Az Együtt-PM három aktivistája vasárnap felmászott a köztársasági elnöki palota erkélyére, hogy tiltakozzanak a Magyarország és az orosz kormány között titokban megkötött szerződés ellen. Az erkélyről az aktivisták két molinót lógattak le. Az elsőn az állt: „Döntsön a nép! Népszavazást Paksról!”, a másodikon pedig az, hogy „Miért féltek a népszavazástól?!” Az aktivisták ezután leszedték Magyarország és az Európai Unió zászlaját az erkélyről, majd lemásztak az erkélyről, ahol a negyedik aktivistával együtt őrizetbe vették őket.

Másnap Áder János aláírta a sebtében elfogadott törvényt, amely lehetővé tette, hogy a magyar kormány továbblépjen az orosz finanszírozással, oroszok által építeni szándékolt paksi atomerőmű bővítés tervével. Hétfő este 6 órakor az Együtt PM demonstrációt tartott a köztársasági elnöki palota előtt, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a Fidesz kormány tevékenységével szemben, ami végül oda vezetett, hogy Áder aláírta a törvényt. A demonstráción négyen tartottak beszédet, egyet-egyet a három aktivista, egyet pedig Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért parlamenti képviselője. A beszédek után ezrek vonultak a budai Várnegyedből a Kossuth térre.

Az oroszországi téli-olimpia, a boszniai és ukrán zavargások miatt az angol nyelvű média nem, vagy csak alig számolt be a budapesti tiltakozásról.

A Budapest Beacon találkozott azzal a három aktivistával, akik felmásztak vasárnap a Sándor-palota erkélyére. Megkértük Rózsa Milánt, Simándi Szelimet és Barabás Richárdot, beszéljenek kicsit magukról és a vasárnapi történésekről.

 

Rózsa Milán

Rózsa Milán 26 éves, joghallgató az Eötvös Loránd Egyetem jogi karán. Sopronból származik, aktivistaként első tüntetésén a melegek jogaiért vett részt, azóta számos emberi-, és polgárjogi üggyel foglalkozik.

Simándi Szelim

Simándi Szelim 24 éves, az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok szakán szerzett egyetemi diplomát, Magyarországon született. Édesanyja magyar, édesapja líbiai. Elmondta, „magyar római katolikus családban nőtt fel”. Nem gondolja, hogy a kormányzó Fidesznek kizárólagos felhatalmazása lenne meghatározni, hogy mi magyar és mi nem.

Barabás Richárd

Barabás Richárd 27 éves, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója. Debrecenből származik, aktivistaként először a diák hálózat aktivista csoportjaként tevékenykedett, és szereti a spontán tüntetéseket.

Nos, miért mászott fel a három aktivista az erkélyre?

Srácok, ti nem hippi anarchisták vagytok, ugye? Ha azok lennétek, az megmagyarázná, hogy miért utáljátok az atomenergiát, és megmagyarázná, hogy miért fejezitek ki utálatotokat – ahogy Bencsik András mondta – erőszakos anarchista provokáció által. Szerinte titeket le kellett volna lőni.

(nevetés)

Milán: Én nem akarok atomenergiát. Számos ok miatt vagyok a paksi bővítés ellen. Az Európai Unió része vagyunk, és kötelezettséget vállaltunk, hogy 2020-ig a megújuló energiaellátás arányát 13%-ra emeljük. Azt várnánk, hogy Csernobil és Fukushima katasztrófája után, valamint az EU-val és más partnerekkel kötött nemzetközi szerződések miatt a kormány a megfelelő döntést hozza, és nem ugrik be az ágyba a korábbi megszállóival anélkül, hogy legalább konzultált volna az emberekkel.

