Több milliárd forintot bukott az állam a 2013-ban bevezetett új választási rendszerrel. Egy biztos: alaposan újra kell majd gondolnia a kormánynak a jelenleg érvényes kampányfinanszírozási szabályokat, mert az most minden, csak nem egyenlősítő. Ez derült ki egy szerdai budapesti konferencián, ahol a tavalyi választások tanulságait szedték össze a résztvevők. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg cikkét.

A választási rendszer 2013-as átírásával az állam gyakorlatilag négymilliárd forint közpénzt szórt ki a kamupártok finanszírozására – írja az Abcúg. Ebből tetemes összeget már vissza kellett volna fizetnie több jelöltnek és az őket indító szervezeteknek, amelyek nem tudtak elszámolni utólag a kapott támogatással. Összesen 1,87 milliárd forintról van szó csak az országgyűlési választás esetében, ebből mindössze 22 milliót sikerült mindezidáig behajtani az adóhatóságnak – közölt pontos adatokat a 2014-es parlamenti választás óta eltelt több mint egy évről Pálffy Ilona (képünkön), a Nemzeti Választási Iroda vezetője. Egyes pártok és jelöltek valószínűleg sohasem fognak fizetni – tette hozzá.

Ezzel a felütéssel indult szerdán a Kampányfinanszírozás, kampányköltés és kamupártok – tanulságok és megoldási lehetőségek című kerekasztal-beszélgetés a Transparency International, az Átlátszó, a K-Monitor és a Political Capital szervezésében. A Transparency korábban szabályosnak, de nem tisztességesnek minősítette a 2014-es országgyűlési választást, és már életbe lépése óta kritizálta a 2013-ban elfogadott választási törvényt. Kritikájának csak egy része a kampányfinanszírozás problémája.

Valószínűleg soha nem fizetik vissza

Ennek lényege, hogy az új választási törvénnyel alacsonyabb lett a választási versenybe való belépési küszöb, és sok párt az ezzel járó nagy összegű kampánytámogatások reményében állított országos listát, sokszor bármiféle társadalmi támogatottság nélkül. Több ilyen szervezet szinte egyáltalán nem kampányolt, az erre felvett kampánytámogatást pedig vagy fiktív számlákkal, vagy egyáltalán nem számolta el. Utóbbi esetben a támogatás kétszeresét kéne visszafizetni – a behajtás sikerét a cikk elején közölt adat mutatja.

A Transparency International azt is kifogásolta, hogy egyenlőtlen az egyéni jelöltek és a pártok támogatása, és az elszámoltatásuk is.

• Míg az egyéni jelöltek fejenként egymillió forintos támogatásukat kincstári kártyán kapták, amelyhez csak számla ellenében juthattak hozzá, és akkor sem készpénzhez, addig az országos listát indító pártok készpénzben kapták a központi támogatást.
• Az egyéni képviselőknek akkor kellett visszafizetni a támogatást, ha a szavazatok két százalékát nem sikerült megszerezniük, a pártoknak viszont semmit sem kell visszafizetniük, ha elszámoltak a költéseikkel. Még akkor sem, ha egyetlen szavazatot sem szereztek.

A fent említett majdnem kétmilliárdos állami kintlévőség nagyrészt az elszámolást be nem nyújtó kamupártok bírságai (a kapott támogatás kétszeresét kell befizetniük), kisebb részt pedig a választáson a kétszázalékos küszöböt meg nem ütő képviselőjelöltek adósságai teszik ki. Emellett az időben vissza nem juttatott aláírásgyűjtő ívekért szabott ki darabonként ötvenezer forintos bírságot a választási iroda.

A Transparency a választási törvény módosítását javasolta, mégpedig úgy, hogy a pártok támogatása esetében is legyen sikerességi küszöb: országosan egy százaléknyi megszerzett szavazat alatt nekik is vissza kelljen fizetni a kiutalt támogatás teljes összegét. Ezzel együtt a kétszázalékos küszöböt az egyéni jelölteknél is leszállítaná egy százalékra.

Mráz: a jelenlegi kampányfinanszírozás egyenlő esélyeket teremt

Ezeket a felvetéseket már a választások előtt hangoztatta a Transparency, az elhibázott kampányfinanszírozás konkrét következményeit látva azonban más szereplők szerint is át kéne gondolni a kampányfinanszírozást.

A kormányközeli Nézőpont Intézet politikai elemzője, Mráz Ágoston ugyan elégedett az új választási rendszerrel, de az elszámolási szabályokon ő is változtatna. Igaz, szerinte a kamupártok körüli problémák csak kellemetlen melléktermékei a rendszernek, a mostani kampányfinanszírozási rendszert sokkal jobbnak tartja, mint a korábbit. Felhozta, hogy 2010-ben a Jobbik és az LMP nem kapott semmilyen kampánytámogatást, ami azt mutatja, hogy az akkori szabályozás nem szolgálta az egyenlő esélyeket.

