Szombat délelőtt megszökött egy európai farkas a felújítás alatt lévő pécsi állatkertből. A felkutatására indított akció nem járt sikerrel, végül a szökött vadállatot az állatkert igazgatója, Szatyor Miklós lőtte le vasárnap koraeste. Az eset óta az igazgatóra népi össztűz zúdul, még petíció is indult, melyben lemondását követelik. Egy, a farkasokat testközelből ismerő szakembertől megtudtuk: ez a történet korántsem csak fekete és fehér.

Szombat délelőtt nem sokkal tíz óra előtt megszökött egy európai farkas, amely két társával még pénteken érkezett külföldről az épp felújítás alatt lévő pécsi állatkertbe. Szatyor Miklós, az intézmény igazgatója (képünkön) koradélutáni sajtótájékoztatóján azt mondta: az állat már az előírásoknak megfelelően új kifutón volt, amikor megcsípte a villanypásztor. Ennek hatására feldühödött, és nemes egyszerűséggel kimászott a két és fél méter magas drótkerítésen, melynek teteje 45 fokos szögben befelé hajlik.

Szatyortól a Bama.hu azt is megtudta, hogy a befelé hajló mintegy hatvan centis rész a két és fél méteren felül értendő, összesen tehát egy közel három méter magas kerítésen kellett átmásznia az állatnak. A törvényi előírás szerint egyébként két méter magasnak kell lennie a kerítésnek, de a pécsi állatkert az eset hatására a jelenlegit is megerősíti.

A mintegy ötven kilogrammos állatról szökése pillanatában Szatyor Miklós még nem tudta, hogy szuka-e vagy hím, mindenesetre mindenkit óva intett a befogásától. (Később kiderült: hím volt – L. Á.) Állatkerti farkasról van szó, kvázi emberhez van szokva, de nem szelídített, így azt sem lehet tudni, hogyan reagálna, ha emberrel találkozna – hangsúlyozta.

Az állat fölkutatására nagy erőket mozgósítottak, az igazgató pedig idejekorán leszögezte: ha megtalálják, kábítólövedéket alkalmazva próbálják majd befogni, de felkészültek arra is, hogy amennyiben szükséges és nincs más megoldás, lelövik.

Szombaton délután erdőjárási tilalmat rendelt el a Mecsekerdő Zrt. Árpádtetői Erdészetének igazgatója, ennek ellenére az erdőben sok turista volt vasárnap is – számolt be szintén a Bama.hu. Szatyor Miklós úgy vélte: ha az erdőben nyugalom van, néhány napig van rá esély, hogy a farkas visszajön arra a területre, ahonnan megszökött, s akkor befoghatják.

Vasárnap délelőtt aztán felhagytak a kereséssel. Az állatkert igazgatója a döntést azzal indokolta, hogy a keresésnek a továbbiakban nincs semmi értelme, a farkas már kilométerekre lehet. Az éjszaka folyamán csalikat is kihelyeztek, amelyek azonban érintetlenek maradtak, így szerinte ez sem indokolta a további keresést.

Nem sokkal délután négy után turisták figyeltek föl az állatra a Tubesnél, akik értesítették a rendőrséget, ők pedig azonnal riasztották az állatkert illetékeseit. A farkast maga a pécsi állatkert igazgatója, Szatyor Miklós lőtte le, aki a Pécsi Újságnak azt nyilatkozta: élete egyik legrosszabb pillanatát élte át.

„A rendőröktől tudtuk, hogy az állatot harminc méternél jobban nem tudták megközelíteni, esetenként fenyegetően viselkedett, ha közelebb mentek hozzá, mindig odébbállt. Amikor megérkeztünk, nem tudtuk, pontosan hol van a farkas. Keresni kezdtük a vadászokkal, a rendőrökkel. Aztán egyszer csak ott volt velem szemben a turistaúton. Úgy ötven méterre lehettem tőle, én is igyekeztem közelebb férkőzni hozzá, de nem sikerült. A farkas agresszíven viselkedett. Csak éles lövedék volt nálam, de ilyen távolságból az altatólövedékkel felesleges is lett volna próbálkozni. Döntöttem. Két lövést adtam le, az állat elpusztult. Életem egyik legrosszabb pillanata volt, nagyon megrendítettek a történtek. Tudom, hogy biztosan sokan támadni fognak azért, hogy én végeztem a farkassal. Mielőtt lőttem, átfutott az agyamon, hogy hamarosan sötétedik, utána pedig már nincs esélyünk, azt is láttam, hogy az állat veszélyes lehet az emberekre, s eszembe jutott az is, mi történt húsz évvel ezelőtt. (A pécsi állatkertből 1995-ben megszökött egy ugyanilyen európai farkas. Az állat megtámadott és súlyosan megsebesített egy ötéves kisfiút, és kilencéves nővérét. Az őket testével védő szívbeteg nagymamájuk a sokk következtében életét vesztette – L. Á.) S aztán cselekedtem. Mélységen szomorú vagyok, nem tudok mást mondani” – fogalmazott Szatyor Miklós.

