Molnár Gyula. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Molnár Gyula, az MSZP júniusban megválasztott elnöke számára elfogadható, hogy szocialista és jobbikos képviselők közösen kezdeményezzék az Országgyűlésben egy vizsgálóbizottság fölállítását, azonban egy, a Jobbikkal kötendő választási technikai koalíció a részéről kizárt. Az ellenzéki politikus kizárja a nagykoalíciót is, viszont tetszett neki munkatársunknak a miniszterelnök személyére vonatkozó ötlete. A volt újbuda-gazdagrét-sasad-lágymányosi polgármester úgy látja: „ebben az országban élünk, ennek az országnak a szabályai szerint kell a kormányt megbuktatni”.

Budapest Beacon: „Bár az új elnököt, Molnár Gyulát Simicska emberei még a 2010 előtti időszakból ismerik, az üzletember környezetében jelenleg úgy vélik, az MSZP-ből mára kifogyott a lendület, így »jobb híján« a Jobbikra tesznek” – írja a hétfői Népszabadság. Ahelyett, hogy a Jobbik szerződtette le, nem lett volna jobb Önöknek leszerződtetniük Simicskát?

Molnár Gyula: Az első állítás, hogy a Jobbik végleg bebizonyította, miszerint a Fidesz utódpártja. Egyrészt megkapták Vona Gábort elnöknek, másrészt megkapták az oligarchákat is. A második állítás, hogy ez egy sajátos, azt sugalló újságírói fogás és csúsztatás, miszerint nekem mondtak volna nemet. Azonban a föl nem tett kérdésekre nehéz nemet mondani, ilyen kérdés pedig nem volt föltéve. Szerintem nem az a politika, hogy a pártpolitikusokat előretolják, míg a háttéremberek csatája zajlik. Ha viszont úgy látszik, hogy kifutó modell vagyunk, akkor legalább van feladat. Tehát nem egy könnyű munkát vállaltam el.

BB: Nem állítom, hogy Simicska az erkölcs netovábbja, de azáltal, hogy Simicska a Jobbik, nem pedig az MSZP mellé állt, nem nőtt meg jelentősen a Jobbik potenciálja?

M. Gy.: A Fidesz kínál egy nagyon markáns jövőt, utat Magyarország számára. Ez egy széles sugárút, amin sokan mennek. Harminc-harmincöt százaléknyi ember szerint ez egy jó irány. A Jobbik is kínál egy utat, amely gyakran párhuzamos a Fidesz útjával. Ez egy sokkal kisebb ösvény – szerintem nem ez a jó út Magyarország számára. A mi feladatunk bemutatni egy széles utat, amely egy normális országba vezet, ahol számít a szakértelem, ahol van jelentősége annak, hogy Európához tartozunk. Úgy látom, hogy az olyan hívószavak, mint például „Európa”, a másik oldalon – azaz a Jobbiknál, de egyre inkább a Fidesznél is – kevésbé számítanak. A közeljövőben a demokratikus pártok vezetőinek feladata és felelőssége annak érdekében tenni, hogy az az út ne tizenhárom kis ösvény legyen, hanem egy széles út.

BB: Egy, a kormányközeli Magyar Időknek adott interjúban a Jobbikkal történő technikai együttműködésről azt mondta: „Az MSZP nem tud ilyet elképzelni. A politikában meg kell tudni húzni a határvonalakat. […] Nemrég még a Magyar Gárda masírozott a falvakban, és Vona Gábor pártelnök is velük volt. Technikai együttműködés a politikában nincs. Értem a logikát: ahhoz, hogy le tudjunk győzni valakit, az ördöggel is össze kell fogni, de az ördögtől jobbra álló emberrel azért már ne fogjunk össze!” Ez azt jelenti, hogy semmilyen együttműködés nincs és nem lesz a Jobbikkal – akár technikai koalíció, akár közösen aláírt ívek például parlamenti vizsgálóbizottságot fölállítandó?

