Egy éves lett ma a Budapest Beacon

október 13, 2014

cake

Az Évszakok változása (“A szerelem évszakai” alapján a „Rent” című musical-ből)

Ötszázhuszonötezer-hatszáz perc.

Hogyan mérjük az évet?

Feltartott hüvelykujjakkal? Re-tweetekkel? Követőkkel a Twitteren?

Barátokkal, találatokkal, megosztásokkal, hash-tag-ekkel és like-okkal?

Ötszázhuszonötezer-hatszáz perc.

Hogyan mérjük az életben az évet?

Ma egy éves lett a Budapest Beacon.

Bár nem úgy időzítettük a Beacon elindítását, hogy az egy éves évforduló az önkormányzati választásokkal legyen egy időben, ez megfelelő alkalom számunkra, hogy ismét elkötelezzük magunkat a tény-alapú magyarországi hírek írására, remélve, hogy ezzel pozitív változást érhetünk el.

Az országgyűlési, az Európai Parlamenti és az önkormányzati választásokat követően a Fidesz elnöke, Orbán Viktor immár szabadon folytathatja az „il-liberális állam építését az Európai Unió szívében”, és mindezt, ami ezzel jár: a civil szervezetek rendőrség általi zaklatását, kormányzati bér-sztrájktörők és civil önkénteseknek öltözött fizetett politikai aktivisták általi békés demonstrációk letörését, és olyan ügyészeknek nevezett tisztviselők alkalmazását, akik nem hajlandóak a kormány tisztségviselői ellen korrupció miatt vádat emelni.

Bár könnyű Orbán Viktorra és a Fideszre ujjal mutogatni, Magyarországon több mint egy évtizede kezdődött a kleptokráciába és az önkényuralomba süllyedés folyamata, Alig egy évtizede a magyarok arra ébredettek, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök lemondott (a beszámolók szerint azért, mert nem működött együtt a Szabad Demokraták Szövetségével, az MSZP koalíciós párttársával) és helyére az addig szinte ismeretlen ifjúsági és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc lépett.

Mi, akik akkoriban Magyarországon éltünk csak csóváltuk a fejünket, és azt kérdezgettük: “Hogyan lehetséges ez? Miért kell lemondani a miniszterelnök, ha ellenzi a korrupciót? Mit jelent ez? Mi jön ezután?”

Két évvel később Gyurcsány nem volt hajlandó lemondani, bár elismerte, hogy pártja úgy nyerte meg a 2006-os országgyűlési választásokat, hogy hazudtak éjjel nappal. Ez a nem mindennapi bejelentés arra késztette a Fideszes képviselőket, hogy elhagyják az üléstermet minden egyes alkalommal, amikor Gurcsány beszédet mondott a parlamentben. Az ez által létrejött politikai bénultság miatt csak hitetlenkedve csóváltuk a fejünket, és azt kérdezgettük, Hogyan lehetséges ez? Hogy lehetséges, hogy Gyurcsány, aki hazudott a szavazóknak, nem hajlandó lemondani? Mi lesz itt, ha a politikai ellenzék nem áll szóba a kormányfővel? Hová vezet ez?”

Néhány hónappal később, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján szélsőjobboldali huligánok kihasználva a békés demonstrációt a Szabadság-téren, és utcakövekkel kezdték dobálni a rendőröket és felgyújtották az országos televízió székházát. Egy hónappal később a magyar készenléti rendőrség tagjai lóháton üldözték és gumilövedékekkel lőtték a tüntetőket. Akkor is a fejünket csóváltuk, és azt kérdeztük megdöbbenve: „Hogyan lehetséges, hogy ez történik épp Magyarországon? Hová vezet ez?”

Három évnyi politikai bénultság és elviselhetetlen korrupció után Gyurcsány végül 2009-ben lemondott a miniszterelnöki posztról. A magyarok ezután ismét az országgyűlési választások előtti lázban égtek. Ehelyett, öt éven belül már másodszor, egy olyan ember, akire senki nem szavazott, miniszterelnök lett. Akármilyen érdeme is volt Bajnai Gordonnak “átmeneti” szakértő kormányfőként, annak elmulasztása, hogy országgyűlési választásokat sürgetett volna, súlyosan aláásta a magyar demokratikus hagyományokat, és megerősítette a növekvő politikai apátiát, és a radikalizmust a magyar fiatalok körében.

