Ezrek vonultak utcára vasárnap este, hogy kiálljanak a CEU és a civil szervezetek mellett, és ismét kimondják: elegük van a kormányból. A menet a Műegyetemről indult a Kossuth térre, ahol beszédekkel és sziporkázó poénokkal várták a műsorvezetők a tüntetőket. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg írását.

Ismét ezrek vonultak utcára a Lex CEU és a civiltörvény miatt a Nem maradunk csendben! csoport buzdítására, de a vasárnap délután a Műegyetemtől a Kossuth térig menetelő demonstrálók nem titkolták: a valódi cél az Orbán-kormány megdöntése.

Lassan kezdett gyűlni a sokaság fél hatkor a Műegyetem előtt a rakparton – még a műsorvezetők is tizenöt perccel későbbre időzítették a beszédeket annak reményében, hogy addigra több ember érkezik. Az aggodalom felesleges volt: körülbelül nyolcezresre duzzadt a tömeg.

Miután a tüntetés két fiatal műsorvezetője, Laboda Kornél és Fekete Ádám köszöntötte az összegyűlteket, Dinók Henriett a RomaVersitas igazgatója nyitotta a beszédek sorát. A napsütésben és erős keleti szélben ácsorgó hallgatóság ekkor még csak szolid tapssal kísérte a felszólaló szavait, de a „nem Brüsszelt kell megállítani, hanem a magyar oligarchiát” kijelentésre üdvrivalgásban tört ki.

Ezután a keresztény értékrendet képviselő, a KDNP-ből kilépő Lukácsi Katalin vette át a szót, aki azzal magyarázta a pártból való távozását, hogy előbb a menekültválság, aztán a Népszabadság megszüntetése, majd a CEU ügye tette be nála a kaput. Egy üzenetet is intézett a jelenlegi KDNP-s és fideszes politikusoknak, miszerint, ha hűek akarnak maradni az elveikhez, akkor ezt csak azzal érhetik el, ha hátat fordítanak a pártjuknak. „Habony Árpád szellemiségét választani Ferenc pápa helyett?” – tette fel a kérdést Lukácsi Katalin.

A tömeg a rövid beszédek után lassan hömpölyögve indult el a Kossuth térre a Múzeum körúton és a Bajcsy-Zsilinszky úton keresztül. A menetet egy hangszórókkal megpakolt kisteherautó vezette, melynek platóján két DJ biztosította a bulihangulatot. Sokan vonultak EU-s zászlókkal, de kreatív plakátokból is akadt jónéhány: „Európa vagy Gorbánia? Mondd, te kit választanál?”; „Borult elme. Borul?”; „Kell a CEU, kell a TASZ, Orbán Viktor hülye f.sz!”.

A tömeg nagyságát jelezte, hogy mikor az első tüntetők ráléptek a Szabadság hídra, akkor a sor vége még csak éppen elindult a Műegyetem elől. Később úgy tűnt, egyre többen és többen lesznek.

„Azért jöttünk ki, mert nem akarunk külföldre menni, és bízunk abban, hogy egyszer majd a gyerekünk is hazajön külföldről” – mondta egy idősebb nő, akinek a férje azonnal le is szúrta, amiért azt feltételezi, hogy a fiuknak valaha is lesz kedve ebbe az országba visszajönni.

A tüntetők között vegyesen voltak idősebbek és fiatalok, de nem ritkán külföldi szó is megütötte az ember fülét. A tizenéves fiatalok szájából is nagy szavakat lehetett hallani: egy fiú és a barátnője azért jöttek el, mert úgy érezték, hogy az alapvető emberei jogok nem érvényesülnek az országban.

Az összességében csendes tömeg időnként kisebb skandálásba kezdett a korábbi tüntetésekről jól ismert jelszavakkal: „Szabad ország, szabad egyetem!”; „Gyertek velünk!”; „Mocskos Fidesz!”; „Diktátor!”; „Demokrácia!”.