M. Gy.: Nincs technikai együttműködés sem. Azt, hogy az Országgyűlésben – pusztán azért, hogy az Országgyűlés minimálisan normális működése helyreálljon – az egyébként legitim módon megválasztott parlamenti képviselők között van együttműködés, vagy, hogy néha együtt szavaznak, nem tartom tragédiának. Van, hogy az érdekek egybeesnek, előfordul, hogy az ellenfél miatt a parlamentben technikailag össze lehet fogni. Az alapállítás továbbra is az, hogy három különböző út van, márpedig a Jobbiké még Európa-ellenesebb, még homofóbabb, még idegengyűlölőbb, a gazdasági programja pedig megalapozatlan.

BB: Tehát a sorok közt most azt mondta, hogy a Fidesz is homofób és idegengyűlölő?

M. Gy.: A Fidesz ezt sugallja a választóinak és úgy látom, hogy a választói ezt az üzenetet veszik és képviselik, legalábbis a nyilvánosságban – beleértve a közösségi médiát is – ez látható. A Brexit óta vigyázni kellene a populizmussal: lehet ideig-óráig – a józan észt teljesen figyelmen kívül hagyva – az érzelmekkel fölkorbácsolni az emberek hangulatát.

BB: Az ön kedvenc MSZP-elnöke, Horn Gyula is gyúrt az érzelmekre.

M. Gy.: De nem az alantas érzelmekre, például a xenofóbiára. Ő az emberek kellemes, kedves emlékeit próbálta fölébreszteni – és ez sikerült is neki.

BB: Visszatérve a Jobbikkal történő együttműködésre: egy, a parlamentben a Jobbik képviselőivel közösen benyújtott, egy vizsgálóbizottság fölállítására vonatkozó kérelem elfogadható, de a technikai koalíció nem. Jól értem?

M. Gy.: Igen, csak ha lehetne ezt csinálni, akkor mostantól csak újságcikkcímeket nyilatkoznék, nem pedig teljes cikkeket. Mert ez úgy fog megjelenni, hogy „Molnár el tudja képzelni az együttműködést a Jobbikkal…”

BB: Nem is rossz ötlet.

M. Gy.: …de ez ebben a formában nem igaz. A legitim módon megválasztott képviselők együttműködése számomra nem koalíció, és nincs benne számomra semmilyen stratégiai gondolat. Egy ilyen kérelem közösen történő aláírása még nem jelent közös felületet az MSZP és a Jobbik között.

BB: Legitim módon megválasztott képviselők? Csak azért kérdezem, mert a parlamenti választási eljárási törvényt a második Orbán-kormány idején a Fidesz – kétharmados parlamenti többsége birtokában – teljesen a saját szája íze szerint, az ellenzék nélkül módosította. Egy június 30-án az MTI-n megjelent, önnel készült interjúból idézek: „A pártelnök előnynek tartja, hogy nem parlamenti képviselő, mert így nem kötik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szabályai.” Ha jól értem, majdhogynem azt mondta, hogy a Parlamentet en bloc toljuk be a Dunába.

