A szomáli Ismail utoljára menekülés közben látott vizet, de akkor félnie kellett, a Balatonhoz szervezett kiránduláson viszont boldogan mártózott meg a vízben, folyamatosan a tóval fényképezkedett. A Menedék Egyesület 44 menekültnek szervezett egynapos kirándulást Tihanyba. Az idősebb férfiak nem akartak a bikinis lányokkal fürödni, így ők a parton maradtak, a nők azonban nem voltak ilyen szégyenlősek: burkinit húztak és csobbantak. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg fotóriportját.

• Nekünk kendőben kell strandra járni. Néha kicsit nehéz, korábban volt, aki be is szólt miatta.
• Micsodát?
• Hát, hogy kendőbe fogtok úszni, terroristák vagytok, meg ilyesmi. Ilyenkor úgy teszek, mintha nem is hallottam volna.

Július utolsó szombatján menekültekkel teli busz kanyarodott be Tihanyba, nem sokkal később pedig afgán, perzsa és szír férfiak, nők és gyerekek álltak a bencés apátság előtt, és hallgatták, ahogy az idegenvezetőjük arról beszél, mennyi idős a magyar állam. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület rendszeresen szervez programokat menekülteknek, hogy a különböző országokból érkező emberek jobban megismerjék egymást és Magyarországot, és mindenek előtt magyar emberek között legyenek.

A menekültek között van, aki már több mint tíz éve él Magyarországon, más az utóbbi évek menekülthullámával érkezett. Egy azonban közös bennük: mindannyian megkapták a menekülti vagy az oltalmazotti státuszt, azaz a magyar állam elismerte: a hazájukban veszélynek, üldöztetésnek lennének kitéve.

Legutóbb a budai Várba szerveztek túrát, sok, Pesten élő menekült ugyanis még oda sem jutott el. A balatoni kirándulást viszont kifejezetten ők kérték, mert sok jót hallottak már a magyar tengerről.

„Ezeknél a programoknál nekünk mindig fontos, hogy legyen idő a magyar kultúra bemutatására. Ma is ezért jöttünk Tihanyba, mert fontosnak tartottuk, hogy az apátság kapcsán beszéljünk a magyar történelemről” – mondta Faragó Renáta, a Menedék Egyesület munkatársa. Az apátság előtti téren szó volt például arról, hogy a magyar állam több mint ezer éves. „Csak ezer éves?” – kérdezett vissza egy perzsa lány, majd hozzátette, hogy a perzsa államiság több mint ötezer éves.

„Jézus Mária, kik ezek, szíriaiak?” – mondta egy nő, amikor meglátta a csoportot, pedig a menekülteket alig-alig lehetett megkülönböztetni bármelyik másik, éppen Tihanyban lévő turista-csoporttól: fényképezkedtek az apátsággal, a tóval, egymással.

Ismail Szomáliából származik, két éve érkezett Magyarországra, egy étteremben dolgozik mosogatóként. „Azt mondják, a Balaton a második legszebb hely Magyarországon. Az első Budapest” – mondta. Már régóta szerette volna látni a tavat, ezért megörült, amikor megtudta, hogy az egyesület egynapos kirándulást szervez Tihanyba.

Ismail a mosogatói fizetéséből csak nehezen tudott volna elutazni a tóhoz. A szintén szomáliai származású Anab – aki az egyesület interkulturális közvetítője – már 14 éve él Magyarországon, sokáig azonban ő sem jutott vízközelbe. „Sokat dolgoztam, sok mindent kellett fizetnem, nem tudtam országot nézni” – mondta. Szomáliában gyakran járt ki a tengerpartra úszni, nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy Magyarországon a strandok többsége belépődíjat kér.

A 82 éves Emine viszont már másodszor jár a Balatonnál, utoljára tíz éve volt, amikor látogatóba érkezett Magyarországra. Négy évvel ezelőtt viszont már nem turistaként jött, hanem a szíriai háború elől menekült három felnőttkorú gyermekével és unokáival.

