A Magyar Helsinki Bizottság emberjogi civil szervezet pénteken hozta nyilvánosságra jelentését a magyarországi menekültügyi törvény 2015. augusztus 1-én életbe lépett változtatásaival kapcsolatban. A szervezet arra a megállapításra jut, hogy a jogszabályi változtatások „várhatóan lebontják a magyar menekültügyi rendszert és megakadályozzák a menekülteket abban, hogy nemzetközi segítséghez jussanak az országban. ”Bizonyos előírások és irányelvek sértik az uniós jogot és/vagy szembe mennek az Európai Emberi Jogok Bírósága, illetve a UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Szervezete által meghatározott alapelvekkel.”

2015. júliusában a magyar parlament sebtében fogadta el számos törvény módosítását, beleértve a menekültügyi törvényt illetve a vonatkozó kormányrendeleteket is. Mindemellett megállapította a menekültügyi szempontból biztonságos országok listáját is. Ezek a változtatások a Magyar Helsinki Bizottság szerint lebonthatják a magyar menekültügyi rendszert.

Miért rosszak a változtatások?

A biztonságosnak ítélt országok listájával – melybe Szerbia is beletartozik – a magyar kormány a menekültkérelmek 99 százalékát gyorsított eljárásban dobhatja vissza, mivel a menekültek legnagyobb része Szerbia felől érkezik Magyarországra. A Helsinki Bizottság szerint ez a gyakorlat szembe megy az EU normáival, mivel egyetlen másik tagország sem tartja Szerbiát biztonságos harmadik országnak a menekültek számára, mivel nem létezik a menekültkérelmeket elbíráló rendszer az országban.

“Mivel a kérelmezők 99%-a évek óta Szerbián keresztül érkezik Magyarországra, ez azt jelenti, hogy a menedékkérelmek 99%-át a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ránézésre, érdemi vizsgálat nélkül elfogadhatatlannak fogja minősíteni, és Szerbiába fogják visszaküldeni azokat is , akik a kérelem érdemi vizsgálata esetén nagy többségben megkapnák a nemzetközi védelmet Magyarországon. Szerbia nem számít biztonságos országnak menekültügyi szempontból. Az UNHCR és legutóbb az Amnesty International jelentése is ezt egyértelműen alátámasztja. Egyetlen EU-tagállam sem tekinti Szerbiát biztonságos harmadik országnak, ahova menedékkérőket a kérelmükről született érdemi döntés nélkül vissza lehetne küldeni.” – áll az Amnesty jelentésében.

Az új szabályok szerint a kérelmező számára hiányozni fognak a megfelelő eljárási garanciák ahhoz, hogy megvédhesse az álláspontját a hatóság előtt (jogi segítség hiánya; a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy nem volt lehetősége védelmet kérni Szerbiában – úgy, hogy erről három napon belül kell nyilatkoznia, stb.). A BÁH mindössze 15 napon belül köteles dönteni a kérelem elfogadhatatlanságáról, ami tovább valószínűsíti, hogy nem kerül sor egyéniesített vizsgálatra.

“Abszurd és gyakorlatilag lehetetlen azt elvárni egy menekülttől, hogy bebizonyítsa, nem volt lehetősége hozzáférni ahhoz a szerbiai menekültügyi rendszerhez, amely valójában nem is létezik” – írja a bizottság.

A Helsinki Bizottság szerint ezek a törvénymódosítások és kiegészítések megszegik a biztonságos harmadik országra vonatkozó feltételeket, és valószínűleg oda fog vezetni, hogy “Magyarország jelentős mértékben meg fogja sérteni az 1951-es Menekültügyi Egyezményt, az Európai Emberi Jogok Egyezményét, valamint az EU Alapjogi Kartájának 18. és 19. cikkelyét is.”

A gyorsított eljárás a döntéshozatalt fogja sürgetni

A Helsinki Bizottság megállapította, hogy 10 különböző indok miatt lehet gyorsított eljárás során lezárni egy menekültkérelmi ügyet, amelynek 15 nap a határozathozatalai határideje. A gyorsított eljárás során lefolytatott ügyintézés magában hordozza annak veszélyét, hogy azt olyan esetek elutasítására is fel fogják használni, amelyek esetében egyébként elfogadhatóak lennének a menekültkérelmek.

A gyorsított eljárásban is 15 napon belül dönt a BÁH, ami szinte lehetetlenné teszi a valódi vizsgálatot. A szükséges ország-információ beszerzése legalább egy hét, megfelelő tolmácsot találni is napokba telhet, érdemi orvosi vagy pszichológiai szakvéleményt beszerezni és/vagy megfelelő, az eljárást segítő pszichoterápiát folytatni ennyi idő alatt nem lehet, és egy második menekültügyi meghallgatás sem fér majd bele, még akkor sem, ha az első után sok tisztázatlan részlet marad.

