| Török Gábor. Fotó: Népszabadság, M. Schmidt János |

Török Gábor nem áll közelebb a Jobbikhoz, mint a Fideszhez, vagy akár az MSZP-hez. A Budapesti Corvinus Egyetem docense 2010 óta egyetlen politikai szereplőnél – így a Jobbiknál sem – dolgozik tanácsadóként, így a cukisodás – az ő megfogalmazásában: néppártosodás – sem az ő ötlete volt. A szakember a Jobbikban jelenleg zajló folyamatokat a Fidesznek a kilencvenes évek közepén történő átalakulásához hasonlítja, ahol szerinte egyszerre jelenhetnek meg a régi és az új – egymással nem föltétlenül kompatibilis – álláspontok.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, november 13-án egy budapesti pódiumbeszélgetésen három sztárpolitológus vitatkozott aktuális belpolitikai kérdésekről. Interjúnk a vitában résztvevők egyikével, Török Gáborral készült, közvetlenül a pódiumbeszélgetés után.

Budapest Beacon: Eléggé tartja magát az a szóbeszéd, hogy ön Jobbik-közeli politológus. Ez igaz vagy nem igaz?

Török Gábor: Volt már alkalom, hogy ezzel a kérdéssel találkoztam. Mindig elmondtam, amit ezzel kapcsolatban tudok, és amit el lehet mondani, hogy tudniillik sok párttal kapcsolatban elmondták már rólam a közeliséget. Van igazság abban, hogy bizonyos értelemben minden párthoz közelállónak gondolom magam, hiszen az elemzési egység a politológus számára a politikai szereplő. Engem a Jobbik mint politikai szereplő érdekel, és soha nem mint ítélkező közelítettem hozzá. Érdekelt a párt mozgása, és igyekeztem megérteni. Ennyiben lehet azt állítani, hogy – azokkal az elemzőkkel szemben, akik a Jobbik kapcsán inkább morális fönntartásaikat hangoztatták, erkölcsi vagy ideológiai alapról foglalkoztak a Jobbikkal – én kétségtelenül, ahogy más pártokhoz, úgy a Jobbikhoz is hasonló módon közelítettem. Emiatt lehet az az értelmezés, hogy ahogy más pártokhoz, úgy a Jobbikhoz is közel állok.

BB: De nem jobban, mint például az MSZP-hez vagy a Fideszhez?

T. G.: Nem. Én nem érzem magam közelebb állónak.

BB: Volt-e tanácsadója a Jobbiknak vagy valamelyik jobbikos politikusnak, akár Vona Gábor pártelnöknek? Esetleg tanácsadó-e most?

T. G.: Nem. Mint azt már többször elmondtam, a politikai szereplők közül legutóbb Sólyom László köztársasági elnöknek voltam a tanácsadója 2005 és 2010 között. Amióta Sólyom László leköszönt a köztársasági elnöki méltóságról, én politikai szereplőkkel nem álltam tanácsadói viszonyban, kizárólag a gazdasági élet szereplőivel.

BB: A cukulás ötlete nem az ön fejéből pattant ki?

T. G.: Cukulás?

BB: A Jobbik-féle féle cukikampány, ami persze nem most kezdődött, hanem 2014 körül.

T. G.: A Jobbik néppártosodását érti cukulás alatt?

BB: A számból vette ki a szót.

T. G.: Nem, nem adok politikai pártoknak tanácsokat. Más kérdés, hogy politikai szereplőkkel egyébként beszélgetek. A véleményemet elmondom nekik is és a nyilvánosságnak is. Nekem egyébként már a Jobbik néppártosodása előtt az volt a véleményem, hogy a Jobbik számára alapvetően két út kínálkozik. Az egyik, hogy megmaradnak a nemzeti radikális, szélsőjobboldali platformon. A másik viszont az, hogy az előbb említetteket föladva a Jobbik középre mozdul. Ezt az ötletet egyébként akkor nyilvános megszólalásaimban, írásaimban fideszesedésnek neveztem. A Jobbik azonban a fideszesedésen már réges-régen túlment. Ahogy az iménti pódiumbeszélgetésben is elhangzott, a Jobbik ma már nem a Fidesz, hanem sokkal inkább a baloldal térfelének az irányába mozog.

BB: Mivel magyarázza, hogy Volner János frakcióvezető november elején a Facebook-oldalán cigánybűnözőzött egyet, ami nem túl kompatibilis a cukulással?

T. G.: Nem tudom, hogy mire véljem. Szerintem a gyors változásoknál mindig vannak, akik képesek követni az új politikai irányvonalat és stratégiát, és vannak, akik kevésbé. Olyan is előfordul, hogy egy adott politikai szereplő egy adott pillanatban még a régi modell, a régi megszokás, a régi beidegződés alapján politizál és kevésbé találja az új utat. Számomra az idevonatkozó példa a Fidesznek a liberálisból konzervatívba történt átmenete. Volt akkor, 1994-95-ben a Fidesznek egy olyan időszaka, amikor vegyesen megjelentek a liberális és a konzervatív értékek. A Jobbik esetében az látszik, hogy az új stratégiát következetesen a pártelnök képviseli: az ő megszólalásai törik ennek a stratégiának az utat. Nem Volner János a régi modell egyetlen példája. Gondoljon Toroczkai László alelnökre, aki megszólalásaival kevésbé illeszkedik bele a Jobbik néppártosodó stratégiájába. Ez normális: a Fideszben még hosszú ideig ott volt számos, a konzervatív irányba történő elfordulást ellenző liberális. Sőt: még a kétezres évek legelején is a felmérések azt mutatták, hogy a Fidesz szavazóinak jelentős része önmagát liberálisnak gondolja. Sőt: emlékszem a Republikon egy kutatására, amely szerint a legtöbb, magát liberálisnak tartó ember a Fideszt választja.

BB: Hála Tölgyessy Péternek?

T. G.: Nem tudom, hogy mekkora volt ebben a szerepe, mindenesetre ő egy szimbólum volt. Egy pártnak a politikai programját, ideológiáját, politikai tartalmát nem lehet egyik napról a másikra kicserélni.

BB: Volner János nem a vecsési elnöke a pártnak, hanem a parlamenti frakcióvezetője. Második, maximum harmadik ember.

T. G.: Azt gondolom, hogy az ilyen esetekben sokkal inkább az egyéni politikai megszólalásokról van szó, mint valamiféle tervezett irányról. Azért látom így, mert Vona Gábor nem ebben a regiszterben beszél.

BB: Lehet, hogy amit Volnerre mond, az Dúró Dórára is vonatkozik? Első körben arról volt szó, hogy a homoszexuális választópolgárok szavazataira is számít a Jobbik, majd miután Dúró Dóra – megakadályozandó, hogy a médiában az a kép alakuljon ki róla, hogy homofil lenne – kitett a Facebookra egy homofób bejegyzést.

T. G.: Nagyon nehéz az egyensúlyozás, tehát pontosan belőni azt, hogy most éppen holt tart ez a politikai változás, és annak megfelelő regiszterben beszélni. Vona Gábor a közelmúltban interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben kísérletet tett arra, hogy középen egyensúlyozzon: kicsit erre is beszélt, kicsit arra is. A politikai változások ilyenek: az egységes politikai kommunikációt nagyon nehéz akkor megteremteni, amikor egy párt mozgásban van. Erről szól szerintem a történet.