Az atlatszo.hu munkatársait kérdeztem arról, kik ők, mivel foglalkoznak.

(Bodoky Tamás) – Bodoky Tamás vagyok, az atlatszo.hu főszerkesztője. Újságírók vagyunk, akik az oknyomozó újságírásra specializálódtunk. Közérdekű adatigénylésekkel foglalkozunk és a bíróságon is hajlandóak vagyunk a közérdekű adatokért küzdeni, amennyiben szükséges.

A közérdekű adatigénylés egy meglehetősen komoly kérdés. Az, hogy erre szakosodtatok, arra enged következtetni, hogy Magyarországon szerintetek nincs információszabadság, vagy nem megfelelő a szintje az információ szabadságának. Ez tényleg így van?

(Bodoky Tamás) – Van egy közérdekű adatigénylésre vonatkozó irányelv Magyarországon, de ez nem elégséges. Maga a jogi szabályozás elég jó, de a hivatalos válaszok, amik eljutnak a nyilvánossághoz, gyakran nem kielégítőek. Az állami testületek megpróbálják visszatartani a nyilvánosság elől azokat az információkat, ahol fennáll a botrány gyanúja.

Mióta működik az atlatszo.hu?

(Bodoky Tamás) – 2011 óta működünk.

Milyen szerepet tölt be a magyar médiában? Van a tietekhez hasonló szervezet?

(Bodoky Tamás) – Egy rést töltünk be a magyar médiában, egy réspiaci szolgáltatást nyújtunk, mivel aktívan veszünk részt az adatigénylésben, és befogadunk névtelen bejelentéseket is. Ezek fontos szolgáltatások, mert számos magyar média nem rendelkezik a szükséges kapacitással vagy hozzáértéssel, hogy közérdekű adatigényléssel vagy a névtelen bejelentésekkel foglalkozzon. Nagy mennyiségű anyagot kapunk, és amennyiben ezek érdekesek a nyilvánosság számára, és azok tényeken alapulnak, akkor mi közzétesszük. Ha pedig közzétettük, akkor más médiák is átvehetik és beszámolhatnak az anyagról, amelyet a közérdekű adatigénylés keretében, vagy kiszivárogtatás során szereztünk meg. Mi csak az információt tesszük közzé, és kontextusba helyezzük azt, majd elérhetővé tesszük azt más médiák számára is. Működik a stratégia, azt láthatjuk, hogy nagy hatást gyakorlunk más médiák esetében is.

Tudnátok erre egy példát mondani?

(Bodoky Tamás) – Például, a legfrissebb, leghíresebb kiszivárogtatási ügy napjainkban. Egy Nemzeti Adó- és Vámhivatali dolgozó azt mondta, hogy korrupció és hozzá nem értés tapasztalható az adóhatóságnál, ami hatalmas léptékű áfa csaláshoz vezetett Magyarországon. Segítséget nyújtottunk ennek az embernek, hogy a nyilvánosság elé álljon és bemutassa az ügyet.

Horváth Andrásról beszélsz, ugye?

(Bodoky Tamás) – Igen.

Ha nem tévedek, ti is ott voltatok Horváth első sajtótájékoztatóján.

(Bodoky Tamás) – Valójában csak mi voltunk ott azon a sajtótájékoztatón. Mi voltunk a médiapartnere, és megpróbáltunk más médiákat is meghívni az eseményre, de senki nem jött el. Olyan volt, mintha kizárólag nekünk rendezték volna meg a sajtótájékoztatót. Mi számoltunk be a történetről, és ez hatalmas forgalmat eredményezett a weboldalunkon. Ekkor kezdte el a többi média átvenni a hírt, ekkor kezdtek el vele interjúkat készíteni.

Horváth András érdekes helyzetben van. Múlt héten beszéltem Léderer Sándorral, a K-monitor ügyvezetőjével, és elmondta, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a szivárogtatók, visszásságokat bejelentő személyek Magyarországon. Azt mondta, nem emlékszik egyetlen olyan példára sem, ahol a bejelentő személy ne került volna nehéz helyzetbe.

