Mindennek elmondták Juhász Pétert március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt, amikor vezetésével néhány százan – de lehet, hogy többen – kifütyülték Orbán Viktort. Válogatott szidalmak, dulakodás, a tüntetőket heccelő biztonságiak – nagyjából így tudnám jellemezni az Együtt elnöke köré vont gyűrűből szemlélve az ünnepi eseményeket.

Juhász Péter tavaly ősszel megígérte, hogy minden alkalommal, amikor Orbán Viktor nyilvánosan szerepel, kifütyüli, és mindenkit erre buzdít, aki szeretné megosztani véleményét a miniszterelnökkel.

Hogy miért a fütyülés a legmegfelelőbb eszköz erre, azt az Együtt elnöke a februári Orbán-Putyin csúcs apropóján a rendőrség által az eredeti helyszínen jogszerűtlenül ellehetetlenített demonstráció kapcsán osztotta meg az Echo TV riporterének kérdésére válaszolva: „Ez az ember, aki Magyarország miniszterelnöke, tíz éve nem képes nyilatkozni semmilyen médiumnak, nem válaszol a kérdésekre, nem hallgatja meg az állampolgárok szavát, és szeretnénk neki visszajelzést adni. […] Mi demokráciát szeretnénk, Orbán Viktor viszont nem demokrata. Ezért fütyülünk, mert nincs más módunk kifejezni a véleményünket” – mondta Juhász Péter az Alkotmány utca sarkán február 2-án reggel.

Tavaly október 23-án a Kossuth téren, idén február 2-án a Bajcsy Zsilinszky úton Vlagyimir Putyin látogatása kapcsán, majd néhány nappal később Orbán évértékelője alatt a Várkert Bazárnál is füttyel üzentek Juhászék Orbánnak. Az Együtt elnöke március 15-ére is készült, szabályosan bejelentette a síposztást, a rendőrség azonban betiltotta a rendezvényt, mondván, az akadályozna egy bejelentett rendezvényt. Juhász erre még több osztópontot jelentett be, de hiába – azokat is megtiltották. Az Együtt elnöke nem pattintható le ilyen könnyen: síposztás helyett kokárdaosztást jelentett be (persze a kokárdákhoz síp is járt volna), ám mint kiderült, március 15-én kokárdát sem lehet osztani.

A rendőrség a hatályos magyar törvények alapján csak akkor tilthatna be a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényt, amennyiben az akadályozza a népképviseleti szervek munkáját, vagy aránytalanul akadályozza a közlekedést, ám jelen helyzetben nyilvánvalóan egyik sem állt fenn. (Putyin látogatása kapcsán a rendőrség jogsértése annyiban különbözik, hogy akkor nem tiltottak előre, csak egyszerűen nem engedték oda a tudomásul vett helyszínre a demonstrálókat – L.Á.) Március 15-én tehát, amely egyben a sajtó- és szólásszabadság ünnepe is, a magyar rendőrség magyar állampolgárokat akadályozott alapjoguk, a szólásszabadság gyakorlásában.

Vagyis csak akadályozott volna, a hatósági döntést ugyanis a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a bíróságon támadta meg – sikerrel. A gyülekezési törvény nem teszi lehetővé, hogy a rendőrség előzetesen nem létező jogcímen, a „méltó megemlékezéshez való jog” valószínűsített sérelmére hivatkozva tiltson meg egy tüntetést – indokolt keddi határozatában a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság.

„Egy igazi bunkó, virtigli antiszociális, az ilyen ember közösségbe sem való, nemhogy komoly pozícióra” – jellemezte az esemény kapcsán a Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője Juhász Pétert. „Nem foglalkozunk Kósa Lajos minősítésével, szerintem a legbunkóbb politikus a mai magyar politikai életben” – reagált az Együtt elnöke. A Fidesz szerint amit az ellenzéki párt csinál, az a nemzeti ünnep meggyalázása, az Együtt viszont azt mondja: „Orbán Viktor és társai már réges-régen tönkretették a nemzeti ünnepet, […] több mint 15 éve gyűlöletben tartják az országot, szembeállították egymással mindazokat, akiknek békében kellene élniük, és békében kellene ünnepelniük”.