M. Gy.: Attól, hogy nem értek egyet a választási törvénnyel, vagy az adórendszerrel, az még legitim, ha jogszerűen fogadták el. Miközben nem szeretem Orbán Viktort és a Fideszt, és nem szeretem, ahogy elfogadták az adórendszerre vonatkozó törvényeket, de mégis kell adót fizetnem. E választási rendszer – melynek megalkotása súrolta a nem demokratikusan történő jogalkotás határát – által jutottak be az Országgyűlésbe az LMP-sek, a jobbikosok, a DK-sok és az MSZP-sek is. Legitim, az adott jogszabályok szerint megválasztott parlamenti képviselőkről van tehát szó, én pedig ilyen szempontból tekintély- és törvénytisztelő vagyok. Aki ott van, az valakit képvisel, akkor pedig joga van mindehhez. A Fidesz csak akkor csinál úgy, mintha meghallgatná az embereket, ha ez számára kedvező. Például a városligeti építkezés ügyében nem akarja meghallgatni az emberek véleményét, más ügyekben viszont igen. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a konstruktív ellenzékiség szerepe megszűnt létezni. Ezért azt fogom javasolni a frakciónak, hogy lépjünk eggyel hátrébb, válasszunk ki néhány, az ország működése szempontjából fontos törvényt, egyébként pedig ne legitimáljuk azt a törvényalkotást, amely úgy néz ki, hogy hétfő este a buliban kitalálnak egy törvényjavaslatot, másnap megírják, és kedd este már el is fogadják. Tehát az új MSZP-t nem a parlamentből kell fölépíteni, azaz nem a parlamentben kell fölmutatni a párt új arcát – sem szervezeti, sem politikai értelemben –, mert az a pálya le van gázolva, le van gyalulva. Tizenhat éven át voltam parlamenti képviselő, amikor 1994-ben kezdtem, még volt a parlamenti bizottsági üléseken elhangzottaknak jelentőségük. Most már semmi sincs – hacsak nem puskamikrofonnal elkapják, hogy mi lesz az államfővel. Sőt: ma már a plenáris üléseken is csak a napirend előtti fölszólalásoknak és az azonnali kérdéseknek van jelentősége. Ezért mondom, hogy nem kell legitimálnunk a Fideszt.

Molnár Gyula. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Ön 2014-ben az MSZP, a DK, az Együtt, a PM és az MLP közös listáján nem volt rajta, tehát onnét nem, de egy esetleges időközi parlamenti választáson bejuthatna az Országgyűlésbe. Az eddig elmondottak alapján jól értem: ön 2018-ig nem lesz parlamenti képviselő?

M. Gy.: Biztos, hogy nem.

BB: Az MSZP-n belül, de a lehetséges szövetségesek körében is komolyan fölmerült az előválasztás lehetősége. Lesz előválasztás?

M. Gy.: Én előválasztás-párti vagyok. Azon kell dolgoznunk, hogy legyen, ezt rögzítettük az alapszabályunkban is. Az ördög a részletekben rejlik: az előválasztás technikai, tartalmi megkomponálása még előttünk álló feladat. Az biztos, hogy transzparens jelöltkiválasztási metódusokat fogunk alkalmazni. Nem a füstös szobák mélyén fogunk dönteni.

BB: S az MSZP-n belül hogyan zajlik majd a jelöltek kiválasztása?

M. Gy.: Az, hogy mi hogy választjuk a jelöltjeinket, nem transzparens dolog, ezt bízzák ránk. Én azt vállaltam, hogy év végéig a százhat egyéni választókerületben vagy legalábbis jelentős részükben kialakítjuk, hogy mi kit javasolunk képviselőjelöltnek. Ezzel kiállunk a partnereink elé. Megkockáztatom, hogy mind a százhat helyen nem lesz minden pártnak jelöltjelöltje, de az MSZP-nek igen. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar politikai kultúrába még nem épült szervesen bele az előválasztás. Arra nagyon kell figyelni, hogy az előválasztás ne gyengítse az együttműködést. Ne lehessen azt mondani, hogy „ezek még ki sem tudják választani a jelöltjeiket”. Az előválasztásnak olyan folyamatnak kell lennie, amely a helyi közéletben egyértelműen azt mutatja, hogy „ezek valamit nagyon jól csinálnak, jobban, mint akár a Fidesz, akár a Jobbik”.

BB: Ez közös miniszterelnök-jelöltet is jelent?

M. Gy.: Szerintem csak egy főszereplő lehet egy ilyen görög drámában. Nevetségessé válna az egész több főszereplővel. Az ellenzék legnagyobb pártjának a feladata és felelőssége ebben az ügyben meghatározó. Szeretném, ha mindenki számára elfogadható jelölt lenne.

BB: Ezzel azt mondta, hogy az illetőnek az MSZP politikusának kell lennie?

