Fotó: MTI, Koszticsák Szilárd

Több ezren vettek részt azon a péntek esti tüntetésen a budapesti Kossuth téren, melynek szervezői – magánszemélyek és civilszervezetek egyaránt – az emberséges menekültpolitika mellett tettek hitet, sőt: törtek lándzsát. Törley Katalin és Papp Réka Kinga énekelt. Göncz Árpád nagyon meg lett tapsolva.

A számos magánszemély, valamint több civilszervezet által jegyzett és a Facebookon is meghirdetett tüntetésen megjelent számos politikus, közéleti szereplő, mint például Molnár Gyula, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke, Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke, Juhász Péter, az Együtt alelnöke, Gulyás József, az Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) Országos Tanácsának volt elnöke, Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke, Ungár Klára, a Fidesz, majd az SZDSZ volt országgyűlési képviselője, Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet volt főigazgatója, Farkasházy Tivadar felesége, Mimi, Kész Zoltán, Veszprém és környéke független országgyűlési képviselője, Sándor Zsuzsa, a Legfelsőbb Bíróság volt szóvivője, Majtényi László volt adatvédelmi biztos és sokan mások.

A Schilling Árpád színházi rendező, a rendezvény konferansziéja által elsőként a színpadra szólított Molnár Piroska Kossuth-díjas színésznő, a Nemzet Színésznője az Elindultam szép hazámból című emigránsnépdalt adta elő, majd Schilling arra hívta föl a figyelmet, hogy „nem kívánjuk eltolni magunktól” az Aleppo bombázása miatti felelősséget. Köszönetet mondott a szervezőknek a szervezésért, a közönségnek pedig azért, hogy eljött. Szavaiból kiderült: a rendezvény egyik jegyzője, Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház volt főigazgatója éppen rendez, így nem tudott részt venni az eseményen, „úgyhogy be kell, hogy érjétek velem”.

„A bajbajutott emberen segíteni kell” – mondta Schilling, hangsúlyozva, hogy nem a kormány politikájával fog foglalkozni ez a tüntetés, „hanem magunkkal”. Mint fogalmazott, „a félelem és a gyűlölet fogságában élünk jó ideje”.

„Ha bármilyen nemű, korú, gondolkodású, kultúrájú ember segítséget kér, azt meg kell adnunk neki” – vette át a szót Váradi Gyöngyi, négygyerekes anyuka. Hatalmas tapsot kapott, amikor közölte: „nem vagyok hajlandó rettegésben élni, és gyűlölni olyan embereket, akiket nem is ismerek, soha nem is találkoztam velük”, majd Schilling fönti állításának mondott ellent, ugyanis beszéde a kormány élveboncolásába kezdett annak menekültpolitikája miatt.

Bosnyák Viktória író, műfordító A kacifánt nem elefánt című meséjének rövidített változatát olvasta föl, majd Schilling ugyanígy tett Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező levelével. Eszerint a kereszténység nem azt tanítja, hogy „bezárjuk a szívünket az elesettek és a nyomorultak előtt”. Tarr egyebek közt a kerítésépítésre, a menekültek elleni rendőri erőszakra és a minimális szolidaritás megtagadására hívta föl a figyelmet. Meg kell mutatni, hogy „mégsem vagyunk ennyire borzalmasak, mint ahogy ezeknek az embereknek a szeméből kiolvashatjuk” – állt a filmrendező levelében.

Bródy János a Mit tehetnék érted című számát adta elő, majd a Tanítanék három képviselője, Törley Katalin, Pilz Olivér és Sulyok Blanka olvasott föl számos, a menekültüggyel kapcsolatos kérdést. „A kérdések feltevését, az értelmes vitát eleve elhetetlenítette a szavazást előkészítő politikai gyűlöletkampány. A vizualitásra fogékony fiatalok elméjébe beleégnek az előregyártott, zsigeri félelmekre ható sablonválaszok” – hangzott el. Pilz Olivér szerint a már Magyarországon élő menekült fiatalok integrációjának „elsődleges terepe az iskola”, az állam viszont „lemondott az integráció gyakorlatáról, és szívesebben szegregál” akár fogyatékosokat, akár cigányokat. „A kételkedés, a megkérdőjelezés útja nehezebb út, mint a kész válaszoké” – mondta Törley Katalin.

