A nem-kormányzati szervezetek működése legitim, de a rájuk vonatkozó szabályozásnak igazodnia kellene a lobbista jellegükhöz – állítja a Századvég, amely tanulmányt írt ezen szervezetek „befolyásszerzési technikáiról”. Úgy vélik, „az NGO-k a szakmai szempontokat alárendelik a donorjaik gazdasági magánérdekeinek”.

Tanulmányt írt a Századvég Alapítvány a nem-kormányzati szervezetekről (NGO-k), pontosabban a tervezett civiltörvény által célkeresztbe helyezett szervezetek „befolyásszerzési technikáiról”.

A kormányközeli agytröszt szerint el kellene érni, hogy a választók számára egyértelmű legyen, az érintett civilek – az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor, az Eötvös Károly Intézet (Ekint) és az Ökotárs Alapítvány – pontosan „kik, milyen érdekeket szolgálnak és milyen forrásból működnek”. Ennek eszköze lehet a szervezetek regisztrációja, továbbá az anyagi forrásaik feltüntetésének szigorúbb szabályozása – olvasható a Századvég-tanulmányban, amelynek összefoglalóját kedden juttatták el az MTI-hez.

A tanulmány főbb megállapításai:

• A tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező szervezetek valójában lobbistaként működnek, s külföldi érdekeket jelenítenek meg, mégis a civil szervezetekre vonatkozó törvények vonatkoznak rájuk.
• Ezek a szervezetek aktív, ideológiailag elkötelezett politikai szereplők, komoly közvélemény-formáló erővel rendelkeznek, „sőt bizonyos NGO-k jelentősebb nemzetközi befolyással bírnak, mint egyes államok, politikai szervezetek”. Ennek oka, hogy a vállaltan politikai szervezetekkel szemben helyzeti előnyben vannak, hiszen magukat civilnek, szakmainak és függetlennek pozícionálják.
• Egyes szervezetek egy jól körülhatárolható politikai ideológia terjesztésére használják befolyásukat, ez a politikai ideológia pedig a neoliberális elveket támogatja.
• A szervezetek tevékenységük során jellemzően az emberi jogi kérdéseket „politikai haszonszerzésre használják”.
• A politikai függetlenségüket az is megkérdőjelezi, hogy aktívan beavatkoznak egy-egy nemzetállam belpolitikájába: állást foglalnak például a migrációs válság, az azonos neműek házassága vagy a drogliberalizáció témájában, s jellemzően külföldi támogatóik véleményével megegyezően foglalnak állást.
• A politikai ideológiák képviseletére és a belpolitika formálására a választásokon erre felhatalmazást szerző politikai pártok jogosultak, a civilek azonban nem mérettetik meg magukat hagyományos értelemben vett választásokon, így kérdéses, valójában milyen alapon is fejtik ki tevékenységüket.
• A civil szervezetek hálózatosodás útján teremtik meg legitimációjukat: szakmaiságukat azzal igyekeznek hitelesíteni, hogy magas nemzetközi és belföldi idézettségükre hivatkoznak, csakhogy, a magas idézettségük nem kizárólag szakmai kiválóságuknak köszönhető, hanem annak, hogy hálózatosodva működnek.
• A szervezetek anyagilag függenek az őket támogatóktól, ennek pedig az a következménye, hogy „az NGO-k a szakmai szempontokat alárendelik a donorjaik gazdasági magánérdekeinek”.

Vajon a Századvég-tanulmány melyik része köszön majd vissza a törvénytervezetből?

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):