil WC fölállításánál nagyobb ívű dolog lenne őket segíteni” – mondta.

Nagy Boldizsár szintén megpendítette az 1956-tal való párhuzamot: van szerinte „a történelem bankja”: azaz 1956-ban menedéket kaptak Ausztriában vagy éppen Új-Zélandon. „Ezzel hitelt kaptunk, amelyet most azzal adunk vissza, hogy mi is befogadjuk a Szíriából vagy Afganisztánból idejött menekülteket” – mondta a jogászprofesszor.

A második panelben politikusok ültek le egy asztalhoz – már aki. A vitavezető, Dési János újságíró azt mondta: amikor a Demokratikus Koalíció számára kiderült, hogy a Jobbik képviselője is a vitázó felek egyike lesz, lemondta a pódiumbeszélgetést. Tuzson Bence, a Fidesz szóvivője egy nappal a rendezvény előtt mondta le. (Egy, a Magyar Liberális Pártból származó információnk szerint a Fidesz azt ígérte, hogy „valaki mindenképpen megy, valószínűleg Tuzson Bence”. A kormánypártot végül senki sem képviselte.) A PM-es Szabó Tímea kezdés előtt fél órával mondta le a rendezvényt, és valamiért az LMP sem látta szükségesnek a megjelenést – derült ki a Dési által elmondottakból.

Dési vitaindítónak azt kérte a vitázó felektől: sorolják föl a mai Magyarország három, szerintük legnagyobb problémáját. A négy politikus egyike sem említette sem a be-, sem az átvándorlást.

„A demokrácia masszív visszafejlődése, a korrupció és a kettészakadó társadalom a legsúlyosabb probléma” – vélte Szelényi Zsuzsa, az Együtt formálisan független országgyűlési képviselője, a menekültkérdést nem sorolva a legsúlyosabb problémák közé, de „nehézségnek, kihívásnak” nevezte azt. „Az a kérdés, hogy Magyarország az EU tagjaként hogy tud európai módon viselkedni” – mondta.

Tukacs István, az MSZP képviselője a szegénységet, az egészséget és az esélyegyenlőtlenséget nevezte a három legnagyobb problémának. „Egyetértek Gáborral: a kormánypártok a megroppant népszerűség miatt vették elő a menekültproblémát. Azt hiszik, ezzel szavazatokat lehet visszaszerezni. Ezt én messze elutasítom” – közölte. „Először a terrorizmusba próbáltak belekapaszkodni, majd jött a »nem akarunk együtt élni más kultúrájú kisebbséggel« szöveg, végül elővették a menekültügyet” – mondta a szocialista politikus. Úgy vélte: a kérdésben a demokratikusan és a nem demokratikusan, a humánusan és a nem humánusan gondolkodók között van különbség, nem pedig a jobb- és a baloldal között. A kormánypártok részéről aljas politikai játék folyik, ami nagyon visszaüthet, ha Kárpátaljáról – akár magyar, akár nem magyar nemzetiségű – emberek nagyszámban elindulnának Magyarországra – fogalmazott.

„Az első probléma, hogy a jogállam romokban hever, a demokrácia korlátozott. A demokrata ellenzéki pártoknak arra kell törekedniük, hogy fölépítsék a jogállamot. A második probléma az életminőség rossz volta. A harmadik a szegénység eszkalálódása” – mondta Fodor Gábor, aki szerint „erkölcsi kérdés, hogy miképp állunk az ügyhöz”. Arra hívta föl a figyelmet, hogy tavaly 42777 ember érkezett Magyarországra, de ebből csak 503 kapott menekültstátuszt, tehát valójában 503 emberről beszélünk. „A többi 42274 ember átlagosan egy napot töltött Magyarországon” – tette hozzá az MLP elnöke. Azt mondta: a helyzet – akár a szíriai, akár az ukrajnai történések miatt – változhat. A közegészségügyi vagy bűnügyi riogatásokat konkrét adatokkal meg lehet cáfolni – fogalmazott.

Alapvetően nem igaz, amit a kormány állít, hogy tudniillik a kérdést Magyarországnak kell megoldani, mert ez nagymértékben EU-ügy – közölte Szelényi Zsuzsanna. Úgy folytatta: Magyarországra nem nagyon jönnek itteni letelepedési céllal, „de én örülök, ha itt akarnak maradni, ez egy pozitív jelenség”.

A korrupciót, „az össznemzeti depresszió és a reprodukció hiányát: a kivándorlást és a fogyást” nevezte meg a három legfontosabb problémának a Jobbik alelnöke. Egy eszmefuttatás végén megtudtuk: Toroczkai Lászlónak, a szerb határ melletti Ásotthalom jobbikos polgármesterének, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom örökös vezetőségi tagjának „bukovinai felesége van, de a gyerekeket magyar szellemben nevelik”. Az nem derült ki, hogy az asszony észak- vagy dél-bukovinai, azaz a Szovjetunióból/Ukrajnából vagy Romániából származik-e, s azt sem tudtuk meg, hogy polgármesterné őnagysága milyen nemzetiségű.

„Aki szükséget szenved, annak segítséget kell nyújtanunk”, de Magyarországnak gazdasági bevándorlásra nincs szüksége – mondta Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke, aki szerint „a kormány bizonyos belpolitikai témáktól elterelendő tematizálja a kérdést”.

