BB: Köszönjük, hogy időt szakít ránk ma.

André Goodfriend: Nagyon szívesen.

BB: Van is egy gyors kérdésem Önhöz, hogy egy kicsit a körülményeket is tisztázzuk. Ön nem az Egyesült Államok nagykövete, de ön vezeti a missziót?

AG: Ez így van.

BB: Mi a különbség?

AG: A nagykövetet az Egyesült Államok elnöke bízza meg. Miután az elnök egy nagykövetet jelöl, a jelöltnek egy vizsgálati folyamaton kell átesnie a Szenátusban, mivel alkotmányunk azt követeli meg, hogy a miniszteri szinten dolgozók, ideértve a nagyköveteket is, csupán a Szenátus beleegyezésével és útmutatásaival foglalhassák el pozícióikat.

Ezután a szenátusi meghallgatás és megerősítés után, az adott személy a Szenátus által elfogadott elnöki jelölés teljes hatalmával és befolyásával érkezhet meg kiküldetése helyére.

Én az amerikai State Department (Külügyminisztérium) alkalmazottja vagyok. Itt dolgozom 1987 óta, és alapesetben én lennék a helyettes misszióvezető, míg a nagykövet lenne a vezető, francia, diplomáciai szakszóval a Chargé d’Affaires. A nagykövet távollétében tehát a rangban utána következő válik Chargé d’Affaires-é. Ha én esetleg elhagynám az országot, a rangban utánam következő rendelkezne ezzel a címmel.

BB: Miért nincsen Magyarországon USA nagykövet?

AG: Ahogyan azt már egy pillanattal ezelőtt említettem, a kiválasztási folyamat a Szenátus beleegyezését igényli a nagykövetjelölt esetében. Most éppen 50 nagyköveti pozícióra jelölt személy várakozik a Szenátusban, ezen a folyamaton mennek keresztül, és a megerősítésre várnak. Az év kezdete óta a Szenátus név szerinti szavazást követel meg a nagyköveti megerősítések esetében az egyszerű szavazás helyett, ami miatt a folyamat lényegesen lassabb mint általában. Vannak jelöltek, akik több, mint egy éve várakoznak. Coleen Bellt, a Magyarországra delegált jelöltet múlt év novemberében nevezte meg az elnök, tehát ő is már majdnem egy éve várakozik. Ő egyike annak az általam már említett 50 jelöltnek, akik benne ragadtak a folyamatban.

John Kerry, a State Department vezetője még egy véleménycikkben is megjegyzéseket tett erre a lelassult folyamatra júliusban, amely szerint ez komoly akadályt jelent abban, hogy a világban található nagykövetségeinken képviseltethessük magunkat. Igen jelentős azoknak a nagyköveti jelölteknek a száma, akik a Szenátusban várakoznak éppen.

BB: Ez a State Department számára jelent akadályt, vagy a világban található nagykövetségek számára?

AG: Mindannyian tagjai vagyunk az Egyesült Államok kormányának, tehát ez a kormány számára jelent elsősorban problémát, mivel nem képes hatékonyan képviselni érdekeinket olyan országokban, ahol nincsen épp elnök által megbízott nagykövet.

BB: Bill Clinton volt elnök és Barack Obama jelenlegi elnök is tett mostanában bizonyos megjegyzéseket Magyarországgal kapcsolatban. Mivel ön a State Department képviselője, ezért most ne foglalkozzunk Bill Clintonnal…

AG: Az amerikai kormány képviselője vagyok

BB: Az amerikai kormányé, de Obama elnök is tett megjegyzéseket, és a magyar civil szektorról beszélt, és annak magyar kormánnyal való kapcsolatáról, és fordítva. Mik voltak pontosan az Obama elnök által említett aggodalmak?