Az idős nő nagyon jól érezte magát a kiránduláson, és bár többször is elfáradt a séta közben, nem akart lemaradni, ezért a többiekkel együtt ő is lesétált az apátságtól a félsziget alján fekvő strandra, ahol aztán órákon keresztül nézte, ahogy a többiek fürdenek. A vízbe nem akart bemenni, de így is örült, hogy ott lehet.

A fürdőzést a tihanyi strandon nem volt egyszerű összeszervezni. „Az, hogy fürdőruhában vannak sokan, az az ő kultúrájukban nem egy elfogadott dolog” – magyarázta Faragó Renáta. Az afganisztáni, iráni és szomáliai származású araboknál és perzsáknál ugyanis szigorúan meg van határozva, hogy a férfiak és a nők csak külön fürödhetnek és megfelelően el kell takarni a testüket.

A strand kiválasztásnál szempont volt, hogy legyen olyan része, ahol be tudnak sétálni azok, akik burkinit, azaz az egész testet eltakaró fürdőruhát viselnek.

Vagy, hogy a nők válasszák ki, hogy a strand melyik részén szeretnének leheveredni. A választás végül egy félreeső placcra esett. Az idősebb férfiak azonban tartózkodtak a víztől: nem akartak idegen, fürdőruhában lévő nőkkel együtt fürdeni. A csoporthoz tartozó nők közül azonban többen is bementek a vízbe. „Minden tetszik, a víz nagyon jó” – mondta egyikük. Ő Budapesten is el szokott járni úszni, persze, akkor is burkiniben. Azt mondta, előfordul, hogy ilyenkor a helyiek beszólnak neki, de ezekre nem figyel oda, és sok a kedves ember is. A tihanyi strandon például nem kapott megjegyzést.

Said Jawad Hosseini azon kevés férfiak egyike, akik bementek a vízbe pancsolni. Az iráni-afganisztáni családapa gyakran jár a családjával a Balatonra.

Said Jawad most is a családjával együtt utazott, lánya és felesége azonban a tradícióknak megfelelően burkiniben fürdött. A férfi azt mondta, szereti járni az országot, volt már Debrecenben, Bicskén és Győrben is. Igaz, ezek mind menekülttáborok helyszínei.

Ismail láthatóan nagyon élvezte a kirándulást, mindenhol készíttetett magáról egy fotót, ahol csak tudott. Utoljára Mogadishu mellett, a tengerben fürdött, még évekkel ezelőtt. Azóta vízközelben csak akkor volt, amikor a társaival csónakon átkeltek az Égei-tengeren, hogy Törökországból Görögországba jussanak. „Az jó, hogy itt nem kell félni” – mondta, miközben fürdőnadrágra vetkőzött.

A szomáliai fiú ellentéte az afgán származású Siam, aki születése óta Magyarországon él, és gyakran jár el strandokra. A 18 éves fiú most is a fürdést várta a legjobban, őt egyáltalán nem zavarták a fürdőruhás lányok, a legszívesebben röplabdázott volna.

Az ebéd pizza, lángos és sült krumpli volt. Hús, főleg sertéshús egyáltalán nem lehetett az étlapon.

Faragó Renáta szerint újabban az érkezésüket sokszor előre bejelentik, nehogy félreértés legyen az ottlétükből. „Ha gyerektábort szervezünk, akkor bejelentjük a megyei rendőrségnél, hogy érkezik egy menekült csoport gyerekekkel, mert sajnos előfordult már, hogy ránk hívták a rendőröket” – mondta. Ez Budapesten történt, szerinte azért, mert valakiben félelmet keltett, hogy „kendős nők ültek egy pokrócon és kártyáztak”. Hozzátette, hogy korábban ilyen sohasem történt, hasonló tapasztalataik csak az elmúlt időszakból vannak.

„Egy ilyen eseményen nekik nagyon sokat kell engedni a saját félelmeikből ahhoz, hogy részt tudjanak venni” – mondta Faragó Renáta. Ugyanakkor érdekli őket az ország története, szokásai, amikor arról kérdeztük őket, mi tetszett nekik a legjobban Tihanyban, nem is tudtak hirtelenjében mit válaszolni. „Az egész” – mondta egyikük.

 
(Fotók: Hajdú D. András)

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):