A béke pedig valóban jó messzire elkerülte az ünnepet.

Reggel Juhász Péter az Együtt gyakorlatilag teljes vezérkarával egyetemben megkoszorúzta a Petőfi szobrot, majd egy rövid séta után az Astoriánál rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, melyen arról beszélt, hogy a márciusi ifjak üzenete a sajtó- és szólásszabadság értékeinek képviselete, most pedig még erősebben kell ezt az üzenetet eljuttatniuk – ezért a demonstráció.

Az már ekkor látható volt, hogy a rendezvényt biztosító biztonsági cég, a Valton Security emberei csak komoly átvizsgálás után engedték be a kordonnal elkerített Múzeum körútra az érdeklődőket. Juhász ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a cég az alkotmányos jogaikat sérti, „konkrétan bűncselekményt követ el”, amennyiben valakit nem enged be sípolni, ezért az Együtt fölajánlja, hogy aki így jár, annak ellátják a jogi képviseletét. Az ellenzéki pártelnök jelezte: ha rendbontás lesz, a rendőrség feladata, hogy rendet tartson, hogy megvédje a polgárokat, hogy biztosítsa alkotmányos jogaik gyakorlását.

Rendbontás pedig akadt bőven.

A bejutás viszonylag simán ment: a síppal és dudával felszerelkezett tüntetők rendkívül határozottan lépték át a kordonon nyitott „kapukat”, a biztonságiak nem is próbálták meg megmotozni a benyomuló tömeget, igaz, egy pillanatra úgy tűnt, mintha feltartóztatnák a tüntetni vágyókat, aztán gyorsan kiderült, hogy csak vaklárma volt. Nagyjából eddig tartott a „béke”, gyorsan elkezdtek röpködni a válogatott szidalmak – hazaárulótól kezdve minden volt Juhász és a tüntetők –, majd a dolog tettlegességig fajult: mikor egy vélhetően kormányszimpatizáns nehezményezte, hogy rögzítem az eseményeket – így őt is amint szitkozódik –, először szerette volna kiverni a kezemből a kamerát, majd miután ez nem sikerült, jól megrángatott.

A Nemzeti Múzeumhoz érve olyannyira besűrűsödött a tömeg, hogy szinte mozdulni sem lehetett. Közben folytatódtak az atrocitások, a helyzet pedig csak rosszabb lett, mikor a demonstrálók először Tarlós István főpolgármestert még csak kicsit, Orbán Viktort viszont nagyon kifütyülték. A miniszterelnök beszédéből a folyamatos fütty- és dudaszó, valamint az időnként felerősödő „viktátor” és „börtönbe” rigmusok skandálása közepette szinte semmit sem lehetett hallani.

Folyamatos lökdösődés, helyenként dulakodás, „anyázás” – hogy ilyen finoman fogalmazzak – színesítette az ünnepet, a biztonságiak közül pedig néhányan ahelyett, hogy az indulatokat csitították volna, inkább olajat öntöttek a tűzre azzal, hogy több tüntetőnek nyomdafestéket nem tűrő módon szóltak be – lényegében heccelték a fütyülőket. Az egyik biztonsági odáig merészkedett, hogy egy hölgy – akit előtte válogatott szavakkal sértegettek – kapucnijába bele akarta ragasztani a rágóját. Rendkívül nehéz meghúzni a határvonalat, mikor léphet ki az újságíró az újságíró szerepéből: ott és akkor úgy ítéltem meg, hogy ez az a határ, így hát szóltam. A rágó végül nem került a tüntető hölgy kapucnijába, a válogatott mocskolódás célpontja pedig kis időre én lettem. Még meg is jegyezték: örüljek, hogy ők védenek, mert különben már rég szétverték volna a fejemet.

Néhány perc múlva aztán véget ért Orbán beszéde, a tömeg pedig elindult. Juhász Péter a biztonságiak gyűrűjében hagyta el a helyszínt.

Az eseményről hamarosan egy hosszabb videóval is jelentkezünk, melyben megszólal az a hölgy is, akit a biztonságiak vegzáltak. Íme:

A cikkben szereplő fotókat Hajdú D. András és Lestyánszky Ádám készítette. Aki még többre kíváncsi, kattintson ide.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):