A Budapest Beacon dr. Frölich Róberttel, a budapesti Dohány utcai zsinagóga főrabbijával beszélgetett Angela Merkel német kancellár látogatásával kapcsolatban. Frölich rabbi beszámolt a látogatás során szerzett tapasztalatairól és arról, hogy miért volt annyira fontos Merkel látogatása a magyarországi zsidó közösségnek. Beszélgettünk a Németország és Magyarország közötti különbségekről a tragikus történelmi eseményekkel történő szembenézés kapcsán, arról, hogy mit jelent zsidónak lenni, és hogy mit mond a judaizmus a jótékonykodásról és arról, hogy miként bánjunk a migránsokkal.

Mennyi idő állt rendelkezésre Merkel kancellár látogatásának előkészítésére?

Talán egy hónappal a látogatása előtt kaptunk információt arról, hogy tervei között szerepel a zsinagóga meglátogatása. Eredetileg azt hittük, hogy ez csak egy pletyka. De nagyjából három hetet vett igénybe a látogatás megszervezése. Nekem személyesen egy napot vett igénybe.

Hogyan tud egy rabbi felkészülni a német kancellár látogatására?

Nos, úgy vélem, nincs különbség, hogy egy rabbi, vagy egy miniszterelnök érkezik. Jön a német kancellár, aki az első számú személy jelenleg Európában. Ez egy nagy esemény. Természetesen ideges voltam. Nem akarok olyan színben feltűnni, mint akinek nagy az egója, és hozzászoktam ahhoz, hogy olyan személyeket fogadok, mint a német kancellár. Madeleine Albright volt a zsinagógában. Károly herceg szintén meglátogatott bennünket. Tehát voltak híres látogatóink, de Angela Merkel mégis más volt. Ő az Európai Unió első számú személye.

Amikor megérkezett, úgy éreztem, hogy egy nagyon jó ember, aki tud rólunk valamit.

Magyarországról?

A zsidókról. A judaizmusról. A zsinagógáról. Nem úgy viselkedett, ahogy azt az ember egy kancellártól elvárná.

Ön mire számított egy kancellártól?

Azt, hogy nagyon határozottan, kimérten viselkedik. “Én vagyok a kancellár. Nézzétek és tudjátok, hogy ki vagyok én.” De ő úgy viselkedett, mint a szomszéd hölgy. Kedves volt, mosolygott. Úgy éreztük, hogy egy magánszemély jött hozzánk, aki történetesen a német kancellár. Mindent tudni akart. Tudta, hogy mi a különbség egy templom és egy zsinagóga között. Észrevette, hogy ez a zsinagóga hasonlít egy templomra, és megkérdezte, hogy mi ennek az oka. Többet akart tudni a dologról, érdekelte a zsinagóga mindennapi élete és a zsinagóga közössége.

Mondok még egy példát erre. Amikor átsétáltunk a zsinagóga melletti temetőbe, elmondtam Merkelnek, hogy nagyon szokatlan, hogy közvetlenül a zsinagóga mellett legyen a temető. Mire azt mondta, „miért, Prágában is így van.” Válaszából az derült ki számomra, hogy ismeri a prágai zsinagógát is. Erre nem készülhetett fel. Ez nekem azt mutatta, hogy személy szerint érdekli a zsinagóga, érdekli a judaizmus.

Ön mit gondol, mit jelentett Merkel látogatása a zsinagógában a hívők csoportjának?

A tagjaink úgy érezték, nagy megtiszteltetés, hogy Merkel kancellár meglátogat bennünket. Azt mondták, egy életben egyszer adódik ilyen alkalom, hogy ilyen nagyszerű és előkelő vendéget fogadjunk a zsinagógában. De a látogatása valójában sokkal többről szól.

Az, ahogy viselkedett, az idő, amit a zsinagóga látogatására és a zsidó közösség vezetőire szánt azt mutatja, hogy a német kancellár – vagyis Németország, az Európai Unió vezető hatalma – a zsidók mellett áll. Jelenléte nagyon erős támogatást mutat. Ezekben az időkben és korban itt Magyarországon, Európában, a franciaországi történések tükrében, amikor az antiszemitizmus egész Európában növekszik, nagyon fontos gesztus az a zsidók számára, hogy a német kancellár mellénk állt.

Tehát a látogatása komoly szimbolikus jelentőséggel bír. Ön azt mondta, látogatása az elmúlt időszak eseményeit figyelembe véve is fontos volt, de mit gondol ön, mit tükröz Németország múlt-értelmezéséről a látogatás?

Úgy vélem, a mai Németország nagyban különbözik a múltbéli Németországtól. Németország megértette a II. világháború és a holokauszt miatti felelősségét. Szembenéztek múltjukkal és azt mondták: „Igen, mi csináltuk. Nagyon sajnáljuk, mi voltunk. Tanultunk ebből, és rajtunk múlik, hogy ez sose fordulhasson elő újra”.

Szerintem ez a legfontosabb gondolat Németországban, amit megtanultak a múltjukból. Tudják, hogy nagyon nagy hibát vétettek, bűnöket és bűncselekményeket követtek el, de nem személyek, egyének, hanem Németország. És emiatt voltak képesek nagyon tudatosan felépíteni egy teljesen más Németországot. Óriási különbség van a Harmadik Birodalom Németországa és a mai Németország között.

Nem szeretnék politikai beszélgetést provokálni itt önnel, de különbözik ez attól, amit Magyarországon látunk ma?

Magyarország sosem nézett szembe a múlttal. Természetesen Antall József miniszterelnök és az első Orbán-kormány idején elnézést kértek a zsidókkal szemben elkövetett bűnökért. Azt is mondták, hogy ezeket a bűnöket a magyarok követték el. De, és ez egy nagy de, a könyvek, melyekből a gyerekek tanulnak a magyar iskolákban, azt láthatjuk, hogy ezekről szó sem esik.

Mondok erre egy példát. A Szabadság téri emlékmű egy kísérlet arra, hogy megmutassa, Magyarország ártatlan volt, ahogy Gábriel arkangyal, és a Harmadik Birodalmat jelképező sas Magyarországra támad. Magyarország a II. világháború áldozata volt. Amit a szobor képvisel, az egyszerűen nem igaz. Magyarország részese volt a II. világháborúnak, a náci Németország szövetségese volt. Háborús bűnöket követtek el, nem csak a zsidók ellen, de azzal is, ahogy a magyar katonák viselkedtek Ukrajnában és Oroszországban, amikor Magyarország megtámadta Oroszországot. Ez Magyarország is volt, nem csak Németország.

Szóval úgy vélem, hogy Magyarországnak szembe kell néznie a múlttal, és ahogy a Magyarországi Zsidó Hitközség elnöke mondta: Magyarországnak küzdenie kell az antiszemitizmus ellen az oktatással, és az oktatás a kormánytól függ. Az, hogy mi kerül a könyvekbe és mit tanulnak a gyerekek az iskolában, az a kormánytól függ.

Mondok még egy példát. A magyar irodalomban számos nagyszerű szerző volt, még a XX. században is, még a holokauszt idején is. Nagyon nagy és jelentős szerzők alkottak abban az időben. És kiről kell a gyerekeknek tanulniuk? Háborús bűnösökről. Wass Albertről, Nyírő Józsefről és Tormay Cecíliáról. Antiszemiták voltak és rasszisták.

De a gyerekeknek nem kell Szép Ernőről tanulniuk, nem kell Karácsony Benőről, vagy Szerb Antalról tanulniuk. Ahogy nem kell Gelléri Andor Endréről sem tanulniuk. Végtelenségig tudnám sorolni…

Ön mióta főrabbi a zsinagógában?

Ez a 22. évem.

Ez elég hosszú idő. Szokásos, hogy valaki ugyanabban a zsinagógában tölt ilyen hosszú időt?

Nem tudom, hogy ez bevett-e, én nagyon fiatal voltam, amikor megválasztottak ennek a zsinagógának a főrabbijává.

Hány alkalommal látogatta meg önt Orbán Viktor miniszterelnök?

Miniszterelnökként talán két-három alkalommal látogatott el a zsinagógába.

Mit kellene tudniuk az embereknek a magyarországi zsidó közösségekről?

A hivatalos adatokra kíváncsi, vagy a véleményemre? Hivatalosan öt zsidó hitközség van Magyarországon. A fő irány a MAZSIHISZ, amely a magyarországi zsidó hitközségek szövetsége. Van egy ortodox közösségünk, van két reform-zsidó közösségünk és van a Chabad.

