Bokros Lajos: “A magyar kormány állandóan irritálja az EU intézményeit”

Komoly karrier áll ön mögött a banki és a kormányzati szektorban. A monetáris politikában létezik jobb-közép megközelítés?

Igen, létezik ilyen megközelítés. Milton Friedman közgazdászt említem, aki monetarista volt. Mindenki érzi, hogy ő nagyon fontossá tette a monetáris politikát, mintha a monetáris politika lenne a megoldás mindenre. De nem így van, ezzel ellentétben, ha figyelmesen olvassuk Milton Friedman műveit, hamar világossá válik, hogy a monetáris politika hosszú távon szinte semmit sem befolyásol. Különösen nem egy globalizált környezetben, ahol egy jegybank nem tud más szereplőktől függetlenül tevékenykedni. A kamatszintet azonnal emelni, vagy csökkenteni kell párhuzamosan a többi jegybankkal, ha nem akarjuk megcélozni a negatív, nemzetközi határokon átívelő folyamatokat.

Ezért volt az, még az euró-zóna kialakulás előtt, hogy ha a Német Szövetségi Bank 0.1%-kal megemelte a kamatszintet, akkor a dán, a belga, a svájci és az osztrák jegybank azonnal követte a változást. Már nem létezik monetáris függetlenség, mert teljes az átválthatóság és a tőke szabadon áramolhat a határokon keresztül.

Csak akkor lehetne autonóm és szuverén monetáris politikát folytatni, ha lezárnánk az országhatárokat és olyan saját devizaterülettel rendelkeznénk, ahol a saját pázsitunkon saját kiváltságokkal rendelkeznénk. De ha nyitva vannak a határok, akkor a jegybank gyakorlatilag nem rendelkezik hatalommal azokkal a hatalmas erőkkel szemben, amelyek a globalizált nemzetközi piacon működnek. Ez az oka annak, hogy a jegybankok manapság nem is használják – jelentősebb célokra – a devizatartalékaikat, mivel a tűzerejük lényegesen kisebb, mint a piacon lévő erőké, és öt perc alatt győznének, ha szándékos támadást intéznének egy adott devizával szemben.

Emlékezzünk csak, 1992-ben Soros György legyőzte a Bank of England-ot. A Bank of England-ot, ami a világon az egyik legfontosabb jegybank, és az angol font a világ egyik legfontosabb másodlagos tartalékdevizája. Az ilyen esetek egyértelműen mutatják, hogy a világ olyannyira összekapcsolódott és függelmi viszonyba került, hogy egyik jegybanknak sem lehet független monetáris politikája. Még a Fed-nek (az amerikai Federal Reserve) sem.

Hogy gondolhatja valaki, hogy a Magyar Nemzeti Bank független monetáris politikát folytat? Lehetetlen.

Sok szempontból Magyarország függ a külföldi tőkétől, és kell a bizalom a magyar gazdasággal szemben ahhoz, hogy a gazdaság magától virágozzon és növekedjen. Egyetlen olyan elemzés sem jut eszembe az elmúlt évekből, amely azt mutatná, hogy a magyar gazdaság tényleg olyan nagyszerű teljesítményt nyújt, mint amiről Matolcsy és a magyar kormány folyamatosan beszél. Számos olyan mutató van viszont, amely szerint a magyar gazdaság helyzete a valóságban meglehetősen különbözik attól, mint amit folyamatosan mond a kormány és a jegybank. Úgy tűnik, a piacok ezt tükrözik is. Nem értem, hogy a „sikerpropagandának” mi az oka,

Ez egy propaganda, semmi több. Először is a kormány üzenetének semmilyen professzionális tartalma nincsen. Másodszor, ez teljesen félrevezető abban az értelemben, hogy nem ad egyenes iránymutatást a független ügynökségek számára. És ez probléma. A monetáris politika ma az üzenetekről és a szóbeli beavatkozásokról szól. Ha el akarunk érni valamit, akkor azt nagyon következesen kell kommunikálni. Csak akkor lehet elvárni az emberektől, hogy oly módon reagáljanak, hogy a monetáris politika elérje a végső célját, nem pedig a jegybank saját maga által tett beavatkozásokkal, hanem azzal, hogy minden nap foglalkozunk piaci ügynökségekkel. Majdnem minden esetben ez a mechanizmus.

Mit gondol, 2010 óta milyen üzenet jött ki Magyarországról?

Nem volt következetes az üzenet, mert a kormány képtelen volt kommunikálni, hogy stabil, erős, vagy gyenge devizát szeretne. Abban az értelemben is következetlen volt, hogy a fiskális politika ezzel nem lett megfelelően összehangolva. A kormány valamiféle fiskális megszorítást akart alkalmazni a monetáris könnyítés mellett. De ma a fiskális politika sokkal erősebb, mint a monetáris, különösképpen, amikor a monetáris politika az egész világon befogadó, vagyis a mennyiségi könnyítéseken alapul. Végül, de nem utolsósorban hogyan várhatja el azt a kormány, vagy az állam, amely „bankellenes” politikát folytat azáltal, hogy az egész pénzügyi szektorra büntető és torzító hatású adókat ró ki és szándékosan megcsapolja a kereskedelmi bankok tőkéjét, hogy az egyik kezével monetáris ösztönzőket nyújt, és ezért a kereskedelmi bankok majd hitelezésbe kezdenek, míg a másik kezével lerombolja a tőkéjüket. Tőke nélkül nincs hitelezés sem.

