A kirekesztéssel, az előítéletességgel szemben együtt lépnek föl zsidó, cigány és LMBT-szervezetek – derül ki abból az interjúból, melyet Béres-Deák Rita kulturális antropológus, a Közép-Európai Egyetem (CEU) gender tanszékének oktatója, a többségi társadalomban a homoszexuálisokkal szembeni előítéletek ellen küzdő úgynevezett Élő Könyvtár spiritusz rektora a Budapest Beaconnek adott. Az LMBT-jogi aktivista úgy látja: az, hogy valakinek LMBT-ismerőse van, eszköz lehet a homofóbia ellen, de ez önmagában még kevés. Béres-Deák úgy látja: sokszor a nemi szerepek miatti bizonytalanság áll a homofóbia mögött.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, múlt héten Budapesten pódiumbeszélgetést tartottak több LMBT-jogi aktivista részvételével az LMBT közösség tagjainak emberi jogairól, azon belül főleg az azonos neműek házasságáról, illetve a többségi társadalomnak a szexuális kisebbségekről kialakított képéről. A Budapest Beacon interjúja közvetlenül a pódiumbeszélgetés után készült a részvevők egyikével, Deák-Bárdos Ritával.

Budapest Beacon: Van egy olyan premisszám, hogy Magyarországon az előítéletességnek három fő célcsoportja van: a zsidók, a cigányok és a homoszexuálisok. Vizsgálták-e, hogy szolidaritásból ez a három csoport együtt érez-e a másik kettővel? Hogy mondjuk a zsidóság körében kisebb a homofóbia, mint az összlakosságon belül?

Béres-Deák Rita: Ilyen jellegű általános kutatásról nem tudok. Tény, hogy lehet hallani akár LMBT-emberektől is rasszista, vagy mondjuk cigányoktól is homofób szöveget. Ugyanakkor van együttműködés is. A Háttér Társaság egyik projektje kifejezetten a zsidó, a cigány és a homoszexuális diákok elleni iskolai zaklatás ellen irányul. Egészen pontosan ezt a projektet négy civilszervezet viszi: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Háttér Társaság, a Tett és Védelem Alapítvány, valamint a Romaversitas. A négy szervezet egyrészt egy online útmutatót jelentetett meg tanároknak – az útmutató az iskolai előítéletesség elleni fellépésben segít. Másrészt trénereket képeztünk ki – bár mostanság pénzhiány miatt döcög a projekt. A cél mindenesetre az, hogy ezek a trénerek a tanárokat képezhessék arra, hogy miképp kezeljék az ilyen előítéleteket. A Labrisz Leszbikus Egyesületnek és a Szimpozion Egyesületnek van egy projektje, a Melegség és Megismerés, amelynek keretében iskolákban tartunk órákat a diákoknak LMBT-témában; ez része a Civil Kurázsi nevű együttműködésnek, amelynek keretében különböző kisebbségi csoportokat képviselő szervezetek érzékenyítő foglalkozásait lehet meghívni, és ebben benne van a Haver Alapítvány és az UCCU Alapítvány is. Summa summarum: van együttműködés a három csoport között.

Budapest Beacon: Ma Magyarországon – finoman fogalmazva – erőteljes ellenreformáció zajlik a kormányzat részéről. Ilyen politikai kulturális és ideológiai környezetben nem érzik azt, hogy sokkal nehezebben engedik be önöket egy iskolába, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Béres-Deák Rita: Nem. Leginkább azok az iskolák hívnak meg minket, és tartanak diákjaik számára emberi jogi képzéseket, amelyekkel – például egy másik, Civil Kurázsi néven futó program keretében – már kapcsolatban álltunk. Szóval az iskolák csomagban meghívhatják a különböző kisebbségek problémáival foglalkozó egyesületeket, alapítványokat. Az idevonatkozó statisztikákat nem ismerem, de azt tudom, hogy tavalyelőtt és tavaly több iskolában voltunk, mint előtte bármikor. Egyre több meghívást kap a Melegség és Megismerés. Ennek az is az oka lehet, hogy akik egyszer már meghívtak, nyilván ismét meg fognak hívni. Az lehet, hogy félnek meghívni minket, de erre korábban, 2010 előtt is volt példa. Egyszer egy tanár azt írta nekünk, hogy nagyon szeretne meghívni minket, de az iskolában nem meri az igazgató előtt fölvállalni az ügyet, úgyhogy arra kért minket, hogy a Tisza-parton tartsuk az órát. Egyébként nem lehetett: fű alatt nem megyünk.