M. Gy.: Nem. Kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy nem pártpolitikusban kell gondolkodni. Azt mondja a politikai érzékem, hogy nem egy Orbánnál orbánabb, tehát nem egy nála vadabb, bátrabb, harcosabb, keményebb, szigorúbb, és egy pártba beágyazottabb jelöltre lenne szükség. Szerintem egy más típusú szereplőt kell találni, a más típusú szereplők pedig nem a pártokban vannak most.

BB: Törékeny, fiatal nő?

M. Gy.: Ideális. Innovatív megoldás kell. Nincs annál viccesebb, mint amikor a profi nehézsúlyú bokszoló a levegőt kaszálja, mert nincs kit megütnie. Egyébként jó ötletnek tartom, amit mondott.

BB: Van a fejében név?

M. Gy.: Abszolút nincs. A szerep és a szereplő egymásra találásának vannak bizonyos föltételei. Ha itt is van most a szereplő, akkor sem tudja megtalálni őt a szerep, mert mi nem vagyunk erre alkalmasak és fölkészültek. Erősödjünk meg 2017 tavaszáig, legyünk a második legnagyobb párt, húsz százalék fölött, a többi demokratikus párt is menjen tíz-tizenöt százalék fölé, és ekkor lehet komolyan jelöltet keresni.

BB: Háromnegyed év.

M. Gy.: Tudom. Van a politikában szisztematikus, sziszifuszi munka ideje, és van az érzésváltozásé. Abban bízom, hogy az emberek elhiszik, miszerint tanultunk a hibáinkból, jobbat és mást akarunk, és tényleg le akarjuk ezeket váltani. Ha az MSZP új csapata ezt a három dolgot képes elhitetni, az gyorsan hozhat változást.

BB: S ezzel a sziszifuszi munkát meg lehet úszni?

M. Gy.: A sziszifuszi munkát folyamatosan végezni kell. Hiszek abban, hogyha egyértelműen és radikálisan támadjuk a kormányt, akkor jönnek hozzánk vissza szavazók onnan, ahol most jobban látják a radikális kormánykritikát.

BB: Vagyis a Jobbiktól.

M. Gy.: A Jobbiktól és a DK-tól.

BB: Az MSZP-nek a DK kárára történő erősödése a torta újrafölosztása, de ettől még nem lesz nagyobb a torta.

M. Gy.: Az időközi választásokból azt szűröm le, hogy a Fidesz ellen szavazók többsége arra szavaz, akiről a leginkább el tudja képzelni, hogy leválthatja a kormányt.

BB: Ózd?

M. Gy.: Ózdon és Tapolcán ezt a Jobbikban láthatták, így a Jobbikra szavaztak. Ez nem azt jelenti, hogy szélsőjobboldaliak lennének, hanem azt, hogy bennük látják a változás esélyét. Nagyon nem mindegy, hogy a következő egy-két évben mi épül fel a Fidesszel szembeni alternatívaként. Ha Simicska pénzén, egy cukikampánnyal a Jobbik épül föl, mint váltópárt, akkor – hangsúlyozom: nem azért, mert szélsőjobboldaliak, hanem mert a Jobbikot látják a váltópártnak – az emberek oda fognak szavazni. Ezért nagy a feladatunk és a felelősségünk – a pártnak, az értelmiségünknek, a bázisunknak. Most rendezni kell saját sorainkat.

BB: Említette a sziszifuszi munka szükségességét. Megnéztem több 2014-es eredményt, parlamenti és önkormányzati választásit egyaránt, és az derült ki, hogy a kistelepüléseket a baloldal de facto föladta. Ásotthalomban például a jobbikos Toroczkai László volt az egyetlen polgármesterjelölt. Az összes leadott szavazat egytizede érvénytelen volt, holott általában az összes szavazatnak az egy, legfeljebb két százaléka szokott érvénytelen lenni. Vagyis többtucat ember nagyon tudatosan elment, és az érvénytelen szavazatával kifejtette, hogy nácikra nem szavaz. Más jelölt viszont nem volt. Nem kellett volna indítani Torockaival szemben bárkit? Ásotthalomtól elvonatkoztatva: a kistelepüléseken alig vannak jelen.

