Balról jobbra: Zgut Edit, Tarik Demirkan, Egresi Zoltán és Wagner Péter.
Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

A török puccsisták rendkívül bénák voltak, ami most elkezdődött, az elég rossz, a halálbüntetést vagy visszaállítják vagy nem, a puccs mögött vagy Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök áll vagy nem, a helyzet pedig válságos – többek közt ez derült ki a Turkinfo.hu és a Political Capital által jegyzett csütörtöki budapesti kerekasztal-beszélgetésen. Az is elhangzott: az esetleges brüsszeli kritikákkal a kormányzat nem nagyon fog törődni, ráadásul az ilyen kritikák a lakosság nagyobb részének szemében csak népszerűbbé teszik a vezetést. A vitatkozó felek szerint a szekularizáció ügye nem áll jól Törökországban. Van néhány rejtély is.

A Facebookon is meghirdetett rendezvényen a közönség soraiban megjelent számos politikai excellencia, mint Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke, Szelényi Zsuzsa, az Együtt amúgy független országgyűlési képviselője, vagy Vágó István, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja.

Törökország történelmi pillanatokat él át – mondta Tarik Demirkan. A Turkinfo.hu főszerkesztője arra hívta föl a figyelmet, hogy a XX. században négy sikeres és két sikertelen puccs volt Törökországban. Szerinte a július 15-i puccs „derült égből villámcsapás volt, senki sem számított rá”, ugyanakkor évek óta jelentős a társadalmi feszültség.

Magáról a puccsról a Magyarországon élő török újságíró azt mondta: a hadsereg középvezetéséből egy gárda megpróbálta átvenni a hatalmat, azonban a vezérkar nem volt benne a puccsban, sőt: a vezérkart a puccsisták szerették volna semlegesíteni. Ez a puccs méltatlan volt a török hadsereghez, a török hadsereg ugyanis tudja, hogy kell puccsolni – Demirkan szerint nem is volt rendes puccs. A török újságíró szerint három súlyos hibát követtek el a puccsisták. Egyrészt puccsot nem este tízkor kell kezdeni, hanem késő éjjel, kora hajnalban, amikor mindenki otthon van, hogy a kijárási tilalmat foganatosítani lehessen; másrészt nem az állami televíziót, hanem az országos kereskedelmi csatornákat kell elfoglalni, tekintettel arra, hogy a törökök sem az állami, hanem a magántelevíziókat nézik; harmadrészt egy rendes puccsban Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnököt elfogták volna.

Demirkan ugyanakkor hangsúlyozta: egy igazi puccs évtizedekre visszavetette volna Törökországot.

Hozzátette: az ominózus napon délután négykor kapott a politikai vezetés információt a puccsról. Hat órán át tudtak róla, de sem a politikai vezetés, sem pedig a vezérkar nem tett ellene semmit. Nem véletlen, hogy számos összeesküvés-elmélet született a puccsal kapcsolatban. A Turkinfo.hu főszerkesztője Erdoğant idézte, aki az eseményt „Allah ajándékának” minősítette, és közölte, hogy soha nem látott tisztogatás lesz – és ezt a jelek szerint be is tartja.

Demirkan arra hívta föl a figyelmet, miszerint a szerdán bevezetett rendkívüli állapot azt jelenti, hogy – egyelőre – három hónapra föl vannak függesztve a polgári demokrácia intézményei. A parlament és a bíróságok hatalma erőteljesen csökkent, „minden hatalom a kormány kezében van ezzel”.

„Amit Tarik mondott, az események egyfajta olvasata, de mindezt nem látom egy gördülékeny folyamatnak” – vitatkozott Demirkannal Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő, aki szerint az, miszerint délután négykor a titkosszolgálat tudta, hogy valami készül, nem jelenti azt, hogy a részleteket is tudták, illetve azt, hogy a meglévő információt tovább is adták a kormányzatnak. Wagner szerint a vezérkar tagjai nem tudták, mi készül. Ha tudták volna, nem lett volna jelen a tábornoki kar jelentős része egyikük lányának az esküvőjén a puccs idején.