(Bodoky Tamás) – Lehetnek pozitív következményei az ilyen bejelentéseknek. Emlékszem egy esetre néhány éve, amikor az állam támogatást próbált adni egy motorverseny pálya megépítéséhez. A bejelentők és az aktivisták felhívták erre a nyilvánosság figyelmét, és így meghiúsult a kormány terve. Egy másik esetben az egyik állami energia cég vezetőségéről derült ki, hogy megkérdőjelezhető tranzakciókban is szerepük volt offshore cégekkel …

A Magyar Villamos Művekre gondolsz?

(Bodoky Tamás) – Igen, kiszivárogtatók hozták az ügyet nyilvánosságra, és az érintett vezetők most a bíróság előtt állnak.

(Sarkadi Nagy Márton) – Léderernek valójában igaza volt, amikor a nyilvánosság elé álló kiszivárogtatók helyzetéről beszélt. Az ilyen bejelentőknek nem szokott személyes sikertörténetet jelenteni az ügy. A Tamás által említett esetekben voltak bejelentők és háttérforrások, amelyek technikailag kiszivárogtatásnak vehetőek, de nem igazán vannak olyan eseteink, ahol állami alkalmazottak hozták nyilvánosságra saját történeteiket. Egyetlen ember jut eszembe Horváth András mellett, aki nyilvánosság előtt tett bejelentést. Ő egy rendőr volt, aki az olajszőkítéssel kapcsolatban szólalt meg.

(Bodoky Tamás) – Igen, a 90-es években volt egy nyomozó, aki az olajügyekben nyomozott, és a rendszer megbüntette őt. És igen, igaz, hogy a bejelentők nem mindig olyan elbánásban részesülnek, amit megérdemelnének, ehelyett megbüntetik őket. Fontos hangsúlyozni, hogy a bejelentés koncepciója működik. A bejelentőknek a sajtóval kell beszélniük, és a sajtónak tennie kell a dolgát, fel kell derítenie az esetet, majd be kell számolnia az állításokról. Ilyen módon hozhat pozitív változást a bejelentés.

(Jászberényi Sándor) – Fontos tudni, hogy az atlatszo.hu megőrzi a bejelentők névnélküliségét. Magyarországon nincs túl sok bejelentő, mert bárki, aki úgy dönt, hogy a sajtóhoz fordul, kockáztatja azt, hogy a média szerkesztője, vagy más, felelős embere még akkor sem őrzi meg a bejelentő anonimitását, ha ezt ő külön kéri. Pont ez történt…

(Bodoky Tamás) – Ezért működtetünk egy név nélküli szivárogtató platformot, ahol az emberek teljes anonimitásukat megőrizve tehetnek bejelentést. Ez egy Tor-alapú, lenyomozhatatlan rendszer. Mindent megteszünk, hogy a saját forrásainkat ne fedjük fel. Amikor 2011-ben elkezdtük a munkát, szinte azonnal volt egy esetünk, ahol a rendőrség megkeresett bennünket, hogy fedjük fel a forrásunkat. Ezt nem tettük meg. Ezt követően az új médiatörvény előírta az újságírók számára, hogy fel kell fedniük forrásukat, amennyiben bűnügyi nyomozás folyik az ügyben, de mi elutasítottuk a forrásunk megnevezését. Beadtunk egy keresetlevelet az Alkotmánybíróságnak. Miután átnézték a levelünket, az Alkotmánybíróság megváltoztatta a médiatörvényt, miszerint külön bírósági eljárásban kell tárgyalni, hogy egy újságíró leleplezze forrásának személyazonosságát.

