Forrás: Nyolc óra negyven/Youtube

Lett volna befektető a Népszabadság megmentésére, de félt a hatalom a reakciójától. A külföldiek is ódzkodtak attól, hogy beszálljanak a magyar médiapiacra.

Murányi András videóinterjút adott a Nyolc óra negyven nevű YouTube-csatornának. A Népszabadság utolsó főszerkesztője ebben egyebek mellett a szülei elvesztéséhez hasonlította a lap beszántását, de mondott valami olyat is, ami elég világosan megmutatja, milyen ország ma Magyarország.

Aki, vagy akik megmenthették volna a Népszabadságot, félnek. Nem a fekete Volgától, ami megáll a ház előtt, hanem – és itt Murányi egy nagytőkést (a vele való beszélgetésből) idéz, akivel tárgyalt a lap megmentéséről, illetve annak lehetőségéről:

„Imádom a Népszabadságot, előfizetője voltam, gazdasági ráció is van benne, pénzem is van, bármikor oda tudnám adni, de mi van akkor, hogyha én ezt a Kft-t megcsinálom, akár csak egy ismerősömön keresztül? Abban a pillanatban tudják, hogy én vagyok […], és abban a pillanatban rám küldik a NAV-ot, […] a rendőrséget, és ha csak olyan módon valósul meg ez a ráijesztés, mint a Norvég Civil Alapnál – ahol Móra Veronikát nyolc tagbaszakadt rendőr vitte el, és aztán az ügyből nem lett semmi –, már nem jó, hiszen az üzleti partnerek azt fogják mondani, hogy most veled annyira nem üzletelnénk szívesen, mert ujjat húztál a kormánnyal.”

Murányi nemcsak magyar, de külföldi befektetőkkel is tárgyalt, és azt mondja, náluk is érezhető volt, miszerint ha ők most belépnének a magyarországi médiapiacra, akkor az nem biztos, hogy olyan jó lenne nekik.

Nem lenne jó, ez tény. Egy, a Norvég Civil Alap elleni akcióhoz hasonló egy üzletember karrierjét gond nélkül derékba törné, és ami ebben különösképp aggasztó, hogy azóta azt is tudjuk, Orbán Viktor miniszterelnök maga rendelte meg a civilek vegzálását.

Ahogyan a Népszabadságot bezárták, és ahogyan nem vállalta be egyetlen tőkés sem, hogy megmenti a lapot, az a sajtószabadság létén-nemlétén túl arra is rávilágít, miért nem érdemes ma Magyarországon üzleti befektetésben gondolkodni, vállalkozni.

Épp hétfőn jelentette be az Opimus Group, hogy végleg vége a Népszabadságnak. A cég tulajdonában lévő kiadó, a Mediaworks igazgatósága megvizsgálta, érdemes-e a Népszabadságot újra elindítani, és arra jutott, hogy nem. Az Opimusról korábban több orgánum is megírta, miszerint a felcsúti polgármester Mészáros Lőrinchez köthető Duna Aszfalt érdekeltségébe tartozik.

A nol.hu kedd óta egyébként újra elérhető. A weboldalon az alábbi üzenet fogadja az olvasókat:

„Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.”

Október 9-én már eldőlt, hogy megszűnik a Népszabadság, hiszen, ha egy napilap akár csak egy napig nem jelenik meg, már nem lehet napilapnak nevezni – mondta Murányi az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfőn. Egy kivétellel mindenkivel megállapodott a kiadó a távozással kapcsolatban – tudatta a lap volt főszerkesztője.

Szavai szerint az egész ügy úgy volt „megrendelve-megrendezve”, hogy a hatvanadik születésnapján, 26 évvel a rendszerváltás után a Népszabadság „elhalálozzon”.

Murányi szerint a lap bezárása a piac felé is egy elég erős üzenet: ha és amennyiben a hatalom szüntette meg a Népszabadságot, akkor az nyilván eloszlatta az azzal kapcsolatos kételyeket, hogy a hatalom milyen világot szeretne.

S hogy mi jöhet a Népszabadság után? Tippek már vannak.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):