Abban azonban Wagner egyetértett az előtte szólóval, hogy „egy normális puccs az államfő azonnali kiiktatásával és a média fölötti uralom megszerzésével kezdődik”.

A szakértő úgy látja: attól is furcsa ez a puccs, hogy a szárazföldi haderő alig vett részt benne. Leginkább a légierő tisztjei csinálták – mondta.

Amikor a hadsereg vezetői hitet tettek Erdoğan mellett, „a dolog nagyjából eldőlt” – közölte Wagner, majd saját idevonatkozó szombat éjjeli Facebook-bejegyzését idézte, melyben megjósolta a puccs bukását.

„Isztambuli barátaim szerint kezd visszatérni az élet a rendes kerékvágásába” – mondta Egresi Zoltán Törökország-szakértő, aki úgy tudja: „hatalmas indulatok buggyantak elő”. A halálbüntetés visszaállításának a török kormányzat részéről amúgy már megpendített kérdése „benne van a levegőben” – vélte. Olyan mondatok hangoztak el, miszerint nem engedélyezik a vallási temetést a puccs résztvevői számára – tette hozzá. Egresi az isztambuli polgármestert idézte, aki azt mondta, hogy külön területen temetik el a puccs meghalt résztvevőit, mert vallásos emberekkel egy temetőben nem nyugodhatnak.

A szakember mindezek ellenére úgy gondolja, hogy a halálbüntetést nem állítják vissza, mert ezzel nagyon visszavetnék az Európai Unióval (EU) való kapcsolatokat. „Hatalmas tisztogatás indult” – folytatta, hozzátéve, hogy csak a hadseregből négy-ötezer embert bocsátottak el, de például százötven egyetemi dékánt is.

Hangsúlyozta: az államvezetés részéről erős médiakontroll várható a hatalom megerősítése és az elnöki rendszerre való átállás megkönnyítése érdekében.

Egy Zgut Edittől, a Political Capital külpolitikai szakértőjétől érkezett moderátori kérdésre a Türkinfo főszerkesztője úgy felelt: az elnöki rendszer bevezetése most nem aktuális, mert a rendkívüli állapot ezt kiváltja: azt csinál a vezetés a rendkívüli állapot alatt, amit akar.

A nyolcvanmilliós Törökország egyötödét kitevő kurd kisebbséggel kapcsolatban Demirkan azt mondta: az elmúlt hónapokban több mentelmi jogot is fölfüggesztettek. „Kurd parlamenti képviselők fognak bíróság elé kerülni szerintem” – mondta, ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmet, hogy a parlamenti ellenzék a puccsal szemben foglalt állást annak éjjelén.

A török újságíró úgy látja: Erdoğan elkezdhetett volna „egy új Törökországot építeni”, de ehelyett kijelentette, hogy folytatja az erő politikáját. „A jövőre vonatkozóan még rosszabb napokra számítok” – fogalmazott Demirkan.

Wagner arra hívta föl a figyelmet, miszerint a kurdok egy része – főleg az idősebbek, konzervatívabbak, iszlamisták – nem az ankarai parlament kurd pártjára, hanem az Erdoğan-féle Igazság és Fejlődés Pártjára (török rövidítéssel: AKP) szavaz. Az AKP tehát meg tudja szólítani a konzervatív, vallásos kurdok egy részét.

„A törökországi kurd társadalom valóban nem egységes” – erősítette meg Wagner szavait Egresi, hozzátéve, hogy a – szerinte amúgy baloldali és fiatalos – kurd párt a legutóbbi választáson megszerezte a legtöbb kurd szavazatát, sőt: nagyon sok török is szavazott rá, hogy a párt átlépje a tízszázalékos küszöböt, bejusson a parlamentbe, és megakadályozza az elnöki rendszer kialakítását.

A szakember úgy folytatta: az alkotmánybírósággal eddig is voltak konfliktusai a kormányzatnak, de most, a sikertelen puccs után két embert menesztettek is onnan.