(Sarkadi Nagy Márton) – Ahogy Tamás arra rámutatott, a jogi szabályozás ezen része teljesen új a forrás védelméről, de Magyarországon továbbra is hiányzik az a jogi szabályozás, amely a nyilvánosság elé kiálló bejelentőket védi. Vannak a jogszabálynak részei, amelyek kis mértékben a „csendes” szivárogtatókra vonatkoznak, akik saját intézményükről adnak kik információt, ahol az eset történik. Az ilyen jelentések nem nyilvánosak. De azokat semmi sem védi, akik a nyilvánosság előtt számolnak be az esetekről.

Tamás említette a sajtó felelősségének fontosságát a történetek felderítésével kapcsolatban, illetve hogy be is kell számolni azokról, hogy a történet „élő” maradjon. Magyarország rengeteg kritikát kapott az utóbbi években, amiért jelentős mértékben csorbította a média függetlenségét. Az egyik ilyen kritika annak szólt, hogy súlyos büntetéseket helyeztek kilátásba a médiák számára, ha olyan esetekről számolnak be, amelyek nincsenek összhangban azzal, amit a hatalom látni szeretne. Nehezebbé vált a bejelentési esetekből pozitív eredményeket kihozni 2010-óta?

(Bodoky Tamás) – Mi ezért működünk egy kis civil szervezetként, és mi ezért vagyunk egy kisméretű, független szervezet. A nagy médiákra, a mainstream médiákra nehezedik bizonyos nyomás, amely reánk nem, és ezért nem kell foglalkoznunk ezzel oly módon, ahogy egy hagyományos médiacég foglalkozik. Dolgoztam egy hatalmas médiavállaltnak, és mint oknyomozó újságíró már 2010 előtt is éreztem a nyomást, hogy bizonyos témákkal ne foglalkozzak, mert azok sértik a tulajdonosok, más üzletfelek, vagy politikai szereplők érdekeit. Tehát jogosak azok a kritikák, amelyek azt mondják, hogy bizonyos politikai és gazdasági körök tehetőek felelőssé a magyar médiában látható ún. „hűtő-hatásért”. Erre mi úgy reagáltunk, hogy létrehoztunk egy kicsi, független szervezetet és az interneten publikálunk. A költségeink elég alacsonyak. Úgy gondolom, hogy az alacsony költségek miatt sikerült legyőzni a legfontosabb akadályt. Az alacsony költségek fenntartása sokkal fontosabb, mint az akadályok, melyeket a médiatörvény állított fel, vagy a kormánypárt által emelt akadályok, de ugyanakkor szükségünk van forrásokra az ilyen jellegű tevékenységünk folytatásához. A profitorientált mainstream média újságírói nem tudnak ilyen ügyeken dolgozni a jogi és pénzügyi kockázatok miatt, viszont egy olyan kicsi média, mint a mienk, küzdelmet folytat a szükséges források megszerzésért, hogy a kritikus sztorikon dolgozhasson.

Beszéljünk a közérdekű adatigénylésekről. Miről van itt szó? Mi az, ami elméletben hozzáférhető a nyilvánosság számára is? Miben tér el az elmélet a gyakorlattól?

(Bodoky Tamás) – Elvileg, minden olyan információ, amely érinti a közpénzek elköltését, nyilvános információ, hiszen ez arra vonatkozik, hogy a kormány milyen módon költi el valójában az adófizetők pénzét. Elméletben meg kellene kapni ezt az információt és azt publikálni is kellene. Ez azonban a gyakorlatban valahogy más. Például, az államnak lehetősége van állami tulajdonú vállalatokat létrehozni. Az állami tulajdonú vállalatok mondhatják, hogy rájuk nem vonatkozik az információszabadságra vonatkozó jogszabályozás. Tehát a gyakorlatban, ha a közpénzek elköltésével kapcsolatban történik valamilyen visszaélés, akkor az rejtve marad, és nagyon nehéz azokat felderíteni.

