A magyar kormány befejezte Takarékbanki többségi részvénycsomagjának értékesítését szerdán és eladta azokat a Magyar Takaréknak, annak a cégnek, amelyet idén hoztak létre, részvényesei között van a takarékbank, maroknyi takarékpénztári tulajdonos, valamint a Vojnits Tamás által irányított kisméretű állami cég is. Vojnitsot a kormány bízta meg,
Az eladás lezárására öt héttel azután került sor, hogy az Alkotmánybíróság jóváhagyta, hogy a parlament beleavatkozzon a gazdaság működésébe, mint például a magántulajdon kisajátításával, a magántulajdon és a kereskedelmi jogok csorbításával, amennyiben ezt kellőképpen eg tudják magyarázni.
A Transparency International Hungary (TI) „furcsának és tragikusnak” nevezte az Alkotmánybíróság döntését. Az Alkotmánybíróság szerint ugyani megengedhető a nem–állami részvényesek magántulajdonhoz való jogának a csorbítása, mivel az állam azt mondta, hogy arra a közjó érdekében van szükség. A döntés kritikusai szerint viszont ez nem annyira közérdeket szolgálta, mintsem a tranzakció két oldalán álló felek önző gazdasági érdekeit.
Háttér
A magyar kormány 2013-ban megszerezte a Takarékbank részvényeinek 54 százalékát, miután új jogszabály megalkotásával arra kötelezték az összes takarékpénztárat, hogy csatlakozzon a kormány új pénzügyi szolgáltató integrációs szervezetébe. Ezután jogszabályi manőverek sorozatával a parlament hatékonyan államosította a Takarékbankot. Röviddel ezután a kormány bejelentette tervét, hogy a banki részvényeit magánbefektetőknek fogják eladni egy nemzetközi pályázat keretében.
Államosítás és reprivatizáció érdekellentétekkel
A magyar kormány 2012 novemberében szerzett érdekeltséget a Takarékbankban, amikor Magyar Fejlesztési Bank (MFB) megvette a takarékpénztári részvények 38,46%-át a német Deutsche Zentral-Genossenschaftbank-tól. A kormány úgy tette ezt, hogy az ne kerülhessen a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ellenőrzése alá.
2012 decemberében Orbán Viktor kinevezte Vojnits Tamást, az FHB korábbi igazgatóját, hogy dolgozza ki a kormány stratégiáját a „kormány és a Takarékbank szolgáltatásainak összehangolására”. Vojnitsnak ezután már jogában állt az adminisztrációs részletek koordinálása az országos hatóságok és jogszabály alkotó szervek között, és a Nemzeti fejlesztési Minisztériumot arra utasították, hogy biztosítsa Vojnits számára a szükséges pénzügyi és infrastruktúrát a munkája elvégzéséhez.
2013 januárjában, míg a Takarékbank szolgáltatásainak „áramvonalasításán” dolgozott kormánymegbízottként, Vojnitsot nevezték ki az Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési Kft. (EHPSZ) ügyvezetőjévé. Ennek a cégnek később komoly szerepe lett a Takarékbank feletti irányítás átvételében.
2013 júniusában az MFB felkérte a Takarékbank részvényeseit, hogy hagyják jóvá egy Takarékban részvény átadását Vojnits cége, az EHPSZ részére. Amikor a Takarékbank részvényesei ezt nem tették meg, a kormány elfogadta az úgynevezett lex specialis-t, amely hatékonyan adta át a Takarékbank irányítását a kormány kezébe.
A speciális törvény egy új részvényest hozott be a bankba, a Magyar Postát, azáltal, hogy az kormány tőkeemelést hajtott végre a cégben. A Nemzeti Fejlesztési Bank 38,46%-os részesedése é Magyar Posta 20 százaléka a kormánynak már 58,46%-os tulajdonrészt jelentett a Takarékbankban.
A lex specialis nem csak azt tette lehetővé a kormány száméra, hogy beavatkozzon a GVH és a Pénzügy Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) működésébe, hanem azt is, hogy olyan törvényt fogadjanak el, amelynek előírásai sértik a hatályos jogszabályokat, beleértve a magántulajdon védelmére vonatkozó jogszabályt is. A törvény azt is biztosítja, hogy bármelyik részvényes, aki ellenzi a Takarékbanki változásokat, elveszíti részvényeit.
Ezután a részvényeseket arra kötelezték, hogy válasszanak olyan új igazgatótanácsot és vezetőket a bank élére, akik az állami tulajdonú többségi tulajdonosok számára is elfogadhatóak. A törvény emellett rendelkezett a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének felállításáról is (SZHISZ), hogy az segítse a teljes szektor „áramvonalasítást”.