Szelim: Én egyáltalán nem vagyok atomenergia ellenes. Engem az késztetett a hétvégi akcióra, hogy mennyire antidemokratikus módon hozta meg a kormány ezt a döntést. Szerintem az atomenergia kockázata és a bővítési beruházás mértéke teszi ezt olyan üggyé, amelyről népszavazással kell eldönteni. Orbán Viktor miniszterelnök január közepén látogatta meg Vlagyimir Putyin elnököt Moszkvában. Azután hirtelen bejelentette a magyar kormány, hogy pénzhiánnyal küszködő országunk 10-12 milliárd euró összegű hitelt kap a paksi atomerőmű bővítésére. Heteken belül elfogadtatja a kormány a törvényt, anélkül, hogy bármilyen részletet nyilvánosságra hoztak volna.

A magyar kormány azt mondja, az energia nemzetbiztonsági kérés. Azzal, hogy ellenzitek a megállapodást, megmutattátok, hogy anarchisták vagytok, és elszántak vagytok, hogy veszélyeztetitek a magyar nemzet biztonságát.

(nevetés)

Szelim: Nincs hiány olyan energiaügyi szakértőkből és közgazdászokból a nukleáris-, és a megújuló energia melletti vitában, akik úgy gondolják, hogy bármilyen kormányzati döntés az atomreaktorok bővítésével kapcsolatban nem esedékes a 2020-as évek előtt. Ennek számos oka van. Az egyik például, hogy a paksi atomerőmű jelenleg két blokkal üzemel, erre 2037-ig rendelkezik engedéllyel. Szakmai és politikai egyetértés van abban a kérdésben, hogy bármilyen párbeszéd a reaktorok bővítéséről még legalább tíz évig ráér. Az embereknek nem mondták el az okokat, hogy miért most hozták meg a döntést. A közvéleménynek semmilyen ismerete nincs a megállapodás részleteiről. Nincsenek tanulmányok. A kormány egyszer csak bejelentette, hogy ez fog történni. Azt mondták Oroszország fogja finanszírozni és felépíteni nekünk, és kész.  Az egész ügy a semmiből pattant elő. Nulla információval, nulla nyilvános párbeszéddel, nulla parlamenti vitával. Néhány héttel később a Fidesz-KDNP többség meg is szavazta a törvényt, ami jogi felhatalmazást ad számukra, hogy belépjenek a megállapodásba egy héttel később. Meg is szavazták ugyanazon a napon, múlt csütörtökön.

A magyar kormány az oroszokkal kötött megállapodást az „Évszázad üzletének” nevezte. Miért akarjátok megakadályozni az „Évszázad üzletét”? Csak a vita kedvéért, tételezzük fel, hogy valami ismeretlen ok miatt az atomreaktort azonnal bővíteni kellene. Tételezzük fel azt is, hogy a ”nyilvános megvitatás” és a parlamenti vita is lezajlott már. Tételezzük fel, hogy az alternatív energiák eltűntek a Földről. Tételezzük azt is fel, hogy a tanulmányok és a szakértői vélemények alapján a közvélemény és a megválasztott tisztviselők is egyetértenek abban, hogy az egyetlen lehetőség Magyarország számára az azonnali paksi atomreaktor bővítés. Egy ilyen helyzetben mi lenne a következő lépés?

Szelim: A következő lépés nyilvánvalóan az lenne, hogy a kormány közbeszerzési eljárást ír ki. Számos résztvevő adna be versenyképes ajánlatot a projekt megvalósítására.

Miben különbözik az, ami most történik?

Szelim: A Fidesz állítja, hogy az Orosz Állami Atomenergia Vállalt a reális lehetőségünk, de mindenki tudja, hogy vannak más országok, amelyek szintén képesek lennének megépíteni a reaktorokat. Egyszerűen eldöntötték, hogy ezt a munkát az oroszoknak adják, anélkül, hogy közbeszerzési eljárást hirdettek volna. Anélkül döntöttek a valaha látott legnagyobb projekt közpénzből történő finanszírozásáról, hogy közbeszerzési eljárást hirdettek volna, ami lehetővé tette volna más országok részére, hogy versenyképes pályázatot adjanak a projekt megvalósítására. Nem vizsgáltak semmilyen más lehetőséget sem.

Lehetséges, bár valószínűtlen, hogy közbeszerzési eljárás nélkül is versenyképes az oroszok ajánlata. Mit lehet tudni az ajánlatukról?