Múlt héten a kepmutatas.hu sajtótájékoztatóján szóba került a pártok kampánykörnyezete. Az új kampánytörvény alapvetően változtatta meg a nyilvános megjelenést, hiszen drasztikusan csökkentette a pártok politikai hirdetéseinek megjelenési lehetőségeit. A kepmutatas.hu adatai felsorolják a Civil Összefogás Fórumot (CÖF) is a Fidesz közvetlen kampánytámogatásai között. A CÖF hirdetéseinek a közvetlen kampánytámogatási források közé sorolása azt jelentette, hogy a kutatók nem tudtak hozzáférni az olyan információkhoz, mint amelyek a pártok esetében egyébként elérhető. Ez az információ magába foglalja az új jogi elvárást, miszerint a hirdetőknek fel kell tüntetniük, hogy mennyiért teszik közzé a politikai hirdetéseket. Mivel a CÖF egy civil szervezet és nem párt, sem a CÖF-re, sem a hirdetőikre nem vonatkoznak ugyanazok a követelmények, mint a pártokra. A CÖF kampánytámogatása a Fidesz részére teljesen nyilvánvaló, és minden szinten összeférhetetlen. Nem gondolta a hirdető cég, hogy kockázatot vállal a CÖF politikai hirdetésinek kihelyezésével?

(Bodoky Tamás) – Az óriásplakátok magáncégek tulajdonában vannak, melyek közeli kapcsolatban állnak a kormánypárttal. A CÖF, az úgynevezett civil szervezet, amelynek a hirdetési közvetlenül támogatják a Fideszt, nem köteles közzétenni azt, hogy honnan van pénze egy ilyen nagy léptékű hirdetési kampányra. Az óriásplakátok Simicska úr, a Fideszhez közeli fontos üzletember tulajdonában vannak. Arról nincs nyilvános információ, hogy milyen megállapodás van a CÖF és Simicska között. Nem lehet tudni, hogy mennyit költött a CÖF az óriásplakátokon történő hirdetésre, ahogy azt sem, hogy honnan jön erre a pénz.

Simicska úr elég érdekes személynek tűnik. Hogyan magyaráznád el egy külföldinek, hogy ki is ő? Minden, amit tudok róla, az az, hogy Orbán Viktor szobatársa volt, és hogy hihetetlenül tehetős ember, akinek a vagyona 2010-óta, mióta a Fidesz került hatalomra, hatalmasra duzzadt a számos gyümölcsöző közbeszerzési pályázaton elnyert szerződésnek köszönhetően.

(Bodoky Tamás) – Így van, a miniszterelnök gyermekkori barátja. Később az egyetemi kollégiumban szobatársak voltak. Ő volt a Fidesz első pénztárnoka, ő volt felelős a Fidesz pénzügyeiért az elmúlt 20 évben. Az első Orbán kormány idején (1998-2002) ő lett az APEH elnöke. Azóta nem foglal el közhivatali pozíciót, viszont számtalan céget vezet, melyek nagyon szoros kapcsolatban állnak a kormányzó párttal. Ezek a magáncégek kedvenccé váltak a közbeszerzési eljárások során a második Orbán kormány idején.

Van arra vonatkozó információ, hogy Simicska cégei mekkora összeggel gazdagodtak a közbeszerzési pályázatok elnyerésével a második Orbán kormány alatt?

(Bodoky Tamás) – Vannak becslések, a Közgépre vonatkozó számok, ami Simicska legnagyobb cége, amely építőiparral, útépítéssel, hídépítéssel és hasonlókkal foglalkozik. A Közgép nagyjából 400 milliárd forint bevételhez jutott a második Orbán kormány alatt.

(Sarkadi Nagy Márton) – Ez jóval 1 milliárd euró felett van, négy év alatt.

(Bodoky Tamás) – És ez csak egy cég. Számos más vállalata is van, amelyek különböző érdekhálózatokban működnek. Valószínűleg ő az egyik leggazdagabb magyar, bár nem szerepel a leggazdagabbak listáján, mert nem kedveli a sajtót és a nyilvánosságot, ezért az újságírók nem mernek az ügyleteivel foglalkozni.

