Fotó: Szegő Péter, Budapest Beacon

Mintegy háromszáz ember vett részt azon a szombat délutáni, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék által jegyzett, tanévzárónak meghirdetett miskolci tüntetésen, melyen a résztvevők a kormányzati oktatáspolitikával kapcsolatos nemtetszésüknek adtak hangot.

Nem sokkal a tüntetés előtt monszuneső érte Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyét. Bár az esemény kezdete előtt az eső csendesedett, majd közvetlenül a tüntetés előtt el is állt teljesen, talán ennek is köszönhető a tudósítónk szerint mintegy háromszázas létszám.

A Facebookon is meghirdetett esemény a Himnusszal kezdődött, majd Szűcs Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei választmányi elnöke József Attila Levegőt! című versét szavalta el. Kiderült: a tüntetés szervezői a szavalással a Miskolci Nemzeti Színház több színészét is megkeresték, de mindegyikük azt a választ adta a fölkérésre, hogy nem merik elvállalni.

Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervezet elnöke „egy elembertelenedett ország embertelen minisztériuma nevében” szólalt föl. Szerinte „becsaptak, kisemmiztek minket, ellopták a cigányoktól a felzárkóztatási forrásokat”, ugyancsak „ellopták a devizahitelesek pénzét, az uniós pályázatokat, a nyugdíjmegtakarításokat, az alkalmazottak becsületes munkáját”. A szónok azt mondta: semmibe veszik a nyugdíjasokat, „elvették a tisztességet, az igazságot, a családok békéjét és szeretetét”. Közölte: nem lehet megtanítani halászni az éhezőt, ha előbb nem adunk halat, hogy ne haljon éhen.

Beszédében Varga elégtelent adott a szociális ágazat, a kultúra és az egészségügy irányítására. Mint utóbbival kapcsolatban fogalmazott, „a kórházakban fertőzésekben halnak meg emberek”. „El akarják lopni a gyerekeink jövőjét is. El akarják lopni a reményt” – mondta többek közt. (Mindez nagyon rímel Orbán Viktor beszédére, aki azt mondta: „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.” Igaz, ezt a mostani miniszterelnök 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén mondta – a szerk.)

„Nem nemzeti konzultációt akarunk, hanem népszavazást” – közölte Varga, de hogy pontosan miről, az nem derült ki. Beszédét a szakszervezeti vezető azzal zárta, hogy bejelentette: július 1-én tüntetés lesz a Kossuth téren, „ahol elmondjuk, mit gondolunk az egészségügyről, az életünkről”.

„Miután megbukott a Klik, azt reméltük, hogy az önkormányzatok visszakapják az iskoláikat, de nem így történt” – mondta Ambrus Gyöngyi, a Miskolchoz közeli Kistokaj független polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnökségi tagja, aki beszédében hangsúlyozta önnön volt pedagógusi mivoltát. Úgy folytatta: az egyházak és az alapítványok működtethetnek iskolákat, míg a törvény az önkormányzatoktól megvonja ugyanezt a lehetőséget. Közölte: ebbe nem nyugszik bele minden önkormányzat. Konkrét példaként Budaörsöt említette.

Az önkormányzatiság visszaállítását, a települések iskolaműködtetési jogát követelő politikus hozzátette: a MÖSZ együttműködik a Civil Közoktatási Platformmal (CKP) és a Tanítanékkal „a diákok, a fiatalok jövője érdekében”.

Hosszú beszédében Oláh Benjámin szülő a kormány oktatáspolitikáját boncolta élve. Kriza Ákos fideszes miskolci polgármester és Csöbör Katalin, a város egyik, ugyancsak fideszes országgyűlési képviselője igazolatlan hiányzást kapott Oláhtól, de a kisvasút, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), az etikaoktatás és Matolcsy György is megkapta a magáét. „Meg kell védeni gyerekeinket a Balog által épített szellemi ketrectől” – mondta a szónok. Még az is elhangzott, hogy gyerekeink nem Oroszországba meg Azerbajdzsánba mennek tanulni, hanem Nyugatra.

Nagy Magdolna, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnökhelyettese a szakképzés anomáliáit gyalulta. Fölhívta a figyelmet a szakképzést forradalmian átalakító, az Országgyűlés előtt lévő törvénytervezetre. Azt mondta: tizennégy éves gyerekeket nem szabad az egész életükre kiható döntési helyzetbe hozni, ráadásul ha döntenek, „menet közben nem tudnak váltani”.

Nagy Magdolna. Fotó: Szegő Péter, Budapest Beacon

„El a kezekkel a szakképzéstől” – zárta beszédét a szakszervezeti vezető.

Az ismét színpadra lépő Szűcs Tamás két utópiáját osztotta meg a hallgatósággal. Az egyik szerint a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokságon a magyar válogatott leég, a másik szerint megnyeri azt, mindenesetre mindkettő olyan folyamatokat generál Orbán Viktor miniszterelnökben, melyek következtében „megváltozik és normális, konszenzusos közoktatást vezet be”. Szűcs követelte az emberminisztérium (Emmi) szakágakra történő földarabolását.

„A társadalom támogatja céljainkat, de a társadalom által megválasztott kormány erre fittyet hány” – hangsúlyozta a szakszervezeti aktivista.

Pilz Olivér, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára és a gimnáziumi közalkalmazotti tanács elnöke a téli-tavaszi tanárlázadás különböző követeléseiből olvasott föl pontokat, a színpadon mellette álló Szűcs pedig azt taglalta, hogy az adott pontra a kormány hogy reagált. Pilz például megemlítette az antidiszkriminációs, esélyteremtő oktatást, mint követelést, mire Szűcs közölte: a kormány annyira nem tett ez ügyben semmit, hogy az Európai Unió (EU) kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen.

Pilz Olivér. Fotó: Szegő Péter, Budapest Beacon

Közös előadásuk zárásaként vezető kormánypárti politikusoktól – Czunyiné Bertalan Judittól, Klinghammer Istvántól, Palkovics Lászlótól, Balog Zoltántól, Kósa Lajostól, Németh Szilárdtól, Lázár Jánostól, végül Orbán Viktortól – idéztek jellemző mondatokat, s egyenként megbuktatták őket.

Fölolvasták a Tanítanéknak „a kormány rombolása ellen” írt szombati fölhívását, majd közölték: nyáron folytatódik a szervezkedés, munkatervet készítenek, koncepciót dolgoznak ki a következő tanévre.

A tüntetés zárásaként a tüntetés összes szónoka visszatért a színpadra, s közösen adták elő Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című versét.