Szelim: A nyilvánosság semmilyen információval nem rendelkezik az ügylettel kapcsolatban, a kormány titkosította a megállapodás részleteit.

Richárd: Néhányan azt mondják, azért kötötte meg Orbán Viktor a megállapodást az oroszokkal, hogy a legolcsóbban importálhassuk az orosz földgázt. Ha olcsón kapjuk a földgázt, akkor a miniszterelnök életben tarthatja a rezsicsökkentést – a kormány által előírt árcsökkenést a közműszolgáltatók felé – a választásokig. Ez azért fontos Orbánnak, mert közelednek a választások.

Milán: Én teljes mértékben atomenergia-ellenes vagyok, de nem gondolom, hogy az oroszok az ellenségeink – bár nem szeretem a kormányukat. Ami nagyon szerencsétlenné teszi ezt az egész helyzetet, az az, hogy egy olyan megállapodást kötöttünk az oroszokkal, ami teljesen kiszolgáltatottá tesz bennünket az energiaforrások tekintetében. Ez a megállapodás teljesen szembemegy az EU-nak tett ígéretünkkel, amelyben azt mondtuk, hogy növelni fogjuk a megújuló energia előállítását. Orbán szembeköpi az EU-t az orosz elköteleződéssel. Orbán nem akar az Európai Unió része lenni.

De Magyarország óriási támogatásokat kapott az EU-tól az infrastruktúra fejlesztésére, valamint arra, hogy segítse az átállást a helyi megújuló energiaforrások irányába.

Richárd: Orbán szereti élvezni az Európai Uniós tagság előnyeit, de nem szereti az azzal járó kötelezettségeket.

Milán: Itt van egy dolog, amit például tudhatunk az orosz megállapodásról. A paksi atomerőmű bővítési munkálatainak 40%-át magyar alvállalkozók fogják elvégezni.

De ez egy jó dolog, vagy nem?

Milán: Mit gondolsz, ki lesz a magyar alvállalkozó?

Csak azt ne mondd, hogy a Közgép.

Milan: Miért?

Mert semmilyen részletet nem ismerünk.

Szelim: Nos, az Orbán kormány eddigi teljesítménye alapján tudjuk, hogy a legnagyobb építési-, és infrastruktúra munkálati közbeszerzéseket egy különleges, a Fideszhez szorosan kötődő cég nyerte el. Útépítési, vasútépítési és a hasonló projektek, mind egy céghez kerültek.

Richárd: Ennek a cégnek a tulajdonosa Orbán Viktor volt kollégiumi szobatársa. Az alapján amit tudunk arról, hogy hogyan kezeli a dolgokat ez a kormány, biztonsággal feltételezhetjük, hogy a kormány-barát cég fogja ezt a projektet is megszerezni.

Beszéljünk arról, hogy mi történt vasárnap.

Richárd: Arra számítottunk, hogy Áder János köztársasági elnök aláírja hétfőn a törvényt. Szerettük volna felhívni a figyelmet a hétfő délután a köztársasági elnöki palota mellé szervezett tiltakozásra. Ezért vasárnap reggel fogtunk egy létrát, és felsétáltunk vele a Budai Várba. Ahogy közeledtünk … –

Álljunk meg egy szóra. Csak a létra volt nálatok?

Richárd: Igen, egy 6,5 méteres létra.

Vettetek egy létrát a boltban, majd felsétáltatok vele a várba?

Richárd: Nem, egy barátunktól kaptuk kölcsön.

Szelim: A köztársasági elnök palotája a Budai Várnegyedben van, a Várhegy tetején. Fél óra alatt sétáltunk fel a domb oldalán.

Előre tudtátok, hogy miként fogjátok megcsinálni? Előre kiterveltétek a részleteket?

Szelim: Igen, próbát tartottunk a vár aljában, mielőtt felmentünk.

Hogyan próbáltatok? Egy fának döntöttétek a hosszú létrát és gyakoroltátok, hogy hogyan kell felmászni rá?

