“Maga az emlékmű csak a butaság, az otrombaság és a logikus gondolkodás megtagadásának a tünete. Az ilyen viselkedés ellen tüntetünk.” – Eleven Emlékmű túravezető

Ugyanazon a napon, amikor a kormány elkezdte a vitákat kiváltó német megszállási emlékmű felépítését, egy másik is született az utca túloldalán. Ez az emlékmű nem bronzból és kőből épült, hanem azoknak a polgároknak a jelenlétéből, gondolataiból, és párbeszédéből, akik minden este összegyűlnek a Szabadság téren. Ők hívják magukat az „Eleven emlékműnek”.

Azt tervezik, hogy addig maradnak a téren, amíg a kormány emlékművét nem bontják le. Addig kisebb eredményekkel is megelégednek: egy fiatal például az ő hatásukra hagyta el az egyik ifjúsági szélsőjobboldali csoportot. A Budapest Beacon egy névtelenséget kérő aktivistával, egy angol-történelem szakos tanárral beszélgetett. Majdnem minden estéjét a téren tölti április 8. óta. Ekkor kezdődött az emlékmű építése, annak ellenére, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ígéretet tett az április 6-i választások előtt arra, hogy húsvét után konzultálni fog a magyarországi zsidó szervezetek képviselőivel.

Miért tölti ön minden estéjét a Szabadság téren? Mi a feladata?

Önkéntes túravezetőnek tekintem magam. Nagyon sokan sétálnak erre, és sokuk nem érti, hogy mi történik ezzel az emlékművel. Naponta mintegy 20-30 emberrel beszélgetek. Adok nekik egy tájékoztatót az emlékműről, és bármit kérdezhetnek tőlem. Este 10-ig, 11-ig szoktam itt lenn, és örömmel beszélgetek bárkivel.

Ön szerint mi a baj az emlékművel?

Eltekintve attól, hogy milyen esztétikai hiányosságai vannak, a jelentése az igazán félelmetes. Az emlékmű meghamisítja a Horthy éra és az 1944-es Magyarország történelmét. Nagyon szomorú, hogy bár 2014 a holokauszt 70-ik évfordulója, a kormánynak nem volt egyetlen olyan cselekedete sem, amely ellen az érintett szervezetek ne tiltakoztak volna. Azonban a legnagyobb probléma az emlékművel az, hogy bár a kormány ígéretet tett arra, hogy az összes érintettel konzultálni fog a parlamenti választások után., erre sosem került sor. Ehelyett az éjszaka leple alatt fejezték be az építkezést.

 

Hogyan kezdtek tiltakozni?

Amikor elkezdték megépíteni az emlékművet, rá kellett jönnünk, hogy képtelenek vagyunk harcolni egy bronzból és kőből épített, halott emlékmű ellen. De létre tudjuk hozni a saját, eleven emlékművünket. Az emberek olyan köveket, gyertyákat, fényképeket és személyes tárgyakat hoztak a kordon elé, amelyek kifejezik az érzelmeiket. Azt hittük, az kormány emlékművének megépítése után a rendőrök el fogják takarítani a mi eleven emlékművünket. Meglepő módon itt hagyták. Az eleven emlékmű megszületésével egy időben két fehér széket is letettünk egymással szemben, és az erre sétálókat arra biztattuk, hogy üljenek le, és beszélgessünk bármiről, ami érdekli őket. Vitatkozzunk bármiről, ha már a kormány ezt nem meri megtenni. Kiderült, hogy túl sok ember szeretne beszélgetni, és több székre van szükségünk. Most már 30-40 ember beszélget itt minden eset, megfelelő moderálással és hangosítással.

Kik vesznek részt ezeken a beszélgetésekhez?

A hallgatóság folyamatosan változik. Vannak ismerős arcok, akik időről időre visszatérnek. Néha sztárvendégeket” is meghívunk: hétfőn Kiszelly Zoltán politológussal beszélgettünk, pár nap múlva Tamás Gáspár Miklóst várjuk. Felvetünk egy témát a találkozó elején, de attól általában elég hamar eltérünk. Arra is bátorítjuk az erre sétálókat, hogy üljenek le, és csatlakozzanak hozzánk.

 

Ki volt a legérdekesebb személy, aki csatlakozott a beszélgetéshez?