Mráz tovább dicsérte a 2013-ban bevezetett új szabályozást, ami szerinte meg tudta fogni a kampányolás közpénzből fedezett költségeit azzal, hogy hetvenről ötven naposra csökkentette a kampányidőszakot. A Transparencynek is odamondott egyet: szerinte azzal, hogy az ellenzéki pártokhoz hasonlóan szabadnak, de nem tisztességesnek minősítették a tavalyi parlamenti választást, az ő politikai üzenetük mögé állt be a szervezet. Holott – mondta – ha igazságosak akarnának lenni, azt mondanák, hogy 1990 óta nem volt tisztességes választás.

Mráz hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy a pártoknak országosan két százalékos szavazatarány legyen a támogatáshoz jutás küszöbe, mert szerinte ez pont azt üzeni a kezdő jelölőszervezeteknek, hogy meg se próbálják. „Ez lehet, hogy egyszer egy baloldali kezdeményezést is elvágna” – tette hozzá ironikusan. Mráz egyébként utólagos finanszírozást javasolna utólagos elszámolás helyett, „így nem a pártok után kéne futni az államnak azért, ami visszajár, hanem a pártoknak az államkincstárba azért, ami jár”.

Van, aki 650 millióval tartozik

Összefüggés van a bőkezű kampányfinanszírozási szabályozás és a választási csalások között – mondta Pálffy Ilona, az NVI elnöke (képünkön). Főleg az aláírásgyűjtés körüli szabálysértésekre utalt ezzel, a jelöltállításhoz szükséges támogatói aláírások hamisítása ugyanis az egyik leggyakoribb volt tavaly a választási csalásnemek közül. Pálffy szerint, ha a pártok nem kaphattak volna ekkora összegeket, akkor nem indult volna ilyen aláírásgyűjtő akció sem – utalt Pálffy arra, hogy a kamupártok sokszor valódi társadalmi bázis nélkül próbálták összegyűjteni a szükséges számú aláírást. Egy-egy párt egyéni jelöltjeinek számától függően 149-től 597 millióig terjedő összegű támogatást vehetett fel, ha tudott országos listát indítani.

Pálffy azt is elmondta, az önkormányzati választásnál már sokkal jobb arányban tudta az állam behajtani a kiszabott bírságokat, ami leginkább annak köszönhető, hogy ott már csak tízezer forintba került ötvenezer helyett a le nem adott kérdőív. Pálffy szerint az egyéni jelölteknél érdemes megfontolni, hogy a visszafizetési kötelezettséget méltányosságból el lehessen engedni. Ő például tud egy olyan esetről, ahol a jelöltnek húszmillió forintot kéne befizetnie úgy, hogy a minimálbért sem éri el a havi jövedelme. Ugyanakkor szerinte sokkal szigorúbbnak kéne lenni azokkal a pártokkal, amelyek most tartoznak állami pénzekkel. Húsz jelölő szervezetnek van tartozása: a legkisebb tízmillió 150 ezer, a legnagyobb 650 millió forint. „Nem engedném meg, hogy ezek a pártok induljanak, vagy ha igen, akkor semmiképpen se kapjanak pénzt” – tette hozzá.

Nincs politikai esélyegyenlőség, kormánypárti erőforrásfölény van

Hiába lehet elviekben egyenlősítő a mostani kampányfinanszírozás, amíg egyes pártoknak óriási erőforrásfölénye van más szereplőkhöz képest – ellenpontozta Mrázt Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Tóth a kormányzati hirdetések kampányidőszak alatti megszaporodását említette példaként, amik mellett ráadásul állami cégek sikereit hirdető plakátokat lehetett látni a tavalyi kampányban. Ezek nehezen mérhető dolgok – mondta –, de szerinte a politikai esélyegyenlőség szempontjához ezek is hozzátartoznak.

„A kamupártok támogatása nem mellékhatás, hanem politikai cél volt” – vitatkozott Mráz Ágostonnal László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Szerinte ugyanis a kormány ezt a választási rendszert direkt 2014-re találta ki, hogy az esetlegesen kiábrándult szavazóit elterelje a nagyobb ellenzéki pártok háza tája felől.

László Róbert is be tud állni az egyszázalékos küszöb ötlete mögé. „A kampánytámogatást nem lehet ingyen adni” – mondta, utalva arra, hogy a kamupártok szinte alig jelentek meg politikai hirdetésekkel, és sokuknak még normális honlapja sem volt. De az, hogy valaki kampányolt-e vagy sem, objektív mérőszámok alapján nem ítélhető meg – hangsúlyozta a szakember. „Egy százalék országos támogatás már legalább jelzi, hogy van a párt mögött valami társadalmi összefogás” – tette hozzá.