Új szabályok a menekültkérelmek határozatainak bírói felülvizsgálatában is

Az elfogadhatatlan kérelmeknél (lásd Szerbia) és a gyorsított eljárásokban – tehát lényegében szinte mindegyik ügyben – a BÁH által elutasított kérelmezőnek összesen 3 napja van, hogy bírósághoz forduljon.

A bíróságnak pedig mindössze 8 napon belül döntést kell hoznia szinte kivétel nélkül a BÁH által szolgáltatott információk alapján, mivel az eljárások nemperesek lesznek. 8 nap nyilvánvalóan elégtelen bármilyen érdemi vizsgálathoz, országinformáció – kutatáshoz vagy bizonyítékok, szakvélemények beszerzéséhez.

A kérelmezőnek a bíróság előtti – eddig az érdemi döntéshozatalban kötelező – személyes meghallgatás mostantól mindegyik (elfogadhatatlansági, gyorsított, normál) eljárásban csupán lehetőség lesz. A leterhelt bíróknak nem lesz lehetőségük a menedékkérők személyes meghallgatására, különösen úgy, hogy a tolmácsolás díját a bíróságok saját költségvetésének kell biztosítani. Eddig gyakran a bírósági meghallgatás tette lehetővé, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült félreértéseket, szavahihetőségi problémákat tisztázzák.

Fogva tartás rosszabb feltételekkel és körülmények között

A menedékkérőket első körben 12 órával tovább lehet fogva tartani, akár 36 órán keresztül is, ami további terhet jelent a már most is túlterhelt intézmények számára, amelyek jelenleg is áldatlan körülmények között működnek.

A Helsinki Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány által kezdeményezett változtatások szerint a menekülteket ellátó intézmények számára már csak javaslatokat fogalmaznak meg az emberhez méltó tartózkodási feltételek tekintetében, míg korábban a törvény azokat kötelező jelleggel előírta. Ez pedig oda vezethet, hogy a magyar hatóságoknak lehetősége lesz arra, hogy ne foglalkozzanak hivatalból a kialakuló jelentős túlzsúfoltsággal a menekülteket befogadó intézményekben, ami viszont súlyosan sérti mind az EU Alapjogi Kartájának, mind pedig az Európai Emberi Jogi Egyezménynek az előírásait.

A törvénymódosítás növeli a hajléktalanság veszélyét azzal, hogy már nem lesz kötelező a menedékkérők befogadó állomáson való elhelyezése, amennyiben nem tudnak saját lakhatásukról gondoskodni. Helyette pusztán egy megye területe is kijelölhető lesz tartózkodási helyként.

A menekülteknek fel kell venni a kapcsolatot a származási országukkal

A menedékkérők között alig van valakinek európai értelemben vett hiteles személyazonosító okmánya. Vagy azért, mert ilyen nem is létezik az adott országban (Afganisztán, Szomália stb.), vagy azért, mert a menedékkérőnek az iratai nélkül kellett onnét elmenekülnie.

Ilyen esetekben a kérelmező kötelezhető lesz arra, hogy felvegye a kapcsolatot a származási országával személyazonossága tisztázása érdekében.

A Helsinki Bizottság szerint ez az abszurd rendelkezés a menedékjog legalapvetőbb tilalmát sérti, hiszen indokolatlanul veszélyezteti a kérelmező és az otthon maradottak életét, testi épségét azzal, hogy a potenciális üldöző tudomására hozza a menedékkérő menekülését és hollétét.

Az új szabály ugyanakkor teljesen értelmetlen is, hiszen hogyan is tudna bárki néhány napon belül (lásd fent) érdemi információt és eredeti dokumentumokat beszerezni a háború dúlta Szíriából, Irakból vagy a minimális államigazgatással sem rendelkező Afganisztánból? A rendelkezés könnyű és igazságtalan lehetőséget nyújthat a BÁH-nak arra, hogy a menedékkérő együttműködési szándékát megkérdőjelezze.

Miért fontos a Helsinki Bizottság jelentése?

A magyar kormány számos alkalommal állította, hogy a menekülthelyzet kezelése itthon teljes összhangban történik a magyar és nemzetközi jog előírásaival. A Helsinki Bizottság 1998 óta biztosít ingyenes jogsegélyt a Magyarországra érkező menekülteknek és talán a legnagyobb és legerősebb menekültügyi civil érdekérvényesítő szerezet. Jelentésében számos olyan megállapítást tesz, amelyek megcáfolják a kormány állításait, miszerint a menekültkérelmek elbírálása Magyarországon a hazai és a nemzetközi jog betartása mellett történik.