AG: Most már jó ideje teszünk megjegyzéseket a magyar civil társadalommal kapcsolatban felmerült aggodalmainkról. A USAID minden évben pulbikálja a civil társadalom fenntarthatóságára vonatkozó jelentését, és az elmúlt néhány évban a civil társadalom Magyarországon hanyatlásnak indult. Sokkal több kihívással szembesült.

Ez év elejétől, egészen pontosan áprilistól fogva, sokkal több megszorítást alkalmaztak a civil társadalommal szemben, ideértve például a civil szervezetekkel szembeni gazdasági ellenőrzéseket is. Éppen ezért júniusban az EBESZ-hez delegált képviselőnk már jelezte a civil társadalom és a média magyarországi megfélemlítése iránti aggodalmunkat. Az ő nyilatkozata valójában megismételte az EBESZ médiaszabadságért felelős biztosának, Dunja Mijatovicsnak a következtetéseit, amelyeket a médiáról és civil társadalomról szóló globális jelentésében adott közre.

Ezek a korlátozások, ez a megfélemlítés egyáltalán nem lassultak le. Valójában még növekedtek is, mivel az ellenőrzések éppen mostanában történnek, és néhány civil szervezet éppen most még adószámát is elvesztette. A magyar kormány legfelsőbb köreinek képviselői olyan nyilatkozatokat tesznek amelyben a civil szektor képivselőit külföldi ügynököknek titulálják, ha Magyarországon kívülről is kapnak támogatást.

Mindez a megfélemlítésnek egy nagyon nyílt formája, a civil szervezetek ilyen nyílt bevádolása nemcsak az Egyesült Államok, hanem más államok részéről is aggodalmat váltott ki.

Épp múlt hónapban, szeptemberben, újabb nyilatkozatot adtunk ki az EBESZ-ben, mivel a megfélemlítés folytatódott. Ezzel nem voltunk egyedül. Norvégia, Izland, Lichtenstein és Kanada mind hasonló nyilatkozatokat adtak ki, a civil szervezetek fenyegetettségének növekedéséről Magyarországon.

Szóval amikor a Clinton Global Initiative keretében Obama elnök beszédében azt mondta, hogy a civil társadalom mellett állunk világszerte, a hangsúly nem csupán Magyarországon volt. Amit mi csinálunk, az a civil társadalom támogatása, a demokrácia megerősítésének részeként. Amikor a beszédét elmondta, Obama elnök megnevezett néhány helyet a világban, ahol a civil társadalmat fenyegetik, működését akadályozzák. Mivel ezt a magyar kormány felé is többször megjegyeztük eddig, most elérte az ügy azt a szintet, amikor az elnök is belefoglalta beszédébe, hogy Magyarország egyike azoknak az országoknak, melyekben a civil társadalom mozgástere csökken.

BB: Az Ön véleménye szerint politikailag motiváltak ezek a megfélemlítési kísérletek a kormány részéről?

AG: Nem igazán szeretnék a motivációkról beszélni, mert ha a motivációkról bármi biztosat tudnék akkor…

BB: Akkor ön lenne az a személy.

AG: Egészen pontosan.

BB: Minek látszik mindez?

AG: Van egy sor tény, olyan tények, mint amilyeneket már említettem. Folyik egy kormányzati ellenőrzés, amely ellenőrzés hivatalos indoklása idővel folyamatosan változott.

BB: Igen sokszor.

AG: Igen. Ahogyan mondtam is, a valódi indokok viszont teljesen világosak. Tehát az ellenőrzések indoklása folyamatosan változott. A médiában a civil társadalom szerepével kapcsolatban használt hangnem és beszédmód, az a felvetés hogy az olyan szervezetek mint a Társaság a Szabadságjogokért, az Átlátszó, vagy mások akik valójában a magyar társadalom legsebezhetőbb rétegeiért tesznek, valóban a magyar társadalom érdekeit szolgálják-e. Olyan szervezetkről beszélünk, akik a nők vagy az LMBT közösségek érdekeiért állnak ki. Mindezek a szervezetek most támadás alá kerültek, mivel anyagi támogatásukat kérdőjelezték meg, ugyanúgy ahogy az érdekek érvényességét is amiért harcolnak, és magát a tényt, hogy mindez a magyar társadalom érdekében történik, vitatják.