A Takarékbank reprivatizációja
2013 decemberében a kormány bejelentette, hogy szándékában áll privatizálni a nemrég államosított Takarékbankot. A kormány elrendelte 58 százalékos részvénycsomagjának eladását a „legmagasabb ajánlatot tevő vevőnek, nemzetközi pályázat keretében”, oly módon, hogy az eladás folyamat során vegyék figyelembe a jelenlegi részvényesek érdekeit és az legyen előnyös teljes magyar takarékszövetkezeti szektor számára.
A pályázati folyamatot 2014. január 15-én kellett volna elkezdeni, és február 6-án lezárni. A kormány azt is elrendelte, hogy mi a minimális eladási ár a kormányzati részvénycsomag esetében.
A januárban kiadott, példátlanul magas összegű tender feltételei között szerepelt, hogy csak olyan egyéni takarékszövetkezetek vagy cégek tehetnek ajánlatot, akik rendelkeznek Takarékbanki részvénnyel és a piaci árat megközelítő ajánlatot tesznek. A tenderkiírásból az derült ki, hogy a „külső feleknek” minimum a bizottság által meghatározott legalacsonyabb ár húszsorosát kell fizetniük a részvénycsomagért. Az iparági szakértők hangsúlyozták, hogy ezzel hatékonyan akadályozták meg azt, hogy a takarékszövetkezetek erőiket egyesítve visszavásárolják a Takarékbanki részvénycsomagot a kormánytól, mivel egyik takarékszövetkezet sem rendelkezik annyi tőkével, hogy megszerezze az összes állami részvényt, ha pedig konzorciumot hoztak volna létre, akkor a piaci ár hússzorosát kellett volna megfizetniük.
A február 6-i esti határidőben a kormány bejelentette, hogy csak egyetlen pályázat érkezett. A kormány által kinevezett bizottság, amelyet a Takarékbank privatizációjának felügyeletével bíztak meg, nem volt hajlandó megjegyezni, hogy ki tette az egyetlen ajánlatot, de az iparági szakértők úgy vélték, hogy a Magyar Takarék nevű cég az.
Február 6-án az FHB bejelentette, hogy megvásárolta a Magyar Takarék 25%-át három nappal a pályázati határidő előtt. A Magyar Takarék igazgatói között van Kobli Gyula, az FHB ügyvezetője, és Landgraf Erik igazgatótanács tag is. Ezzel egyidőben kiderült, hogy Vojnits cége, az EHPSZ szintén résztulajdonosa a cégnek, ahogy az FHB Bank (25%) és az MFB is.
2014. február 26-án a kormány úgy rendelkezett, hogy a Takarékbank megszerzésének részletei a Magyar Takarék által titkosítva lesznek, mivel az kiemelt nemzeti fontossággal bír, ezáltal a GVH nem vizsgálhatja az ügyletet.
Üzlet saját magukkal
A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó törvény egyértelműen tiltja, hogy ilyen jelleggel saját magukkal üzleteljenek a felek. A törvény szerint egy pénzintézet vezetői (beleértve az igazgatótanács tagjait is) nem vehetnek részt olyan döntés előkészítésében és meghozatalában, amelynek eredményében ők, vagy hozzátartozóik érdekeltek.
A Takarékbank esetében a részvényesek tulajdonjogát megsértette a lex specialis, amely felülírta számos hatályos törvény előírását. Más szavakkal, a magyar kormány azért hozott egy törvényt, hogy megfossza a bank részvényeseit tulajdonjogaiktól annak érdekében, hogy a Takarékbank irányítását egy bizonyos csoport kezére játssza.
A bank társasági alapszabályának a többségi tulajdon megszerzésére és az új vezetőségi struktúrára vonatkozó részét figyelmen kívül hagyva a kormány megszervezte, hogy tulajdonrészét „nemzetközi pályázaton” értékesítse, majd az egyetlen pályázóról kiderült, hogy résztulajdonosa az a cég, amelyet az a kormánymegbízott vezet, akinek az volt az elsődleges feladata, hogy kormány stratégiáját kidolgozza és megvalósítsa. Az eladás részleteit pedig titkosították, így nincs arra lehetőség, hogy megtudjuk, a kormány valóban a valós piaci árért adta-e el a részvénycsomagját.
Ugyanaz a csoport mindkét oldalon
A Takarékbank és az MNB integrációját levezénylő kormányzati kinevezettek – a posta és a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezet – 2013-ban érkeztek a posztjukra az FHB vezető posztjairól, ami a Magyar Takarék 25%-át birtokolja. A Takarékbank privatizációjának összes dokumentációját távol tartották a nyilvánosság szeme elől, és az ellenőrző hatóságok sem rendelkeztek rálátással az ügyletre.
A budapesti törvényszék felfüggesztette a részvények eladását, és az Alkotmánybírósághoz irányította az ügyet
Április 18-án a budapesti törvényszék úgy rendelkezett, hogy fel kell függeszteni minden további lépést a Takarékbank eladása ügyében. Az ügy felperese, a Magyar Takarékszövetkezetek Szövetsége szerint a 2013 augusztusában megszerzett Takarékbanki részvények által az akkori részvényesek kisebbségi tulajdonosokká váltak és ez pénzügyi hátrányt okozott számukra.
