Az első Orbán-kormány alatt megnyitott budapesti Terror Háza Múzeum elsősorban a Rákosi Mátyás kommunista vezér idején elkövetett bűnöket mutatja be, de gyakran ad otthont történelmi konferenciáknak, könyvbemutatóknak, valamint vezetett túrákat is lebonyolít a hírhedt katakombákba.

Kedden itt rendezték meg azt a mini-konferenciát, melyet a harmadik Orbán-kormány és természetesen magának a nagyszerű vezetőnek a magasztalásának szenteltek.

„A második Orbán-kormány négy évét értékeljük: a mérleg pozitív” – című konferencián olyan előadók szólaltak fel, akik így vagy úgy a múltban vagy a jelenben a téma tárgyától, vagyis Orbán Viktor miniszterelnöktől és az államapparátustól függenek anyagilag. Schmidt Mária történészen, a múzeum igazgatóján kívül felszólalt M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtörténeti tanára, Szánthó Miklós, a kormány által finanszírozott Alapjogokért Központ igazgatója, Megadja Gábor eszmetörténész, korábban az igazságügyi minisztérium közszolgája, Palotai Dániel (régóta Matolcsy hű embere, a gazdasági minisztériumból ment a jegybankhoz Matolcsy után) és Békés Márton, akiről nehányan azt állítják, hogy neo-konzervatívból lett öko-konzervatív. Békés műve, Az utolsó felkelés szépen írja le, hogy miként fogja a természet átvenni a hatalmat a technikailag túlfejlődött világunk felett. Békés jelenleg a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként tevékenykedik.

Actus fidei a színpadon

Nyitóbeszédében Schmidt arra mutatott rá, hogy a nyugati politikai menedzserek számára csak a hatalomtechnikai rész fontos, de hogy mi a jó és rossz között a különbség, az nem érdekli őket. Ezután beszélt a döbbenetről, melyet a különleges államférfi, Orbán Viktor „szellemi bátorsága” okozott. Beszélt emellett Orbántusnádfürdői beszédéről is, amely szerinte pánikot okozott a nyugati vezetők köreiben, akik többé már nem is ismerik az őszinte beszédet.

„Az Orbán-beszéd tehát pánikot váltott ki Washingtonban, Berlinben és Brüsszelben, vagy talán helyesebb, ha úgy pontosítunk, hogy ezeknek a fővárosoknak azon köreiben, amelyek a status quo mindenáron való fenntartásában érdekeltek, és hiányzik belőlük annak belátása, hogy a politikai rendszerek is csak folyamatos önkorrekció és változtatás révén maradhatnak életképesek. Orbán tusványosi beszéde, ahogy minden megszólalása, a valóságra reagál; belátom, hogy olyan nyelvet használva, amitől a nyugati politikai és médiaelit fent említett része igencsak elszokott. Orbán ugyanis, ha megszólal, mond is valamit. Nem a nyugaton divatossá vált semmitmondó metanyelvet beszéli, amit nem lehet, de nem is érdemes követni, mert közhelyeken és általánosságon kívül semmi sincs benne. Orbán gondolkodásra hívja hallgatóit, mert ő is gondolkodik. Kérdései vannak, amikre válaszokat keres. Felvetései a valóság ismeretéből fakadnak, és arra irányulnak, hogy megértsük, merre tart a világ.

[…]

Ne csodálkozzunk, ha ezeket a csoportokat irritálja a szabadságharcos Orbán. Az az Orbán Viktor, aki 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén, a Hősök terén robbant be a politikába, amikor a térségben először követelte nyilvánosan a szabad választásokat és a megszálló szovjet csapatok kivonását. Ehhez akkor bátorság kellett, hiszen 12 nappal korábban halomra gyilkolták a demokráciát követelő diákokat a pekingi Tienanmen téren – ahogy Temesváron és Bukarestben is vér folyt az év végén. Orbánt azért a beszédéért is támadta mindenki. Az akkori megmondóemberek, akik közül sokan ma is annak gondolják magukat, túl provokatívnak tartották a beszédet, Orbánt meggondolatlannak és felelőtlennek bélyegezték. Pedig az idő őt igazolta, szavai jelentették a rendszerváltoztatás fordulópontját, azt a katartikus pillanatot, amikor a társadalom megértette, hogy Nagy Imrével együtt Kádár rendszerét is eltemette azon a napon. A magyar nemzet emlékezete a fiatal Orbán emblematikus alakját a szívébe zárta, szavait megőrizte. Orbán politikai credója tehát első nyilvános fellépésétől kezdve a bátorság köré szerveződik. Stratégiai gondolkodás, alapos mérlegelés, döntés, cselekvés, makacs kitartás és állhatatosság. De mindenekelőtt bátorság. Az ő szavaival: „Gyáva embernek nem azért nincsen hazája, mert mindenhonnan elkergetik, mert bár ez is igaz, hanem: mert a gyáva ember soha nem csinál semmit. Ezért bátornak kell lenni. Azt kívánom, mindenki merjen bátor lenni.”

Ez a fajta lendület a jelenlévő újságírókat már a Sztálinista rendszer vezekléseire és Rákosi Mátyás idején kötelezővé tett pártelnöki hűségesküre emlékeztette. Bár mivel az esemény meghívójának a címe az volt, hogy „A mérleg pozitív”, a fejlemények nem voltak túlzottan meglepőek. Azonban a jelenlévők többsége nem számított az alázat és az elvakult lelkesedés ilyen szintjére, ami korábban idegen volt Schmidt stílusától.

A Terror Háza Múzeum vezetője a Fidesz intellektuális köreiben korábban befolyásos személynek számított, aki a háttérben adott tanácsokat főleg a párt vezetőjének, Orbánnak. Pártkörök szerint 2006-ban tagja volt annak a titokban működő platformnak, amely új miniszterelnök-jelöltet szeretett volna állítani Orbán helyett az akkori országgyűlési választásokon. A Schmidt által preferált jelölt állítólag Áder János volt, a jelenlegi köztársasági elnök. Schmidt később tagadta ezeket a feltételezéseket, Orbán pedig annak ellenére a helyén maradt, hogy a Fidesz 2006-ban elvesztette a választásokat.

Most azonban sokan értelmezik úgy, Schmidt előadása egyértelmű jele annak, hogy az Orbán-Simicska háború a felszín alatt tovább dúl, a múlt péntek óta fennálló viszonylagos csend ellenére. (Simicska pénteken adott több interjút, melyben kemény jelzőkkel illette a miniszterelnököt.) A vélemények szerint Schmidtet gyakran kapcsolták az oligarcha személyéhez és Orbán egyértelmű hűségesküt kért személye mellett.

A remény és a dicsőség földje

Más előadók azt boncolgatták, hogy miért is volt akkora előrelépés Magyarország számra a második Orbán-kormány. M. Kiss Szent Istvántól vont történelmi párhuzamot Orbánig, és a „függetlenségi háborút” Magyarország hajtóerejének nevezte az elmúlt ezer esztendőben. M. Kiss is a Fidesz-kormányt magasztalta beszédében, és hozzátette: „Az Orbán-kormánynak hatalmas érdemei vannak, és ha egy korsó sör mellett leülünk, akkor el tudom mondani, mi nem tetszik.” Megadja, a fiatal történész arra a véleményre jutott prezentációjában, hogy Orbán köznépből való megközelítése frissítőleg hat a „liberális gondolatok” után, és az értelmiség mindig is az Egy Igazságot erőltette, és saját “racionális” tanai alapján erőlteti saját ideológiáit. Ezért áll szemben az értelmiség Magyarországon is a populizmussal. Megadja szerint Orbán kétharmados győzelme megmutatta, hogy az emberek valójában mit gondoltak a különböző irányokról, és a miniszterelnökről. Ellentétben bal-liberális ellenfeleivel, először és mindenekelőtt demokrata.

Szánthó Miklós kiállt többek között az új alaptörvény, a bírói testület hatalmának és jogkörének megkurtítása mellett. Véleménye szerint az új alaptörvény minden elemében van annyira legitim, mint a német, vagy az amerikai alkotmány, amire bizonyíték Orbán 2014-es újraválasztása. Szánthó hangsúlyozta, hogy bár az ellenzék szerint az új alaptörvény illegitim, ők is részt vettek a választásokon, és bejutottak a parlamentbe. Szerinte ez azt jelenti, hogy hallgatólagosan beleegyeztek az új rendszerbe. Palotai Orbánt magasztalta gazdaságpolitikája miatt, amely leszámolt a szükségtelen szociális ellátási rendszer lépésekkel. Történelmi pillanatnak nevezte a mostanit, mivel helyreállt az ország pénzügye.

Békés Márton hangsúlyozta a Fidesz-éra esztétikai és kommunikációs forradalmát is. Ahogy fogalmazott, a semmit-mondás nyelvezete helyett a világos beszéd került előtérbe, és a politika stílus és ízlés dolga lett.

Az eseményt követő sajtóbeszámolók szerint egyetlen kritikus megjegyzés sem hangzott el az elmúlt négy év magyar politizálásával kapcsolatban. A Népszabadság újságírója, Vári György például arra a következtetésre jutott, hogy az ülés nem volt más, mint “szabad nép-félóra”. A bal-liberális Kettős Mérce blog azonban úgy vélte, hogy az egész beszélgetés célja nem volt más, mint hogy biztosítsák a résztvevők a határozott és megingathatatlan támogatásukról a kormányt az egyre emelkedő politikai dagály idején.

Hivatkozás:

http://index.hu/belfold/2015/02/10/terror_haza_evertekelo/

http://valasz.hu/publi/a-batorsag-probaja-109466?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201502

http://mno.hu/velemeny/schmidt-maria-ante-portas-458905

http://nol.hu/belfold/szabad-nep-felora-a-terror-hazaban-1515273

http://magyarinfo.blog.hu/2015/02/12/schmidt_maria_elkepeszto_husegeskuje_azt_jelzi_a_hatterben_kemenyen_zajlik_a_simicska-orban_haboru