Szóval ez a nagyon is nyilvános megfélemlítés, a céljaik kétségbe vonása, pénzügyeik ellenőrzése, az ellenük a legfelsőbb kormánykörökben megfogalmazott vádak alkamazása ahelyett hogy problémáikat jogi úton próbálnák meg rendezni. Ez az, ahogy egy megfélemlítés kinéz.

BB: Obama elnök megjegyzései után Ön Kálmán Olgának nyilatkozott az Egyenes Beszéd című műsorban, közölve ezen aggodalmak némelyikét. Az egyik, ott Ön által felhozott példa az volt, amikor a baráti kapcsolatkoról beszélt. Elmondaná ismét, mi volt ez. Nehezen hallottuk ki ugyanis az eredeti angol szavakat a magyar szinkron miatt.

AG: Nos, Magyarország és az Egyesült Államok nyilvánvaló módon barátok. Szövetségesek vagyunk. Azt is gondoljuk, hogy vannak közös értékeink. Tehát a helyes párhuzam itt az lehet, hogy ha van egy barátod, és ez a barát olyasmit művel ami árthat neki, ha például ruha nélkül megy ki az utcára, vagy akármivel megbetegíti magát. Tehát valami nagyon káros dolgot csinál és te aggódsz a barátod állapota miatt. Ilyenkor egyenesen megmondod ezt a barátodnak. Azt fogod mondani, hogy abba kell hagynia, amit most csinál. Ártani fog magaának, ha ezt így folytatja, és ezt nagyon komolyan mondod. És ha így folytatja tovább, akkor ez hamarosan vagy a halálához, vagy súlyos betegséghez fog vezetni.

BB: Vagy elveszti a barátait.

AG: Vagy elveszti a barátait. Alapvetően úgy szólunk, mint ahogy egyik barát a másiknak. Azt mondjuk: aggódunk miattad, és ez a viselkedés önpusztító. Ez volt a párhuzam lényege.

BB: Ezután az interjú után rendelte Önt magához a külgazdasági- és külügyminiszter.

AG: Külügyi- és külgazdasági miniszter.

BB: Külügyi- és külgazdasági. Ez igen jelentős figyelmet keltett itt Magyarországon. Miért rendelte magához? Hogyan nézett ez ki? Elárulna bármit nekünk arról, mi hangzott ott el, és hogy pontosan kivel beszélt?

AG: Nos, a magyar külüggyel elég gyakran érintkezem. Néha hetente, néha pedig hetente kétszer is. Szóval ebben az esetben az interjút követő napon a minisztérium felhívta a nagykövetséget, azt kérve, hogy mielőbb jöjjek át, hogy az elnök megjegyzéseiről beszélgessünk, az elnök beszédéről éppúgy, mint az én interjúban elhnagzott szavaimról. Elmentem a minisztériumba egy nagykövetségi kollégám kíséretében. Magyar Levente államtitkárral beszéltem, aki előadta az üggyel kapcsolatos magyar álláspontot, nevezetesen azt, hogy nem látják mindannak a ténybeli alapjait, amiről én beszéltem. Amint mondta, ha a magyar civil társadalmat megnézzük, 60-80 ezer különböző szervezetet látunk, és ez már önmagában egy egészséges civil társadalom képét mutatja. Megkérdezte, mégis mi okoz számunkra aggodalmat.

Azt válaszoltam, ugyanúgy ahogy most Önnek is válaszoltam, hogy a tények nézetünk szerint világosak. Hogy ennek az évnek az elején az ilyenkor bevett jogi út helyett pénzügyi ellenőrzést és média előtti vádakat alkalmaztak, felsőbb körökből származó nyilatkozatokkal együtt a civil szervezetek ellen, és az is világos, hogy ezeket a szervezeteket ilyenformán megfélemlítik. Azt mondtam, ezeket értem én tények alatt, ezekre gondoltam. Körülbelül így nézett ki ez a beszélgetés.

