Bokros Lajos, Európai Parlamenti képviselő, a Modern Magyarországért Mozgalom elnöke az alábbiakat mondta pénteken, a paksi erőmű tervezett két új atomreaktorának megépítéséről:

A 140 pontban leírtam, hogy a villamos-energia termelés tekintetében az atomenergiának még középtávon is csak kevés alternatívája van. Kétségkívül, én nem vagyok ab-ovo atomenergia ellenes, tehát nem osztom a zöld baloldaliak, vagy a német kormány véleményét, amely az atomenergiát is a történelem szemétdombjára szeretné juttatni.

Közpolitikát tanítok immár 15 éve, és ezen tantárgy keretében az első órán mindig próbálom elmagyarázni kedves diákjaimnak, hogy a kérdés mindig az, hogy mi az alternatíva. Tehát lehet, hogy valamit nem szeretünk, mert sok hátránya van, de hogyha minden más alternatív megoldásnak még több hátránya van miközben kevesebb az előnye, akkor – tetszik, nem tetszik – ezt a megoldást kell választani, mert a közpolitikában, az életben nincsenek ideális megoldások, csak optimális megoldások. Ez nagyon fontos, ez a különbségtétel.

Most az realitás, hogy van Magyarországon oroszok által épített paksi atomerőmű, ami nem az energiafogyasztás 40%-át, hanem a villamos-energiafogyasztás 40%-át fedezi. Ez azért is fontos, mert nem csak elektromos energia importjára szorul az ország, hanem ugye gáz és olaj importjára is, és ott még nagyobb a külső függősége az országnak, mint az elektromos energia területén, mert azért erőművek vannak. Más kérdés, hogy a villamos energiát lehetne másodlagos energiának tekinteni, mert az elsődleges az az, amiből maga a villamos energia képződik és nálunk annak egy része, a szintén importált olaj és gáz. Közgazdasági szempontból egyáltalán nem indokolatlan a paksi atomerőmű bővítése.

A kérdés egy közgazdász számára és a társadalompolitikus számára is az, hogy egyrészt milyen áron, milyen költséggel, milyen hatékonysággal – és erről nem szól egyáltalán a mai vita.

A másik pedig az, hogy milyen értékben tudja ezt a magyar társadalom elfogadni, mint az évszázad több mint felére szóló elkötelezettséget. Mert egy atomerőmű építése, üzemeltetése, majd lebontása és eltemetése, az minimum 50 év: 10 évig építik, 30 évig működik, majd újabb 10 év kell arra, hogy sóval behintsék a helyét. Ez a minimum, de lehet, hogy több évről van szó.

Magyarországon az is baj, hogy a paksi atomerőmű ügye, összekeveredett egy fajta zsigeri orosz-ellenességgel. Én nem vagyok oroszellenes. Én, kérem szépen, már az általános iskolában szerettem nyelvet tanulni. Tehát baromira tetszett nekem az orosz nyelv és tanultam és többen azt mondták, hogy „Te milyen hülye, stréber, gazember, disznó vagy!”, de azok nem polgári ellenállást testesítettek meg a szovjet szuronyokkal és csizmákkal szemben, hanem egyszerűen lusták voltak.

Én mindig azt mondtam, ehhez persze már érettebbnek kellett lenni, úgyhogy ez már a gimnázium, a „nagy lázadás korszaka”: „Puskin nem tehet a szovjet megszállásról.” Szerintem ez egy vállalható kijelentés. Én Puskint szeretem, Dosztojevszkijt is szeretem. És az orosz írók jelentős részét ilyennek lehet felfogni.