Szelim: Pontosan.

(nevetés)

Richárd: Eléggé észrevehetően csináltuk.

(nevetés)

Richárd: Turisták sétáltak körülöttünk és nézték, hogy mit csinálunk.

Milan: Valaki megkérdezte, hogy hova megyünk azzal a létrával. Felfelé mutattunk, és azt mondtuk, hogy felmegyünk a várba, egy fesztiválra. Megkérdezték milyen fesztivál lesz, erre azt mondtam, hogy létrafesztivál.

(nevetés)

Milán: Elég vicces volt, hogy mindenki nézett minket, de senki nem jött fel hozzánk.

Richárd: Még az őrök sem.

Milán: Teljesen álcáztuk magunkat, „álruhában” voltunk.

(nevetés)

Szelim: Csináltunk némi kutatást, és kitaláltuk, hogy a palota előtt álló őrök csak díszőrséget állnak. Tudtuk, hogy nem hagyhatják el a helyüket semmilyen okkal. Ott kell állniuk.

Richárd: Szóval felmentünk a dombon a létrával, mindent a terv szerint csináltunk. Amikor felértünk a domb tetejére, odamentünk a palotához, nekitámasztottuk a létrát és felmásztunk az erkélyre.

(nevetés)

Richárd: Ezután kilógattuk a két molinót: „Szavazzon a nép! Népszavazást Paksról!” és „Miért féltek a népszavazástól?!”

Szelim: Azt akartuk, hogy erről számoljon be a média.

Annak ellenére, hogy különböző véleményen vagytok Paksról, abban mindhárman egyetértettetek, hogy az embereknek többet kell tudniuk az orosz – magyar megállapodásról, és hogy népszavazást kell tartani? Ez volt az üzenet, ugye?

Mindhárman: Abszolút.

Richárd: A Fidesz-KDNP szeret előnyt kovácsolni az olyan nemzeti jelképek használatából, mint amilyen a nemzeti lobogó és a kokárda. Mindig azt mondják, hogy a baloldal ezen jelképek ellen van, ezért a baloldal magyar ellenes. Szóval a lehető legszexibb dolgot tettük. Miután kilógattuk a molinókat, azt mondtuk, „A kormányzó Fidesz-KDNP pártok bizonyították, hogy törődnek a nemzet jólétével. Ameddig nem változtatnak a hozzáállásukon, és nem kezdeményeznek párbeszédet a paksi bővítéssel kapcsolatban, addig nem méltóak arra, hogy a magyar nemzet és az Európai Unió jelképeit használják.” Ekkor szedtük le a magyar és az EU zászlót az erkélyről. Tisztelettel őrizetbe vettük a zászlókat. Azt mondtuk, visszaadjuk azokat a köztársasági elnöki palotának, ha az elnök bizonyítja, hogy megbecsüli a  nemzeti jelképeinket.

Szóval előzetes letartóztatásba helyeztétek a zászlókat?

Richárd: Pontosan. Azt mondtuk, visszaadjuk azokat, ha az elnök bizonyítja, hogy érdemes azok használatára. Nem loptuk el a zászlókat, ez sosem volt a célunk. Azért helyeztük előzetes letartóztatásba a zászlókat, hogy megvédjük azokat a kormánytól, amely fel akarja adni nemzetünk szuverenitását, azáltal, hogy Putyintól tesz minket függővé.

Milán: Ezt az üzenetet akartuk küldeni: Ha feladja Magyarország függetlenségét, akkor az energiafüggetlenségünket teljesen elveszítjük, felváltja azt egy átfogó orosz függőség. Ha elfordulunk Európai Uniós partnereinktől és az oroszok felé fordulunk, akkor ne használhassa Magyarország és az EU lobogóját. Ezért vettük őrizetbe azokat. Az akció jelképes volt.

Mit csináltak az őrök?