BB: Oroszország is egyike azoknak az országoknak, ahol mostanában a külföldi támogatást is élvező civil szervezeteknek regisztráltatniuk kell magukat, mint “külföldi ügynököknek”. Orbán miniszterelnök tusnádfürdői beszéde június vagy július folyamán…

AG: Azt hiszem, júliusban.

BB: Július végén. Azt említette tehát, hogy néhány szervezet Magyarországon is külföldi ügynökként tevékenyedik. Amit tudni szeretnénk, az az, mi kelt aggodalmat az amerikai kormányban egy ilyen nyilatkozattal kapcsolatban?

AG: Alapvetően az, hogy minden szervezet legitimációját megkérdőjelezi, amely Magyarországon kívülről is támogatáshoz jut. Sokan ezek közül támogatást kapnak a kormánytól is, vagy a kormánytól független hatékony működés céljából máshonnan is kapnak pénzt. Magyarországon belül nagyon elenyésző a társadalom által nekik nyújtott közvetlen támogatás mértéke. Ennek számos, lehetséges okáról hallottam már, de az azok a kétségek, amelyeket akkor a magyar miniszterelnök megfogalmazott, az az volt, hogy akik egyáltalán nem kapnak állami támogatást, azok alapvetően külföldi ügynökök.

Számunkra ez nem más, mint a független civil társadalom kritikája, minden olyan hasonló szervezeté, amelyet a magyar kormány nem támogat, és függetlenül próbálja meg folytatni tevékenységét, esetenként épp a kormányt ellenőrzi, ez az amit például a Transparency International próbál csinálni, a kormányzati korrupcióval foglalkozik, vagy a polgári jogok védelmével Magyarországon belül, gyengék közösségeit védelmezi, vagy a szólásszabadságot. Ezek azok a szervezetek, amelyeket a kormány most démonizál. Ez pedig, ahogyan az elnök is megjegyezte a Clinton Global Initiative-en tartott beszédében, aggodalomra adott okot, mert az erős és független civil társadalom minden demokratikus társadalom stabilitásához nélkülözhetetlen, ezért aggódunk is.

BB: A magyar kormány 2011-ben új vallásügyi törvényt fogadott el. Ennél sokkal komplexebb hivatalos neve van, de általában csak úgy ismerik, mint vallásügyi törvényt. Ez a törvény igen sok kritikát váltott ki, hisze bizonyos egyházak törvényességét megszüntette, és megfosztotta őket magyarországi egyházi státuszuktól. Jó pár héttel ezelőtt az Egyesült Államok külügye publikálta vallásszabadságról szóló jelentését is. Ebben a jelentésben a Magyarországról szóló fejezet felvetett ezzel kapcsolatos problémákat. Szeretném tudni erről az Ön véleményét, és azt is, hogy Ön szerint a független civil társadalom és a vallásszabadság kapcsolatban állnak-e egymással. Azonos-e ez a két problémakör?

AG: Nem tudom, hogy az azonos-e a megfelelő kifejezés, de kapcsolat a gyülekezési jog és a hit- és vallásszabadság egyéni jogai mindenképpen kapcsolatban állnak egymással. Általánosságban egy olyan társadalom, ahol az emberek szabadon gyülekezhetnek, és ahol a civil társadalom bátorítást kap olyan társadalom is, ahol a vallási meggyőződés szabadságát, és szabad vallásgyakorlás jogát tiszteletben tartják.