Na most Magyarországon, ahol van egy ilyen zsigeri orosz-ellenesség, és ezt a jobboldal, baloldal – kinek, mikor használ – előveszi. Ez szerintem nem egy ízléses, nem is egy erkölcsös felfogás, mert azt kell megnézni, hogy tudunk-e Oroszországgal a magyar nemzeti érdek alapján kölcsönösen előnyös gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális kapcsolatokat fenntartani. Ez nem jelenti azt, hogy a putyinizmust átöleljük. A putyinizmust éppen az Orbán-féle rendszer öleli át, mert tetszik neki az a – oroszul egyébként úgy mondják, hogy irányított – demokrácia. Ami ugye azt jelenti, hogy korlátozott, fékezett habzású demokrácia, ahol ugye az ellensúlyokat, meg a fékeket, meg az egyensúlyokat, azt ahogy Kövér elvtársnak vagy úrnak a minapi nyilatkozatából lehet tudni, hát „azokat nem tartjuk fontosnak a magyar jövő szempontjából”.

Na most innen kezdődik a magyar közéletben a botrány. Nem az a baj, hogy tárgyalunk Oroszországgal, Putyinnal, vagy akárkivel arról, hogy hogy lehet a magyarországi jövőbeni energiatermelést fokozni ha az gazdaságos és a társadalom számára elfogadott, hanem az a baj, hogy ezek a tárgyalások kizárólagos tárgyalások, nem folyik ilyen tárgyalás a franciákkal, akik szintén ha úgy tetszik atomenergiában nagy hatalom, vagy a kanadaiakkal, vagy a koreaiakkal, sok mással is lehetne, kellene tárgyalni, mert ilyenkor, amikor egy ekkora beruházásra készül egy ország, akkor szemérmetlenül versenyeztetni kell azokat, akik érdekeltek lehetnek abba, hogy nekünk szállítsanak, mert őrületes összegekről van szó. És az a kötelessége egy kormánynak, azzal van megbízva, azért kapja a fizetését a miniszterelnök úr, hogy ezért a fizetésért megdolgozzon és ennek a munkaköri leírásnak a része az, hogy ha nagy közbeszerzésre, nagy beruházásra kerül sor, akkor nemzetközi versenytárgyalás legyen, amit előkészít nemzetközi lobby-tevékenység, utazgatás és tárgyalgatás. Tehát ez az egyik baj, hogy itt egy kizárólagosságról van szó.

A másik, ami baj, hogy a magyar társadalom nem tud erről semmit. A magyar társadalomról nem lehet parlamenti, urambocsá’, társadalmi vita nélkül dönteni. Szóval nem az a baj, hogy bármit aláírtak volna. Jó hírem van, nem írtak alá semmit. Fogalmuk sincs még. Memorandumot állítottak elő, egy úgy nevezett emlékeztetőt, egy szándéknyilatkozat-féleséget, aminek jogi ereje nincsen. És ezért mondtam el, hogy ebben az atomkérdésben a legfontosabb probléma a nyilvánosság kizárása, miközben olyan nagy baj még nem történt. Tehát izgalomra olyan sok ok nincsen. Mert én olvasom az orosz újságokat azóta is nem minden nap, de minden másnap egész biztosan és találtam egy nyilatkozatot az orosz pénzügyminiszter szájából, aki azt mondta, hogy „háhá, nincs pénz”. Amikor valaki bemondja ezt a tízmilliárd eurót, tessék gyanakodni, amikor ilyen kerek számok ilyen bonyolult kérdésre följönnek, az mind hülyeség. Senki nem tudja, hogy ez mennyibe kerül, mert semmilyen normális számítás vagy kalkuláció nincsen. Ehhez kellene több ezer oldalas megvalósíthatósági tanulmány, aminek a végén lehet, hogy kijön 12,185,626 Forint 422 Fillér. Az egy kalkuláció. De 10 milliárd? Miről beszélünk? Senki nem tudja, hogy ez igaz –e, vagy nem igaz és ez ráadásul nem a Roszatom vezetőjén múlik, Sergei Kiriyenkon, hanem ez az orosz államon, a pénzügyminiszteren. Ott is van legalább homlokzata a demokráciának. Van ilyen, hogy Gosudarstvennaya Duma, ami nem csak dumál, hanem gondolkodik is. Mert a „dumaty” valójában gondolkodást jelent, és ott meg kell tárgyalni, hogy nyújtunk –e egy ilyen országnak, mint Magyarország 10 milliárd Euro hitelt. Semmi nincs erről még.