[Volt, aki tökéletesen felkészült. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Néhány száz fős pikniket tartottak a civilek hétfő délután a Kossuth téren. A kifejezetten békés, tüntetésre csak a szónoklatok miatt emlékeztető rendezvényen mások mellett felszólalt Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány vezetője, aki leleplezte azt a számot, ahány emberrel valamilyen módon  kapcsolatba került az a 83 szervezet, amely csatlakozott az eseményhez. Felvetésünkre, hogy miért halaszthatták június 13-ára a civiltörvény zárószavazását, Kész Zoltán független országgyűlési képviselő lapunknak adott rövid interjújában azt mondta: bár az indoklás szerint a Velencei Bizottság állásfoglalására vár a kormány, szerinte inkább időhúzásról lehet szó.

Az áprilisi, több mint tízezres, Hősök terén tartott tüntetés után újabb demonstrációt szervezett a Civilizáció csoport, amely már az esemény meghívójában jelezte: ezúttal nem a hagyományos értelemben vett tüntetésről lesz szó, hanem egy piknikről, melyen úgy kívánnak tiltakozni a tervezett – várhatóan június 13-án zárószavazásra kerülő – civiltörvény ellen, hogy megmutatják, milyen fontos munkát végeznek többek közt a kormány által támadott szervezetek.

A demonstráció első óráját ennek megfelelően kedélyes beszélgetéssel, evéssel és ivással töltötte a néhány száz fős publikum, melyben az eseményhez csatlakozó civil szervezetek munkatársain kívül neves közéleti személyiségek is feltűntek. Ott volt a tömegben például az áfacsalási botrányt kirobbantó, meghurcolt, de a vádak alól nemrég felmentett Horváth András, az adóhivatal egykori munkatársa, Törley Katalin a Tanítanék Mozgalomból, Berg Dániel, a CEU melletti tüntetések állandó szónoka, Karácsony Gergely, Zugló polgármestere vagy Mécs Imre egykori SZDSZ-alapító és országgyűlési képviselő is. Országgyűlési képviselőből jelenleg aktív is akadt, méghozzá Kész Zoltán, akivel egy rövid interjút is készítettünk.

[Nem könnygáz, vízpára. A gyerekek nagyon élvezték. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

„A civilek elvégzik azokat a munkákat, amelyeket az állam sajnos nem” – mondta a független parlamenti képviselő. Kész szerint óriási veszteség érné az országot, ha a civileket megbélyegeznék, és esetleg ellehetetlenítenék. Hozzátette: „még jobban kell, hogy hallassuk a hangunkat” – a többesszám első személy pedig nem nyelvbotlás, a politikus saját elmondása szerint valamilyen szinten még mindig civilnek érzi magát. A jelszó szerinte az, hogy „nem szabad félni”. Felvetésünkre, hogy mi állhat a csúszás mögött, ami miatt az előzetes tervekkel ellentétben nem a héten, hanem előreláthatóan csak június 13-án szavaz majd a parlament a törvénymódosításról, Kész Zoltán úgy reagált, hogy bár az indoklás szerint a Velencei Bizottság állásfoglalására vár a kormány, valójában szerinte inkább időhúzásról lehet szó, nem hiszi ugyanis, hogy a Bizottság 13-áig kiadja az állásfoglalást.

A beszédek közben szépen lassan megkezdődtek: elsőként Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója lépett a mikrofonhoz. Arról beszélt, hogy a civilek jobb és élhetőbb hellyé akarják tenni ezt az országot, és ők valóban senkit sem hagynak az út szélén. A hajléktalanok ellátásától a környezetvédelemig az élet lényegében minden területén ott vannak, ezért nyilván bele akarnak szólni abba is, milyen irányba megy az ország.

[Móra Veronika. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Bár nehéz számokban kifejezni a munkájukat – mennyit ér egy hálás mosoly, a megszerzett új tudás, ha nem kell éhesen lefeküdni vagy ha valaki a társadalom hasznos tagjának érzi magát –, de azért tettek egy próbát: 83 civil szervezet összeadta, hány rászorulóval és hozzájuk fordulóval foglalkozott, hányan írták alá felhívásaikat, vettek részt a képzéseiken és hányan használták az eszközeiket az elmúlt évben. A kapott eredmény a színpad mögött kifeszített mólinón vált láthatóvá: 645 240.