Közülünk azok, akik tanúi voltunk a fejleményeknek, csak ismét csóváltuk a fejünket, és azt kérdezgettük: „Hogyan lehetséges az, hogy nem írtak ki országgyűlési választásokat? Mit jelent ez, és hová vezet?”

A 2009-es EP választások előtt olyan politikai prospektusok és poszterek lepték el az országot, amilyeneket korábban nem láthattunk: „Magyarország a magyaroké!”. Az országot elárasztotta a gyorsan terjedő, neo-náci propaganda. Az EP választásokon a szélsőjobboldali Jobbik a politikai láthatatlanságból indulva a szavazatok közel 12 százalékát megszerezve három képviselőt is az EP-be küldhetett Brüsszelbe. A következő évben az országgyűlési választásokon a Jobbik a szavazatok majd 17 százalékát szerezte meg.

Megint a fejünket csóváltuk, és azt kérdeztük: „Hogyan lehetséges ez? Hová vezet mindez?”

Azután jött a 2010-es országgyűlési választás, ami mérföldkőnek számított. A győztes pártszövetség, a Fidesz-KDNP nem hirdetett programot, nem került sor társadalmi párbeszédre, nem ismertette jövőképét. Csak olcsó politikai szlogenek és üres ígéretek hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy „Orbán Viktor a megfelelő ember a megfelelő időben a miniszterelnöki posztra”.

Közülünk akik nézték a tévében Orbán győzelmi beszédét a „fülkeforradalomról” ismét megdöbbenve ráztuk a fejünket: Ezt hogy gondolja? Orbán nem tudja, hogy a Fidesz kevesebb szavazatot kapott most, mint négy évvel ezelőtt? Hová vezet ez?

Nos, most már láthatjuk hová vezetett ez: egy il-liberális állam létrehozáshoz Európa közepén.

A Fidesz első lépéseinek egyike volt, hogy gyakorlatilag bárkinek, aki magát magyar származásúnak vallotta, és beszélt pár szót magyarul, megadta a magyar szavazati jogot. Ez a törvény politikai értelemben jobbra tolta az országot. Ezt követte a törvénykezési áradat, melynek legnagyobb részét a Fidesz jogi szakértői írták, független szakértők, vagy a civil társadalom megkérdezése nélkül. A törvénytervezeteket ráadásul egyéni képviselők adták be, ezzel kiküszöbölve a független tanulmányok elkészítésének szükségességét.

A második Orbán-kormány radikális államosítási programba kezdett, és lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. A legfelsőbb bíróságot megszüntették, helyére a Kúria lépett, új főbíróval. Az Alkotmánybíróság méretét megnövelték, és feltöltötték azt Fidesz kinevezettekkel. Az új, kormányon kívüli hatóságok komoly hatalmat kaptak, és azok élére is Fidesz kinevezetteket ültettek a bíróságok és a média felügyeletére. A miniszterelnöki hivatal és a rendőrség hatáskörét szintén kibővítették. A házelnök saját biztonsági erővel rendelkezik, amelynek jogában áll házkutatásokat végrehajtani és letartóztatni embereket. Az olyan jogi apróságokat, mint a házkutatási parancs, vagy az előzetes letartóztatás időkorlátját eltörölték.

A független média ön-cenzúrázásra kényszerül a bírságok és börtönbüntetés miatti félelmükben, és még a különböző Fidesz-oligarchák birtokában lévő kormány-oldali média is nyilvánosan befolyásolja a közvéleményt és követ el karaktergyilkosságot bárkivel szemben, aki kritizálni meri a kormányt.

Gazdasági fronton a Fidesz-KDNP kormány több ezer magyart fosztott meg a megélhetésétől, – trafikosokat, földművelőket, tankönyv-kiadókat – és adta át azokat Fidesz támogatóknak. Tette mindezt anélkül, hogy tartana a politikai következményektől, mivel átírták a választási és a kampányfinanszírozási törvényt, amivel gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy elveszítsék az országgyűlési választásokat.

Egy évvel ezelőtt úgy gondoltuk páran, elegünk van abból, hogy csak csóváljuk a fejünket, és útjára indítjuk saját online hírportálunkat.  Mintegy 950 cikk, (1.900 ha a magyar fordításokat is számoljuk), 6.550 Facebook like, és 255 Twitter követővel csak most kezdünk igazán belelendülni. Kívánjanak szerencsét, szükségünk lesz rá!