| Pál László 1996-ban. Fotó: MTI, Czech Attila |

Munkatársunk igencsak szubjektív búcsúztatója.

Elhunyt Pál László, a Magyar Szocialista Párt alapító tagja, a párt egyik jellegzetes technokrata szakpolitikusa, 1990 és 1997 közötti országgyűlési képviselője, 1994 júliusától egy éven át a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, 1995 és 1999 között a Mol Rt. igazgatóságának elnöke, 2002 és 2004 között a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója.

Az 1994-es választás két fordulója között liberálisként – következésképpen antikommunistaként – abban reménykedtem, hogy az MSZP a második fordulóban abszolút többséget szerez, ugyanis mindenképpen szerettem volna elkerülni, hogy az SZDSZ kormányra lépjen a kommunista utódpárttal. Mivel az első fordulóban a győztes MSZP 32,99, a második SZDSZ pedig 19,72 százalékot ér el, egyfelől teljesen ki voltam borulva, hogy négy évvel a rendszerváltás után a nép egy teljesen tiszta és szabad választáson visszahozza a komenistákat, ugyanakkor a választási adatokat tekintve alappal reménykedtem abban, hogy a kommunista utódpártnak a második forduló után abszolút többsége lesz, így az SZDSZ nem lép velük koalícióra. (Az első fordulóban, bár inkább az SZDSZ-szel szimpatizáltam, hosszas gondolkodás és – SZDSZ-es önkormányzati képviselő szülők magzataként – némi családi perpatvar után a Fideszre szavaztam, ugyanis attól féltem, hogy az SZDSZ koalícióra megy az MSZP-vel, és azt föltétlenül el akartam kerülni, hogy egy ilyen kormányra szavazzak.)

Tehát – ha már az első forduló úgy alakult, ahogy – a két forduló között erősen reménykedtem az MSZP abszolút többségében, hogy ne legyen koalíció. Ennek érdekében nagyon komolyan gondolkodtam, hogy az MSZP jelöltjére szavazzak, aki – lévén, hogy Budapest 19. választókerületében, azon belül Újlipótvárosban laktunk – nem volt más, mint a most eltávozott Pál László. Rajta kívül az SZDSZ és az MDF versenyzője – előbbi Horn Gábor – jutott be a második fordulóba. (Amúgy emlékeznek az MDF-nek az 1994-es parlamenti választás két fordulója közötti szlogenjére? „Hogy erős ellenzék legyen!” Egy percig sem vonták kétségbe az első forduló eredményét, evidens volt számukra, hogy ellenzékben folytatják, és ezt nem is titkolták. Bár igazán nem szimpatizáltam az akkori MDF-fel, ezért le a kalappal előttük.) Az MDF jelöltje szóba sem jött részemről, Hornra pedig a fönti okokból nem kívántam szavazni. Maradt tehát Pál László, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, így érvénytelen szavazatot adtam le.

A második forduló estéjén örültem: ötvennégy mandátumszázaléka lett az MSZP-nek, nem lesz koalíció az SZDSZ-szel – gondoltam naivan.

Pál László pedig az én szavazatom nélkül is jelentős különbséggel nyert.

Nyugodjék békében.