Ha már szóba került a leggazdagabb magyarok listája, beszéljünk Mészáros Lőrincről. Ő Felcsút, a miniszterelnök kedvenc településének a polgármestere.

(Bodoky Tamás) – Neki is régi kapcsolata van a miniszterelnökkel. Az elmúlt négy évben vált az egyik leggazdagabb magyarrá különböző vállalkozásainak és az állami földbérleti szerződéseknek köszönhetően.

Hogyan lett a gázvezeték-szerelőből az ország egyik leggazdagabb embere? A polgármestereknek nem kell vagyonbevallást benyújtaniuk, ami a nyilvánosság számára is elérhető?

(Bodoky Tamás) – Megpróbáltuk megszerezni a vagyonbevallását, de folyamatosan elutasította annak átadását. Valaki ezt a kérdést bíróság elé vitte, de ez a kezdeményezés is elbukott. Úgy tűnik, nem lehet megszerezni a vagyonbevallását.

Mit mondott a bíróság? Nem tudok olyan jogi magyarázatot elképzelni, amely lehetővé teszi, hogy egy polgármester titokban tartsa a vagyonbevallását. Mészáros úr jelentős vagyonra tett szert az utóbbi években, pedig egy csőd közelében lévő csőszerelő volt azelőtt.

(Bodoky Tamás) – Senki nem tudja, mire vélje a bíróság jogi magyarázatát. Ez egy jó példa arra, hogy a nyilvánosságra tartozó információt elrejtik, vagy a bürokrácia rétegei alá süllyesztik, amit nagyon sokáig tart kibogozni.

Mi van a Simon Gábor üggyel? Nagyon sok darab hiányzik még a történetből. De függetlenül az üggyel kapcsolatos információk hiányától, nyilvánvalóan a Fidesz egyik kampánytémájává vált az ügy.

(Bodoky Tamás) – Úgy hiszem, az ügy kirobbantását szándékosan a kampányidőszakra időzítették. Az a gond, hogy a Fidesz könnyedén hozhat fel korrupciós ügyeket a szocialistákkal szemben, mert véleményem szerint a korrupció mértéke hasonló volt a szocialisták alatt, mint a Fidesz kormány alatt. A Fidesz könnyedén felépíthet ilyen ügyeket ellenük. Nem gondolom, hogy a Simon bankszámláján talált 250 millió forint a legnagyobb korrupciós ügy az országban. Szerintem a legmagasabb szintű korrupció esetében a Fidesznek és a szocialistáknak közös érdekeltsége van. Ezen a szinten kötődnek egymáshoz. Amit jelenleg láthatunk, az az, hogy a kisebb méretű korrupciós ügyleteket hozzák nyilvánosságra, és ezzel sározzák be egymást.

(Sarkadi Nagy Márton) – Ami Simon Gábor ügyét különösen fondorlatossá teszi az az, hogy mennyire alaposan körüljárt történetként mutatta be a média. Voltak arra mutató jelek, hogy ez a sztori kapcsolatban állhat más sztorikkal. Példának okáért, egy oknyomozó beszámoló arra jutott, hogy az osztrák bankszámla valamilyen kapcsolatban volt azzal az önkormányzattal, melyet Simon Gábor képviselt az országgyűlésben. Kiderült, hogy más önkormányzatok is hasonló kapcsolatban állhattak a bankkal. De a Simon Gábor ügy ezen részeit nem vizsgálták tovább. Ott van ugyanakkor a sztori, hogy a feltételezések szerint Simon egyik társa segített bissau-guineai útlevelet szerezni Simonnak, mellyel Simon bankszámlát nyitott.

Welsz Tamásra gondolsz?

(Sarkadi Nagy Márton) – Igen.

Ő pedig halott.