A magyarországi, vallásszabadsággal kapcsolatos problémakör ugyanakkor nem azzal függ össze, hogy korlátoznák a szabad gyülekezést és vallásgyakorlást. Erre mindenkinek továbbra is lehetősége van. De ahogyan azt Ön is említette, a vallásügyi törvény megszüntette számos vallás elismertségét, és azt a jogot hogy állami támogatásban részesüljenek ugyanazon a módon ahogyan azt a civil társadalommal kapcsolatban megjegyeztem. Hozzájuk hasonlóan az elismert vallási közösségek is állami támogatást kapnak. Azzal, hogy ezeket a bizonyos egyházakat többé nem ismerik el, többé nem kaphatnak állami pénzt sem a kormánytól. Tehát képtelenek lesznek fenntartani iskoláikat, istentiszteleti helyeiket olyan hatékonysággal, mint ahogy az elismert egyházak. Ez inkább a kormány egy olyan akciója, amely jelentős megkülönböztetést jelent elismert és el nem ismert egyházak között.

BB: A két szervezet, amely így hirtelen eszembe jut, két egyház, amely elvesztette a státuszát: az egyik a Magyar Evangéliumi Testvérközösség, ez egy metodista irányzat, amelyet még a nyolcvanas évek legelején ismertek el egyházként. Egy másik csoport, amely most vesztette el státuszát a reformzsidó közösség. Van arra bármiféle rálátása, milyen okokból vesztették el státuszukat ezek a közösségek?

AG: Ismétlem magam, de ez olyan kérdés, amelyet leginkább a magyar kormánynak kellene feltennie. Miután számos vallási közösség elvesztette egyházi státuszát, nekik azt mondták, hogy létezik egy folyamat, mely során ismét pályázhatnak az elismerésért. Amennyire én tudom, ezek a vallási közösségek ezen a folyamaton túlestek, és az igazán nagy probléma az új vallásügyi törvénnyel az, hogy átpolitizálja a folyamatot. Ez ugyanis nem egy egyszerű, és tárgyilagos folyamat, amely során ha megfelelsz feltételeknek, végül megkapod egyházi státuszodat. Nem a vallásgyakorlók számától vagy az általuk nyújtott szolgáltatásoktól függ a végeredmény, de a végén még kétharmados parlamenti támogatás is kell a regisztráció elfogadásához. Ebben az esetben azok az egyházak, és irányzatok, amelyeket említett, végül nem kapták meg a parlamenti támogatást. Ezen a ponton ez politikai kérdéssé vált, mivel az országgyűlés lényegében eldöntötte, mely egyházak törvényesek és melyek nem. A tagok számától, vagy a valódi tevékenységtől függetlenül, és annak ellenére is, hogy az objektív feltételeknek megfelelnének. A folyamat végén egy politikai döntést hoznak, és ez az a legjelentősebb probléma, amelyet mi megemlítettünk. És nemcsak mi, hanem az Európai Unió is fölvetette. Ez a probléma a magyar vallásügyi törvénnyel, ez az átpolitizáltság, amely az egyházi elismerési folyamatot átszövi.

BB: Az elmúlt hónapban azt írta twitterjére, hogy “Magyarország kiterjesztő jellegű nemzetiségi törvénye, gyújtó hangú retorikája határokon átívelő interetnikus feszültségeket kelt.” Ezt egy link követte ahhoz, amit nemrégiben Varsóban mondtak. El tudna árulni többet is erről a tweetről?

AG: Igazából a link volt a fontos rész. A link ugyanis egy nyilatkozatra mutatott, az EBESZ által működtetett Human Dimension Implementation találkozóról. A Human Dimension elsősorban emberi jogi kérdésekkel foglalkozik, tehát ezen számos civil szervezet is jelen volt. Az EBESZ egy nagyon is közös értékekre épülő nemzetközi szervezet, melynek tagjai elfogadtak bizonyos alapvető emberi jogokat, értékeket. Ezeket a közös értékeket mi is magunkénak valljuk. Igen helyes dolog tagja lenni ennek a szervezetnek. A Human Dimension Implementation Meetingeken ezeknek az emberi jogoknak a helyzetét vitatják meg, összehasonlítják ebből a szempontból a különböző országokat, és a fejlődés lehetséges irányairól esik szó. Ezt a nyilatkozatot az esemény alkalmából adta ki az Egyesült Államok a kisebbségek jogaival kapcsolatban. Ezeket a jogokat mi erősen támogatjuk. Abban hiszünk azonban, hogy a kisebbségi jogok egyedül egy államra és annak a polgáraira tartoznak, és mindezeket a jogokat annak az államnak kell biztosítania, amelynek területén a kisebbségek laknak.