Ezt a munkát és ezt az eredményt veszélyezteti a civiltörvény – emelte ki Móra Veronika. Szerinte ez a javaslat nemcsak a kormány részéről általában csak idegen ügynökként emlegetett szervezetekre lesz negatív hatással, „de aláássa minden magyar civil szervezet sokéves munkával felépített hitelességét”. Ezért továbbra is tiltakoznak a felesleges és káros javaslat ellen, mert most még van lehetőségük rá.

[Az Amnesty International-nél még a kutya is civil. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Móra Veronikától – Pion István slammer rövid, de frappáns előadása után – a sclerosis multiplexes (SM) betegek Csongrád Megyei Egyesületének vezetője, Gyurácz Annamária vette át a szót, aki maga is szenved ettől a szörnyű betegségtől. Azzal kezdte, hogy bár jelenleg őket nem érinti a kormány javaslata, de szolidárisak azokkal, akiket érint, mert bárki bármikor érintetté válhat. Annak alapján, hogy honnan kapják a támogatást, ő maga nem tudna megkülönböztetni civil szervezeteket, mert csak annyit lát, hogy a civilek mindannyian egy élhetőbb és jobb világért küzdenek. A civilek olyan emberek – így a szónok –, akiknek az értékrendjében az empátia, a tolerancia, az önálló gondolkodás és az igazságosság fontos értékek.

Az egyesület életében mérföldkő volt a Norvégi Civil Alap támogatása: a külföldi pénznek köszönhetően a szervezetnek erős alapot sikerült teremteniük, ismertségre tettek szert és közvetlenül 150 SM-es betegnek és családtagjainak tudtak segíteni. A betegséggel küzdők megtapasztalták, milyen az, ha már nem érzik magukat a társadalom hasznos tagjának. „Vajon átérzik-e a döntéshozók, milyen az, amikor úgy érezzük, lemondanak rólunk, és csak teher vagyunk a társadalom számára” – kérdezte a szónok, hozzátéve, hogy a projektjüknek köszönhetően sokan újra a társadalom értékes tagjának érzik magukat. „Mi nem fogjuk feladni, mert nem tehetjük meg azokkal szemben, akik csak ránk számíthatnak. […] Szolidárisnak kell lennünk, nekünk, civileknek. […] Előbb jöttünk, tovább maradunk” – zárta beszédét Gyurácz Annamária.

Utolsóként Szalay Krisztina színművész lépett a színpadra, aki a civilek feladataival kapcsolatos gondolatai után – melyet időnként egy meglehetősen illuminált állapotban lévő idős férfi „Gyurcsányt elnöknek” bekiabálásai színesítettek – elénekelt egy dalt. Szalairól érdemes megjegyezni, hogy a piknik ideje alatt zsíros kenyeret osztott a nagyérdeműnek, legnagyobb örömére azoknak, akik étellel nem, csak néhány doboz sörrel vagy egy üveg borral készültek.

[Néhány százan voltak. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám]

Amilyen csendben kezdődött és zajlott, olyan csendben (és békésen) ért véget a demonstráció, hiába vezényeltek tehát rendőrsorfalat a parlament lépcsőjére és több tucat rendőrt az árkádok alá az épület oldalához, a hatóságnak ezúttal semmi dolga nem akadt – még egy skandálásra se futotta a tömegtől.

A szervezők olyannyira piknikre készültek, hogy a kitűzőkön és a matricákon kívül rengeteg pokrócot is kiosztottak, így az is leheveredhetett a nap melegétől kellemesen felmelegedett kövezetre, aki nem készült ülő- vagy fekvőalkalmatossággal. Ezeket aztán a tüntetés végeztével mindenki elvihette magával, a szervezők csupán annyit kértek, hogy adják olyan embernek, aki rászorul, ha pedig maguk is rászorulók, akkor használják egészséggel.

 
Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):