| Pikó András, Debreczeni József, Ungváry Rudolf, Magyar Bálint
és P. Szűcs Julianna. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter |

Posztkommunista maffiaállam, fasiszta mutáció, a kettő együtt, esetleg valami egyéb az Orbán-rendszer? Erről vitatkozott kedd este egy budapesti pódiumbeszélgetésen Magyar Bálint, Ungváry Rudolf és Debreczeni József, a közönségből pedig Vitányi Ivánnak is volt egy ötlete a rendszer elnevezésére. A Minek nevezzelek? című vitaesten a felek arról is különböző állásponton voltak, hogy parlamenti választáson megbuktatható-e a rendszer.

Mint arról a Budapest Beacon egy korábbi eseményről való tudósításban beszámolt, a rendszerváltó szabadelvű értelmiség nagy tragédiája, hogy nincsenek fiatalok. Ez fokozottan megmutatkozott a Mozgó Világ-közeli Fapados Szalon által jegyzett, az interneten is meghirdetett pódiumbeszélgetésen, amelyen a mintegy negyvenfős közönségben a közel negyvenhat éves munkatársunk csak három nála fiatalabb embert látott. Ha így folytatódik, ötven év múlva nem lesz, aki 1989 zászlaját a magasba emelje.

A közönség soraiban a rendszerváltó szabadelvű és szociáldemokrata értelmiség számos kiválósága volt jelen: Csillag István közgazda, volt SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter, Farkas Zoltán, a HVG újságírója, Lánczos Vera publicista, Molnár Katalin, az V. kerület volt SZDSZ-es alpolgármestere, Rádai Eszter, az Élet és Irodalom újságíró-szerkesztője, Vágó István, a Demokratikus Koalíció (DK) elnökségi tagja, Várhegyi Éva közgazda, a Pénzügykutató Zrt. kutatója, Vásárhelyi Júlia, a HVG újságírója, Vásárhelyi Mária szociológus, közíró, Vitányi Iván szociológus, a DK örökös tiszteletbeli elnöke, a Magyar Szocialista Párt (MSZP), majd a DK volt országgyűlési képviselője. Hont András a húsz ujját megnyalta volna.

Embrionális állapotában már 1998 és 2002 között is látszódott a jelenlegi rendszer

A mai magyar politikai rendszert évek óra fasiszta mutációnak leíró Ungváry Rudolf író szerint a rendszer semmiféle fejlődést nem mutatott az elmúlt nyolc évben, ugyanis eredetileg is az volt, mint ma. Az elmúlt nyolc év csak a kibontakozás időszaka volt. A korrupció a demokrácia természetes jelensége, annak csak a mértéke kérdéses, azonban Magyarországon másról van szó: a demokrácia látszatával létrejött a diktatúra 2.0 rendszere, egy fasisztoid mutáció – magyarázta a helyzetet Ungváry.

Magyar Bálint szociológus, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) volt elnöke, volt oktatási miniszter, a posztkommunista maffiaállam elméletének spiritusz rektora úgy látja: embrionális állapotában már 1998 és 2002 között is látszódott a jelenlegi rendszer. A DNS-e azóta sem változott, és azzal, hogy a Fidesz 2010-ben megszerezte a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát, megtörtént a rendszer megszületése.

A posztkommunista maffiaállamban mint rendszerben az az érdekes, hogy ki a politikai cselevő alany, mi a formális és informális képződmények szerepe és egymáshoz való viszonya, és így tovább – folytatta Magyar. Akárcsak az öbölmenti gazdag olajállamokban, úgy Magyarországon is a nem vérségi kapcsolatokat kvázi vérségivé szentesítik. Létezik járadékosztó állam, kleptokratikus állam, ragadozóállam. A maffiaállam ezek közül a harmadik, mert másoktól kénye kedve szerint rabol tulajdont. A bűnözőállamban mint Oroszországban, Magyarországon vagy Azerbajdzsánban – így Magyar – egy politikai vállalkozás monopolizálja az egész rendszert.

A rendszer abszolút nem ideológiavezérelt: Orbán a hatalomért és az anyagiakért bármire és bárminek az ellenkezőjére is képes

A rendszerben a fő motiváció a hatalomkoncentráció és vagyonosodás. A rendszer – ellentétben a lengyelországi Kaczyński-rendszerrel – nem ideológiavezérelt, csak „ideológiai paneleket alkalmaz”, és számára a jobboldali ideológiai panel felel meg a leginkább – magyarázta Magyar Bálint.

Debreczeni József közíró – mint az el is ismerte – nem készült olyan kikristályosodott elmélettel, mint Ungváry és Magyar. Szerinte az Orbán-rendszer úgy jött létre, hogy az előző rendszer, a parlamentáris demokrácia megbukott.

