Magyarországon január 6. Vízkereszt napja, vagy másképp a Háromkirályok napja.

Ezen a napon az alábbi fontos eseményeket ünnepeljük:

1. A három király meglátogatja az újszülött Jézust és ajándékokat visznek neki

2. Jézust megkeresztelte Keresztelő Szent János a Jordán folyóban

3. Jézus első csodatétele a kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta

Vízkereszt jelöli a karácsonyi időszak végét és a farsangi karnevál időszakának első napját, mely egészen Hamvazó Szerdáig tart. Ezekben a napokban ünneplik névnapjukat a három királyok után elnevezett Gáspárok, Menyhértek és Boldizsárok is.

A Vízkereszt napján megszentelt vizet állatok megkeresztelésére is használták, megitták és kutakba is öntötték bizonyos helyeken az emberek.

Magyarországon a katolikus falvakban a falusiak mindent vízzel kereszteltek meg. A szenteltvizet ráspriccelték a bölcsőktől kezdve a sírkövekre, házakra, sőt még a disznóólakra is. Valójában a néphagyomány szerint a szenteltvíz emberek és állatok gyógyításra is alkalmazható volt. A víznek tulajdonított tisztító hatás abból az ősi hitből fakad, hogy a víznek varázsereje van.

Jászdózsán az emberek a Tarna-patak (a Zagyva mellékfolyója) vizébe merítették egymást jó egészséget kívánva, miközben azt mondták: Ne legyenek se himlősök, se rühesek! Még az ökröket és más háziállatokat is levittek a patakhoz a fenti ok miatt.

Kelenyén és más Ipoly-menti falvakban szenteltvízzel locsoltak a kertben, hogy a gonosz lelkeket elűzzék. Hasonlóképpen az istálló sarkaiba is szentelt vizet locsoltak. A szülők egy korty szenteltvizet adtak a gyerekeiknek, így egészségesek maradhattak. Bélapátfalván a szenteltvizet az ivó kutakba öntötték, és az állatok itatóiba is tettek néhány cseppet belőle.

Sok magyar eltette a szentelt vizet későbbi használatra az év folyamán. Használták például az állapotos nők ágyának megkeresztelésére, újszülött csecsemőnek fürdővízébe csepegtették, vagy fiatal jegyespár fejére, vagy haldoklóra, sőt még nemrég elhunytakra is.

A vízkereszti vizet még használták fejfájásra és más betegségek gyógyítására, illetve elkerülésére. Sokan úgy tartották, hogy elűzi a rossz szellemeket és a viharokat. Szegeden a kenyérkészítéshez használtak belőle pár cseppet.

Vízkereszt volt az otthonok megkeresztelésének a napja is. Egy darab kréta segítségével a falubeliek felírták házaikra a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűit az évszámmal együtt. Úgy hitték ezzel megvédik otthonaikat a boszorkányok átkaitól és a villámcsapástól.

A csángóknak, az erdélyi magyarok (székelyek) leszármazottjainak, akik Moldáviába menekültek a jobbágyság alól van egy mondásuk:

Azért hogy csirkéink több tojást tojjanak, vártuk vízkeresztkor a papot, aki a keresztjével járt körbe. A pap azért jött át hozzánk, hogy megáldja házunkat és mi mindig hellyel kínáltuk a tornácunkon. Mindig egy ruhát terítettünk a lócára. A ruha alatt zab, árpa és kukorica is volt. Ha a pap a lócánkra ült azt mondták, sok tojást fognak tojni a tyúkjaink.

A ház megkeresztelését koledának hívták Nyitra megye Ményhe, Béde, és Szalakusz településein, a koleda január elsejétől Vízkeresztig tartott. A pap, a kántor és két ministránsfiú meglátogattak minden házat. Énekeltek, a pap megáldotta a házat, míg körbesétált a tömjénfüstölővel, és a kántor a Három Királyok nevének kezdőbetűjét írta a ház bejárati ajtajára. A család ezután ajándékcsomagot adott a papnak és a kántornak, melybe gyakran szilvát, diót, szalonnát és kolbászt tettek. Ezt később elosztotta egymás között a pap és a kántor. A kántor részéről előre megállapodtak szolgálatainak díjazásaképp.

Szeged környékén a házak megkeresztelésének szokását egy olyan szokás egészítette ki, mely szerint az asztalra búzát, néha almát, vagy akár tollakat tettek, hogy biztosítsák a jó szerencsét a termésnek és a haszonállatoknak.

1845-ben Réső Ensel Sándor felidézte, hogyan üdvözölték az érkező papot:

Vízkereszt idején a pap körbeutazott a vidéken, házról házra járt és a „divatos”szent gyakorlatot végezte. A családfő, aki előre tudta a pap érkezésének idejét, egy tál kukoricával, egy tál borsóval, vagy egy disznó lábával és a kötelező pénzadománnyal várta őt.

Január 6-ához is tartoztak színpadi elemek, csakúgy mint Karácsonykor a Betlehemezés. Három Királyok napján az előadást Háromkirályjárásnak hívták. Fiúk csapata járta a házakat (lányok a szokás szerint nem vettek részt ebben) kosztümökben, és a Három Királyok utazását adták elő. Az előadás része volt, hogy egy kocsira csillagot erősítettek. Az előadások többfélék voltak a szokásoktól és a helytől függően. Például Pest megyében lányok is részt vettek az előadáson, ők fehér ruhát és papírsapkát viseltek. Baranyában a Háromkirályjárás hosszú és drámai színjáték volt, ahol Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt egyesével mutatták be a közönségnek, karácsonyi dalokat adtak elő, és adományokat is gyűjtöttek, hogy emlékeztessék az egybegyűlteket az adakozás fontosságára. A csillag azonban minden változatban jelen volt.

Észak-Bánátban, a szerb-román határnál az előadást a következő módon mutatták be:

A mi közösségünkben a Háromkirályjárás nagyon egységes volt: a bibliai Gáspárt, Menyhértet, és Boldizsárt 10 és 14 év közötti fiúk játszották. Fehér ruhát viseltek a királyi mivoltuk miatt, fejükön eltérő színű papírkorona volt. Az egyik előadó hordozta a hatágú vörös csillagot. A fiúk az előadást január elseje és hatodika között mutatták be, Vízkereszt első éjszakájáig. Padén (jelenleg Padej, Vojvodina, Szerbia) az előadásoknak vége szakadt az I. világháború után. Saján településen (jelenleg Sajan, Vojvodina, Szerbia) az előadásokat felfüggesztették az 1930-as években. Legtovább Verbicán maradt fenn a szokás (jelenleg Vrbica, Vojvodina, Serbia). Ezeket a dalokat sehol máshol nem lehet hallani…

Hivatkozás:

Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság