A debreceni botlatókövek furcsa története

július 4, 2017

2016-ban több mint két tucat botlatókövet helyeztek el Debrecenben, a holokauszt áldozatainak emléket állító apró kis emlékművek létrehozása azonban nem ment egyszerűen, sőt, a végül megvalósult kezdeményezésről szóló dokumentumfilm bemutatója körül is kialakult egy kisebb botrány. Történet egy nemes ügyről, melynél kevés esetben lehetett volna könnyebben megteremteni az összhangot, mégsem jött össze.

Huszonöt évvel ezelőtt egy német képzőművész elkezdett Európa-szerte a holokauszt áldozatainak emléket állító, úgynevezett botlatóköveket (németül Stolperstein) elhelyezni. Gunter Demnig a tízszer tíz centiméteres kockakövekre réztáblát rögzített, melyen az áldozat neve, továbbá születésének és halálának időpontja olvasható. A művész a náci népirtás áldozatának utolsó – szabadon választott – lakhelye előtt a járdába rögzítette a köveket. Eddig több mint 55 ezer ilyen követ helyeztek el 22 országban – köztük Magyarországon is. Demnig szerint az emberek a kövekben az elméjükkel és a szívükkel is megbotlanak: a név elolvasásával fejet hajtanak az elhunyt emléke előtt, közben pedig a holokauszt rémségén is elgondolkodnak.

A debreceni botlatókövek története – az első elhelyezésének ötlete Jana Waltertől, a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének akkori tanárától ered – néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza. Walter a tanítás során észrevette, hogy hallgatói vajmi keveset tudnak a holokauszt Debrecen városára gyakorolt hatásáról, ezért úgy vélte, jó ötlet lenne egy botlatókövet elhelyezni a harmadik legnépesebb magyar városban.

Debrecenben 2016-ig a város nyilvános terein nem emlékeztetett emlékmű arra, hogy a nácik közel 7500 embert hurcoltak el a hajdúsági megyeszékhelyről Auschwitz-Birkenauba és az ausztriai Strasshofba, s hogy a vészkorszaknak mintegy 4 ezer debreceni zsidó esett áldozatul.

 
Walter megosztotta elképzelését Iványi Zsuzsannával, a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének vezetőjével. Mindketten egyetértettek abban, hogy a megemlékezés méltó módja lenne egy botlatókő elhelyezése – ezzel felhívhatnák a helyiek figyelmét arra, hogy Debrecen virágzó zsidó közösség otthona volt. A városban mintegy 12 ezer zsidó élt a holokauszt előtt – mondta Weisz György újságíró, a debreceni zsidó közösség tagja. A hívők számára három zsinagóga is rendelkezésre állt hitük gyakorlására.

Mivel nem volt tapasztalatuk a közterületi emlékművek elhelyezésével kapcsolatban, és nem tudták azt sem, kinek ajánlják az első botlatókövet, Iványi felvette a kapcsolatot a Debreceni Zsidó Hitközséggel, hogy tegyenek javaslatot a névre, és segítsenek a folyamat elindításában.

Az alelnök először támogatta az elképzelést, és arról biztosította Iványit, hogy a szervezet elnöksége elé viszi az ügyet. Ragaszkodott ahhoz, hogy a teljes folyamat rajta keresztül bonyolódjon, és ígéretet tett arra, hogy a Debreceni Zsidó Hitközség vállalja a közvetítő szerepét a városvezetés és Iványi között, továbbá segítenek a szükséges papírmunka elvégzésében is, hogy a projekt biztosan megkapja az engedélyeket.

Teltek-múltak a hónapok, Iványi azonban nem kapott hírt az alelnök felől, ezért megpróbálta utolérni. Kiderült, hogy sem a hitközség, sem pedig a városvezetés nem támogatja az ötletet, mégpedig azért nem, mert szerintük a botlatókő veszélyt jelent a közbiztonságra, hiszen megbotolhatnak benne az emberek.

2016-ban Európa 22 országának mintegy 1600 településen immár több mint 56.000 botlatókő és botlatóküszöb állított emléket a holokauszt áldozatainak.

 
Iványi Zsuzsanna ekkor úgy döntött, maga próbál intézkedni az emlékmű elhelyezésének ügyében, és megkereste Fahidi Éva írót és holokauszt-túlélőt, akinek családját szintén Debrecenből deportálták. Fahidi hozzájárult, hogy botlatókövet helyezzenek el a családtagjai emlékére. Összesen három áldozatnak – a 11 évesen meggyilkolt Fahidi Gilikének, a 6 hónaposan meggyilkolt Fuchs Ferikének, valamint az író édesanyjának emlékére – kívántak követ állítani. A Debreceni Német Kulturális Fórum, az Iványi Gábor (Iványi Zsuzsa testvére) vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség valamint Jana Walter külön-külön vállalták egy-egy kő szponzorálását.

Iványi hivatalosan kérvényezte a városvezetésnél a projekt megvalósítását, de Debrecen ezúttal sem mutatott hajlandóságot a támogatásra, mondván, már eddig is rengeteg pénzzel támogatták a debreceni Pásti utcai zsinagógánál található holokauszt-emlékfal felépítését. Az ügyet ekkorra már a média is felkapta.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke nyílt levet írt Papp László polgármesternek, melyben nagyra értékelte a város zsidó közösségért végzett munkáját és a már említett Pásti utcai zsinagóga udvarán lévő emlékműhöz való jelentős anyagi hozzájárulást is, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, miszerint a debreceni botlatókövek ügye rossz színben tünteti fel a polgármesteri hivatalt és a helyi hitközséget is. A levél másolatát Heisler elküldte Horovitz Tamásnak, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökének is. Néhány nappal későbbi válaszában a polgármester jelezte, hogy a város vezetése újra áttekinti a döntést, röviddel ezután pedig rá is bólintottak az emlékmű(vek) elhelyezésére.

A többesszám nem véletlen: ekkorra már számos család jelezte, miszerint szeretnének botlatókövet állítani a holokauszt során elvesztett rokonaik emlékére. Kiderült, hogy a Debreceni Zsidó Hitközség is támogatólag száll be a projektbe, és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) is bejelentette, hogy – a Miniszterelnökség támogatásával – újabb 16 botlatókő elhelyezését szponzorálja, melyek olyan személyeknek állítanak emléket, akiknek nem maradt élő rokona.

2016. augusztus 11-én 28 botlatókövet helyeztek el Debrecenben, a nyitórendezvényre és egy kerekasztal-beszélgetésre pedig az azt megelőző estén, augusztus 10-én a Pásti utcai Ortodox Zsinagógában került sor. Az eseményen ott volt Rolf Martin Moormann, a Német Nagykövetség politikai referense, Hunyadi László, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja, Gunter Demnig, Fahidi Éva és Heisler András is. Bemutatásra került az „Akikről a kövek beszélnek” című könyv is, amely az első debreceni botlatókövek dokumentációját tartalmazza.

Másnap Gunter Demnig vezetésével városszerte elhelyezték a köveket. Az eseményt Iványi Gábor lelkész nyitotta meg, aki az egyik helyszínen azzal kapcsolatos elégedetlenségének adott hangot, miszerint bár a meghívókat elküldték, a városvezetés és a helyi keresztény egyházak képviseletében senki nem tette tiszteletét az átadáson.

A helyi hitközség nem adta áldását a filmbemutatóra

Moldova Ágnes filmrendező dokumentumfilmet készített a két nap történéseiről, melynek debreceni bemutatójára múlt hétfőn került sor, ám nem ott, ahol eredetileg tervezték. Hunyadi László tiszteletbeli konzul korábban kapcsolatba lépett Horovitz Tamással és azt kérte, hogy a film bemutatójára a Pásti utcai zsinagógában kerüljön sor, ám a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke nemcsak a helyszínre, de magára a film bemutatására sem bólintott rá.

Nyomoznak a hitközség hitelének ügyében
 
Állampolgári bejelentés alapján, sikkasztás gyanújával indított nyomozást a Debreceni Zsidó Hitközségnél a hajdú-bihari rendőr-főkapitányság. Korábban a Hajdú-bihari Napló számolt be arról, hogy házkutatást tartott a rendőrség a hitközség székházában, ahol iratokat és számítógépes adathordozókat foglaltak le. Állítólag nem volt elég a 600 millió forintos európai uniós és állami támogatás a felekezet két helyi zsinagógájának és székházának felújítására, ezért 95 millió forintnyi hitelt vettek fel a Mazsihisztől. A kölcsönt állítólag Horovitz Tamás elnök vette fel a debreceni hitközség nevében, de arról a tagság és az elnökség nem tudott, így arról sem volt tudomásuk, hogy az értékes helyi ingatlanjaikra jelzálogot jegyeztetett be a Mazsihisz.

 
Hiába Horovitz ellenkezése, a filmet múlt hétfőn végül bemutatták a debreceni Arany Bika Szállodában – telt ház előtt. A nézők nem csupán a debreceni zsidó közösség tagjai közül kerültek ki: sokan érkezetek az Egyesült Államokból és Európa más országaiból is.

„Ez egy csodálatos film, ami csodálatos emlékeket ébreszt” – mondta Heisler András a Budapest Beaconnek az eseményt követően, hozzátéve, miszerint sajnálatosnak tartja, hogy sem Horovitz, sem a debreceni városvezetés tagjai nem jöttek el az eseményre. Lapunkkal Iványi Zsuzsanna is megosztotta gondolatait, és arról beszélt, hogy a kezdeményezésben nagyon sok embernek szerepe van. Külön kiemelte és köszönetet mondott kollégáinak, valamint Bártfay Katalin M. Zsuzsannának, a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium igazgatójának, Csősz László történésznek, illetve Kovács Tímeának és Giczey Péternek a támogatók széles csoportjának megszervezése miatt. Ő és a társrendezők kiállításnak adtak otthont azokkal a témákkal kapcsolatban, melyek egyike az alábbi videón is látható – tette hozzá Iványi.

A botlatókövek megvalósulásában résztvevők teljes listája itt olvasható.

Ha megnézné a hétfő este levetített dokumentumfilmet, kérjük vegye fel a kapcsolatot Moldova Ágnessel a moldova.agnes@gmail.com e-mail címen.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):