A problémáról nem azért beszél a kormány, hogy azt megoldja, hanem, hogy „az be legyen beszélve az emberek fejébe” – hangsúlyozta Tukacs István, aki szerint „a kormánypártok elképesztő részvétlenséggel beszéltek a dologról a parlamenti vitanapon”. Azt mondta: a problémát alapvetően helyben – Koszovóban, Szíriában, satöbbi – kellene megoldani. „Ebben nagy az EU felelőssége” – tette hozzá.

Nemcsak a Budapest Beacon tudósítójának, de az MSZP képviselőjének is föltűnt, hogy a menekültügyet egyikük sem említette a három legfontosabb probléma egyikeként. „Nem véletlen, hogy a kormánypárti kolléga nem jött el. Nem tudná az érveit megvédeni” – vélte az ellenzéki politikus.

Fodor ezután a Jobbiknak ment neki. „A Jobbik retorikája nagyon hasonló volt a Fideszéhez a parlamenti vitanapon” – mondta. Tukaccsal egyetértve úgy folytatta: „a kormánynak arra kellene törekednie, hogy az EU segítségével Koszovóban kezeljük a helyzetet”.

Fodor lényegében megismételte, amit Nagy Boldizsár „a történelem bankjáról” mondott: ahogy 1956-ban, de később, a rendszerváltásig magyarok menekültek Magyarországról, és kaptak segítő jobbot, „nekünk is kell segítő jobbot nyújtanunk”. Hozzátette: afgán menekültekkel kapcsolatban három német bíróság is kimondta, hogy nem szabad őket Magyarországra visszaküldeni, mert olyan borzalmasok itt a körülmények.

„Gerbeaud Emil, Ganz Ábrahám, vagy Clark Ádám a Fidesznek a Jobbik által is használt frazeológiájával élve megélhetési bevándorló volt, és most nagyon büszkék vagyunk rájuk” – pörkölt oda a liberális politikus egyszerre a Fidesznek és a Jobbiknak.

Ekkor kisebb különvita alakult ki az MLP és a Jobbik politikusa között. Z. Kárpát visszautasította, hogy van a nem demokrata, illetve a Fodor által említett demokrata ellenzék, és hogy a Jobbik az elsőhöz tartozna, emellett „falsnak és erőltetettnek” nevezte az 1956-os hasonlatot. Fodor azzal vágott vissza, hogy maga a Jobbik nyilatkozta, miszerint a demokratikus értékek nem fontosak neki, és ő – mármint Fodor – csak a Jobbik önmeghatározásából indul ki.

Tukacs visszautasította az 1956-os analógia fals voltát. Azt mondta: menekültügyben demokraták és nem demokraták között van a határ. Nem lehet a kérdést rendészeti problémaként kezelni.

Szelényi egyetértett Tukaccsal: a koszovói menekültek kérdése „összeurópai megoldást érdemel”. Hozzátette: Koszovó, mint állam lényegében nem működik, ennek következménye a menekültáradat.

Fodor Gábor szerint „nem szabad hagyni, hogy egy lényegében védtelen csoportból a kormány ellenséget kreáljon”. Szocialista képviselőtársához kapcsolódva zárásként azt mondta: beszédes, hogy a Fidesz képviselője az utolsó pillanatban lemondta a vitát. „Valószínűleg nehezen tudná megvédeni az álláspontját” – vélte.

A Budapest Beacon arról kérdezte Fodor Gábort, hogy miképp ülhetett le a jobbikos Z. Kárpát Dániellel egy asztalhoz. Az MLP elnöke Horn Gábort, a Republikon Intézet kuratóriumi elnökét idézte. Mint Fodor egykori SZDSZ-es frakciótársa fogalmazott, egy magánalapítvány megengedheti magának, hogy kiválogassa: kiket hív meg egy vitára és kiket nem, addig egy politikai párt vagy annak alapítványa nem tehet ilyet. „Ha a pártok véleményére vagyunk kíváncsiak, akkor nekünk mindenkinek kell meghívót küldenünk” – mondta a liberális politikus. A Budapest Beacon kérdésére, miszerint szerinte a Jobbik egy újnáci párt-e, a volt miniszter úgy felelt: „Én a Jobbikkal politikai harcban állok és a Jobbikot egy szélsőséges pártnak tartom.” Idevonatkozó ismételt kérdésünkre azt mondta: „Azt nem tudom, hogy újnáci vagy nem náci vagy régi náci. Elfogadhatatlan politikai értékvilágot képviselő pártnak tartom őket.” További érdeklődésünkre, miszerint egyetért-e saját magával abban, hogy vitaképesnek tart egy jobbikos politikust, Fodor azt mondta: „A magyar politikai életnek egy része az elmúlt években megpróbálta bojkottálni a Jobbikot, de ez nem vezetett eredményre, teljes kudarcot vallott, a Jobbiknak csak nőtt a népszerűsége. Teljesen helyénvaló, hogy vitatkozni kell velük.” További érdeklődésünkre azt mondta: a lehető legrosszabb véleménnyel van a Jobbikról, de a liberális demokráciának része a vita. A Budapest Beacon fölvetésére, miszerint nem inkább a lehetséges Jobbik-szavazókat kellene-e megszólítani, úgy reagált: ő is, pártjának aktivistái is „folyamatosan járják a vidéket”, a jobbik politikusaival történő vitát azonban ez nem helyettesíti.