M. Gy.: A Jobbik is inkább csak kimazsolázott néhány helyet. Nem állítom, hogy mindenhol ott lennének – bár valóban van egy ilyen politikájuk. 2010 után az MSZP leginkább a saját belső ügyeivel foglalkozott – ez mintha még most is tartana –, és közben valóban, mintha elengedtük volna a kistelepüléseken az emberek kezét. Mint frissen megválasztott pártelnöknek, nekem is komoly dilemmát kell föloldanom. Kevés a forrás, kicsi a médiafelület, és az elmúlt időszakban a hadra fogható emberek száma sem nőtt. Egyszerre kell minél több mandátumot szereznünk, és minél több helyen jelen lennünk. Most főleg a parlamenti választásra kell koncentrálnunk és utána van egy-másfél évünk az önkormányzati ügyekre. Az tény, hogy az elmúlt időszakban számos bázisunkról vonultunk ki, vagy legalábbis csökkent a befolyásunk. Sokkal inkább vagyunk most a tízezer főnél népesebb, mint az az alatti népességű települések pártja – de ezen érdemes változtatni.

BB: Mondok 2018-ra vonatkoztatva egy, az MSZP szempontjából legalábbis nagyon optimistának tűnő választási eredményt. Fidesz: negyvenöt mandátumszázalék, MSZP és szövetségesei: szintén negyvenöt mandátumszázalék, Jobbik: tíz mandátumszázalék. Hogyan tovább? Hátradőlnek, legyen Fidesz-Jobbik koalíció és 2022-ben beülnek a készbe?

M. Gy.: (Nevet.) Elképzelhetetlennek tartom a nagykoalíciót. Nagyon nehéz helyzet lenne. Ha nagyon megszorít, és nem enged ki úgy, hogy ne válaszoljak erre, akkor azt mondom, hogy egy olyan technikai együttműködést választanék, amely keretében visszaállítanánk a jogrendet és a rendes kétfordulós választást. Nem az lenne, hogy a győztes mindent visz. Helyreállítjuk az Alkotmánybíróság, a bíróság, az ügyészség, a média szerepét, majd negyed, legfeljebb fél év múlva föloszlatja magát az Országgyűlés.

BB: Magyarul őszig helyreállítani a jogállamot, addig van valami ügyvezető Orbán-kormány, aztán 2018 őszén új választás.

M. Gy.: Igen, valami ilyesmi. Ha nagyon megszorít, ezt tudnám mondani. De most, egy tizenkét-tizenöt százalékos párt elnökeként a negyvenöt mandátumszázalék nagyon kellemes gondnak tűnik. Amúgy az én erősségem, hogy budai polgármesterként mindig többséget tudtam magam mögött egy hagyományosan nem baloldali kerületben. 2006 és 2010 között az SZDSZ-szel sem lett volna többségünk, egy MDF-es képviselő szavazataival, kisebbségben vezettem a XI. kerületet.

Molnár Gyula. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Ha már polgármesteri ténykedését említi, idézem Konok Péter baloldali sztárközírót, aki az ön pártelnökké történő megválasztása tiszteletére a következőt írta a Facebookon: „Molnár Gyula, aki 2009 nyarán polgármesterként »Új Rend Újbudán« címmel […] hirdetett közbiztonsági programot, amiben »hajléktalanmentes övezetekről« beszélt. »Bizonyos közterületeinken zéró tolerancia lesz, ezeken a helyeken tehát nem maradhatnak, és nem is jöhetnek vissza a hajléktalanok« – jelentette ki Molnár Gyula” – írta Konok, aki önt ezek után Kocsis Mátéhoz és Tarlós Istvánhoz hasonlította – s ezt nem dicséretnek szánta, ha jól értettem. Nem túl baloldal-kompatibilis, amit Konok az ön fejére olvasott. Kérem, kommentálja mindezt!