Az igazgató jól sejtette: az esetről megjelent internetes cikkek alatt és a legnagyobb közösségi oldalon is egyaránt össztűz alá került, még petíciót is indítottak lemondását követelve, amelyet kedd délutánig több mint tízezren írtak alá.

Nem kellett volna abbahagyni a farkas keresését

Hibáztak, de nem a kilövésnél, hanem akkor, amikor abbahagyták a keresést – nyilatkozta a Budapest Beaconnek Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora. Szerinte egy farkasnak fajtól és egyedtől függően három-négy napra van szüksége ahhoz, hogy úgynevezett találkozási pontot keressen. Ilyen lehet például az ürülék, vagy egy másik farkas szaga. „Roppant érzékenyek, és roppant kifinomult a szaglásuk, a saját nyomaikat is könnyedén vissza tudják követni” – mondta a szakember.

A szökésről szólva Szilágyi István elmondta: a stresszhormonok előidézhetnek olyan változásokat, amelyek képessé tesznek látszólag lehetetlen feladatokra nemcsak állatokat, de minket, embereket is. A farkas – talán az utazás, talán a társai miatt – a szökést megelőzően feltehetően stresszhelyzetbe került, a villanypásztor ilyenkor pedig csak figyelmeztetés, az állatot nem állítja meg.

Visszatérve a kereséshez, a szakember azzal folytatta: hogyha tovább kutatnak, és találkozási pontokat készítenek, esetleg kiviszik a másik két farkast a helyszínre, akkor lehet, hogy a saját fajtársai visszavezették volna, ilyenkor a farkas ugyanis társaságot keres, ha emberhez szokott, akkor az emberét is.

„Hat éve élek együtt farkasokkal (a veresegyházi medveotthonban — L. Á.), de nem mondom azt, hogy értek hozzájuk. Magam sem tudnám eldönteni hatvan-hetven méterről, hogy az állat agresszíven viselkedik velem szemben, vagy sem” – mondta a kilövést megelőző pillanatokról Szilágyi, aki szerint altatólövedék szóba sem jöhetett, ha minden a beszámolók szerint történt. „Ilyennel öt, maximum tíz méterről lehet meglőni egy állatot biztonsággal úgy, hogy az ne legyen halálos, ráadásul az altató nem hat azonnal” – magyarázta a szakember. „Nemcsak az állat, az igazgató is stresszhelyzetben volt. Ha húsz évvel ezelőtt nem történt volna az a bizonyos tragédia, akkor talán ő is másképp dönt most” – tette hozzá.

„Ha nem lövi le, kevésbé tartom valószínűnek, hogy az állat ott abban a szituációban embert ölt volna” – folytatta. A farkas fél az embertől, kerüli a konfliktust, ráadásul, mivel nem ismert az állat előélete, azt sem tudjuk, milyen volt a viszonya az emberekkel. „Ezért nem csak fekete és fehér ez a történet” — hangsúlyozta Szilágyi, aki szerint, ha Szatyor nem lő, akkor a farkas feltehetően előbb-utóbb megette volna a könyék kóbor kutyáit, és esetleg az is benne van a pakliban, hogy megtámadott volna egy kiránduló gyereket. „Az idősek vagy a gyerekek mindig veszélyben vannak, a farkasok – és persze a legtöbb ragadozó – ugyanis a gyenge, életképtelen, és idős egyedeket vadásszák.”

Magyarországon a Zemplénben és a Bükkben élnek vadon farkasok. A szakember elmondása szerint veszélyt ott ezek az állatok semmilyen formában nem jelentenek sem az emberre, sem a háziállatokra, mert bőven akad zsákmányállat, ráadásul a vadonélő egyedek nagy ívben kerülik az embert.

Az eset tanulsága Szilágyi szerint az, hogy túl hamar nem szabad feladni a keresést, de egyben azt is megmutatja, mennyire nem ismerik még a szakemberek sem a farkasokat viselkedési szempontból.

A pécsi állatkert igazgatója hétfőn – feltehetően az őt ért támadások hatására – közleményt adott ki, melyben azt írja: „Egész munkásságomat az állatok védelmére tettem fel, de ebben az esetben aközött kellett döntenem, hogy megkockáztatom az állat szem elől tévesztését, ezzel bármekkora esélyt is hagyok neki emberek veszélyeztetésére vagy sem. Tudtam, ha csak egy kis esélyt is hagyok neki arra, hogy emberek kerüljenek veszélybe döntésem miatt, nem cselekszem jól. Ezért baleset-, és életvédelmi okokból került sor a lőfegyver használatra, nem kockáztatva azt, hogy az állat újból szem elől tévedjen és esetlegesen valaki testi épségében kárt tegyen. Engem és a kollégákat is mélységesen megrendítettek az események, de adott pillanatban és közel egy nap után visszagondolva is úgy érzem, hogy az egyetlen jó döntést hoztam meg. Egy állat védelme ugyanis csak addig tartható, amíg azzal emberek életét nem veszélyeztetjük. Én az emberi élet védelme mellett döntöttem.”