A Magyarországért Mozgalom (leánykori nevén: feketeruhás nővérek) nevében Sándor Mária és Varga Andrea arról beszélt, hogy nővérként az egészség, az emberi élet védelme a hivatásuk. „A magyar egészségügy kiáll az elesettek, a kiszolgáltatottak mellett. Ott leszünk mindig, ahol az emberek életének védelme érdekében kell szót emelni. Kötelességem szolgálni minden embert, legyen az magyar, szír, afgán, iraki, menekült. Nem kérdezhetem: »Hát téged ki küldött?«” – mondta – pontosabban üvöltötte – Sándor Mária.

„Sajnos minket (cigányokat – Sz. P.) sokszor nem a nemzet részeként tekintenek. Sokszor kell mindnyájunknak szembenézni az előítéletekkel” – mondta Lakatos Béla, Ács polgármestere. „Ezrével szegregálják a cigánygyerekeket” – tette hozzá. Szavaiból az derült ki: a munkaerőpiacon is jelentős hátrányban vannak a cigányok a társadalom többségi tagjaihoz képest. „Rengeteg menekült van, aki a kapunál áll, és nem tud bejutni, nem kap semmilyen esélyt tőlünk” – zárta beszédét.

Donáth László evangélikus lelkész az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezett annak közelgő hatvanadik évfordulója alkalmából. Hatalmas taps kísérte „Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság örökös elnöke” elhangzását.

Később – Bibó István nyomán – a gyűlölet meghaladásának mikéntjéről elmélkedett. „Csak úgy győzzük le a gonoszt, ha nem gyűlölködünk” – mondta. „Ha ugyanolyanokká válunk, mint azok, akiktől szenvedünk, semmivel sem vagyunk jobbak náluk” – tette hozzá.

Szintén hatalmas taps kísérte Iványi Gábor nevét, aki „évek óta ott van a határon, hogyha mást nem, kenyeret, vizet, és mozgó WC-t vigyen”.

Beszéde végén Donáth a vasárnap este kezdődő zsidó újévről – illetve a bűnök ilyenkor szokásos megbocsátásáról – is említést tett.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke és Juhász Péter, az
Együtt alelnöke. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Bálint András Kossuth díjas színész József Attila Levegőt! című versét szavalta el, majd Schilling Árpád a népszavazás hátteréről egyebek közt azt mondta: 2015 szeptemberében az Európai Tanács hozott egy kötelező döntést a Görögországból és Olaszországból más EU-tagállamokba áthelyezendő menedékkérőkről. Ez 1294 menedékkérő magyarországi elhelyezését írja elő. „Minden hétezerötszázadik magyarra jut egy menedékkérő, ami azért nem túl nagy szám” – közölte Schilling. Hozzátette: utóbb a kötelező kvóta „politikai akarat hiányában lekerült a napirendről”. Mint fogalmazott, „nincs miről szavazni, emberek”. Mivel – gyaníthatóan szándékosan – nem világos, hogy „ki mellett és ki ellen kellene állást foglalni a kérdésre való válasszal”, a kérdés álkérdés, a demokrácia kicsúfolása.

A konferanszié úgy folytatta: „a magyar államnak először is megfelelő körülményeket kellene biztosítania az országhatáron kívül és belül várakozó menekültek számára”. Bár a tüntetés elején ő maga mondta, hogy az nem a kormány politikájával fog foglalkozni, most mégis megjegyezte, hogy „közel tízmilliárdba került a kampány, amelyet a kormány finanszírozott”. A kormány népszavazási jelszavát parafrazálva azt mondta: „ne kockáztassunk, inkább kerüljük el a szégyent”. Arra hívta föl a figyelmet, hogy 1956 után kétszázezer embert fogadott be a Nyugat.

Erős kezdéssel nyitott egy, a Migszolban aktivista gázai arab menekült, ugyanis arról beszélt, hogy 2014 júliusában és augusztusában Izrael több mint kétezer embert ölt és több mint tízezer embert sebesített meg, több mint tizennyolcezer otthont pusztított el és több mint száztízezer embernek kellett elhagynia Gázát. (Arról viszont nem tett említést, hogy a Gázát uraló iszlamista terrorszervezet, a Hamász ezt megelőzően Kasszám-rakétákkal rendszeresen lőtte Izraelt. Arról sem beszélt, hogy a Hamász polgári létesítmények közé – sőt: akár óvodák tetejére – telepíti fegyverzetének jelentős részét abból a célból, hogyha Izrael visszalő, minél nagyobb legyen a polgári áldoztok száma, akiknek a haláláért nyugati média Izraelt teszi majd felelőssé, továbbá arról sem, hogy Izrael a bombázások előtt arab nyelvű szórólapokat dobott le, amelyek tájékoztatják az ottani lakosságot a bombázás pontos időpontjáról és helyszínéről – Sz. P.) Ezt követően többen tüntetőleg elhagyták a demonstráció helyszínét.