Milán: Alattunk rohangáltak, és bent az épületben is. Nem tudták, mit kellene tenniük. Ott volt a palotaőrség, aztán megjöttek a rendőrök, végül még a TEK emberei is odaértek, de senki nem tudta, hogy hogyan kezelje a helyzetet. Mi békések voltunk, nem okoztunk kárt az épületben, és folyamatosan kommunikáltunk a hatóságokkal. Azt próbálták kitalálni, hogy melyik törvény alapján tartóztathatnak le minket.

Mi történt ezután?

Richárd: Amikor befejeztük a demonstrációt, akkor lemásztunk a létrán az erkélyről. Körülvettek a különböző jogalkalmazó szervek, és nem hagyták, hogy elhagyjuk a helyszínt. Folyamatosan azt kérdezték, mik a terveink, és, hogy visszaadjuk-e a zászlókat. Mondtuk, hogy nem.

Hagyták, hogy megtartsátok a zászlókat?

Milán: Először igen. De amikor őrizetbe vettek, akkor elvették a zászlókat. Nem akartak konfliktust, mert ott volt a sajtó. Számos kamera volt jelen, sok ember nézte az eseményeket. Az utolsó dolog, amit a rendőrség akar, hogy valami szóváltás után úgy tűnjön, hogy erőszakot alkalmaznak.

Békések voltak?

Milán: Igen, és ezért tiszteletet érdemelnek. Ők nem utálnak minket. Ők csak a munkájukat végezték. Nem akarnak senkit bántani, vagy problémát okozni. Mindig tiszteltük a rendőröket, mert tudjuk, hogy a rendőr is csak egy olyan személy, aki végzi a munkáját. Nem akar megverni, nem akar bajt. Amikor demonstrációkat tartottunk, mindent megtettünk azért, hogy a rendőrség tudja, békések vagyunk, nem akarunk erőszakot. Emlékszel 2006-ra, amikor a zavargások voltak. A rendőrségnek az erőszakos rendzavarókkal is foglalkozniuk kell. Rengeteg negatív kritikát kaptak, sokan úgy látták, hogy erőszakosan léptek fel a tüntetőkkel szemben. Az utolsó dolog, amit a rendőrség napjainkban szeretne, hogy az akkori negatív publicitás megismétlődjön. Ugyanakkor tudjuk, hogy a rendőrségnek készen kell állnia a legrosszabb eshetőségre is, tehát a mi felelősségünk, hogy tisztában legyünk a jelenlétükkel, és tiszteljük őket. Kölcsönös tiszteletet kell tanúsítani. Mi jó véleménnyel vagyunk a budapesti rendőrségről, sokan közülük név szerint is ismernek bennünket a korábbi demonstrációinkról. Mi is ismerjük őket. Jó a kapcsolatunk velük.

De a zászlót végül elvették?

Milán: Igen. Jelképesen sosem adtuk vissza a zászlót a köztársasági elnöki palotának. A követeléseinket fenntartjuk.

(nevetés)

Milyen jogi következményekre számítotok?

Milán: Eddig még semmivel nem vádoltak meg minket. De biztonsággal kijelenthetjük, hogy garázdasággal, a nyugalom megzavarásával, és nemzeti jelkép megsértésével fognak megvádolni. Valószínűleg nem kerülünk börtönbe, de komoly pénzbírságot fogunk kapni.

Tételezzük fel, hogy megvádolnak benneteket és büntetést kell fizetnetek. Lesz, aki tud segíteni a bírság megfizetésében?

Milán: Persze, de még nem tartunk ott.

Ez hogy működne?

Milán: Gondolom az Együtt-PM részére lehet majd felajánlani a támogatást, valami olyan megjegyzéssel, hogy az „Elnöki palotánál tartott demonstráció bírságának támogatására”. Akkor a párt erre használná fel a befolyó összeget.

Egy dolgot hadd kérjek. Ha több pénz folyik be, mint amennyi a bírság befizetéséhez szükséges, felajánlanátok a különbözetet az Iványi Gábor által vezetett Dankó utcai hajléktalanszálló javára?

Szelim: Persze, örömmel. Tudjuk, hogy nagyszerű munkát végeznek.