(Sarkadi Nagy Márton) – Igen, meghalt

(Bodoky Tamás) – Így van, a rendőrség bejelentette, hogy meghalt, míg úton voltak a rendőrségre, de el tudom képzelni, hogy el akart tűnni. Nyilvánvaló, hogy voltak kapcsolatai a magyar titkosszolgálatokkal, de igazából senki sem tudja, hogy mi történt vele.

Emiatt olyan furcsa Welsz Tamás története. A rendőrség a házkutatás során két széfet talált Welsz házában. A feltételezések szerint az egyikben volt Simon Gábor hamis útlevele, a csalásokat lefedő dokumentáció, és több köteg készpénz – így a rendőrök kényelmesen megtalálhatták az egyértelmű bizonyítékokat Simon Gábor bűnösségére nézve több bűncselekményben is. Az összes ilyen „bizonyítékot” Welsz házában találták meg. De arról senki nem beszélt, hogy miért tartottak házkutatást Welsznél, hiszen még egy tárgyalásra sem került sor, ahol megvádolták volna Welszet, vagy bizonyítékot adtak volna át ellene. Az Index.hu úgy rajta volt a sztorin, mint kenyéren a vaj, nevetségesen gyorsan számoltak be az eseményekről. Bizonyára valami szuper-forrással rendelkeznek. Szó szerint, percekkel azután, hogy valami történik, az Index.hu már ismeri a részleteket… (nevetés)

(Bodoky Tamás) – Igen, nekik szuper-forrásaik vannak… (nevetés)

Mindenesetre nagyon furcsa, hogy mindenféle bizonyíték van egy széfben, egy olyan ember házában, aki kulcsfontosságú, de megkérdőjelezhető tanú az ügyben. Welsz Tamás gond nélkül Magyarországon élt hónapok óta, pedig szerepelt az Interpol kőrözési listáján, mivel a gyanú szerint off-shore cégeket nyúlt le Panamában magyar tulajdonosaiktól. Ez is elég furcsa történet. Van arra vonatkozó információ, hogy melyik magyar üzletembereket akarta átvágni Welsz Panamában?

(Bodoky Tamás) – Nincs. Erről semmilyen információval nem rendelkezünk.

(Jászberényi Sándor) – Ez is egy érdekes történet, az Interpol miatt. Volt egy piros pont a neve mellett, ami azt jelenti, hogy azonnal le kell tartóztatni, ha megtalálják. Ő maga ment el a rendőrségre, és hagyták, hogy elmenjen.

(Sarkadi Nagy Márton) – A magyar hatóságok valami hasonlót tettek ebben az ügyben, mint amikor a Interpol körözni kezdte Hernádi Zsoltot, a MOL elnök-vezérigazgatóját, mert a horvát hatóságok ki akarták hallgatni vesztegetési pénzek kifizetésével kapcsolatban.

(Bodoky Tamás) – Lehetséges, hogy Welsz együttműködött a törvény végrehajtóival vagy politikai körökkel, és ezért élvezett bizonyos fokú immunitást annak ellenére, hogy az Interpol körözési listáján szerepelt. Sajnos, az egész Simon Gábor ügy olyan, mintha szándékosan egy bizonyos szerkezetbe lenne foglalva. Van egy ügymenet, egy időbeosztása: úgy van szerkesztve, hogy hatást gyakoroljon a választásokra.

Térjünk kicsit vissza a múlt heti sajtótájékoztatóra. Ennek során az is szóba került, hogy a magyar kormány és bizonyos kormánypárt-közeli üzleti érdekek elég jelentős mértékű pénzt pumpáltak egy olyan civil szervezetbe, amely a Kárpát-medence magyar közösségei körében végez tevékenységet, de Magyarország határain kívül van. Ez az ügy különösen érdekel engem, mert most először – Fidesz erről szóló törvénye miatt – az országhatáron kívül élő magyarok is részt vehetnek a szavazáson. Eléggé közismert, hogy a kormány és ezek az üzleti érdekeltségek jelentős anyagi támogatást nyújtanak számos Magyarországon kívüli szervezetnek is, beleértve Erdélyt és Szerbiát is.

