Míg a Jobbik országos vezetői – mindenekelőtt Vona Gábor pártelnök-frakcióvezető – a pártot középre tartó, kormányképes, nem rasszista pártnak szeretnék láttatni, olyannak, amely a Nyugattal is békülékeny hangot üt meg, a Jobbik sajtója másmilyen képet mutat.

Bár több mint egy éve folyik a Jobbik úgynevezett cukikampánya, az újnyilas párt lényege semmit sem változott.

A cukikampány legújabb, nagy visszhangot keltett lépése Vona Gábor pártelnöknek (képünkön) a Magyar Nemzetben megjelent interjúja. Az ellenzéki politikus megpendítette pártja nyugati nyitását, s egyebek közt azt mondta: „a Jobbik osztozik minden áldozat gyászában – így a zsidóságéban is –, és ennek a gyásznak a megsértését vállalhatatlannak tekintjük”.

A Gerjemente azonban árnyalja a képet. A lap a Jobbik által kiadott ingyenes havi ceglédi kiadvány, melyet a postaládákba szoktak beszórni. A kolofon szerint felelős kiadója a Jobbik ceglédi szervezete, szerkesztője Korondi Miklós, a párt volt országgyűlési, most ceglédi önkormányzati képviselője.

Ceglédről érdemes tudni, hogy a városban a Jobbik nem gyenge. Polgármester-jelöltként Korondi 27,21 százalékkal öt jelöltből lett második, és nem sokon múlt a győzelme: a kormánypárti győztes 28,67 százalékot kapott. A tizennégy tagú képviselő-testületben három jobbikos tag van – a tíz egyéni képviselőből egy. Az egy évvel ezelőtti parlamenti választáson a választókerületben – melybe számos falu mellett még két város, Abony és Nagykőrös is beletartozik – a jobbikos Volner János 28,89 százalékkal lett második, míg Abony polgármestere, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP színeiben indult Romhányiné Balogh Edit 20,76 százalékkal harmadik.

„Egyszer megkérdeztem egy helyi cigányt: Miért nem ássa fel a kertjét? Azt a választ kaptam: »Nem terem meg ebben semmi!« Akkor csak a Kékkő, Szüret, Csengeri, Csengeriszél utcái rendelkeznek jó talajjal? A Köztes és a Puttony utca kertjei művelésre »alkalmatlanok«?” – írja a márciusi Gerjementében megjelent, Halálfélelemben élni Cegléden című cikkében Koczkás László. Koczkás a párt egyéni képviselőjelöltje volt az önkormányzati választáson, és csak két szavazattal kapott ki kormánypárti ellenfelétől. Az, hogy kertet föl nem ásó polgártárs történetesen cigány, csak akkor releváns, ha egy rasszista értelmezési keretben kap jelentőséget.

„A magyar gazdák már lassan egy évtizede semmit sem vetnek a földjükbe, mert semmi értelme, mindent ellopnak. Bontják a hobbi (azaz hétvégi telek – Sz. P.) házakat, viszik az aknatetőket, mindent, ami sűrűbb a levegőnél. Tisztázzuk, azok, akik (függetlenül etnikumtól, bőrszíntől, vallástól) a mások munkájából akarnak megélni, egyszerűen paraziták. […] Ceglédiek, meddig tűrjük még magunkon az élősködést? Teszünk-e ellene?” – írja ugyanebben az írásban Koczkás.

A „magyar” a fönti idézetben könnyen dekódolható. Semmi mást nem jelent, mint nem cigány. A „parazita” és az „élősködő” szó ilyetén használata pedig színtiszta náci szöveg.

„Az eddig kizárólag járműveknek kiépített utak az etnikai gyalogosforgalomnak is biztosítják a közlekedést. […] Általános tapasztalata a többségi társadalom gépjárművezetőinek, hogy az egymás mellett az úttesten közlekedő »eltérő kultúrájúak« a dudálás hatására sem jutnak jobb belátásra. Ezzel is kifejezik a többségi kultúrát elfogadók felé a rasszista, magyargyűlölő, provokatív lázadásukat” – olvasható ugyanebben a lapszámban.

A fönti idézet annak az iskolapéldája, hogy miképp lehet a „cigány” szó leírása nélkül teljesen egyértelműen, félreérthetetlenül cigányozni.

Mindez csak egy lapszám, de ehhez hasonló szövegeket a Gerjemente szinte bármelyik számából lehetne idézni.

Mindennek fényében érdemes nézni a cukikampányt és a Jobbik nyugati nyitását.