Biszku Béla. Fotó: Index

Életének kilencvenötödik évében csütörtökön Budapesten elhunyt Biszku Béla, a korai Kádár-korszak belügyminisztere. Biszku volt az egyetlen pártállami vezető, akit az 1956-os sortüzek elrendelésében betöltött szerepe miatt a rendszerváltás után bíróság elé állítottak.

Életének kilencvenötödik évben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla volt belügyminiszter, a kommunista pártállam egyik meghatározó politikusa – adta hírül az Index. „Az Index csütörtöki értesülését a kórház igazgatója megerősítette” – írja a lap, azonban arra nem tér ki, hogy a volt politikus mikor halt meg. A Budapest Beacon érdeklődésére a szeretetkórház ezzel kapcsolatban nem volt hajlandó nyilatkozni – mint fogalmaztak, csak a családtagoknak mondanak bármit – azonban egy mazsihiszes forrásunk közölte: „szinte biztos, hogy Biszku csütörtökön halt meg”. A csütörtököt erősítette meg egy, a kérdésre rálátó másik forrásunk is.

Az 1921. szeptember 16-án, a Bereg megyei Márokon született Biszku 1937-ben kezdett dolgozni, lakatosinasként. Egy évvel később csatlakozott az ifjúmunkásokhoz, 1943-ban a Vasas szakszervezethez, és 1944-ben belépett a kommunista pártba, miközben a fegyveres ellenállást szervezte Budapesten a nácik ellen. A háború után hivatásos pártmunkás lett: először a Magyar Kommunista Párt (MKP) XIII. kerületében, majd a budapesti pártbizottságnál.

1956 után – többek között a forradalom leverésében betöltött szerepének is köszönhetően – a budapesti pártszervezet élére került, és a Központi Bizottság (KB), valamint a Politikai Bizottság (PB) tagja lett. 1957-ben belügyminiszterré választották, így lett a forradalom utáni véres megtorlás egyik fő irányítója. A posztot 1961-ig töltötte be, amely után miniszterelnök-helyettes, majd 1962 és 1978 között a KB titkára volt. 1978 és 1980 között minden pártbéli posztjáról leváltották, és a rendszerváltásig egy szakszervezeti alibipozícióba kényszerítették, mert keményvonalas kommunistaként már nem fért bele a „felpuhuló rendszerbe”. 1989 óta inaktív volt.

Biszku volt az egyetlen pártállami vezető, akit az 1956-os sortüzek elrendelésében betöltött szerepe miatt a rendszerváltás után bíróság elé állítottak. Egész életében azt vallotta, hogy helyesnek tartja az 1956-os forradalom leverését, és vezetőinek kivégzését.

2010-ben jelentették fel először egy televíziós nyilatkozata után a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt. Az ügy az Alkotmánybíróságig (Ab) jutott, amely 2013-ban adott zöld utat a büntetőeljárásnak. Az otthonában talált töltények miatt ezt a vádpontot végül egyesítették a lőszerrel való visszaélés, és az 1956-os forradalom leverését követő, tömeggyilkosságok – a Nyugati pályaudvarnál három, Salgótarjánban pedig negyvenhat halálos áldozatot követelő sortűz – miatt indult perrel.

Az eljárásban Biszkut felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel és más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntettel vádolták. A szellemileg ép, de nagyothalló Biszku mindvégig tagadta, hogy bármi köze lett volna a sortüzek elrendeléséhez, a Fővárosi Törvényszék azonban első fokon öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, de a jogerős ítéletig szabadlábon maradhatott.

Egy évvel később, 2015-ben a Fővárosi Ítélőtábla a döntést annak teljes megalapozatlanságára hivatkozva hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az új elsőfokú perben tavaly decemberben született ítélet: a Fővárosi Törvényszék a legsúlyosabb vádpontban első fokon fölmentette Biszkut, akit így aljas indokból, több emberen elkövetett emberölésben felbujtóként nem ítélték el. A bíróság csak bűnpártolás, fegyverrel való visszaélés, és a kommunista rezsim bűneinek tagadásában találta bűnösnek, amiért két év szabadságvesztést kapott, három évre felfüggesztve. Az ítéletet ellen az ügyészség és a védelem is fellebbezett.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetében tartott márciusi konferencián Gellért Ádám nemzetközijogász arról beszélt, miszerint súlyos hiányosságokban szenved a Biszku belügyminiszteri tevékenységét vizsgáló ügyészségi eljárás. Szerinte az is komoly akadályokat gördít az ügy feltárása elé, hogy az 1956 utáni, megtorló jellegű perek iratanyaga javarészt még mindig feltáratlan. Németországban az elmúlt negyedszázadban százával indultak olyan eljárások, amelyekben a pártállami rendszer funkcionáriusait, bíráit, ügyészeit vonták felelősségre – tette hozzá.

Nem úgy Magyarországon.