A szennyezett talajvíz félmillió embert fenyeget a Pannon-medencében
Az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szerint több mint egymillió magyar iszik olyan vizet, amely szennyezettsége miatt növeli a súlyos betegségek kialakulásának kockázatát. A becslések szerint mintegy 300 magyar hal meg évente az arzénnel szennyezett víz miatt.
„Horror pénzek mentek el már csak az előkészítésre is, ha utánaszámolunk, ebből a pénzből a régió folyamatosan fogyatkozó számú polgárainak fehér ruhás szűz lányok hordhatnák kannában a vizet ötven éven át.”
A Pannon-medence, mely lefedi Magyarország nagy részét, és Románia, Szerbia, Horvátország és Ausztria bizonyos területeit, egész Európában a leginkább arzénnal szennyezett talajvizű terület. Egy 2011-ben kiadott jelentés szerint mintegy 500.000 Magyarország és Románia területén élő ember van kitéve az Európai Unió vonatkozó határértékénél nagyobb arzénszintnek az ivóvizében.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a jelentések szerint 33 projektet szervez 227 településen a tiszta víz érdekében, vagyis nagyjából minden második érintett településen. A Főigazgatóság reméli, hogy a közbeszerzési eljárásokat és a projekteket be tudják fejezni időben, hogy jogosultak legyenek a mintegy 100 milliárd forintnyi EU finanszírozásra, amely év közepéig érhető el.
Talajvíz szennyezettség
Azon túl, hogy a magyar talajvízben eredetileg is van arzén, mangán, vas és koncentrált ammónium, a magyar talajvizet tovább szennyezi a nem megfelelő szennyvíztisztítás, a trágyázás, a műtrágya és a növényvédő szerek használata, valamint az, hogy nagy koncentrációjú nitrát és foszfor kerül a talajba a termőföldekről és állattartó telepekről és a bányászat miatt.
Az ilyen szereknek való hosszabb idejű kitettség komoly egészségügyi kockázatot jelent az emberekre és az állatokra is. Jelenleg több, mint egymillió magyar iszik olyan vizet az ÁNTSZ szerint, ami növeli a súlyos betegségek – beleértve a rák – kialakulásának kockázatát. A becslések szerinte évente csak Magyarországon mintegy 300 ember veszti életét az arzénnel szennyezett víz fogyasztása miatt.
A mezőgazdaság, a bányászat (szén, arany, urán) és a kereskedelmi élőállat-tartás is hozzájárul ahhoz, hogy egyre nehezebb minden magyar számára tiszta ivóvíz biztosítása.
És míg az ország kormányának képviselői hirdetik az ország víztisztító technológiáit, és szaktanácsadást nyújtanak olyan országoknak, mint Kuvait, Vietnam, Azerbajdzsán és Indonézia, úgy tűnik, Magyarország maga sem képes teljes mértékben alkalmazni a technológiát.
Magyarország nem tudott megfelelni a 2012-es határidőnek a EU ivóvízre vonatkozó irányelveinek
1998-ban az Európai Unió Bizottsága elfogadta a 98/83/EC (1998. november 3.) bizottsági irányelvet, amely az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minőségét határozta meg. Az irányelvet az „Ivóvíz direktíva” néven is nevezték.
Az irányelvben határozták meg az EU ivóvíz minőségére vonatkozó elvárásait, amelyben 48 mikrobiológiai és kémiai anyagot határoztak meg, amelyeket folyamatosan vizsgálni és figyelni kell az emberi fogyasztásra is megfelelő minőségű ivóvíz biztosítására.
Magyarország hivatalosan is elfogadta az Európai Unió 1998-as Ivóvíz irányelveit 2001-ben. A magyar hatóságok elfogadtak egy kétlépcsős tervet, amelynek értelmében 2006-ra a veszélyeztetett területeket megfeleltetik a fenti irányelveknek, és a többit 2009-ig. Azonban 2003-ban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elismerte, hogy gyakorlatilag nem állt rendelkezésre országos szinten a fenti program megvalósításához a szükséges forrás, de azáltal, hogy csatlakoztunk az EU-hoz a következő évben, mintegy 100 milliárd forintnyi EU-forráshoz juthatott Magyarország.
2004-ben az EU támogatásainak felhasználásával két projekt valósult meg mintegy 9,5 milliárd forint értékben, amellyel 70 település jutott biztonságos ivóvízhez. 2013-ig csak ez a két projekt valósult meg.
Mivel Magyarország nem tudott az EU direktívának megfelelni 2009. december 25-ig, az Európai Bizottság 2012-ig adott határidőt arra, hogy minden magyarországi településen elérhető legyen a biztonságos ivóvíz. A határidő letelt, de Magyarország továbbra sem teljesítette kötelezettségét.