A szónok arról számolt be, hogy amikor Magyarországra érkezett, itteni barátai előre figyelmeztették: „érezhető az ellenszenv a menekültekkel szemben”. Saját sorsát dióhéjban elmesélve kiderült: egy éve megkapta Magyarországon a menekültstátust. Azt mondta: nem kapnak segítséget a magyar nyelv magtanulásához, „pedig az integrálódásnak ez az egyik kulcsa”. Közölte: sokan összetévesztik az iszlámot a terrorizmussal, holott a terrorizmus áldozatainak túlnyomó része is muzulmán, a legtöbb elkövető pedig nem gyakorolja a vallást. Úgy folytatta: az a tézis, miszerint a mohamedánok nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni a nyugati társadalmakba, párhuzamba állítható azzal az állítással, miszerint a cigányok nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni Magyarországon. A Migszol arab aktivistája szerint bojkottálni kell a népszavazást. Hangsúlyozta: eddig több mint tizenkétmilliárd forint ment el a kormányzati kampányra – és ebben nincs benne a fölépíteni tervezett high-tech kerítés ára. Szerinte számíthatunk arra, hogy „az agymosás folytatódik”.

Egy másik arab migszolos menekült arra hívta föl a figyelmet, hogy a kampányban megjelentek az iszlámellenes indulatok. Az iszlám – akárcsak a judaizmus vagy a kereszténység – azonban összetett dolog. „Ez a kampány rengeteg gyűlöletet tartalmaz és ennek kapcsán félelmet éreztem” – mondta. „Amikor egy társadalomban a gyűlölet félelmet generál, akkor az a társadalom nagyon rossz irányba indul el” – tette hozzá.

A szónok egy nyolc éve elhunyt arab költő versének a tartalmát összegezte angolul, majd az egészet fölolvasta arabul. Az Útlevél című vers arról szól, hogy „az útlevelek és a határok hogyan választják el egymástól az embereket”.

A két migszolos menekültet követően a Papp Réka Kinga-Rauschenberger Péter-Várady Tibor alkotta trió, majd Bornai Tibor, a KFT billentyűse zenélt.

Horgas Péter, tüntetés egyik szervezője, egyben a színpad mögött fölállított, az orosz légierő által szétbombázott szíriai városra, Aleppóra utaló vörös kollázs kiötlője fölolvasta a kollázs alkotóinak hosszú listáját. „Nem akarom megélni azt, hogy a fiam tekintetében ugyanazt lássam, amit az aleppói gyerekek tekintetében” – mondta, hozzátéve, hogy a kék kormányzati plakátokon olvasható szavaknak a bombázás a folytatása.

Szavaiból kiderült: a kollázs világkörüli útra indul, első állomása Szabadka lesz „és addig megy, ameddig Aleppóban béke nem lesz”.

Horgastól a kollázst hazavivő Mezei Zoltán szabadkai művész vette át a szót, aki arra emlékeztetett, hogy huszonöt éve kezdődött a délszláv háború. „Annak idején bizonyos értelemben én is menekülő voltam. […] Hogy itt vagyok, és ezt képviselem, talán kicsit visszaadok a világnak abból, amit én akkor […] menekülőként kaptam” – mondta.

A tüntetés az Erdő mellett estvéledtem című emigánsnépdallal zárult. Az azt előadó kórus szólistája Törley Katalin volt.

A tüntetés közben a Budapest Beacon rövid interjút készített Kész Zoltánnal. Szóban kitöltettük vele a Budapest Beaconnek a népszavazásra vonatkozó kérdőívét. A független országgyűlési képviselő azt mondta: szerint a részvételi arány „ötven százalék alatt lesz egy picivel”. Hozzátette: a leadott szavazatok „négy százaléka lesz érvénytelen” és a nemek aránya „kilencven százalék környékén lesz”. Maga Kész amúgy – vélhetően az egyetlen parlamenti képviselőként – érvénytelenül szavaz.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):