Heller Ágnes világhírű filozófus, aki 26 éven keresztül tanított a „The New School for Social Research”-en. 80 éves korában ment nyugdíjba, de még mindig aktívan vesz részt a magyar közéletben.

Támadás éri a magyar civil szektort?

Magyarországon mindent támadás ér, minden intézményt, minden fajta médiát, és mindenkit, aki a kormány hivatalos álláspontjával szemben véleményének ad hangot. A kormány elnyomja az ellenzék véleményét. Jöjjön az a civil szférából, a médiából, vagy akár egy magánszemélytől. Mindegy, hogy honnan származik, a kormány nem tolerál semmilyen véleményt, amely szemben áll a kormány irányelveivel.

Mi a civil társadalom szerepe egy demokráciában? Hogy van ez Magyarországon?

Nézze, egy demokratikus országban élettel teli civil társadalom létezik. Az a funkciója, hogy hangot adjon és kiemelje azok véleményét, akik nem a központi hatalom részei, de határozott véleménnyel rendelkeznek a dolgok menetével kapcsolatban, és javaslataik vannak arra, hogy mit kellene csinálni. Egy civil társadalom a társdalom egészét szolgálja azáltal, hogy felvet problémákat, és a kormány – amennyiben demokratikus kormány – meghallgatja azokat és figyel a véleményére.

Magyarországon nem erről van szó. Nálunk sosem volt demokrácia, sosem adatott meg az a lehetőség, hogy valódi és erős civil társadalom fejlődjön ki saját intézményeivel, ítélkezéssel és mozgalmaival.

A civil társadalom legkisebb formációit is elutasítja a kormány, amely olyan civil társadalmat szeretne, amely a kormányt szolgálja. De ez nem egy civil társadalom.

Sokan aggódnak, hogy Magyarországon történelmi revizionizmus van folyamatban. Mi a véleménye a vitatott Szabadság téri Gábriel szoborról?

Ez történelemhamisítás, ami az állampolgárok akarata ellenére történik. Nem csak az ellenzék támogatói ellenzik a szobor felállítását, még a kormány saját támogatói között is sok ellenzője van annak az ideának, amit ez a szobor kifejez.

De mivel a miniszterelnök úgy döntött, hogy ezt a szobrot kell felállítani, a szobrot fel fogják állítani – tekintet nélkül a Szabadság téren minden nap látható tiltakozásra.

Ön az édesapját vesztette el a holokauszt során…

Igen, édesapámat és barátaimat.

A szobor számos támogatója hiszi azt, hogy nem történik történelemhamisítás a szobor állításával. Ők azt gondolják, hogy ön és az önnel hasonlóan gondolkodók tévednek.

Nem szerencsés, ha valakinek az a benyomása, hogy csak azok a zsidók, akiknek a szülei és rokonai odavesztek a holokauszt során, ellenzik a szobor felállítását. Alapvetően mindenki, aki szabadon gondolkodik és mindenki, aki tud valamit a magyar történelemről, ellenzi azt.

Hadd mondjak egy példát. A Magyar Tudományos Akadémia történészei konferenciát tartottak, hogy átbeszéljék a szobor kérdését. Kivétel nélkül mindegyikük elutasította a szobor felállítását. Ha nem tévedek, ezek közül a történészek közül egyikük sem vesztette el szüleit a Horthy-rendszer alatt. Ettől függetlenül, ők olyan történészek, akik tudják, hogy mi történt Horthy idején, tudják mi történt a magyar történelem során, és hogy ez a szobor történelemhamisítás. Még egy művészettörténész is felállt, és elmondta, hogy a szobor műalkotásként is szörnyű és nevetséges. Ez egy esztétikai ítélet a történelmi ítélet mellett.

Vannak olyan értelmiségiek, akik megkérdőjelezik ezt. De szerintem az a gond, hogy az egypárti kormány azt teszi, amit akar, amit eldöntött, és egyáltalán nem zavarja őket a civil társadalom egy részének a véleménye. Egyszerűen nem érdekli őket. Számukra a civil társdalom véleménye semmit sem jelent.

Meséljen a Kumin Ferenccel folytatott tavalyi vitájáról

Volt egy dokumentumfilm, amit a svéd televízió részére készítettek. A kormányzó Fidesz egyik hivatalos képviselője nyilvánosság előtt tett megjegyzéseket rám. Azt állította, hogy hamis színben tüntettem fel a kormányt. A magyar kormány pedig tiltakozott az ellen a svéd nagykövetnél, hogy szerepeltem a műsorban.

A svéd kormány meglehetősen barátságtalan stílusban válaszolt, azt mondták, a svéd kormánynak nem szokása a média ügyeibe beavatkozni. Ez volt a válaszuk.

A magyar kormány felvetésére én is reagáltam. Azt mondtam, bárki kritizálhatja azt, amit mondtam.  Ha közéleti szerepet vállal valaki, akkor el kell fogadnia azt, hogy kritikák fogják érni, és azt is, hogy a véleményét el fogják utasítani – de nem ez a kormányzati tisztségviselők szerepe, különösen nem egy demokratikus államban.