A forráshiány és a politikai hatásoktól való félelem miatt nem történt semmi
Az Origo.hu weboldal közzétett egy cikket 2013-ban arról, hogy Magyarország nem felelt meg az EU előírásainak. Több, mint húsz emberrel készítettek interjút, beleértve polgármestereket, vízközmű szolgáltató tisztviselőket, regionális közbeszerzési pályázati szervezőket, politikusokat, volt és jelenlegi kormánytagokat, és a cikkből az derült ki, hogy a forráshiány, a pánikkeltés elkerülése és politikai okok vezettek oda, hogy nem sikerült a helyi önkormányzatoknak a probléma megoldása felé elindulni.
Az origo.hu által megkérdezett egyik személy elmondta: „Őszintén, kit érdekel az arzén? Akiket érdekelt, azoknak nem volt befolyása, és akiknek lenne befolyása, azoknak nem állt érdekében, hogy bármi történjen.”
Az Origo arról számolt be, hogy az érintett településen élők gyakran nem voltak tudatában a problémának, és hogy, “míg Magyarország nem tudott megfelelő szerkezeti megoldásokat biztosítani a szennyezett ivóvíz problémájára, lépéseket tett annak érdekében, hogy fegyveres testületei által tiszta ivóvízzel lássa el az érintett területeket”.
Az egyik ilyen településen 2013-ban az origo.hu megkérdezett valakit, hogy ossza meg gondolatait a szennyezett ivóvízzel kapcsolatban. “Soha senki nem mondta nekünk, hogy nem jó a víz, amit születésünk óta iszunk. Csak most olvasunk cikkeket az interneten arról, hogy arzénnal szennyezett a vizünk. Egymásnak küldözgetjük a cikkeket, és csak nevetünk azon, hogy valószínűleg ki kell vetessük a fél tüdőnket, hogy helyet csináljunk a hatalmasra növő májunknak” – mondta el egy katonai jármű mellett álló személy.
Vargha Márta, az Országos Környezetegészségügyi Intézet munkatársa elmondta az origo.hu-nak, hogy az ÁNTSZ 2009-ben kezdett kampányolni, hogy felhívja a társadalom figyelmét a problémára. A kampányban még a kistelepülések polgármestereit és a vízszolgáltatókat is megszólították, hogy az ő felelősségük a fogyasztók tájékoztatása ezekről a problémákról.
De úgy tűnik, ez sem a polgármestereknek, sem a vízszolgáltatóknak nem állt érdekében.
Az ilyen települések polgármesterei az origo.hu-nak elmondták, hogy „az emberek csak akkor fogják kifizetni a vízszámláikat, ha egészséges vizet kapnak. Ezért nem áll a vízszolgáltatók érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az arzénnel szennyezett vízről. Még egy jó ügyvéddel is a legtöbb, amit egy ilyen településen lakó remélhet, hogy csökkentik a vízdíját, vagy valamilyen kompenzáció azoknak, akik megbetegedtek, és ezt senki nem akarja. A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy a vízszolgáltatók és a politikai döntéshozók féltek a „pániktól, vagy a hatalmas nyilvános botránytól”, és ezért próbálták eltussolni, alulbecsülni a probléma jelentőségét.
A polgármesterek megjegyzési is napvilágra kerültek. Tavaly a magyar kisvárosokban és a helyi újságokban már megjelentek hírek az arzénnel szennyezett csapvízről, és hogy a katonaság által osztott víz egészséges.
A vízszolgáltatók azzal magyarázták, hogy nem tettek semmit, hogy az EU technokratáit vádolták, és szerintük a magyar ivóvíz minősége nem romlott, csak a mérési módszerek változtak meg. Szerintük a víz iható, csak nem felel meg az irányelveknek. Mák település hivatalos honlapja megpróbálta a lakosok félelmeit erősíteni azzal, hogy közzétették: „A településen jelenleg olyan az ivóvíz arzéntartalma, mintha valaki egy csepp koncentrált arzént tenne a víztoronyba.”
Miért nem akarják az önkormányzatok megtisztítani a vizet?
Az egyik, területi támogatások elosztásáért felelős hivatal név nélkül megszólaló munkatársa azt mondta az origo.hu kérdésére válaszolva, hogy “az első nagy hiba az volt, hogy a kormány azt hitte, elég kitennie a pénzt az ablakba, hogy az önkormányzatok – akik teljes önállóságot élveznek vízkezelési programjuk megvalósításában – érdeklődését felkeltse a pályázatokon történő indulásra és a probléma saját maguk által történő megoldására.”