Ezt az irányt erősítették meg Demirkan szavai is: a hét közepéig elbocsátottak ötvenezer közalkalmazottat, bezártak több száz iskolát, visszavonták huszonegyezer tanár oktatási engedélyét, valamint ugyancsak elbocsátottak háromezer bírót és ügyészt – azaz az összes bíró és ügyész egyötödét – továbbá megtiltották az összes egyetemi akadémikus külföldre utazását.

A Turkinfo.hu főszerkesztője szerint kérdéses, hogy visszaállítják-e a halálbüntetést, és ha igen, akkor visszamenőleges hatállyal-e. „A visszamenőleges jogalkotás, főleg a halálbüntetés kérdésében a Nyugat szerintem nem lesz toleráns” – mondta. Úgy vélte: a török vezetés számára nem sokat jelentene, ha a halálbüntetés bevezetése miatt az EU-tagsági tárgyalások megszakadnának, mert a török vezetés az EU-tagságról már lemondott.

„A helyzet válságos” – fogalmazott.

Az icirliki légibázis fontosságára hívta föl a figyelmet Wagner Péter. Szerinte a dél-törökországi bázis az Egyesült Államok számára kiemelt jelentőségű az ISIS elleni harcban, ráadásul a bázison atombomba is van. Mindebből az következik, hogy Törökországnak a NATO-ból történő kizárása „nem túl valószínű”. Törökország korábban is úgy volt NATO-tag, hogy nem volt „a demokráciák mintaországa”. A NATO-nak nagyon fontos Törökország az Oroszországgal meglévő szembenállásban – tette hozzá.

Az AKP 2003 körül még erősen Nyugat-barát, iszlamistaként pedig nagyon mérsékelt volt – tudtuk meg Zguttól, aki hozzátette, hogy ezt az imázst az elmúlt években az AKP egyre kevésbé vette komolyan. „Viszont Törökország geostratégiai helyzete egy jottányit sem változott, a Nyugatnak szüksége van rá” – mondta. Szerinte a török vezetés inkább a bel-, nem pedig a külpolitikában kíván változtatni.

„Én sem várok szakítást az EU-val” – vette át a szót Tarik Demirkan. Az esetleges brüsszeli kritikákkal a kormányzat nem nagyon fog törődni, ráadásul az ilyen kritikák a lakosság nagyobb részének szemében csak népszerűbbé teszik a vezetést – eresztett meg egy meglehetősen áthallásos gondolatfutamot.

Az újságíró azt mondta: jelenleg mintegy hárommillió menekült van Törökországban. Ez a sokaság hatalmas terhet jelent az ország számára. Az ő ellátásukért a török vezetés nemcsak pénzt kér az EU-tól, hanem politikai kedvezményeket, például uniós vízummentességet állampolgárai számára.

Egy moderátori kérdésre Wagner közölte: a közeljövőben sorra kerülő orosz-török csúcstalálkozó miatt a Nyugatnak nem kell aggódnia. A viszony normalizálása Moszkvával már a puccs előtt megkezdődött – mint ahogy Jeruzsálemmel is. Oroszországgal nagyon fontosak a gazdasági kapcsolatok, „de hogy mi a hirtelen váltás oka, erre azóta is kíváncsi vagyok” – hagyott egy talányt megfejtetlenül a biztonságpolitikai szakérő.

Egy, a közönség – konkrétan: Jeszenszky Géza volt külügyminiszter – részéről érkezett kérdésre Demirkan azt mondta: az atatürki rendszer bizonyos elemeit fölszámolják, „de helyette lesz egy másik antidemokratikus rendszer”. Szerinte az meglehetősen bizonytalan, hogy kik vannak a puccsisták mögött: lehetnek Fethullah Gülennek (az Egyesült Államokban, emigrációban élő török iszlamista vezető – Sz. P.) a hívei, de ennek ellentmond, hogy a puccsisták a médiában beolvasott nyilatkozatukban a szekuláris értékekre hivatkoztak. „Itt sok a bizonytalanság” – jött szembe még egy talány.