Az a nyilatkozat amelyre Ön hivatkozott és amelyet én a twitteren idéztem, Magyarországról szólt. Ezt a mi képviselőnk ezen a konferencián elmondta, hozzátéve, hogy Magyarország terjeszkedő jellegű állampolgársági törvénye destabilizációhoz vezethet, ha azzal a gyújtó hangú retorikával adják elő, ahogyan a magyar kormány. Ez különösen az ukrajnai helyzet, ahol Oroszország éppen ugyanezt a retorikát használja, és azt állítja, hogy az ukrajnai orosz kisebbség nevében cselekszik, ezzel indokolja Ukrajna megszállását, az ország területeinek elszakítását és a határok egyoldalú átrajzolását.

Magyarország ugyancsak kifejezte aggodalmát az ukrajnai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban, és nemrég még autonómiafelhívások is megjelentek ezzel a nemzetiségi csoporttal kapcsolatban Ukrajnában.

Most, amikor Ukrajna a túléléséért küzd, agresszív keleti szomszédja megszállás alatt tartja, és darabokra tépi, kifejezetten nem alkalmas az idő arra, hogy hasonló felhívásokat fogalmazzanak meg és így nyilatkozzanak más kisebbségekkel kapcsolatban, akiknek ugyancsak szeparatista törekvései lehetnek az országon belül. Ezért raktam ki ezt a twitterre. Ez volt az ok, amelynek kapcsán Magyarország felmerült a varsói tanácskozáson, problémás, ahogyan Magyarország a szomszédos országokban lévő nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos retorikája, és különösen Ukrajnában, feszültségekhez, szakadáshoz, és destabilizációhoz vezethet az ukrajnai helyzetben.

BB: Az alapvető helyzet az, hogy határontúli magyar közösségek nem csupán Ukrajnában hanem a legtöbb szomszédos országban léteznek a Kárpát-medencén belül. Ilyen nemzetiségi közösségek találhatók Románián belül Erdélyben, Szerbiában, Horvátországban. Miért ennyire fontosak ezeknek a kisebbségeknek a jogai a magyar kormány számára?

AG: Ismét, ez a kérdés is leginkább olyan, amit a magyar kormánynak kellene…

BB: Én valójában csak arra vagyok kíváncsi, miért beszélnek egyáltalán erről.

AG: Komoly különbségek vannak abban ahogyan az Egyesült Államok, és ahogyan Magyarország a kisebbségi jogok témakörét megközelíti. És valóban, a legtöbb ország úgy tekint a kisebbségi jogokra, mint amit az állam saját állampolgárai részére garantál. Nem mennek bele a kollektív jogok kérdésébe, és kezelik egységes egészként a nemzetiségi közösségeket, hanem a közösség egyes tagjainak garantálják egyéni jogait.

Magyarország hivatalos álláspontja azonban az, hogy ezeket kollektív nemzetiségi jogoknak kell tekinteni, amely nemzetiségi önkormányzatot biztosít. Ez a magyar megközelítés. Azt hiszem a magyar Alaptörvény 13 nemzetiségnek juttat ilyen jogokat, amelyeket nem egyénileg, hanem kollektív módon garantálnak, és ezt a megközelítést részesítenék előnyben a szomszédos országokban is. Ez egy olyan terület, amiről mi a magyar kormánnyal elég sokat tárgyalunk. De ilyen követeléseket épp most, és éppen Ukrajnával kapcsolatban megfogalmazva, amikor ez az ország a túléléséért küzd, nem lehet másként értékelni, mint további destabilizációs kísérletként.