Hogy miért függesztették fel a további lépéseket, és miért irányították az ügyet az Alkotmánybírósághoz, a fővárosi törvényszék így indokolta:
Az Alkotmánybíróság vizsgálja egy magánszemély beadványát az üggyel kapcsolatban. A bíróság egyetért a beadványban megfogalmazott jogi érveléssel, azt megalapozottnak találja, ezért azt úgy kell tekinteni, mintha a bíróság adta volna be azt az Alkotmánybírósághoz. A bíróság megállapítja, hogy a beadványban hivatkozott törvény nem jogszerű számos pontban, és alkotmányellenesnek minősíthető. A bíróság megállapítja, hogy a kérdéses törvény alkotmányellenes, mivel sérti a magántulajdonhoz való jogot, a jogállamiság szellemét, és az igazságos gazdasági verseny elveit a hatalmi pozícióval való visszaélés miatt.
A felperes oldalára állva a Fővárosi Törvényszék javaslatot fogalmazott meg az Alkotmánybíróságnak a felperes érdekében. Az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, hogy a 2013-as takarékszövetkezeti integrációs törvény megsértette-e a magántulajdonhoz való jogot, és arra használta-e fel a törvény betűjét, hogy azzal a részvényesekre nézve kötelező érvényű rendelkezést alkosson meg. A Fővárosi Törvényszék úgy vélte, amellett, hogy a Takarékbank részvényeseinek szerződéses jogait sérti az állam lépése, az sérti az egyenlő versenyfeltételekhez való jogot is, mivel a kormány a jogszabály alkotási előjogát arra használta, hogy egy harmadik felet versenyelőnybe hozzon.
A Fővárosi Törvényszék bírója elmondta, hogy a jogok csorbítása nem elfogadható, még akkor sem, ha csak átmeneti időszakra szól, és a pénzügyi veszteségek miatt kifizetett kompenzáció nem legitimizálhatja a törvény megsértését.
A bíró azt is állította, hogy a magyar bankrendszer részére előnyöket biztosító szempont a takarékszövetkezetek átszervezésére fontos dolog, a bíróság nem tekinti ezt alapvető jognak, vagy alkotmányos értéknek. Azt hozták példának, hogy a 20. századi kényszermunkatáborok is gazdasági előnyt jelentettek, azok mégsem elfogadhatóak.
A bíró arra is felhívta a figyelmet, hogy az ügyben számos kérdés vetődik fel, beleértve, hogy miért volt szükség azoknak a takarékszövetkezeteknek az integrációjára, amelyek nem akartak az új integrált rendszer részesei lenni, miért nem kaptak lehetőséget alaptőkéjük megemelésére, amikor az az intézményi biztonságukat növelte volna, és hogy mivel járult hozzá a törvény ahhoz a helyzethez, hogy magánbefektetők a magánérdekek mellett képesek lettek megszerezni a Takarékbank irányítását.
A Fővárosi Törvényszék indoklását követően a Magyar Postának fel kellett függeszteni a Takarékbank részvényeinek eladását, mivel a bíróság döntése értelmében a 2013-as törvény sérti a magántulajdon, a jogállamiság és az igazságos gazdasági versenyhez való jogot. A felfüggesztésre az Alkotmánybíróság döntéséig kerül sor.
Az Alkotmánybíróság meghozta a döntést: nem alkotmányellenes a Takarékbank eladása
2014. július 2-án a magyar Alkotmánybíróság meghozta ítéletét a Takarékszövetkezeti Szövetség ügyében. A szövetség szerint az állam kiszorította a részvényeseket az üzletből a jogszabályok kényserű alkalmazásával.
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a magyar parlament elfogadhat olyan önkényes jogi szabályozást amely beavatkozik a gazdasági ügyekbe, a magántulajdonhoz való jog és a kereskedelmi jogok csorbításával is, amíg azt kellőképpen meg tudja indokolni. A Transparency International Hungary a döntést „furcsának és tragikusnak” nevezte.
Az Alkotmánybíróság döntése lényegében jóváhagyta a Takarékbank állami részvényeinek az eladását, de az ellenvélemények voltak azok, amelyek valójában rámutattak a Takarékbank államosításának és reprivatizációjának az alkotmányellenességére.
Bragyova András alkotmánybíró véleményében leírta, hogy a Takarékbank részvényeseinek (tulajdon) jogának a megkurtítása olyan nagy volt, ami a lopással egyenértékű.
Kiss László alkotmánybíró szerint a törvényalkotók a széles körben értelmezett gazdaságpolitikát arra használták, hogy igazolják valós céljuk legitimitását, ami egy állam által irányított szervezet létrehozása volt egy későbbi privatizáció érdekében.
Hivatkozás:
Az AB kikelt a sötétben bujkáló kapitalisták ellen; korrupcio.blog.hu; 2014. július 17.