(Bodoky Tamás) – Valóban, ez igaz, és fejben kell tartanunk, hogy a szocialisták is finanszíroztak erdélyi civil szervezeteket, tehát nem új a dolog, de a támogatás szintje és a nagyságrendje emelkedett most.

Én az Egyesült Államokból érkeztem, egy magyar családból, és tudom, hogy hogy néz ki, amikor a magyar kormány kampányolni próbál a magyar nemzetiségűek körében az Egyesült Államokban. Különösen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy 2012. november 28-án Orbán Viktor miniszterelnök arra utasította minisztereit, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megalapítsák a „Friends of Hungary” Alapítványt az Egyesült Államokban. Ennek célja a magyar diaszpóra nemzeti azonosságának erősítése és kötödésének támogatása a magyar nemzethez. Röviden fogalmazva Orbán azt az utasítást adta, hogy a Magyar Fejlesztési Bank 3,9 milliárd forintot különítsen el az alapítvány felállítására. Fellegi Tamást, a korábbi nemzetgazdasági minisztert választották ki, hogy képviselje a kormány érdekeit az alapítványban Amerikában.

Megpróbáltam kapcsolatba lépni a Miniszterelnöki Hivatallal, hogy mi van a Friends of Hungary Alapítvány mögött, és azt a választ kaptam, hogy nem tudják, miről beszélek. Végül találtam információt Fellegi Tamás vízumigénylő dokumentumában. Ebből az derült ki, hogy az alapítványt „Hungary Initiatives Foundation” néven hozták létre. Az alapítvány weboldala szerint támogatásokat osztanak, és a vezetőségi tagok között számos prominens személy található. Írtam egy e-mailt Fellegi úrnak, melyben megkérdeztem, hogy tudna-e adni egy listát az alapítvány által kiosztott támogatások mértékéről és a kedvezményezettekről. Úgy reagált, hogy az alapítvány 2015-ben teszi közzé pénzügyi jelentését.

A Magyar Közlöny sorai szerint az alapítvány a miniszterelnöki hivatal alá tartozik, és tőkéje a Magyar Fejlesztési Banktól ered. Később azt sikerült kiderítenem, hogy több milliárd forintot küldtek vissza Magyarországra Amerikából az alapítványtól. A pénzeket viszont nem küldték vissza a Magyar Fejlesztési Banknak, az a miniszterelnöki hivatalnál maradt. Számos kérdésem van, de nem tudom, hogy merre induljak a nyilvános információ megszerzésért.

(Bodoky Tamás) – Azt hiszem, ebben tudunk segíteni. Az ilyen ügyeknek a szakértői vagyunk. Ő Marci, az ügyvédünk. Pontosan és részletesen le kellene írnod az ügyet, és Marci fogja meghatározni, hogy milyen kérdéseket kell feltenni, és melyik minisztériumhoz, vagy hivatalhoz kell azokat eljuttatni. Egy közérdekű adatigényléssel kezdünk az összes érdekelt fél felé, majd amikor elutasítják a kérést, akkor a bíróságra megyünk, és megpróbáljuk meggyőzni a bírót, hogy ez egy közérdekű információ, és azt ki kell adni. Nagyjából fél év – egy év várakozásra számíthatsz, ha ezt szeretnéd csinálni, de azt hiszem, néhány számadatot nyilvánosságra tudunk hozni ilyen módon.

Remek. Jó lenne csinálni egy show-t erről. Nagyon szeretném látni lépésről lépésre, hogy hogyan működik ez a folyamat.

(Bodoky Tamás) – Egyetértek, ez az ötlet tényleg érdekes, és megfelel a koncepciónknak.