A civil szervezetek megleckéztetése – ábránd vagy valóság? – vélemény

március 28, 2017 -

[Tüntetés a civilek vegzálása ellen még 2014-ben. Fotó: nol.hu]

A civil szervezeteket érintő jogszabályalkotással kapcsolatban a magyar kormánynak írt nyílt levelet – melyet magam is aláírtam huszonnégy amerikai és európai tudóssal, agytrösztök kutatóival és tudományos szakemberekkel együtt – válaszra méltatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Kovács Zoltán kormányszóvivő is.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

Szijjártó Úr tévesen azt sugallta, hogy a levél célja a magyar kormány kioktatása azzal kapcsolatban, mi a különbség a kommunizmus és a demokrácia között. Ezzel szemben a levél azért született, hogy reagáljunk arra a tavaly december 20-a óta a magyar kormány által folytatott retorikára, amely erősen tükrözi az olyan autoriter rendszerektől hallottakat, mint amilyen Oroszország vagy Egyiptom.

Megnyugtató, hogy már nem áll a kormány szándékában „gyökerestül kiirtani mindenfajta civil szervezetet”, mint ahogyan azt a levél állítja, csupán a nagyobb átláthatóság szükségességéért emeltek szót. Ha ez valóban így van, akkor az egy jelentős – és üdvözlendő – változás a kormány álláspontjában.

Elvégre a Fidesz alelnöke, Németh Szilárd volt az, aki januárban azt mondta, hogy „ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani […] el kell innen takarítani”. Németh Úr meg is nevezett három ilyen szervezetet: a Magyar Helsinki Bizottságot, a Társaság a Szabadságjogokért-et, és a Transparency International-t, tavaly decemberben pedig Orbán Viktor miniszterelnök közölte félreérthetetlenül, hogy a következő év Soros és az őt szimbolizáló erők kiszorításáról fog szólni.

Szívderítő azt látni, hogy a magyar kormány visszalépett az ilyen állításoktól. Ugyanakkor, Magyarország már rendelkezik a civil szervezetek elszámoltathatóságával és átláthatóságával kapcsolatos kérdéseket érintő, átfogó szabályozással, ennélfogva nem egyértelmű, hogy a keretrendszert miként erősítheti egy olyan törvény, amely – ahogyan azt Szijjártó és Kovács említette – „kevésbé szigorú”, mint a növekvő náci propaganda térnyerésére válaszként az Egyesült Államokban 1938-ban elfogadott Külföldi Ügynökök Regisztrációjára vonatkozó törvény (FARA).

A FARA példáját akkor is előszedték, amikor Oroszország bevezette a hírhedt 121-FZ 2012 számú törvényt, amely előírja a külföldi támogatást is élvező szervezetek számára, hogy külföldi ügynökként regisztráltassák magukat. Ezzel a – mind a Kreml, mind a magyar kormány által meghúzott – párhuzammal az a probléma, hogy 1966-os revízióját követően a FARA-törvény csak a „politikai vagy kvázi-politikai” tevékenységekre vonatkozik – nagyon érintőlegesen –, és nem a külföldről pénzelt civil szervezetekre úgy általában.

Az Egyesült Államok törvényének szövege határozottan mentesíti a hírszervezeteket és kiadványokat, valamint a „vallási, tanulmányi, elméleti vagy tudományos tevékenységgel” foglalkozó szervezeteket. A törvény alól további kivételt képeznek azok a szervezetek, „amelyek külföldi megbízója egy külföldi kormány […], amelyek alapvető fontosságúak az Egyesült Államok védelmében.” A magyar kontextusban az azonos mentességnek bizonyára vonatkoznia kell legalább azokra a szervezetekre, amelyeket Magyarország NATO-szövetségeseinek kormányai irányítanak.

Bár a FARA rendelkezik a „külföldi ügynökök” tevékenységeinek és pénzügyeinek rendszeres közzétételéről, semmiképpen nem írja elő a civil szervezetek vezetőinek személyes vagyonbevallását, ahogyan azt az eljövendő magyar szabályozással kapcsolatban sugallták. A szolgálatkészség nem függ a túlságosan szoros ellenőrzéstől. Ha az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma prima facie (első ránézésre) elfogadható és hiteles információt szerez a regisztrációs kötelezettségről, ahol a szándékra vonatkozó bizonyíték hiányzik, akkor a minisztérium általában küld egy levelet, melyben felhívják a személy figyelmét a FARA létezésére, és az ez alapján fennálló lehetséges kötelezettségeire.

Mind a polgári eljárás, mind a bűnügyi nyomozás küszöbe nagyon magasan van. Ennek eredménye, hogy „1966 óta nem volt sikeres bűnvádi eljárás a FARA alapján, és csupán három vádemelésre került sor a FARA megsértése miatt” – állítja az Igazságügyi Minisztérium.

Számos civil szervezet tevékenykedik az Egyesült Államokban – köztük befolyásos agytrösztök Washingtonban – melyek külföldről kapnak pénzeket – bizonyos esetekben külföldi kormányoktól, mint Norvégia, Katar vagy az Egyesült Arab Emirátusok. Ezzel összefüggésben az átláthatóság és a FARA-nak történő megfelelés fel is merül alkalmanként, azonban önmagában az, hogy külföldi pénzeket kap egy szervezet, nem teszi külföldi megbízóinak ügynökévé, ahogyan az következik is a törvényből.

Példaképpen, még a német politikai alapítványok Egyesült Államok-beli szervezeteit – mint például a Konrad Adenauer Foundation vagy a Friedrich Naumann Foundation – sem regisztrálták „külföldi ügynökökként” az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy honnan érkeztek, és hogy forrásaik legnagyobb részét a Német Szövetségi Kormány biztosítja.

„Anélkül írták alá, hogy ellenőrizték volna” – írta Kovács Zoltán felületesen a levél aláíróiról, figyelmen kívül hagyva, hogy sokan közülük szakterületük elismert vezetői, akiket aligha lehetne rávenni, hogy aláírjanak egy olyan dokumentumot, melynek tartalmát nem értelmezték maradéktalanul. Ha bármilyen félreértés van az eljövendő jogalkotás hatályával és tartalmával kapcsolatban, az nem a „nyugati naivitás” eredménye. Az ezzel szemben kizárólag a kormány uszító retorikájából, valamint abból a tényből fakad, hogy a törvénytervezet szövegét nem hozták nyilvánosságra. A magyar civil társadalom és az ország állampolgárai ennél jobbat érdemelnek.

Dalibor Rohac az American Enterprise Institute társkutatója.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):