Olvastam Felcsuti Péter, a bankszövetség korábbi elnökének „Szerintem” című könyvét. Egyebek között ír a magyar kereskedelmi banki környezetről, és azt mondta a könyvben, hogy a magyar bankok „zombi-bankokká” váltak – nem haltak meg, de nincsenek túl jól, és alig vannak a gazdaság hasznára.

Valószínűleg saját bankjára, a Raiffeisenre utal a könyvben, bár ezt nem mondta ki.

Képzelje el a következő helyzetet: a kormány a bankszektort vádolja, különösen a magyar bankok külföldi tulajdonosait, amiért hatalmas mennyiségű tőkét vittek ki az országból az elmúlt 10-15 év alatt, és hogy a saját nyereségüket azáltal növelték, hogy megfosztották a magyar gazdaságot a megfelelő tőke biztosításától.

Ez hazugság, ennek pont az ellenkezője igaz. Ahhoz, hogy egy bank hitelezni tudjon, tőkére van szüksége, mert a tőketartalék képezi a védelmet a hitelveszteségekkel szemben.

Még a legjobb esetben is, egy megfelelően irányított hitelintézetben is elő fognak jönni nem-teljesítő hitelek. Azért van ott a bank, hogy a gazdaság megtakarításai és befektetései közötti közvetítőkén álljon ki, és remélhetőleg a bank rendelkezik a szakmai hozzáértéssel, hogy kiválassza a jövedelmező és a nem jövedelmező projekteket, illetve a hitelre érdemes, vagy nem érdemes ügyfeleket. De aztán jön a válság, mint amilyenbe Magyarország is belekerült 2008-2009ben, amikor is a nem-teljesítő hitelek aránya drasztikusan megemelkedett. Minden bank vesztesége kétszeresére, háromszorosára, négyszeresére, vagy akár ötszörösére nőtt nagyon rövid idő alatt. Ez pedig oda vezetett, hogy a bankoknak a veszteségeiket le kellett írniuk, vagy a tőkéjükből kellett azt pótolniuk. De ha a veszteséget a tőkéből pótolták, akkor a tőkét további tőke bevonásával kellett pótolni, nem pedig tőkekiáramoltatással.

Egy bank feltőkésítését számos módon végre lehet hajtani. Nyugat-Európában, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban végül csak az adófizetők pénzéből lehetett ezt megtenni, mert már az olyan nagy bankok, mint például a Royal Bank of Scotland-ot és a UBS-t is feltőkésítette a saját kormányuk – ami azt jelenti, hogy az adófizetők pénzéből valósult meg a feltőkésítés.

A 2208-2009-es krízis miatt a magyar bankok által elszenvedett veszteséget az olasz, belga, francia és német adófizetők pénzéből tőkésítették vissza. A magyar adófizetők nem fizettek a magyar bankok veszteségei miatt, azok visszatőkésítését a fenti országok adófizetői állták.

Nem jó, hogy Magyarország az OTP kivételével eladta bankszektorát húsz évvel ezelőtt külföldi stratégiai befektetőknek? Ennek az lett a következménye, hogy ezen bankok kockázatát a külföldi adófizetők viselik, nem pedig a magyarok.

A magyar adófizetők hasznot húztak abból, hogy banki szolgáltatások minősége javult, óriási mennyiségű pénz áramlott az országba, amit a magyarok vettek fel hitelként. A magyar külső adósságállomány magas szintjének nem az állam az oka, hanem a magánszemélyek adóssága. Azok a magyar hitelfelvevők, akik devizaalapú jelzáloghiteleket vettek fel végeredményben külföldi tőkét vettek fel! Ez tőkebehozatalt jelentett, és nem volt tőkekiáramlás. Tehát a kormány kiindulópontja és az alaptézise hazugság.

A bankok témaköre egy nehéz témakör és nehéz érthetően elmagyarázni a hétköznapi embereknek, hogy a bankoknak pozitív társadalmi célja van. Ezt kezdtem el mostanában mondani az embereknek. Olyan sokan vannak, akik a bankok ellen vannak, akik utálják a hatalmas profitokat, akik azt gondolják, hogy az összes bank csak annyit tesz, hogy a magyar kisemberek pénzét elveszik, hogy a német és olasz részvényesek meggazdagodjanak. Elmondom az embereknek, hogy ennek az ellenkezője igaz, Magyarország rengeteg tőkét importált, csak azt eltorzult módon fektette be. A nap végén a bankokat külföldi tőkével kellett feltőkésíteni, amit megint csak külföldről kellett importálni.

Ezeket a különadókat és büntetéseket végül nem hárítják át az ügyfelekre?