BB: Nem vagyok abban biztos, hogy lesz valaha is hivatalos vége annak, ami most Kelet-Ukrajnában történik, de mondana valami bővebbet is erről? Tudom, hogy ez a kérdés nem tartozik a hatáskörébe, csak azért, hogy megérthessük azt, mi történik Magyarország közvetlen szomszédjában?

AG: Együttműködünk szövetségeseinkkel, azokkal, akikkel közös értékeink vannak, és éppen ezért fontosak a közös értékek. A legkiválóbb szövetségeseink azok, akik úgy látják a demokráciát és az állampolgárok feladatait, ahogyan azt mi is látjuk. Így tehát együttműködünk az Európai Unióval, és a NATO-n keresztül is – ismét egy értékalapú szervezet – annak érdekében hogy Oroszországot számonkérhessük tetteiért.

Az EU beleegyezett a szankciókba. Az Egyesült Államok is elfogadott szankciókat. Ezek a szankciók már most rendkívül erős hatást gyakorolnak Oroszországra, az orosz gazdaságra, és abba az irányba, hogy az ország a jövőben tagja maradhasson a nemzetközi közösségnek, tiszteletben tartsa a nemzetközi normákat és alapvetéseket, hiszen mindezt most nem teszi. Az EU, az USA és más országok egyesült ereje közösen tartatja be ezeket a szankciókat, és világossá tették, hogy nem tűrik az effajta, 19-20. századi viselkedést az oroszoktól. Egy politikai megoldás lehetővé tételén dolgozunk Ukrajnában, le akarjuk ültetni Oroszországot a tárgyalóasztalhoz különböző csoportokkal, például az ukrajnai orosz szeparatistákkal és az ukrán kormánnyal együtt, hogy a békés megoldásról tárgyaljanak.

BB: Eddig elég összetett kérdésekről beszéltünk. Mesélne nekünk eddigi magyarországi tapasztalatairól is? Beszéljünk néhány pozitív benyomásáról.

AG: Sokszor járok ki, hogy emberekkel beszéljek. Számomra ez a legnagyobb öröm munkám során. Egy évig tanultam magyarul, mielőtt ideérkeztem, és azt hiszem ma már meg tudom magam értetni egy beszélgetés során. Szóval az hogy kimehetek és az utcán sétálhatok, vagy az emberekkel való beszélgetések, és találkozások mind nagyszerű élmények.

Az amerikai kultúra terjesztésével is próbálkozom a zenén keresztül. Az American Cornerben minden hónapban közös amerikai népdaléneklést tartunk. Voltam már magyar népzenei előadásokon is. Kellemesen meglepett, és lenyűgözött, hogy a Dunán már amerikai countryzene-fesztivált is láthattam körülbelül egy hónappal ezelőtt, ahogyan az is, hogy jó néhány amerikai bluegrass country zenekar is működik itt.

És természetesen a másik dolog, amelyhez igazán hamar hozzászoktam, amely általában Magyarországhoz tartozik: a szépség, a tájak, az ételek. Enni is nagyon szeretek itt. Szóval kulturális téren nagyon sok, különböző dolog fogott itt meg. A diplomaták közössége is nagyon befogadó errefelé. Annak ellenére, hogy egy sor dologban nem értünk egyet, vagy ha tetszik őszinte és egyenes beszélgetéseink ellenére informális körülmények között gyakran találkozunk, jobban megismerhetjük egymás emberi oldalát, ugyanazokat a témákat olyan keretek között is megbeszéljük újra, mint itt, ennél az asztalnál, és jobban megértjük egymás nézőpontját. Ez számomra, mint diplomata számára talán az egyik legfőbb dolog ami megelégedéssel tölt el itt.

BB: Köszönjük, hogy mindezt elmondta.

AG: Részemről a megtiszteltetés.