M. Gy.: Értem és látom a baloldali értelmiség mérhetetlen próbálkozását, hogy az MSZP frissen megválasztott elnökét a lehető leggyorsabban beskatulyázza. Nem azt kérem, mint amit Orbán Viktor kér a Professzorok Batthyány Körétől, hogy tudniillik bármint mond, ők bólogassanak, hanem azt, hogy adjanak időt és legyenek türelemmel. Tudom, hogy a mi értelmiségünket sokkal nehezebb meggyőzni arról, hogy jó irányba megyünk, de azt nekik is látniuk kell, hogy Orbán Viktor a fő ellenfél, nem föltétlenül én vagy mi. Ami a konkrét ügyet illeti: ezt életem végéig fogom cipelni – már azt is megkaptam, hogy valójában nem is vagyok baloldali. Ez azért vicces, mert közben a Fidesz föltárta, hogy Moszkvában végeztem az egyetemet és a Baloldali Ifjúsági Társulás alelnöke voltam. Amikor az ember egy ilyen nagy kerületet vezet, akkor figyelembe kell vennie, hogy a többségnek is vannak emberi jogai. A Máltai Szeretetszolgálattal folyamatosan egyeztetve többletkapacitásokat biztosítottunk a kerület pénzéből a hajléktalanellátáshoz, cserébe azt kértük, hogy ne éljenek a főváros egyik, amúgy jó presztízsű kerületének olyan kiemelt, turisták által is sűrűn látogatott és jelentős átmenőforgalommal bíró közterületein, mint a Gellért tér, vagy a Móricz Zsigmond körtér. Aki nappal leült oda, azt a rendőrség nem zavarta el, a közterület-felügyelőket sem küldtük rájuk. Azt az öncélú, szinte mazochista álláspontot nem fogadom el, hogy minden jogot meg kell adni ezeknek az – amúgy tényleg nagyon nehéz sorsú – embereknek, de ettől még baloldali vagyok. Amikor 2002-ben polgármester lettem, folyamatosan mértük, hogy az embereket mi foglalkoztatja legjobban és mit várnak el a kerületi önkormányzattól. Leginkább nem a kerület hatáskörébe tartozó dolgokat vártak el, mint például a közlekedés fejlesztését vagy a közbiztonság javítását. Viszont közben a fölmérések azt mutatták, hogy az emberek számára egyre fontosabb a hajléktalankérdés. Egy 142 ezres kerületben a polgármesternek az a dolga, hogy a 142 ezer ember életén próbáljon javítani, miközben a társadalmi problémát a kerület nem tudja megoldani. Javítottunk az ellátórendszeren, cserébe azt kértük, amit az előbb már említettem. Viszont a kerület által hozott idevonatkozó rendelet csak egy ajánlás volt, nem volt szankció hozzá, tehát aki nem tett eleget az ajánlásban foglaltaknak, az nem kapott pénzbüntetést. Amúgy a Máltai Szeretetszolgálatnak egy erről szóló vitáján akkor mindezt elmondtam. Ott azt láttam, hogy aki erről a kérdésről képes józanul gondolkodni, az elismeri, hogy nem egy, a valóságtól elrugaszkodott döntést hoztunk. Tehát egyrészt türelmet kérek, másrészt azt, hogy a baloldaliságomat ne kérdőjelezzék meg.

BB: Október 2-án népszavazás. Az MSZP álláspontja egyértelmű: bojkott. Teljesen logikus az a szándék, hogy fél alatt legyen az érvényes szavazatok aránya, ezzel érvénytelenné téve a népszavazást. Ez viszont azt jelenti, hogy eleve lemondtak arról, miszerint több „igen” szavazat legyen, mint „nem”?

M. Gy.: Kínosan ügyelünk arra, hogy a „bojkott” szót ne használjuk. A népszavazást teljesen legitimnek tartjuk, a kormánynak van ilyen joga, az Alkotmánybíróságon átment – bár nem értjük pontosan, hogy hogy.