Egyszer egy fiatalember ült le közénk, aki a Hatvannégy Vármegye Mozgalom pólóját viselte, és a Jobbik ifjúsági szervezetének tagjaként mutatkozott be. Azt mondta, szeretné megkérdezni, hogy mi a véleményünk a cigányokról. Sokan elkezdték őt oltogatni, de páran megvédtük a fiút. Úgy gondoltuk, neki is jogában áll kifejezni a véleményét, és már az jó jel volt, hogy hajlandó volt bemutatkozni és beszélgetést kezdeményezni. A találkozó után megadta e-mail címét. Másnap este is visszajött, majd a héten még egyszer. Utána egy hétig nem láttuk. A következő héten ismét eljött, és elmondta: mindannak hatására, amit itt hallott, kilép a szervezetéből. Ez egy hatalmas dolog. A kis sikerek hosszú távon számítanak.

Mindenki ilyen békés, aki nem ért egyet önökkel?

Egyáltalán nem. Múlt pénteken egy neonáci pár jött az emlékműhez, és elkezdtek üvöltözni velünk, cigányoztak, zsidóztak, leköpték a személyes emléktárgyainkat. Amikor a csoportunkból az egyik nő elkezdte fényképezni őket, akkor a neonáci nő összetörte a 40 ezer forintos fényképezőgépét. A mellettem állóknak ekkor azt mondtam: „Már megint itt vannak a nácik, és tönkreteszik a békés megemlékezést”. Ezután egy fiatal lány hozzám fordult, és azt mondta: „Ne hívja nácinak az apukámat és az anyukámat!” Megdöbbentett, amikor rájöttem, hogy ez egy család, akiknek ez a botrányos viselkedés természetes egy péntek esti séta során. Elkezdtem beszélgetni a lánnyal, és elég intelligensnek tűnt. Végül volt olyan bátor, hogy azt mondta: ha az apja idejönne, hogy megverjen, akkor az én oldalamra állna, nem pedig az apjáéra.

Fizikailag is bántalmazták Önöket?

Csak lökdöstek minket, de benne volt a mozdulataikban, hogy többet is tennének, ha pár méterről nem figyelnének minket a rendőrök.

 

A kormány több mint 88 millió forintot költött arra, hogy a rendőrség őrizze az emlékművet. Hány rendőr volt itt, és mit csináltak?

Míg az emlékmű épült, addig egy sorban, kb. ötven rendőr állt a kordon előtt. Amikor az építkezés befejeződött, akkor megduplázták a rendőrök számát, 80-100-an voltak itt néhány napon keresztül. Most 8-10 rendőr járőrözik az emlékműnél, főleg akkor, amikor a találkozóinkat tartjuk. Az nem világos, hogy minket védenek-e, vagy tőlünk védik az emlékművet. Beszéltem néhányukkal, és azt mondták, naponta más utasítást kapnak. El szoktam olvasni a nevüket az egyenruháikon, és látom, hogy minden nap új rendőröket küldenek, akik nem ismerik itt a helyzetet.

Több mint 100 napja önök minden este idejönnek. Mi a céljuk, meddig terveznek maradni?

Amíg el nem tüntetik az emlékművet.

Melyiket? Az önök eleven emlékművét, vagy a bronzot?

Az eleven emlékmű eltávolítása kegyeletsértő lenne, szerintem a kormány ezt nem meri megtenni. Mi azt szeretnénk, ha a bronz emlékművet távolítanák el. Ezt meg is ígérte a kerület a ellenzéki jelöltje, amennyiben ő nyer az önkormányzati választásokon.

Azért neki nincs túl sok esélye a győzelemre, nem igaz?

Nos, nem tudjuk. Lehet, hogy az is elég, ha türelemmel várunk, és az emlékmű magától is összedől. Egy mélygarázs bejárata fölött építették, nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne. Másfelől viszont az gondolom, hogy maga az emlékmű csak egy tünet: butaság, az otrombaság és a gondolkodás megtagadásának tünete. Az ilyen viselkedés ellen tüntetünk.

Hivatkozás:

http://hu.budapestbeacon.com/tarsadalom/sotetseg-leple-alatt-fejeztek-nemet-megszallasi-emlekmuvet/