Alkotmányellenes az állami földvagyonról szóló törvény nemzeti parkokkal kapcsolatos módosítása – mondta ki az Alkotmánybíróság hétfői nyilvános határozathirdetésén. A magas testület szerint ugyanakkor nem alaptörvény-ellenes, hogy a törvény egyes, a Nemzeti Földalapba tartozó földterületek esetében lehetővé tette haszonbérleti szerződések felmondását, illetve megszüntetett előhaszonbérleti jogokat. Az Alkotmánybíróság ugyancsak megsemmisítette a földbizottságok állásfoglalásainak felülbírálhatóságára vonatkozó egyes korlátozó rendelkezéseket az Alkotmánybíróság hétfőn nyilvánosan kihirdetett határozatával. A testület ugyanakkor nem találta alaptörvény-ellenesnek a bizottságok jogát adásvételi szerződések megakadályozására – írja az MTI.

Az Országgyűlés április végén egyszerű többséggel fogadta el azt a törvénymódosítást, mely kimondta többek között, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek nemzeti parkokhoz tartozó földek. A zárószavazást néhány héttel korábban már egyszer el kellett halasztani a parlamentben, mert a javaslat kétharmados többséget igénylő részei nem kapták meg a szükséges támogatást. Ezután a törvényalkotási bizottság zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtott be, hogy megteremtsék a törvényjavaslat egységét a sarkalatos rendelkezések nélkül.

Áder János köztársasági elnök nem hirdette ki a törvényt, hanem az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult közjogi érvénytelenség miatt, ugyanis álláspontja szerint minősített többségre lett volna szükség a módosítás egyes részeinek elfogadásához. Továbbá felvetette azt is, hogy sérülhettek-e a természetvédelem korábban elért szintjének megőrzését szolgáló intézményi garanciákra vonatkozó szabályok, illetve, hogy a jogszerűen megkötött, hatályos szerződések e törvénnyel módosíthatók-e. Ez volt a második alkalom, hogy Áder János államfőként az Ab-hez fordult, először 2012 decemberében a választási eljárásról szóló törvény miatt élt ezzel a lehetőséggel.

Az Ab hétfőn kimondta, hogy alkotmányellenes a kétharmados többséget igénylő részek feles többséggel való elfogadása, továbbá az, hogy megszűnne egyes védett természeti területek esetében a Nemzeti Park Igazgatóságok által végzett természetvédelmi célú vagyonkezelés és azt a jövőben a Nemzeti Földalap gyakorolná, mely elsődlegesen nem természetvédelmi, hanem gazdasági elvek alapján működik.

Az Ab szerint, bár a szervezetrendszer megváltoztatható, ám ez nem járhat a természetvédelem már elért jogszabályi szintjének csökkenésével, de még a csökkenés kockázatával sem. A vizsgált törvénymódosítás azonban megfelelő garanciák hiányában ezzel jár.

A határozat indoklása emlékeztetett arra, hogy a védett természeti területek nem kizárólag állami tulajdonban állnak. A jogalkotó a természetvédelmi területek védelmét nem csak állami tulajdonba vétel útján, hanem – a tulajdonos személyétől függetlenül, mindenkire kötelező – jogszabályi előírásokkal is biztosítja. Elvileg tehát lehetséges az is, hogy a természetvédelmi szervek kezeléséből ismét magántulajdonosok használatába adják a védett területeket, azonban ezekben az esetekben a használók kötelezettségeit úgy kell megszigorítani, hogy a védelem szintje és hatékonysága ne csökkenjen.

Az indoklás kitér arra: a törvénymódosítás nem rendelkezik arról, hogy a nemzetipark-igazgatóságok megszűnő feladatkörét a továbbiakban az állam részéről annak melyik szerve látja el vagy ellátja-e egyáltalán az állam. A törvénymódosítás alapján megkérdőjelezhető, hogy a Nemzeti Földalap alkalmas-e a természetvédelmi szempontoknak a természetvédelmi vagyonkezeléssel azonos szintű garantálására, különös tekintettel arra, hogy a Nemzeti Földalap a természetvédelmi vagyonkezelési feladatok ellátásához a jelenlegi szabályozási környezetben nem rendelkezik sem megfelelő szakértelemmel, sem eszközzel. A környezetvédelem szempontjai az eddigi vagyonkezelői pozícióban érvényesíthetők voltak, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezeten belül azonban – hatáskör hiányában – nem érvényesíthetők.

Amennyiben a jogalkotó úgy dönt, hogy egy gazdasági szemléletű szervre természetvédelmi feladatokat telepít, úgy csak speciális garanciák révén biztosítható, hogy a természetvédelmi célok ne rendelődjenek alá az elsősorban profitorientált gazdasági tevékenységnek. Tekintettel arra, hogy ezek a garanciák a jelenlegi szabályozásból hiányoznak, megállapítható annak a kockázata, hogy a hatékony gazdálkodás szempontja elsődlegessé válik a természetvédelmi szempontok rovására. A jogalkotó a vizsgált törvényben nem gondoskodott azokról az alkotmányos garanciákról, melyekkel biztosítható lenne, hogy a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje a törvénymódosítás következtében ne csökkenjen – érvelt az Ab.

Az Alkotmánybíróság indoklása szerint az a körülmény, hogy bizonyos, korábban fennálló és egyértelműen beazonosítható, jogszabályok által biztosított hatáskörök a szabályozási környezetből hiányoznak és emiatt egyes feladatok ellátatlanul maradnak, a jogszabályi védelmi szint csökkenését eredményezi, még akkor is, ha emiatt a természeti állapot tényleges romlásának csak a kockázata merül fel.

