Várandós nőt, sántító fiatalembert és andragógust is kiközvetített a kormányhivatal a honvédségi toborzóra. Volt, ahol ejtőernyőst kerestek. Közben a Miniszterelnökség jelezte: nem kötelező a megjelenés a toborzókon, a hivatalok tévednek.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, úgy tűnik, két minisztérium is ellentmondásba keveredett a Járási Hivatallal Győr-Moson-Sopron megyében. Bár a hétfőn napvilágot látott hírek szerint a közmunkásoknak (már amelyik kapott levelet – a szerk.) kötelező megjelenniük a honvédségi toborzón, a honvédelmi és belügyi tárca igyekezett mindenkit azzal nyugtatni, hogy ez valójában csak egy lehetőség, csakhogy az egyik „katonajelöltnek” kiküldött levél egészen másról tanúskodik.

Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy ami a minisztériumban lehetőség, az a Járási Hivatalban kötelezettség.

A győriről még nem, de a várpalotai toborzóról már kiderült: sokan elmentek, láthatóan komolyan vették a behívót. Az megint más kérdés, hogy a kormányhivatal katonának nyilvánvalóan alkalmatlan embereknek is kiküldte a levelet: várandós nőt, sántító srácot és andragógust is kiközvetítettek – derül ki a nol.hu helyszíni riportjából.

„Tényleg rám van szüksége a katonaságnak? Egy héthetes terhes nőre?” – jött méregbe a szemétszedőként, vagy ahogy egymás között mondják, „gyűjtőként” dolgozó közmunkás, aki elmondása szerint hiába mondta a munkaügyön, hogy ha akarna se lehetne katona, rá se hederítettek. Ő a várpalotai Járási Hivatal foglalkoztatási osztályától kapott levelet. Ebben, ha körbe is írták az utasítást, a presszió nyilvánvaló: „Vállalt együttműködési kötelezettsége alapján, kérem, szíveskedjen megjelenni a toborzáson”. Egyébként zseniális mondat – úgy tették kötelezővé a megjelenést, hogy közben kértek, és nem utasítottak –, minden elismerést megérdemel a levelet jegyző hivatalnok.

Egy férfi egyedül neveli a gyerekét, rá eleve nem számítanak. „Tudnám, hogy minek kellett eljönnöm” – mondta. „Úgy látszik, nagyon kell nekik az ember a déli határnál! Mi másért rángatnának el már közfoglalkoztatottakat is a toborzóra?” – tette hozzá.

A megjelent közmunkások többsége úgy értelmezte a levélben foglaltakat, hogy a részvétel kötelező. A katonák gyorsan, barátságosan regisztrálták és kísérték őket az előadóterembe, ahol rögvest jelenléti ívet töltettek ki mindenkivel.

Volt aki meglepődött, volt aki örült, hogy behívták

Egy fiatal lány nagyon meglepődött, hogy behívták. Azt mondta, a munka, amit végez, most sem felesleges: egy tűzoltóságon titkárnő. „De akkor is eljöttem volna, ha nem kötelező. Most 52 ezer forintot kapok egy hónapban, és azt hallottam, hogy a katonaságnál majd kétszer ennyi az alapbér” – mondta.

Nagy reményt fűzött viszont a toborzóhoz egy másik közmunkás. Jó lett volna előrelépni – mondja a fiatalember –, de egy korábbi baleset miatt a lába nem bírná ki a 3,6 kilométernyi futást.

Az előadást tartó őrnagy többször is elismételte, miszerint nem éri retorzió azt, aki nem akar katona lenni. Ezután tömör, érthető, a katonaságot vonzó pályaként bemutató prezentációval vázolta a szerződéses és a tartalékos katonai lét legfontosabb tudnivalóit. Szót ejtett az egészségügyi vizsgálatról, az alkalmassági tesztről, a 3,6 kilométeres futásról, a tízhetes alapkiképzésről, majd a juttatásokról is. A nyolc általánost végzett szerződésesek számára is garantált a 110 ezer forintos nettó fizetés. A feladatokról szólva az őrnagy külön kiemelte: a szerződéses katonák előbb-utóbb a határnál is szolgálnak majd.

„Nem messze a laktanyától a toborzáson hallottakat vitatja meg négy fiatal lány. Mindannyian kulturális közfoglalkoztatottként dolgoznak a városban: van köztük pénzügyi végzettségű, érettségizett, és egy andragógus is. A városi művelődési házban és egy helyi múzeumban dolgoznak. Eljöttek, mert el kellett, de nem angyalbőrben képzelik el a jövőjüket. Egyikük úgy von mérleget: Úgy tűnik, nekünk annyi perspektívánk van: ha nem tetszik a három műszakos rabszolgameló a gyárban és a közmunka sem, akkor mehetünk katonának” – írja a nol.hu.

Hozzáteszik: a Miniszterelnökség tudatta, miszerint a közfoglalkoztatottaknak nem kötelező a megjelenniük a honvédségi toborzásokon, a hivatalok pedig tévedtek.

Ejtőernyős vagy lövész

Lövészek, ejtőernyősök vagy akár a díszszázad tagjai is lehetnek azok a közmunkások és álláskeresők, akik jelentkeznek a honvédség által meghirdetett toborzásra – írja szerdai cikkében testvérlapunk, az Abcúg.

Egy Nógrád megyei közmunkás kedd reggel vett részt a honvédség előadásán, amelyre körülbelül húsz embert hívtak meg a településről.

„Reggel fél kilenckor kellett megjelenni a munkaügyi központban. Elmondták, hogy aki jelentkezik, annak pszichológiai és fizikai alkalmassági vizsgálatra kell mennie Kecskemétre, aki pedig alkalmas, annak részt kell vennie egy tíz hétig tartó alapkiképzésen. Szolnokra, Budapestre, Kecskemétre és Debrecenbe kerestek embert, ejtőernyősnek, lövésznek és a díszszázadba is” – mondta a lapnak nyilatkozó egyik közmunkás.

A megjelenteknek napi nyolc órás munkát kínáltak laktanyás elhelyezéssel, szabad hétvégékkel és 110 ezer forint körüli alapfizetéssel, ami attól függően növekszik, hogy hány évre kötnek szerződést a honvédséggel. Bár ez jóval magasabb a közmunkásbérnél, a hallgatóság közül végül senki sem jelentkezett.