A menetelés megható pillanatai közé tartozott, amikor az út menti lakásokban élő emberek kimentek az erkélyükre, és zászlókat lobogtattak. A tömeg kedvence egy idős néni volt, aki selyemköntösben állva lengetett egy kis magyar zászlót – tapssal és üdvrivalgással díjazták a tüntetők.

A résztvevőket faggatva kiderült: nagyjából már senki sem konkrétan a CEU vagy a civil szervezetek miatt vonult utcára, hanem azért, mert elegük van az Orbán-kormányból. Úgy tűnt, hogy a fiatalabbak a bizakodóbbak a kormányváltást illetően, az idősebbek inkább csak reménykednek.

Egy úr és a felesége úgy fogalmazott: „Ez olyan, mint amikor a kőre csöpögő víz előbb-utóbb lyukat fúr azon a kövön. Ez a tüntetés is egy ilyen csepp.” Egy huszonéves fiú bizakodva tekintett a 2018-as választásokra, arra hivatkozva, hogy Macron, az új francia elnök is egy év alatt jutott a csúcsra.

A csaknem két óráig tartó vonulás után megérkezett a sokaság a Kossuth térre, ahol több száz ember várta, s fogadta tapssal a menetelőket. A színpadon a Ricsárdgír és az Európa Kiadó nevű zenekarok fogadták a tüntetőket, miközben lassan besötétedett.

A két műsorvezető a kezdeti csetlések-botlások ellenére igazi showmanné vált az esemény végére, és nagyszerű poénokkal szórakoztatta a tömeget. Felsorolták például, hogy mit is köszönhetünk Orbán Viktornak, amiket „Köszönjük Viktor!” felkiáltásokkal tűzdeltek meg.

Amiket Viktornak köszönhetünk:

• Azt, hogy ma itt vagyunk együtt, mert ha minden rendben lenne az országban, akkor mindenki otthon ülne.
• Azt, hogy behozta a valóságba az abszurdot: már nincs, ami elképzelhetetlen lenne.
• Azt, hogy hidat épített egy generációs szakadék fölött, amiért most már mi is tudjuk, hogy hogyan éltek a szüleink a szocializmusban.

Az úgynevezett közmédia is kapott rendesen a műsorvezetőktől, amiért úgy állította be a korábbi demonstrációkat, mintha ötvenezer ember helyett csak tíz ment volna el. Azt javasolták a kormánypárti sajtó képviselőinek, hogy térjenek vissza holnap vágóképezni, amikor már biztosan csak néhány ember fog lézengeni a téren.

A gúnyos viccelődés után egy komoly beszéd következett Vágó Gábor korrupcióellenes aktivistától, a Lehet Más a Politika (LMP) egykori országgyűlési képviselőjétől. Vágó elmesélte, mit látott szombaton, amikor megnézte, mi folyik Felcsúton, majd felszólította a tüntetőket, hogy ne hagyják, hogy az országban is minden Orbán csatlósai kezébe kerüljön. „Korábban minden hónapban, aztán minden héten, most pedig minden nap van olyan hír, ami miatt egy normális országban kormányok buknának meg” – magyarázta Vágó Gábor, amit a tömeg nagy egyetértéssel fogadott.

A CEU-ról is érkezett egy kutató, valamint egy hallgató is, akik az egyetem ügye mellett szólaltak fel. A felszólalók sorát Deák Éva a Civilizáció csoport tagja zárta, aki azt mondta: a kormány az átláthatóságra hivatkozva megbélyegzi azokat a szervezeteket, amelyek külföldről kapnak anyagi támogatást, miközben minden civil szervezetre vonatkozó pénzügyi adat jelenleg is nyilvános.

A tüntetés csendesen zárult negyed tízkor, a tömeg lassan elszivárgott a Kossuth térről a műsorvezetők biztató szavai után, miszerint a tüntetés véget ért, de az ellenállás nem.

(Szerző: Fődi Kitti, Fotók: Hajdú D. András)

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):