Elfeledett szomszédaink: 2008-ban készült fotó a pápai zsinagógáról

Az „Elfeledett szomszédaink” kiállítás – mely a második világháború előtti pápai zsidók életét mutatja be – záróeseménye vasárnap a Los Angelesi Holokauszt Múzeumban kapott helyet. A kiállítás, mely a XIX. századi pápai zsinagóga romos épületében indult útjára 2012-ben, bemutatta a pápai zsidó közösség vibráló életét, betekintést nyújtva a város számos zsidó családjának életébe.

Az teszi különlegessé és egyedivé az „Elfeledett szomszédaink” kiállítást, hogy képes személyessé tenni azoknak a pápai zsidó családoknak az emlékét, akik a holokauszt áldozatává váltak Magyarországon. A Budapesttől 150 km-re nyugatra fekvő Pápa egykor gyarapodó zsidó közösség gyökerei a XVII. századig nyúlnak vissza. A XVIII. század közepén galántai gróf Eszterházy Ferenc (1715-1785, született Pápán) védelmet ajánlott a birtokán élő zsidó közösség számára, és szabad vallásgyakorlatot engedélyezett számukra.

1844-ben a pápai zsidó közösség zsinagóga építésébe kezdett a város zsidók által lakott negyedében. Eszterházy Ferenc folytatva a család jó viszonyának ápolását a zsidó közösséggel, százezer téglát adományozott a zsinagóga felépítéséhez. Az új zsinagóga felépítése 1846-ban fejeződött be, és a nyitó szertartást Leopold Löw rabbi vezette (neki tulajdonítják, hogy elsőként vezette be a magyar nyelvet a szertartásain).

A következő hetven évben a magyar zsidók egyre nagyobb mértékben integrálódtak az osztrák-magyar kulturális életbe. Számos család magyar nevet vett fel, aktívan részt vettek a polgári életben, és szolgálatot teljesítettek a királyság katonaságában is.

1920-ban Magyarországon elfogadták a Numerus Clausus törvényt, mely korlátozta a felsőoktatásban a zsidó hallgatók számát. A törvényt széles körben a XX. század első zsidóellenes törvényének tekintik Európa-szerte.

A zsidókat elnyomó intézkedések sorozatát vezették be a két világháború közötti időszakban, ahogy a magyar vezetők szövetségre léptek Németország és Olaszország fasiszta kormányaival. További zsidóellenes törvényeket vezettek be Magyarországon 1938 és 41 között Horthy kormányzó alatt. 1941-ben történt az első magyar holokauszt tömeggyilkosság Kamianec-Podilskij mellett, ahol több tízezer magyar zsidót végeztek ki.

1944-ben a pápai (valamint a környező falvakban lakó) zsidóságot összeterelték, és a város újonnan épült zsidó gettójába kényszerítették. Röviddel ezután a gettóban lakókat vonattal Auschwitzba vitték. A pápai zsinagóga ezután elhanyagolódott a háború alatt. A tengelyhatalmak istállónak használták az épületet.

Amikor a háború véget ért, Pápa nagyjából 2.500 zsidó lakója közül mintegy 200 tért vissza a városba. Sokan végül elhagyták az országot.

A zsinagógában 1945-ben még tartottak szertartást, de a drasztikusan megcsappant zsidó lakosok száma miatt a zsinagógát nem használták tovább. A szocialista rendszer idején raktárként használták. A mai napig romos állapotban van, az egykor különleges, egyedi ólomüveg ablakait betörték, nyoma sincs már az egykor virágzó élettel teli közösségnek, mely annak idején e falak között gyűlt össze.

2010-ben dr. Gyekiczki András elkezdett fotókat gyűjteni a pápai holokauszt túlélők leszármazottaitól, és különböző helyi forrásokból származó történelmi dokumentumokat kutatott.  A pápai Zsidó Kulturális Örökség Egyesülettel, a Pápai Önkormányzattal, a Magyar Anyanyelvű Izraeli Zsidóság Emlékmúzeumával, a Pápai Gróf Eszterházy Károly Kastély és Múzeummal, a Jókai Mór Városi Könyvtárral, a Pápai Református Gyűjteményekkel, a Veszprém Megyei Levéltárral és Centropa Alapítvánnyal együtt Dr. Gyekiczki András megszervezte az “Elfeledett szomszédaink” kiállítást, hogy elmesélje Pápa elveszett zsidó családjainak a történetét.

2012-ben a kiállítás Pápáról, az elhagyott zsinagógából indult útnak, hogy azt széles körben megismerhessék. A kiállítás elsősorban nem arra koncentrál, hogy milyen rémségekkel néztek szembe a pápai zsidó családok a holokauszt során, hanem arra helyezi a hangsúlyt, hogy bemutassa a tiszteletben álló családok mindennapi életét a holokauszt előtt. A résztevők között volt Ilan Mor (Izrael magyar nagykövete) és Sándor Polnauer, Bern főrabbija is.

2013-ban a Los Angelesi Holokauszt Múzeum együttműködve a Steven Andras Geiger of Mensch International Foundation-nal a kiállítást Pápáról Los Angelesbe vitte. A megnyitóra november 2-án került sor.

Geiger úr elmondta a Budapest Beacon-nek, hogy azért ajánlotta fel segítségét a különleges kiállítás bemutatásához az Egyesült Államokban, mert annak témája egyedi lehetőséget jelent az emberek számára, hogy azonosuljanak azoknak a magyar zsidóknak az életével, akik a holokauszt idején vesztek el. A résztvevőkhöz intézett beszédében Geiger úr bejelentette, hogy a Magyarországon született Angelino Jimmy “Imre” Svatics nagylelkű felajánlást tett a pápai zsinagóga ólomüveg ablakának felújítására.

A kiállítás záró megjegyzéseit  a Los Angelesi Holokauszt Múzeum igazgatója, Samara Hutman, az igazgatótanács tagja Klara Firestone és Svatics úr mondta el.

Klara Firestone megosztott a résztvevőkkel, hogy mennyire fontos az azokra való emlékezés, akik az értelmetlen erőszak áldozatává váltak. Hangsúlyozta, mindig emlékeznünk kell az embertelenség áldozataira, mint a holokauszt, vagy a nemrégiben történt ruandai erőszakos cselekményekre, mert ezek megismerése elengedhetetlen, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő ismét.

E családok emléke évtizedekkel a holokauszt után is élnek. Történetük önmagában is segít, hogy Pápa egykor virágzó közösségének egyik utolsó maradványa megújuljon. Az „Elfeledett szomszédaink” Los Angelesi bemutatása minden tekintetben méltó megemlékezés volt a holokauszt idején odaveszettekre.