Személyes véleményem szerint a legtöbb magyar zsidó – és itt mintegy 150.000 emberről beszélünk – világi. Legtöbbjüket nem érdekli a hitközség és a zsinagógák.

Sokan azok közül, akiket érdekel a hit és a judaizmus – talán 90 – 95 százalékuk -, a Mazsihiszhez tartoznak. A másik három hitközség nagyon, nagyon kicsi. Bár a Chabad hangja nagy, számuk elég kevés.

Vannak zsidók, akik zsidóságukat egyfajta vallásként élik meg. Legtöbbjük eljön péntek este vagy szombat reggel a zsinagógába, vagy csak a nagyobb vallási ünnepeken, és azt mondják, ezzel fejezik ki a zsidóságukat. És ennyi. Azt mondják, ez a vallásuk, mert elmennek a zsinagógába a nagyobb ünnepeken, de az év többi részében nem tartják az ünnepeket. Nem esznek kóser ételeket, nem tartják meg sabbath ünnepét, és így tovább, és így tovább. De ha megkérdezzük őket, akkor vallásos zsidóknak tartják magukat, mivel a nagyobb ünnepeken eljönnek a zsinagógába. És azt hiszem, igazuk van. Nagyjából 50.000 emberről beszélünk. És igazuk van abban, hogy a vallás része az is, hogy legalább a jelentősebb ünnepnapokon elmennek a zsinagógába.

De hogy valami jó és bíztatót is mondjak, itt Budapesten, ami a magyar judaizmus központja, ahol a magyar zsidóság 90 százaléka lakik, egyre több és több fiatal jön el a zsinagógába, ide a Dohány utcai zsinagógába, a budai közösségbe, a Bethlen térre, a Nagyfuvaros utcába és így tovább. Számos kisebb közösség is van, melyeket évről évre egyre több és több fiatal látogat, és úgy gondolom, hogy ez jó kezdet a jövőre nézve.

Mit jelent zsidónak lenni?

Hogy mit jelent zsidónak lenni? A zsidó törvények szerint az számít zsidónak, aki zsidó anyától született, vagy felvette a zsidó vallást. De nem könnyű rá válaszolni. Egy másik válasz az, hogy zsidónak lenni annyit tesz, hogy egy olyan hitcsoporthoz tartozol, melynek saját történelme, szokásai és vallása van.

Volt egy tanárom a rabbi-képzőben, aki beszélt egyszer valakiről. Az egyik hallgató megjegyezte arról az emberről, hogy ő „jó zsidó”. Ekkor a tanár azt kérdezte, hogy „nem a kóser szabályok szerint étkezik, nem jön el a közösségbe, nem tartja sabbath ünnepét. Miért jó zsidó ő?”

Az én véleményem az, hogy zsidónak lenni az, hogy legalább a közösség része valaki. Nem érdekel, hogy betartják-e a kóser szabályokat, az sem érdekel, ha otthon nem ünneplik meg a sabbathot, mert nem az én dolgom. De ha kifejezik azt, hogy a közösséghez tartoznak, akkor az azt jelenti, hogy ők zsidók.

Mit tanít a judaizmus az emberbarátságról, a bevándorlókkal történő bánásmódról vagy azokról, akik a biztonságot keresve érkeznek?

Nagyon egyszerű. A Mishnában, a fő rabbinusi törvényben az áll, hogy a világ három dologra épül: a tóra tanításaira, Avodah – Isten szolgálatára, és Gemilut Hasadim – a jótékonykodásra.

Tehát a jótékonyság a világ egyik alapja, alappillére. Ez nagyon fontos a zsidó filozófiában.

A Tórában félreérthetetlenül az áll, hogy nem szabad kegyetlennek lennünk az idegenekkel és a külföldiekkel szemben, akik földünkre érkeznek, mert mi magunk is idegenek voltunk Egyiptomban. Tudjuk, hogy mit érezhetnek az idegenek. A Tóra azt mondja, ismerjük az idegenek lelkét, ami azt jelenti, hogy jól kell viselkednünk a bevándorlókkal szemben, segítenünk kell őket, mert gyengék, nincs, akiben megbízzanak, és nincs, aki segítene nekik. Szóval segítenünk kell őket.

Ahogy említette, a bevándorlás nem zsidó kérdés, de ha egy zsidó kapcsolatba kerül egy bevándorlóval, akkor kötelessége segíteni rajta.