Budapest Beacon: A pódiumbeszélgetésen szóba került egy homofób tanárnő, aki megtudta, hogy az egyik, általa szeretett tanítványa transzszexuális. Erre a tanárnő magába nézett és többet nem volt homofób. Ez valóban így működik? Sok olyan eset van, amikor valaki jóban van Kohnnal és Grünnel, miközben úgy általában utálja a zsidókat. Amikor egyszer antiszemitizmussal vádolták, Csurka István úgy reagált, hogy mindig a kedvenc zsidó zöldségesénél vásárol. Tehát a személyes ismeretség valóban le tudja győzni az előítéleteket? A melegek esetében ez nem működhet ugyanígy?

Béres-Deák Rita: De, ez a melegek esetén is működhet ugyanígy. Nem elég az, hogy van valakinek egy meleg, leszbikus vagy transzszexuális ismerőse – ezekkel az emberekkel érdemes beszélgetni is. Ha hallom valakitől, hogy „te egy rendes leszbikus vagy ezért és ezért, de a többi leszbikus viszont nem az ezért és ezért”, akkor ezt meg lehet kérdőjelezni: vissza lehet kérdezni, hogy azok a leszbikusok miért rosszabbak nálam. Vagy meg lehet kérdezni, hogy miért elítélendő az, aki valamiben más, mint a többség. Nem elég LMBT-embereket ismerni – bár önmagában ez növeli annak esélyét, hogy elfogadják az azonos neműek házasságát –, hanem azt is be kell látni, hogy nemcsak az illető által ismert LMBT-ember a jó fej, hanem – ez esetben a szexualitásukat leszámítva – általában az LMBT-emberek is ugyanolyan emberek, mint az összes többi. S ahhoz, hogy valaki támogassa az azonos neműek házasságát, vagy kiálljon az LMBT-emberek mellett, nem is feltétlenül kell, hogy LMBT barátja legyen. Amikor 2008-ban az Budapest Pride-ot nagyon durva támadás érte, utána volt egy Magyar Tarkának nevezett, a sokszínűséget hirdető szolidaritási felvonulás. Erre sokan nem azért mentek ki, mert az LMBT-embereket annyira támogatták volna, hanem mert az az ismert mondás járhatott a fejükben, hogy mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista, amikor a zsidókat bezárták, akkor is, satöbbi, amikor pedig engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna. Elkezdtek gondolkozni, hogyha az egyik kisebbséget ilyen mértékben bánthatják Magyarországon, akkor mi történik legközelebb a másik kisebbséggel: a Roma Pride-ot vagy az Élet Menetét fogják megtámadni? Vagy valaki egyszerűen azért is kiállhat az azonos neműek házassága mellett, mert egy diszkriminációtól mentes jogállamban szeretne élni. Nagyon konzervatív keresztény fiatalok az Egyesült Államokban a Facebookon indítottak egy kampányt, amelynek a lényege az volt, hogyha engedélyezik az azonos neműek házasságát, akkor ezzel a házasság, mint intézmény szentsége megszűnik, úgyhogy ők el fognak válni. Ha valaki képes az élete párjától azért elválni, mert valaki más is házasodhat, akkor ki az, aki nem tartja tiszteletben a házasság szentségét?

Budapest Beacon: Ha már ezt említi: van bármilyen alapja annak a vélekedésnek, hogy akik ennyire homofóbok, azok jó eséllyel rejtőzködő homoszexuálisok?

Béres-Deák Rita: Ezt így nem állítnám. Biztos vannak ilyenek is köztük. Inkább sokan közülük csoportnyomás alatt vannak: bekerültek egy számukra nagyon fontos közösségbe, s maguktól hiába nem lennének homofóbok, a csoportnak való megfelelés szándékának köszönhetően sokkal inkább tűnnek homofóbnak, mint amennyire valójában azok. Azt hiszem, sokszor a nemi szerepek miatti bizonytalanság áll a homofóbia mögött. Azért nem tudják elfogadni az azonos neműek párkapcsolatát, mert úgy érzik, hogy nagyon erősen ketté kell választaniuk magunkban a férfi és női szerepeket. Emögött persze lehet a saját nemi szerepre vonatkozó bizonytalanság, vagy az, hogy nem tudnak megfelelni annak a saját maguk elé állított ideának, de nem feltétlenül ez az oka.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):