“Az arzénnal szennyezett víz megtisztítása nem olyan, mint egy stadion építése, vagy egy kút kiásása. Amiatt, hogy az emberek nem látják a kézzelfogható eredményt, nem is érdekli különösebben őket”, mondta el az origo.hu egyik forrása. “Ellentétben a ’80-as és ’90-es évekkel, amikor nagy dolognak számított, hogy a vidéki magyarok végre vezetékes gázhoz jutnak, most annak örülnek, ha kiépül a csatornahálózat és elérhető a szélessávú internet. Nem véletlen, hogy sokkal jobban érdekli az embereket a csatornarendszer kiépítése: az emberek hálásak a polgármestereknek, hogy egyetlen mozdulattal megszabadulhatnak a szennyvíztől, és nem kell a külső wc-t használni. De az arzénmentesítés? Arra milliárdok mennek el, és amikor kész, akkor ugyanaz a szagtalan, színtelen víz folyik a csapból, mint korábban. Ráadásul a végén valószínűleg a megtisztított víz íze is megváltozik a jól megszokotthoz képest.”
Míg az EU forrásai csak a tiszta víz előállításához szükséges strukturális fejlesztésekre fordíthatóak, a tiszta víz biztosításának hosszú távú fenntarthatóságát a vízdíjakkal kell megfizetni. Csak ez önmagában elég volt számos polgármesternek, hogy ne keressen megoldást a problémára, mert a magasabb vízdíjak miatt elveszíthetik a választásokat.
Néhány polgármester 150- 200 forintra tette a köbméterenkénti víz áremelkedését, míg mások szerint akár meg is duplázódhat az éves vízdíj.
Szirbik Imre, Szentes polgármester nem is érti a problémát – “A nagymamám 101 évet élt egy alföldi településen, ahol a második legmagasabb arzénkoncentrációt mérték. Én 60 éves vagyok, és gyermekkorom óta iszom a csapvizet. Sokan gondolják úgy manapság, hogy ez nem egy valós probléma, és csak néhány fontoskodó hivatal próbálja ezzel bizonyítani létjogosultságát.” Szirbik szerint sok polgármester úgy érezte, hogy belekényszerítették ebbe a programba, de reményeit fejezte ki, hogy „Végül az emberek rájönnek, hogy nem szükséges arzénmentes vizet használniuk a wc leöblítéséhez.” Szirbik azt is elmondta, voltak problémák az arzénmentesítési technológiákkal, és sokáig azt sem tudták az emberek, hogy hogyan kell megtisztítani a vizet”.
Szirbik szerint, a helyi finanszírozás hiányának nincs köze ahhoz, hogy Szentes városa nem foglalkozik a szennyezett vízzel, bár sok kisebb település nem volt képes, vagy nem akarta a 10 – 15%-os önerőt biztosítani az EU finanszírozott projektek megvalósításához.
Az egyik polgármester elmondta, a falujában meg lenne az akarat, de nincs eszköz. “Az induló költségek a becslések szerint 250 millió forintra rúgnak a faluban, és ennek a 10%-át, 25 millió forintot kellett volna letenni. Mindazonáltal a település mindössze 17 millió forint állami támogatást kap a kormánytól, és nem igazán van más forrása a falunak”.
Regionális partnerségek kialakítása
Az egyik feltétel, hogy egy település jogosult legyen az EU finanszírozásra, hogy partneri megállapodást kössenek egymással, és több település együtt találjon megoldást a problémára.
Egy ilyen konzorcium számos észak-alföldi településből áll. Mások szintén összeálltak, és együtt nyújtották be pályázatukat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség regionális irodájához. Azonban sok helyi polgármester maradt bizalmatlan a projekttel kapcsolatban, mert úgy gondolták, hogy a projekt elemeinek és felelősségének a megosztása magában hordozza a bukás lehetőségét.
“Jó szokás szerinti magyar projekt volt”, mondta el Nagy Béla, egy kistelepülés polgármestere.
