Fotó: Új Ember

Egészen hajmeresztő megoldási lehetőségeket boncolgat a népességfogyás megállítására az a munkaanyag, mely állítólag a kereszténydemokraták berkein belül kering, és amelynek részletei a csütörtöki HVG-ben láttak napvilágot. Az egyik ilyen szerint például minden harmincévesnél idősebb, gyermektelen nőnek úgy kellene hozzájárulnia egy-egy gyermek felneveléséhez, hogy anyagilag támogat egy sokgyermekes családot.

A HVG csütörtöki számában jelent meg egy cikk egy munkaanyagról, melyet Benda József egyetemi tanár (képünkön) jegyez, és amely egyelőre még csak a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) berkein belül kering. A hetilapot a 444 szemlézte.

Korábban a KDNP holdudvarában merült föl az ötlet, miszerint a népességfogyás megakadályozása érdekében szingliadót kellene kivetni a harminc fölötti, egyedülálló nőkre. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ), a párt ifjúsági szervezete majdnem rendezett is egy erről szóló vitát, amelyet azonban végül lefújtak, és a KDNP is elhatárolódott az ötlettől. A párt alapítványának a népességfogyás okairól szóló, Benda által jegyzett kiadványában ez az ötlet már nem is szerepel, csakhogy a HVG úgy tudja, hogy van egy másik munkaanyag is, amelyet szintén Benda jegyez, és amelyben még a szingliadó ötleténél is hajmeresztőbb elképzelések szerepelnek.

A Cselekvési terv elnevezésű munkaanyagban egyébként a gyermektelenségi adó ötlete is szerepel, ráadásul a korábban már említett szingliadó néven. A szerző ezzel kapcsolatban azt írja: készíteni kellene egy hatástanulmányt arról, hogyan lehetne a lehető legkevesebb ellenállással bevezetni ezt az új adóformát.

Ez az ötlet azonban a többihez képest szinte már szóra sem érdemes.

Benda szerint például a harmincévesnél idősebb, gyermektelen nőknek úgy kellene hozzájárulniuk egy-egy gyermek felneveléséhez, hogy anyagilag támogatnak egy sokgyermekes családot. Erre egy másik lehetőség az adóelvonás lenne, amit a nő visszaigényelhetne, „ha mégis rászánja magát” a gyermekvállalásra. Az idősebbek sem maradnak ki az ötletbörzéből: a 35-45 éves korosztály gyermektelen tagjainál korlátozni lehetne az abortuszt, ezzel együtt pedig lehetővé tennék, hogy az így megszületett „kényszergyermeket” születése után örökbe adják. A meddő, 38-45 éves nők gyerekeit béranyákkal is ki lehetne hordatni, valamint meg kellene könnyíteni a 0-3 hónapos újszülöttek örökbefogadását, akár háborús övezetekből is. (Itt most jól értelmezzük, hogy a menekültekre [is] gondolt a szerző? – a szerk.)

Benda a fiatalabbakra is gondol: a főiskolásoknak és egyetemistáknak házasságkötési és gyereknevelési ösztöndíjakat kellene adni.

A munkahelyeken is nagy változásokat vizionál a szerző: a tíz főnél többet foglalkoztató munkahelyekre népesedési megbízottat kellene fölvenni. A megbízott dolga lenne, hogy megakadályozza a 35-42 éves kor közötti nők túlfoglalkoztatását, de hogy ez pontosan mit jelent, arra a HVG nem tért ki.

Célszerű lenne tiltani továbbá, hogy a gyerekeket egyéves koruk előtt bölcsődei gondozásba adják, Benda szerint ugyanis így lesz harmonikus az anya-gyerek kapcsolat.

Talán még az eddigieknél is nehezebben értelmezhető elképzelés, miszerint országos médiakampányt kellene csinálni, melynek keretében a negyvenévesen szülő nők sikertörténetének filmes, könnyűzenei és képzőművészeti feldolgozását lehetne támogatni.

Lenne még „társadalomformáló ünneppé emelt” anyák napja, nőnap, és gyereknap, és Benda szerint egy család- és közösségfejlesztő államtitkárság fölállítása sem lenne ördögtől való gondolat.

Szinte már hiányoltuk, de mindenki hátradőlhet, ugyanis nemzeti konzultációt is tartani kellene az említett kérdésekről – áll a munkaanyagban.

Benda a megoldási javaslatok mellett azért a népességfogyás okaira is kitér. Azt írja: a gyes, a gyed és a családi adó azért rossz intézkedés, mert a gyerekvállalást pusztán gazdasági kérdéssé tették az emberek szemében. Szerinte 1990 és 2010 között hatszázezer olyan gyerek nem született meg Magyarországon, aki kedvezőbb családpolitikai rendszerben megszületett volna. Az ősbűn a nők ötvenes évekbeli tömeges munkába állása, ugyanis emiatt az azóta felnőtt generációknál hiányzik a harmonikus anya-gyerek kapcsolat, ezért ezek az emberek sérültek lettek, a sérültségük pedig kedvezőtlenül hat a gyereknevelési kedvre – jegyzi meg. Erre a sérültségre az iskolarendszer is rátett egy lapáttal, ami Benda szerint a gyerekek versenyre kényszerítő és őket megalázó, megszégyenítő oktatási rendszer kiölte a fiatalokból az empátiát, a toleranciát, az együttműködést és a segítségnyújtást, amik nélkülözhetetlenek a gyerekvállaláshoz.

A következő két-három évben áll vagy bukik minden, mert most még megfordítható a trend – véli a szerző. Megfordítható, mert az utolsó nagy létszámú korosztály, a 38-40 éveseké most éri el a szülőképes kor felső határát, így őket most még szülésre lehet bírni valahogy. Viszont ha ez nem sikerült, akkor a fiatalabb korosztályok már semmiképp sem pótolhatják a lemaradást – magyarázza Benda.