A kormány új törvényeket léptetett életbe, melyek értelmében a bankoknak kell viselniük a különadók és járulékok terheit. Ez még egy ok, hogy kétszer is meggondolják további tőke importját, és még egy ok, hogy miért lettek a magyar bankok hatalmas veszteség-termelő cégek. Az árnyoldala az egésznek az, hogy a bankok nem hiteleznek, függetlenül attól, hogy a jegybank milyen pénzügyi ösztönzőkkel rukkol elő, vagy, hogy Matolcsy milyen mennyiségi könnyítéseken gondolkodik. Amit Matolcsy csinál az igen kevéssé hatékony, mert kirívó ellentmondás van a gazdaságpolitika más elemeivel szemen.

A kormánybarát FHB és OTP kivételével, ha a magyar bankszektor főleg külföldi tulajdonú bankokból áll, amelyek nem tudnak hitelezni, és a hitelezési képtelenségük oda vezet, hogy képtelenek pénzt csinálni. Nem lesz egyszer csak túl drága számukra a betétek kezelése is?

A fentiek miatt nem fogják elhagyni az országot?

De, és valószínűleg ez a kormány végső célja – kiszorítani őket az országból.

Akkor ki venné át a szerepüket?

Az OTP és más hazai banktulajdonosok. A cél, hogy Magyarországnak nemzeti bankszektora legyen, amelyet tisztavérű magyarok birtokolnak, akármit is jelentsen ez, ne tőlem kérdezze. Egy nacionalista gazdaságpolitika a globalizált világban számomra mindig értelmetlen volt.

Hogyan zárhatja le a határait egy ország ilyen módon, de továbbra is az Európai Unió tagja szeretne maradni?

Nem tehetné, és pont ez a baj. Szerintem csak idő kérdése, és kiderül, hogy melyik oldal akarat érvényesül ebben a játszmában. Egyfelől szerintem a kormány képes elhalasztani az elszámoltatás napját.

Elszámoltatás napját?

Arról, hogy Magyarország az Európai Unióban marad, vagy sem. A magyar kormány hatalmas hasznot húz az EU tagságból. Amikor a kormány tagjai józanul és tisztán végiggondolják, akkor megpróbálják hangsúlyozni, hogy nem áll szándékukban kilépni az Európai Unióból – már csak az EU-ból Magyarországra érkező pénzek miatt sem.

De amit ma láthatunk, az az, hogy a magyar kormány többszörösen megtöri a bizalmat, és megszegi a szabályokat azzal kapcsolatban, hogy az EU-ból érkező pénzeket milyen módon osztják szét és használják fel. Ennek eredményeképpen már most is fennáll annak a veszélye az Unió, és főleg az Európai Bizottság részéről, hogy azt mondja, „Ami sok az sok, ha nem változtat Magyarország a viselkedésén, főleg a szabályok alkalmazásánál, akkor a pénzcsapokat elzárjuk”.

Pont ma olvastam erről, hogy a fenyegetést már el is hangzott.

Igen, és a legnagyobb probléma az adminisztráció problémája. Nemrég a kormány megszüntette a nem túl átlátszó, de legalább egységes, EU források elosztásáért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Most minden minisztérium és árnyékszervezet a miniszteri szint alatt maguk döntik el, hogy az EU pénzeket bizonyos részér milyen módon osztják el.

A fenti mellet van más terület is, ahol Magyarország közvetlenül sérti az EU törvényeit. Ezek a kérdések általában inkább később, mint hamarabb jut az emberek tudomására, mert az EU olyan, mint egy nagy és lassú dinoszaurusz. De amikor végül az emberek tudomására jut, akkor a magyar kormány azonnal visszavág a „szabadságharccal”, hogy ez a „magyar érdek” védelmét szolgálja, de ez egy hatalmas ellentmondás.

Tényleg nem tudom, hogy meddig, vagy hogyan folytathatják ezt, mert a magyar kormány állandóan irritálja az EU intézményeit, és ez valószínűleg fenntarthatatlan a jövőben. Nem tudom. Nehéz megmondani, mert az EU sem tökéletes, és ugyanakkor jóval nagyobb és fontosabb geopolitikai kihívások is vannak, mint Orbán Viktor, mint például, hogy mi történik Ukrajnában, a potenciális háborús helyzet, hogy hogyan reagáljanak az orosz kihívásra, hogyan csináljanak egységes energiapolitikai irányelveket, és hogy hogyan védjék meg a balti államokat.

Meg kell értenünk az arányokat. Magyarország irritáló, és nyűgöt jelent, és ezt Orbán jól alkalmazza. Magyarország még mindig az elfogadott európai játékosok között van, és ez addig így is marad, amíg meg tudja oldani, hogy az Európai Néppárt része maradjon.

Ameddig az Európai Unió fő erői úgy érzik, hogy nem áll érdekükben új frontot nyitni az EU-n belül, addig Orbán meg fogja úszni ezeket a problémákat. Ez szégyen, nem csak Magyarország, hanem az EU szégyene is.