BB: Segítek. Úgy, hogy a Fidesz teljesen saját szája íze szerint módosította az alkotmánybírák kiválasztásáról szóló törvényt, magát az Alkotmánybíróságot pedig elkezdte a saját embereivel föltölteni. Így ment át az Alkotmánybíróságon.

M. Gy.: Igen, de mindennek kétségbe vonni a legitimitását mégsem egy politikai stratégia. E törvények szabják meg az életünket, e törvények alapján visz be a rendőr valakit, vagy e törvények alapján adózunk. Ebben az országban élünk, ennek az országnak a szabályai szerint kell a kormányt megbuktatni. A népszavazást illetően akkor járunk el helyesen, ha nem veszünk részt a népszavazásban, mert fölkorbácsolt hangulatban, egy érzelmi ügyről kellene véleményt mondani. Ebben a játszmában nem szabad részt venni. Azt tudjuk mondani az embereknek, hogy maradjanak otthon, mert egy érvénytelen népszavazás világos üzenet a kormánynak, hogy nincs már többsége Magyarországon. Ráadásul a Brexit óta egyértelmű, hogy először jó viccnek tűnik Brüsszelnek üzengetni, csak aztán kiderül, hogy az ideig-óráig melegítő populista tűz egyszer csak megéget. Ne üzengessünk Brüsszelnek. Ha jól tudom, a Fidesz megszavazta az Európai Unióhoz történő csatlakozást. Az EU egy klub, amelynek vannak szabályai. Nem azt állítom, hogy az EU-n ne lehetne javítani, de ez nem azt jelenti, hogy ami jó belőle, azt igénybe vesszük, ami nem, azt meg nem fogadjuk el.

BB: Attól tartanak-e, illetve föl vannak-e készülve egy eredménytelen, de a nemek túlsúlyát hozó népszavazásra. Mondjuk lesz három és félmillió szavazat, amiből hárommillió-kétszázezer „nem”, a Fidesz pedig triumfálni fog.

M. Gy.: Amit fölvázolt, az egy lehetséges dolog. Július 11-e van, a népszavazás pedig október 2-án lesz. A következő hetekben-hónapokban az emberektől meg kell kérdeznünk, hogyha nemmel szavaznak, akkor megoldják-e ezzel a menekültproblémát. Egyetlen menekült sem utazhat át Magyarországon? Egyetlen menekült sem kérhet letelepedést Magyarországon? Az a tizenhatezer ember, aki letelepedési kötvénnyel van itt, hagyja-e el Magyarországot? Tehát ezekkel a kérdésekkel világossá kell tenni, hogy ez egy formális, valójában a kormány politikáját alátámasztani hivatott kommunikációs dolog.

BB: Tehát fognak kampányolni a „nem” ellen?

M. Gy.: Igen. Azt fogjuk mondani, hogy a népszavazás Európáról szól, nem pedig a menekültekről. A határok környékét leszámítva Magyarországon az elmúlt hónapokban élő ember nem látott menekülteket.

BB: Hétfőn megjelent publicisztikájában Nehéz-Posony Márton ügyvéd az „igen” szavazásra, illetve az „igen” melletti kampány fontosságára hívja föl olvasói figyelmét.

M. Gy.: Ha érvényes lenne a népszavazás, és a „nem” győzne, akkor meg azt lennénk kénytelenek hallgatni, hogy h…ék voltunk, amiért hagytuk ezt a helyzetet létrejönni. Azt is tudom, hogy ez hitbéli kérdés. Létezik a politikában egy előállt hangulat. Ezt a hangulatot lerombolni, és mást építeni helyette hosszú idő és sok pénz. Nekünk se időnk, se pénzünk nincs erre.

BB: Van, aki az érvénytelenül történő szavazás mellett érvel. Ez már nagyon cizellált, értelmiségi szőrszálhasogatás?

M. Gy.: Még gondolkodunk, és fogunk a saját, hozzánk nagyon erősen kötődő bázisunknak arra javaslatot tenni, hogy miképp üzenjünk a hatalomnak. Erről még hadd ne mondjak többet.