A parlamentáris demokrácia fölszámolását Orbán Viktor már 2002 körül kitalálta – vélte a DK miskolci országgyűlésiképviselő-jelöltje. A rendszer vezetőinek célja a politikus-közíró szerint „az anyagi javak megszerzése és megtartása”, és „ez rímel a maffiaállamra”. Debreczeni megemlítette Simicska Lajost: „az általa hozzáadott érték nagyban meghatározta a rendszert”. A „maffiaállam” elnevezést túlzónak tartja, „kleptokráciát” viszont enyhének, ő legszívesebben az „autokrácia” elnevezést használja. Általános derültséget keltett, amikor a Horthy- és az Orbán-rendszert összehasonlítva azt mondta: utóbbi a zártabb, tekintettel arra, hogy a Horthy-rendszerben nem a Fiumei Haditengerészeti Akadémia egykori hallgatói töltötték be az összes fontos politikai posztot. Az anno a Magyar Demokrata Fórumot erősítő Debreczeni abban egyetértett huszonnyolc évvel ezelőtti képviselőtársával és politikai ellenfelével, hogy a rendszer abszolút nem ideológiavezérelt: Orbán ugyanis – vélte – a hatalomért és az anyagiakért bármire és bárminek az ellenkezőjére képes.

Lehet, hogy nem lesz kétharmad, de mindegy, hogy lesz-e, mert a rendszert választáson nem lehet megdönteni

Súlyos tévedés – vette át a szót Ungváry –, hogy a rendszert választáson meg lehet dönteni. Lehet, hogy nem lesz kétharmad, de mindegy, hogy lesz-e. Ha pedig esetleg a Fidesznek nem lenne abszolút többsége, az történne, mint a Juan Perón utáni Argentínában: „az orbáni ellenzék pillanatokon belül szétzúzza az új demokráciát és az új boldogságot”.

„Ez nem rablóbanda” – hangsúlyozta Magyar. A rablóbanda ugyanis rabol, aztán elmegy. A maffiának viszont számos egyéb funkciója is van: szociális, igazságszolgáltatási, satöbbi. Megismételte, hogy a rendszer olyan ideológiai panelt süt el, amilyet az érdeke elsütni, nem pedig arról van szó, hogy Orbán ideológiai meggyőződése változott volna 1989 óta. „Orbán Manhattanben filoszemita lenne” – fakasztott mosolyt. A rendszerváltás domináns nyelve a liberális demokrácia nyelve volt, és Orbán anno ezt tette magáévá – de ez nem jelentette azt, hogy a liberalizmus a társadalom többségének is az értékrendszere lett volna a rendszerváltáskor. Magyar Bálint fölhívta a figyelmet egy, az SZDSZ tagságán belüli 1991-es fölmérésre. Eszerint a párttagság öt (!) százaléka volt liberális emberi jogi és gazdaság értelemben is.

A volt oktatási miniszter úgy vélte: ha a Fidesznek április 8-a után kétharmada lesz – ami az ellenzék koordinálatlansága miatt nem zárható ki –, semmi oka nem lesz az ellenzéknek bent maradnia a parlamentben.

A rendszer kétharmad nélkül is működtethető – nyugtatta meg a közönséget Debreczeni József. Egy példát is hozott: az ellenzéknek az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által történt ijesztgetése kétharmad nélkül történt. „De azt nem tartom kizártnak, hogy választáson érjen véget a rendszer” – mondott ellent Ungvárynak. Utóbbi szerint „olyan gyönyörű mondatot, hogy »a haza nem lehet ellenzékben«, nem lehet ideológia nélkül mondani”.

„Mindenkivel egyetértek” – mondta a közönségből Vitányi Iván, aki a továbbiakban a „türannia” kifejezés használatát javasolta az úri közönségnek.

Egy esetleges ellenzéki győzelem után egy Fidesz nélküli kormányt a köztársasági elnök, a Költségvetési Tanács és az Alkotmánybíróság „kinyírná”

Egy, a közönségből érkezett kérdésre válaszolva Magyar azt mondta: a keleti nyitás oka az volt, hogy a keleti országokkal lehet nem transzparens módon kereskedni.

A közönségből többen arra voltak kíváncsiak, mi lesz április 9-én. Debreczeni szerint ha nem lesz többsége Orbánnak, koalíció jöhet, „de ez a rendszer bukásra van ítélve”. Szerinte ugyanakkor egy negyvenkilenc százalékos Fidesznél nem automatikus, hogy az ellenzék alakít kormányt.

„Az ellenzéki pártok nem cselekvőképesek” – fogalmazott Magyar. Egy esetleges ellenzéki győzelem után egy Fidesz nélküli kormányt a köztársasági elnök, a Költségvetési Tanács és az Alkotmánybíróság „kinyírná” Magyar szerint. Hihetetlen kaotikus viszonyok alakulnának ki. „Nem mondom, hogy a Fideszt be kéne tiltani, föl kéne számolni” – mondta, mire Ungváry azonnal lecsapta a magas labdát: „De.”

A beszélgetés vége felé a Pikó András, a Klubrádió műsorvezető-szerkesztője által jegyzett, khm, nem túl erélyes vitavezetésnek köszönhetően a közönségből többen hosszú perceken át tartó monológokat tartottak. Az egyik ilyen fölszólalás személyeskedésbe ment át – egy nő Ungváryt „csúsztatással” vádolta –, egy másik hosszú hozzászólás pedig oda vezetett, hogy vagy tíz ember annak kellős közepén, még a zárszó előtt távozott.

„Nekem a »fasisztoid mutáció« és a »maffiaállam« is tetszik: a kettő nem mond egymásnak ellent” – zárta a vitát a házigazda P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője.