[Fekete-Győr András, a Momo elnöke március 15-én a Városligetben. Fotó: Budapest Beacon, Magócsi Márton]

A Momentum nemrég nyilvánosságra került alapszabálya kizárja a párttagság lehetőségét a Nyilaskeresztes Párt és az MSZMP egykori tagjai előtt, mégpedig teljesen differenciátlanul. A Budapest Beaconnek nyilatkozó választási szakértő szerint a Momo ezt egyszerűen nem gondolta végig, de a párt szóvivője tudatos döntésről beszélt lapunknak. A rendszerváltáskor önmagát erősen exponáló két korábbi, onnan 1974-ben, illetve 1988-ban kizárt MSZMP-tag nem kíván belépni a Momóba. Az alapszabály további szépsége, hogy – ellentétben az egykori MSZMP-tagokkal – a Belügyminisztérium egykori III. Főcsoportfőnökségének munkatársai számára nincs ab ovo kizárva a Momentum-tagság.

A budapesti olimpia ideájának napirendről való levételéhez való erős hozzájárulással a politikába tél végén berobbant Momentum Mozgalom (Momo) időközben párttá alakult. Március 4-én megszületett a párt alapszabálya, mely szerint „nem lehet a Párt (mármint a Momo – a szerk.) Tagja (sic! – a szerk.), illetve Pártoló (sic! – a szerk.) Tagja (sic! – a szerk.), aki […] olyan pártnak vagy más politikai szervezetnek tagja vagy alkalmazottja volt, amely a rendszerváltást megelőző kommunista diktatúra vagy egyéb önkényuralmi rendszer céljait szolgálta, így különösen a Nyilaskeresztes Párnak (sic! – a szerk.), a Magyar Szocialista Munkáspártnak és annak jogelőd pártjainak”.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

Tudatos volt – mondja a Momentum

A Budapest Beacon azt kérdezte Hajnal Miklóstól, az ellenzéki párt szóvivőjétől, hogy mi van azokkal, akik utóbb – pont azért, mert szembefordultak a rendszerrel – kiléptek az MSZMP-ből vagy kizárták őket onnan. „Nyilvánvalóan vannak különbségek az egyes volt MSZMP-tagok motivációi között. Volt, aki a nyolcvanas évek végén lépett be az MSZMP-be és alig pár hónapig volt tag” – reagált megkeresésünkre Hajnal, aki szerint a fönti idézetnek az alapszabályban történt lefektetése „szimbolikus lépés volt” a Momo számára. Hangsúlyozta: volt MSZMP-tagok valóban nem lehetnek a Momo tagjai, illetve pártoló tagjai, de aktivistának szívesen látják őket – például szívesen látták őket az olimpiai népszavazás aláírásgyűjtési kampányban. Eszerint tehát hiába lépett be valaki – konkrét példa – 1970-ben, sorkatonaként az  MSZMP-be, majd fokozatosan szembefordulva az egypártrendszerrel hiába lépett ki a pártból ugyanő 1984-ben (amikor az utolsó csepp a pohárban számára a Los Angeles-i olimpiának Magyarország részéről történt lemondása volt), majd hiába érte kilépése miatt munkahelyi retorzió – egészen pontosan egy már belengetett komoly munkahelyi előléptetéstől esett el a kilépése miatt –, ez az illető sem lehet Momentum-tag. Tizennyolc éves kora fölött az ember felelősséget kell, hogy vállaljon azért, ha belép egy pártba – vélte az ellenzéki politikus.

Fölvetésünkre, hogy a két nagy rendszerváltó pártban, az SZDSZ-ben is és az MDF-ben is voltak korábbi MSZMP-tagok, Hajnal úgy reagált: a Fideszben is voltak korábbi MSZMP-tagok, „mindenhova beszivárogtak”. Mindenkivel nyitottak a párbeszédre, de tartják magukat ahhoz, hogy egykori MSZMP-tag a Momónak nem lehet tagja – tette hozzá.

További érdeklődésünkre a pártszóvivő azt mondta: arról nem tud, hogy lenne pártjának olyan dokumentuma, amely a Momo jövőre esetleg megalakuló frakciójában vitt tagságból kizárná az egykori MSZMP-tagokat, „de az eddig lefektetett közös értékek és elvek alapján én ezt nem tartom elképzelhetőnek”.

A Nyilaskeresztes Pár(t) egykori tagjait nem azért említették meg, hogy az MSZMP-t ellensúlyozzák – reagált fölvetésünkre Hajnal –, hanem a különböző, de önkényuralmi rendszereket szolgáló pártok tagjait zárják ki. Hiába mentett valaki 1944-45 fordulóján zsidókat, ha a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, nem lehet a Momo tagja. „Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a statisztikával szembemenjünk, márpedig a Nyilaskeresztes Párt legtöbb tagja nem volt ilyen” – fogalmazott az ellenzéki politikus. Az 1939 és 1945 között – tehát a nyilaskeresztes hatalomátvétel után is – folyamatosan kormánypárt Magyar Élet Pártjában vitt tagság azonban kimondva nem kizáró ok. „Amennyiben a Magyar Élet Pártja beleesik abba a definícióba, ami az alapszabályunkban szerepel, mely szerint »a rendszerváltást megelőző […] önkényuralmi rendszer céljait szolgálta«, akkor ez rájuk is vonatkozik” – mondta Hajnal. Hogy beleesik-e, arról a párt még nem döntött, „mert a tagfelvétel még nem kezdődött meg”. A párt személyzeti osztálya hétfőn kezdte el a mintegy ötszáz belépési kérelmet átvizsgálni. „Elég valószínűtlen, hogy egykori Magyar Élet Pártja-tagok jelentkeztek volna, de ha mégis, akkor majd ezzel kapcsolatban hozunk egy döntést” – tette hozzá.

„Fontos a szimbolikus elhatárolódás a rendszerváltás előtti korszaktól” – összegzett Hajnal, aki kérdésünkre azt mondta: az alapszabályról hosszas vita folyt a párton belül, s erről a kitételről is. Fölmerült, hogy esetről esetre döntsenek, de az is, hogy a párttagságnál mindez ne legyen kizáró ok, csak valamilyen párttisztségnél, „de ez lett a többségi álláspont, és a többségi álláspontot mindenki elfogadta”.

Újabb kérdésünkre a szóvivő úgy reagált: az állampárti Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének egykori munkatársai, illetve az általuk beszervezettek Momo-tagságát azért nem zárták ki, mert föltételezésük szerint, ha egykori ügynökök akarnának belépni a Momentumba, akkor múltjuk idevonatkozó részletét amúgy is eltitkolnák. Mindenesetre a Momóba történő belépéshez kitöltendő jelentkezési lapon a tagfelvételt kérő személynek tisztáznia kell a politikai múltját – mondta a szóvivő.

Közbevetésünkre, hogy egy volt MSZMP-tag ugyanúgy eltitkolhatja a múltját, mint egy volt ügynök, Hajnal azt mondta: „Ez így igaz, mivel az MSZMP-taglista sem nyilvános, de az MSZMP-tagoknak utána lehet kérdezni, ők nem rejtőzködtek. Amennyire tudunk, utánajárunk.”

„Betartható alapszabályt szeretnénk, de alapvetően őket sem szeretnénk beengedni” – fogalmazott az egykori III. Főcsoportfőnökség alkalmazottairól interjúalanyunk, ugyanakkor „egy ügynöknél sok ok lehetett, miért jelentkezett ügynöknek és ezek között nem árt differenciálni” – jegyezte meg.

A Momo nemcsak iratnyilvánosságot szeretne – „az az első lépés lenne” –, hanem ennél többet. „Egy olyan lusztrációs törvényt mindenképpen támogatnánk, amely nem engedné, hogy ezek az emberek döntéshozó pozícióban legyenek, akkor sem, ha múltjuk ezen részét nyilvánosságra hozzák” – folytatta Hajnal.

A pártba való belépéshez kitöltendő űrlap „jelenleg nem nyilvános”, de „az aktivisták és a szűkebb szimpatizánsfórumok tagjai számára meg lett már osztva”, így a már említett ötszáz ember kitöltötte. Amikor kinyitják a tagfölvétel kapuját, az űrlap is nyilvános lesz. Arra, hogy ekkorra ugyanaz marad-e az űrlap szövege vagy megváltozik, Hajnal úgy reagált: „Szerintem nagyjából ugyanaz marad.”

A DK politikusa eleinte meggyőződéses kommunistának tartotta magát

Az 1946-os születésű Bauer Tamás húszéves kora körül abszolút hitt a rendszerben. A közgazda az SZDSZ alapító tagja, többször ügyvivője, 1994 és 2002 között a párt országgyűlési képviselője volt, jelenleg a Demokratikus Koalíció (DK) tagja, korábban alelnöke is volt. Bauer a Budapest Beaconnek azt mondta: nem kíván belépni a Momóba – ezt a kettős tagság tilalma miatt DK-tagként amúgy sem tehetné meg. Emlékei szerint még 1965-ben lett tagjelölt, majd 1966-ban lépett be az állampártba, ahonnan 1974-ben kizárták. „Először kaptam egy szigorú megrovást végső figyelmeztetéssel, aztán ezt visszavonták, végül kizártak” – közölte Bauer, hozzátéve, miszerint „lehet, hogy a vége már áthúzódott 1975-re, nem emlékszem pontosan”.

Interjúalanyunk húszéves kora körül magáénak tekintette a rendszert, „meggyőződéses kommunistának” tartotta magát, „akinek a pártban a helye”. Ez az álláspontja „utóbb fokozatosan változott”, különböző konfliktusai voltak. 1968-ban kapott az egyetemi pártszervezetben egy pártfegyelmit, „mert Csehszlovákia megszállását minősítettem egy párttaggyűlésen” – ráadásul a folyosón még keményebbeket mondott, mint bent a teremben a párttaggyűlésen, de akkor még egy megrovással megúszta.

A hat évvel későbbi kizárásának oka az volt, hogy a Központi Bizottságnak az abortuszra vonatkozó, az addigi szabályozást szigorító határozatával szemben nyilvánosan föllépett egy, a soros KISZ-kongresszust megelőző értekezleten. Aláírásgyűjtés is indult a központi bizottsági állásponttal szemben, Bauer pedig részt vett az akcióban. Ezt követően indult ellene a kizárással zárult eljárás.

„Az 1988. november 13-án megalakult SZDSZ-ben, ami utóbb az egyik nagy rendszerváltó párt lett, számos volt MSZMP-tag volt, például Kis János vagy én, sőt: egykori MDP-tagok, mint Litván György vagy Vásárhelyi Miklós. A másik nagy rendszerváltó pártban, az MDF-ben is több MSZMP-tag volt, mint például Bíró Zoltán” – fogalmazott Bauer, aki az önmagát 1956 után a Nagy Imre-per vádlottjaként kitüntető Vásárhelyivel kapcsolatban arra hívta föl a figyelmet, hogy az 1917-ben Fiuméban született, majd 1939-ig Olaszországban élt Vásárhelyi fiatalon „Mussolini híve volt”. Hozzátette: „sok ilyen példát lehetne mondani”. Az emberek világnézete az életük során változni szokott – „az enyém is”. Bauer középiskolásként és egyetemistaként meggyőződéses kommunista volt, aztán liberális lett és saját bevallása szerint máig is az. Szerinte „ez nem becstelenség, hanem gondolkodás”.

„Antall József azzal büszkélkedett, hogy kormányában nincs volt MSZMP-tag. De az apparátusában már nem volt ilyen követelmény” – tette hozzá a szabadelvű közgazda.

Bauer Tamás a Momo alapszabályának a cikk elején idézett részével nem kívánt foglalkozni.

„Ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy milyen rendszer volt akkor”

Bár egy világ választja el a liberális Bauertől, az általa említett, leginkább a népi baloldalhoz köthető Bíró Zoltán sem kívánt a Momo alapszabályával – sőt: egyáltalán a Momóval – foglalkozni. Az MDF első, áprilisban hetvenhat éves elnöke az ELTE hallgatójaként lépett be a MSZMP-be a hatvanas években. „Agitáltak” – fogalmazott a Fidesz-közeli irodalomtörténész a Budapest Beaconnek. „Meggyőződtem arról, hogy az egypártrendszeren belül nincs más lehetőség a közéletre” – reagált kérdésünkre, miszerint meggyőződésből lépett-e be. „Hátha kicsit többet lehet tenni, ha bent vagyok” – fogalmazott a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) főigazgatója. Bírót – Bihari Mihállyal, Lengyel Lászlóval és Király Zoltánnal együtt – 1988 áprilisában zárták ki az állampártból; őt főleg azért, mert az MDF ügyvezető elnöke volt. Hozzátette: voltak korábbi ügyei is. Például 1981 körül az Egyesült Államokból Magyarországra érkezett egy ottani magyar, aki Budapesten találkozott volna egy amerikai szenátorral, ezt a találkozót azonban a magyar hatóságok igyekeztek megakadályozni. Ő, az Írószövetség akkori elnöke, Dobozy Imre, valamint Csoóri Sándor költő viszont azon ügyködött, hogy létrejöjjön a találkozó. Egy presszóban találkoztak az amerikai magyarral. Ezt az aktivitást nem nézték jó szemmel a pártállami hatóságok, de akkor még nem zárták ki az állampártból. Több kisebb ügy után következett az 1988-as kizárás, majd pontosan egy évvel később „visszavettek volna, de akkor már én nem voltam hajlandó ezt elfogadni”.

„Nem lehet tudni, hogy a Momentum mit akar, nem hiszem, hogy kívánkoznék oda” – folytatta kérdésünkre Bíró. „Azért nem érthető, mert ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy milyen rendszer volt akkor” – tette hozzá lapunk kérdésére, miszerint a Momo azon szándéka nem érthető-e, hogy az ancien régime-mel ilyen módon is szakítani akarnak. „Kíváncsi vagyok, hogy az ő környezetükben nem akadt-e esetleg párttag” – mondta Bíró, aki a Momo téli, 266 151 aláírásig jutó aláírásgyűjtését sem tudja „komolyan venni”.

„Ezt valószínűleg nem gondolták végig”

„A Momentum több fórumon is világossá tette, hogy be szeretné fejezni a rendszerváltást – ez egyébként egy nagyon népszerű szlogen – és ezt kívánják a volt párttagok kizárásával nyomatékosítani” – közölte a Budapest Beacon megkeresésére László Róbert, a Political Capital (PC) választási szakértője. Érdeklődésünkre a szakember azt mondta: szerinte az alapszabály megalkotói „bele sem gondoltak abba, amikor megfogalmazták ezt a passzust”, hogy az emberek gondolkodása változik, esetleg van, akit ezért kizártak a pártból, más pedig kilépett. Annak volt szerinte szimbolikus jelentősége, hogy a rendszerváltás előtt fontos politikai szerepet vivő személyek ne léphessenek be a Momóba, „és ezt nem kívánták tovább cizellálni”. A Nyilaskeresztes Pártra, illetve a Magyar Élet Pártjára vonatkozó ilyetén fölvetésünkre a PC munkatársa úgy reagált: ez egy szimbolikus döntés a részükről, „de mélységében a kérdéssel nyilván nem akartak foglalkozni”. Valószínűleg nem gondoltak abba bele, „hogy élhetnek még olyan aggastyánok, akiknek a nyilas múltjukon belül különbséget kellene tenni” – magyarázta a PC szakértője. Teljesen ellentmondva a Hajnal Miklós által elmondottaknak, szerinte csak azért került bele az alapszabályba a Nyilaskeresztes Párt, „hogy ne csak az 1990 előtti diktatórikus rendszerek egyikét zárják ki, hanem a másikat is”.

Kérdésünkre László Róbert úgy reagált: annak több a realitása, hogy olyan, ötven év körüli emberek akarjanak belépni a Momóba, akik harminc éve a reform szándékával léptek be az MSZMP-be, „de lehet, hogy a momentumosok ebbe egyszerűen nem gondoltak bele”.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy a Momo ezzel a lépésével sokakat, akik eddig szimpatizáltak a párttal, elidegenítene magától. „Az senki számára sem kérdés, hogy az 1990 előtti rendszerhez fűződő viszonyt rendbe kell tenni. Aki fontos politikai pozíciót vállalt 1990 előtt, az nem azonosul a Momentum mai céljaival” – mondta a PC választási szakértője. Közbevetésünkre, miszerint önmagában az MSZMP-tagság nem volt fontos politikai pozíció, ráadásul az ember huszonhét vagy még több év alatt megváltozhat, László Róbert megismételte korábbi önmagát: „ezt valószínűleg nem gondolták végig”.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):