Az előző Fidesz-KDNP kormány által elfogadott választási törvény a parlamenti képviselők számát 386-ról (melyből 176-ot közvetlenül, 210-et pártlistáról választottak) 199-re csökkentette (melyből 106-ot közvetlenül, 93-at pártlistáról választanak meg).

A kisebb méretű parlament lehetővé tette, hogy átrajzolják a választókerületi térképet.  Budapest eredeti 23 választókerületét 18 választókerületre csökkentették, amelyek egytől egyig nagyobbak lettek. Ugyanez áll a vidéki választókerületekre is, ahol a 153-ból 88 lett.

Az új választókerületek határainak a meghúzásánál a Fidesz ügyelt arra, hogy a hagyományosan Fideszes választókerületeket tapintatosan kezelje. Ezzel szemben a hagyományosan szocialista és liberális kerületeket gyakran felosztotta és a szomszédos Fidesz kerülethez csatolta. Amennyiben ez nem volt megoldható vagy kívánatos a Fidesz szempontjából, akkor a vélhetően baloldali jelöltre szavazó kerületeket és a körzeteket egybegyúrták. Az eredmény az egyik szakértő szerint egy olyan választási rendszer lett, amelyben a baloldali/liberális jelölteknek jóval több szavazatot kell kapniuk, hogy ugyanannyi helyet szerezzenek meg a parlamentben.

Az új választási törvény eltörölte a kétfordulós választási rendszert. A korábbi választásokon második forduló nélkül csak azok a jelöltek nyertek, akikre a szavazók 50%-a adta le voksát az első fordulóban. Azokban a szavazókörzetekben, ahol a jelöltre leadott szavazatok aránya nem érte el az 50%-ot (vagy a részvételi arány nem érte el az 50%-ot) második fordulót tartottak, ahol az a jelölt nyert, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ez lehetővé tette a pártok számára, különösen a szocialistáknak és a liberálisoknak, hogy egymással egyeztessenek, ami gyakran azt eredményezte, hogy egyik-másik jelölt visszalépjen a nagyobb győzelmi eséllyel rendelkező jelölt javára.

A második forduló eltörlése azt jelentette, hogy a jelölteknek nem kell abszolút többséget szereznie a győzelemhez. Továbbá, megszűnt a második forduló előtti „politikai lókereskedés”.

A 2010-es elsöprő Fidesz győzelem során a Fidesz jelöltjei a legtöbb kerületben abszolút többséget szereztek már az első fordulóban. 2010-ben kevés Fideszes jelöltnek nem sikerült abszolút többséget szerezni a második körben.

2014-ben ezzel szemben a 106 választókerületből mindössze 21-ben született abszolút többség a Fideszes jelölt javára. Budapesten csak egy jelölt kapott 50%-nál több voksot, a 7. választókerületben Hiszékeny Dezső ellenzéki képviselőjelölt. Mindössze három Fideszes jelölt kapott 45%-nál több szavazatot. A többi választókerületben a jelöltek – beleértve a hét egyesült ellenzéki jelöltet is – kevesebb, mint a szavazatok 45%-ával került megválasztásra. Nyolc jelölt – beleértve öt egyesült ellenzéki jelöltet is – kevesebb, mint a szavazatok 40%-ával nyert.

Vidéken csak 21 jelölt szerzett 50%-nál több szavazatot. 22 jelölt a szavazatok kevesebb, mint 40%-ával nyert, beleértve a Budapesten kívül megválasztott két ellenzéki képviselőt (Szabó Sándor, Csongrád megye 1. sz. választókerületében és Dr. Varga László Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2. sz. választókerületében).

A 96 közvetlenül megválasztott Fideszes jelölt közül (akik nem a pártlistáról kerülnek a parlamentbe) csak 21 kapott 50%-nál több szavazatot, 34-en 45-50% között, 26-an 40-45% közötti és 15-en 40% alatti szavazattal kerültek az első helyre.

A választási eredményt részben megmagyarázza a szélsőjobboldali Jobbik erős szereplése. Eredetileg 18% körüli eredményre lehetett számítani, de végül 20,5%-ot értek el. Vidéken a Jobbik a Fidesz után második helyre futott be, több választókerületben értek el második helyezést, mint az egyesült ellenzék jelöltjei.

Úgy tűnik, nagyszámú bizonytalan vidéki szavazó adta le voksát végül a Jobbikra, országszerte nagymértékben nőtt a Jobbik támogatottsága, ez viszont a Fidesztől vett el szavazatokat.

A liberális Lehet Más a Politika (LMP) nagyrészt a budapesti bizonytalan szavazók részvételének köszönheti a parlamenti küszöb átlépését.