„Sokan nagy profitot reméltek ebből, megindult a harc az előkészítésért és a tervezésért, és az elszámolható költségek növelése érdekében feltuningolták a beruházások árát. Horror pénzek mentek el már csak az előkészítésre is, ha utánaszámolunk, ebből a pénzből a régió folyamatosan fogyatkozó számú polgárainak fehér ruhás szűz lányok hordhatnák kannában a vizet ötven éven át”
Nagy szerint, a faluja annyira kicsi volt, hogy szavazata a konzorciumban aligha lett volna elegendő ahhoz, hogy valós képviseletet jelentsen a nagyobb települések csoportjában. Nagy így folytatta:
„Én nem akartam akadályozni a feladat megoldását, de az volt az érdekem, hogy a településemen csak a legszükségesebb, műszakilag indokolt beruházás valósuljon meg, egyrészt, hogy minél kisebb legyen az önerő, másrészt mert világos volt, hogy a beruházás költségeit be kell majd építeni a vízdíjba. A konzorcium ülésein többször tettem fel kérdéseket a várható vízdíjról is, de a választ mindig kikerülték az illetékesek. Úgy tűnt, hogy a polgármesterek többségét nem nagyon érdekelték a következmények, vagy beletörődtek, hogy a nagytelepülések és a politika majd úgyis eldönti az egészet nélkülünk is. Ha valaki felszólalt, és a második kérdést tette fel a tervezőknek, vagy a konzorciumi tanács bennfentes elnökének, a többség már nézte az óráját, és csak azt várták, mikor mehetnek haza”.
A kormány belép a képbe
Miután a Fidesz-KDNP 2010-ben hatalomra került, a Belügyminisztérium átvette a vízkezelési programok szervezésének felelősségét, amelyet korábban a Vidékfejlesztési Minisztérium látott el. Az egyik tisztségviselő az origo.hu-nak elmondta „Amit az elmúlt tíz évben nem tudtunk megvalósítani, azt most a belügyminiszter (Pintér) fogja véghezvinni.”
Azon túl, hogy a Belügyminisztérium átvette az ideiglenes vízkezelési programok menedzselését, a kormány annak érdekében is tett lépéseket, hogy csak és kizárólag ők kezeljék a problémákat, beleértve azt is, hogy átvegyék az önkormányzatoktól az olyan projekteket, ahol fennáll annak a veszélye, hogy az nem teljesül időben. A kormány arra is felhatalmazást adott önmagának, hogy gyorsított közbeszerzési eljárások során kihirdesse azok nyerteseit.
Mire a kormány úgy döntött, hogy beavatkozik, és vállalja a magyar ivóvízkészlet minőségének javítását 2013-ban, az önkormányzatok többsége már meghirdette a saját közbeszerzési eljárását a víztisztítással kapcsolatban.
Az egyik érintett forrás elmondta, “Minden egyes közbeszerzési eljárást most hirdetnek ki. Még ha az összes elérhető cég pályázik is, örülhetünk, ha befejezik a munkákat a határidő lejárta előtt, még mielőtt a projekt már nem lesz jogosult az EU támogatására”.
Miután az önkormányzatokat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy saját maguk szervezzék meg az ilyen projekteket, 2013 októberéig 33 projektet vett át a kormány. A 33 projekt keretében 227 településen javítják az ivóvíz minőségét. (Az origo.hu szerint ez nagyjából a szennyezett ivóvízzel érintett települések mintegy felét jelenti.)
A Nemzeti Vízgazdálkodási Hivatal (a Belügyminisztérium alatt) minden feladatot ellát, kezdve a tenderek kiírásától a nyertesek kiválasztásáig.
A 33 projekt közül tizenegy még mindig tervezési fázisban van. Ezidáig mindössze két közbeszerzési pályázat során hirdettek nyerteseket. A második értékelt projekt esetében a pályázati felhívást 2014 januárjában tették közzé. Az eredetileg 30 milliárd forint értékű közbeszerzést végül egy öt cégből álló konzorcium nyerte el, 34 milliárd forintos ajánlattal.
Az origo.hu tegnapelőtt tett közzé egy cikket, melyben áttekintették azoknak a cégeknek a tulajdoni viszonyait, amelyek nyertek az eddigi víztisztítási pályázatokon. Az origo szerint a cégeknek eddig nem, vagy csak alig volt tapasztalatuk ilyen jellegű projektekben, és prominens Fidesz-támogatók és tisztségviselők tulajdonában állnak, mint például a dohány koncessziókat elosztó vállalat. Az idáig nyertes pályázók között szerepel a Mészáros és Mészáros Kft. (Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, Orbán Viktor korábbi osztálytársa és barátja), valamint Orbán vejének cége és egy Fideszes képviselőhöz köthető cég is.
Nyilvánvaló, hogy a Fidesz-KDNP kormány szeretné a hiányzó szerződéseket mielőbb megkötni, nehogy elvesszen az EU támogatás. Reménykedjünk benne, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. és a többi Fidesz-közeli cég víztisztítási szakértői tudják, mit csinálnak.
Hivatkozások:
A szűz lányok nem jöttek, a mérgezett víz maradt, Origo.hu; 2013. április 2.
Az arzént is meg lehet szokni, Origo.hu; 2014. január 5.
Szűk körnek osztanak csak lapot az év egyik legnagyobb bizniszében, 2014. április 22.