Az Ab ugyanakkor megállapította, hogy – a köztársasági elnök indítványában foglaltakkal ellentétben – nem igényel kétharmados többséget az a törvénymódosítás, melynek nyomán egyes, magántulajdonba került védett természeti területek kisajátításának határideje három évvel meghosszabbodna, továbbá megváltozna a kisajátítást kérő személye is.

Továbbá az Ab szerint nem alaptörvény-ellenes a törvénymódosításnak az a kifogásolt rendelkezése sem, amely egyes, Nemzeti Földalapba tartozó földterületek esetében lehetővé tette haszonbérleti szerződések felmondását, illetve megszüntetett előhaszonbérleti jogokat.

A törvény nem hirdethető ki egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenessége miatt, parlamenti újratárgyalása szükséges.

A határozat előadóbírája Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke volt, a határozathoz a tizenöt tagú testületből négy alkotmánybíró – Kiss László, Lévay Miklós, Salamon László és Varga Zs. András – fűzött különvéleményt.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a rendelkezést is, amely szerint a szerződés jóváhagyásáról döntő hatóságnak a földbizottság „hallgatása”, vagyis állásfoglalása hiányában is kötelező megtagadnia a szerződés jóváhagyását.

Az Ab szerint az sincs összhangban az alaptörvénnyel, hogy a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtható kifogást a helyi képviselő-testület úgy bírálhatta el, hogy a döntése ellen nem volt helye további jogorvoslatnak. Az Ab kimondta, hogy a képviselő-testület határozata közbenső érdemi döntésnek minősül, vele szemben a bírósági felülvizsgálat biztosítása az alaptörvényből eredő követelmény.

Ugyanakkor az Ab kimondta azt is, hogy nem ellentétes a tulajdonhoz való joggal a földbizottságoknak biztosított jog a termőföldre vonatkozó adásvételi szerződés megakadályozására.

Az Ab határozatából jogalkotási kötelezettség nem keletkezik, ám az alaptörvény-ellenes szabályok a folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazhatók.

Az Alkotmánybíróság végül alaptörvény-ellenesnek találta azt is, hogy a földbizottság állásfoglalása elleni kifogás benyújtásának rövid határidejét az önkormányzati hirdetőtáblán való kifüggesztésétől kell számítani, és erről az érintettek nem kaptak külön értesítést. A testület alkotmányos követelményként előírta, hogy a jegyző a név szerint ismert, közvetlenül érdekelt személyeket köteles értesíteni az állásfoglalás kifüggesztéséről.

A földforgalmi törvény szerint a földbizottság működésének célja, hogy a helyi termőföld forgalmát befolyásolja a birtokviszonyok átláthatósága és versenyképessége, a spekulatív földszerzés megelőzése, valamint a helyi gazdálkodó közösség érdekérvényesítése céljából. A törvény a föld adásvételéről szóló szerződés hatósági jóváhagyását a helyben lakó földművesek érdekeit képviselő földbizottság állásfoglalásától teszi függővé. Az ezzel kapcsolatos ügyekben több bíróság felfüggesztette az előtte folyó bírósági eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontjuk szerint a törvénynek a földbizottságok eljárásával kapcsolatos egyes rendelkezései alaptörvény-ellenesek.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a földbizottságok számára biztosított jogosultság a termőföldre vonatkozó adásvételi szerződés megakadályozására nem ellentétes a tulajdonhoz való joggal, mert az Alaptörvény lehetővé teszi, hogy a termőföld védelme érdekében sarkalatos törvény a termőföld tulajdonjoga megszerzésének, valamint hasznosításának korlátait és feltételeit meghatározza. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor alkotmányos követelményként előírta, hogy a földbizottság az állásfoglalását köteles indokolni oly módon, hogy az állásfoglalás a hatósági eljárásban és a bírósági felülvizsgálat során érdemben felülbírálható legyen.

A határozathoz Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt fűztek.

Az alkotmánybírósági határozatot követően három természetvédő szervezet – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a WWF Magyarország, valamint a Magyar Természetvédők Szövetsége – közös közleményt jutatott el az MTI-hez, amelyben elégedettségüknek adtak hangot az Ab döntésével kapcsolatban.

Mint írják: az Alkotmánybíróság hétfői döntése új reményt adhat a magyarországi természetvédelemnek. Az állami tulajdonú védett területek vagyonkezeléséről szóló törvény elbukott, a szakma és az emberek akarata érvényesült a gyors gazdasági nyerészkedéssel szemben. A természetvédők elvárják a kormánytól, hogy tartsa tiszteletben az Alkotmánybírósági döntést és végleg tegyen le a nemzetipark-igazgatóságok gyengítésének szándékáról – olvasható a közleményben.

„A kormány szándéka egyértelmű volt, tiszta viszonyt, tiszta helyzetet kívánt teremteni a földhaszonbérbe-adás ügyében” – kommentálta a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára az Alkotmánybíróság hétfői döntését az MTI-nek, miszerint alkotmányellenes az állami földvagyonról szóló törvény nemzeti parkokkal kapcsolatos módosítása. Nagy István közölte: azt szerették volna, hogy ne tíz különböző helyen dőljön el, hogy miként hasznosítják a földet bérbe adás útján, hanem egy központban, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél történhessenek meg a döntések egy szabály mentén.

„Természetesen tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság döntését, és tanulmányozzuk azokat az észrevételeket, amiket tett” – mondta az államtitkár.