Az atatürki rendszer az elmúlt húsz évben folyamatosan gyengült Wagner szerint, „most az iszlamista kísérlet van inkább napirenden”. Az atatürkizmus „vesztésre van ítélve” – mondta.

Egresi szerint a dolog ennél komplikáltabb: a szekularizáció terén valóban jelentős visszalépés történt 2002 óta, de az atatürki örökség másik eleme, „a nacionalista hagyomány mindmáig kitart”. Arra hívta föl a figyelmet, miszerint „az iszlám szimbolika nagyon megjelent a politikában”: a politikusfeleségek sokkal nagyobb arányban jelennek meg fejkendőben a nyilvánosság előtt, mint 2002-ben. Hogy a dolog még komplikáltabb legyen: Erdoğan a turbóiszlamistáknak is rendesen nekiment.

Újságírói kérdésre Demirkan úgy reagált: Törökországban folyik a gülenisták földalatti káderképzése. „Sok szegény gyereket iskoláztatnak” – mondta, hangsúlyozva, hogy sok jól képzett ember már a hetvenes évektől így került be az államapparátusba.

A puccs lehetséges háttere újabb talány: Wagner szerint van olyan verzió, hogy Erdoğan áll a puccs mögött, más föltételezés szerint Gülen. „Szerintem utóbbinak ebben nem volt szerepe” – mondta.

Ezzel Egresi is egyetértett. A Törökország-szakértő szerint inkább atatürkista, mint gülenista volt a puccs, már csak azért is, „mert a gülenisták és a hadsereg közt hagyományosan rossz volt a kapcsolat”.

A jövőbe tekintve Wágner úgy látja: az AKP sikere abban mutatkozik meg, hogy a hadsereg nagy része nem állt ki a puccs mellett. Sokkoló lehetett a tisztikar számára, hogy miképp lehetett katonákkal bánni Isztambulban „Egy darabig most a tisztikar nem fog puccsban gondolkodni” – vélte.

Egresi ezt azzal egészítette ki, hogy 2007-ben, majd 2010-ben már lezajlott egy-egy tisztogatás, amivel „a hadsereg renoméja sokat romlott”. A tisztogatásokat kirakatperek követték, „de a legtöbb tábornokot fölmentették”. Mindenesetre létrejött egy Erdoğan-hadsereg koalíció a gülenistákkal szemben. Ezért sem valószínű, hogy sok gülenista lett volna a hadseregben – vélte a szakember.

Tarik Demirkan. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Demirkan vitába szállt Wagnerrel. Előbbi szerint ugyanis a puccsveszély nem hárult el: „annak jelentős hagyományai vannak Törökországban, már az Oszmán Birodalom korából is”. Az újságíró szerint a szekuláris értékek veszélyben vannak, ugyanakkor van a társadalomnak egy jelentős, több mint egyharmadot kitevő kisebbsége, melynek tagjai ezen értékek szerint élnek. Ők – vélte Demirkan – „reagálni fognak a szekularizációt ért kihívásokra”.

A Budapest Beacon azt kérdezte Demirkantól: van-e valós alapja annak a hiedelemnek, hogy a puccs igazából Erdoğan ön-, illetve álpuccsa volt, annak érdekében, hogy kihirdethesse a rendkívüli állapotot, illetve megkezdhesse a tisztogatást. „Amíg nincsenek bizonyítékok, addig ezeket a föltételezéseket csak spekulációknak nevezném” – felelt a Turkinfo.hu főszerkesztője, aki szerint az eddiginél „több részletnek kellene nyilvánosságra kerülnie a tisztánlátás érdekében”. Azt mondta: nem tud erről nyilatkozni. „Egy ilyen puccs modellezése a kormány részéről nagyon nehéz” – közölte. Amikor munkatársunk erre reagálva azt kérdezte, hogy a sorok között olvasva ez azt jelenti-e, miszerint valószínűleg nem ön-, illetve álpuccs volt, Demirkan határozott nemmel válaszolt. „Ahhoz, hogy ítéletet alkossunk, többet kell tudnunk a puccs körülményeiről” – mondta.