A szakszervezet szerint csak az államtitkári íróasztal mögül tűnik úgy, hogy a pedagógusok elégedettek az életpályamodellel és az értékelési rendszerrel. „A valóság az, hogy nincs ma Magyarországon elégedett pedagógus” – állítja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. A Pedagógus Önértékelési Csoportról a Történelemtanárok Egyletének elnöke azt mondja, az egészről a Rákosi korszak jut eszébe, a tanárok szerint pedig csak egy „újabb púp a hátukra”, de legalább nevetni tudnak rajta.

A köznevelési államtitkár, Czunyiné Bertalan Judit hétfőn, a pedagógusok világnapján jelentette be, hogy átlagosan 3,4 százalékkal nőttek a tanári fizetések az életpályamodell bevezetése miatt, az Eduline.hu-nak nyilatkozó tanárok szerint azonban a 3,5 inkább csak 2,5, ráadásul valakinek még csökkent is a fizetése. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a kormány által 2013-ban beígért béremelésről egyelőre szó sincs, akkor ugyanis a pedagógusok megkapták az emelés mintegy hatvan százalékát, az ígéret szerint pedig 2017-ig további évi tíz-tíz százalékkal számolhattak volna.

Czunyiné a sajtótájékoztatón azt mondta: a tanárok elégedettek a helyzetükkel, az életpályamodellel és az értékelési rendszerrel. Arról is szót ejtett, hogy nem tartja szerencsésnek a Pedagógus Önértékelési Csoport (PÖCS [Mi kérünk elnézést Olvasóinktól – a szerk.]) megnevezést, helyette a Belső Értékelési Csoport (BECS) megnevezést szorgalmazza.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) az államtitkár által elmondottakra úgy reagált: „Nehezen képzelhető el olyan nézőpont, ahonnan nézve Czunyiné Bertalan Judit kijelentései igazolhatóak lennének. Talán a Szalay utca államtitkársági szobáiban van ilyen – például az államtitkári íróasztal –, azt azonban biztonsággal kijelenthetjük, hogy az iskolák tantermeiből, folyosóiról, tanári szobáiból tekintve egészen más kép bontakozik ki.”

A PDSZ az elégedettségi mutatókról szólva azt írta: a megkérdezettek száma nem éri el a pedagógus létszám tíz százalékát, „ami így közel sem maga a megtestesült reprezentativitás, viszont jól hangzik”.

„A valóság az, hogy nincs ma Magyarországon elégedett pedagógus”, mivel a béremelés mellé „brutálisan megnövekedett a munkaterhelés”, túlórázni kénytelenek a tanárok, de ezt nekik senki nem fizeti ki – tette hozzá a szakszervezet. Szerintük senki nem elégedett a minősítési rendszerrel sem, hiszen az tovább növeli az egyébként is indokolatlanul magas adminisztrációs terheket. „Ráadásul az értékelési rendszer kizárólag arra alkalmas, hogy csalhatatlan pontossággal megállapítsa, hogy ki mennyire felel meg a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere – a szerk.) által oktrojált elvárásoknak és ki nem. Ugyanakkor abszolút alkalmatlan arra, hogy azt vizsgálja, hogy ki a valóban jó, a gyerekekért tenni akaró és tudó pedagógus.”

Nincs olyan tanári, ahol nem PÖCS-nek (elnézést ismét – a szerk.) nevezik az újonnan felállt szervezetet, a Pedagógus Önértékelési Csoportot – mondta Miklósi László (képünkön) az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfőn.

A Történelemtanárok Egyletének (TTE) elnöke részletezte, hogyan fog a gyakorlatban kinézni a „belső ellenőrzésre” hivatott szervezet munkája. A pedagógusnak önmagáról kell jellemzést írnia a megadott szempontok szerint, amelyek azonban központilag vannak meghatározva. Ezen szempontok mintegy nyolcvan százaléka szakmailag helyénvaló, a maradék azonban Miklósi szerint szakmailag „elfogadhatatlan” és „minősíthetetlen”. Egy harminc éve tanító tanárnak miért kell például óravázlatot írnia? – példálódzott Miklósi László.

Az önvallomások – melyeket bizonyos időközönként kell megírnia egy pedagógusnak – bekerülnek egy központi nyilvántartásba. Nem az iskolába, hanem egy országos számítógépes rendszerbe – hangsúlyozta. Ezután az egyik kolléga ír egy értékelést róla, aztán az igazgató is, végül jön a szakfelügyelő, majd következik a minősítés. Ezen jobb esetben csak a tanár előrelépése és magasabb fizetése múlik, rosszabb esetben – ha nem találják alkalmasnak másodszorra sem –, egyszerűen nem taníthat tovább.

Miklósinak erről az egészről a Rákosi-korszak jut az eszébe, amikor „a kritika és önkritika óráját kellett gyakorolni”. „Engem vagy a kollégáimat az minősít, hogyha az a diák, akit én tanítottam, átjön az utcán és köszön, ír a Facebookon, vagy bemutatja a gyerekét” – tette hozzá.

A TTE az etikai kódexről úgy nyilatkozott: „Visszautasítjuk, hogy az erőteljesen centralizált, tekintélyelvű oktatási rendszer a pedagógusoktól elvárt erkölcsi értékrendet is központilag kívánja meghatározni. A pedagógus tekintélyét nem a ruha adja meg, nem is a saját tévedhetetlenségébe vetett fennkölt hit, hanem többek között az, ha a környezete autonóm, kreatív, véleményét felvállaló személynek ismeri. A Nemzeti Pedagógus Kar által támogatott vagy eltűrt lépések, a tankönyvválasztás tilalmától kezdve a nyilatkozattilalmon keresztül az Etikai Kódexben megfogalmazott újabb korlátozásokig mind éppen az etikus tanárokat sújtják elsősorban, hosszabb távon pedig a pedagógus tisztelete ellen hatnak” – olvasható a TTK XXV. országos konferenciáján elfogadott nyilatkozatban.

A Budapest Beacon által megkérdezett egyik budapesti általános iskola több, neve elhallgatását kérő tanára is megerősítette a PDSZ és a TTE álláspontját. Amióta tudják, hogy egymást kell értékelniük, azóta azzal viccelődnek, hogy majd egymást jelentik föl, de félni senki sem fél, ugyanakkor attól azért kicsit tartanak, hogy lesznek egyesek, akik „túl komolyan veszik majd a feladatot”. Abban is teljes az egyetértés, hogy ez egy teljesen fölösleges szívatás, csak arra jó, hogy még több adminisztratív terhet varrjon a tanárok nyakába, ami egyébként a tanítás elől veszi el az idejüket. Mindenkinek az előző rendszer az első, ami mostanában eszébe jut. Az etikai kódexet nemes egyszerűséggel már szóra sem méltatják.