Bokros Lajos Európai Parlamenti képviselő karrierje közgazdászként és közszolgaként közel három évtizedre nyúlik vissza. A Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt, mielőtt a Horn Gyula vezette szocialista kormány pénzügyminiszterének nevezték ki. Az általa kidolgozott gazdasági reformokat és megszorító csomagot gyakran „Bokros-csomagként” említik, ami stabilizálta Magyarország gazdaságát, és utat nyitott a közvetlen külföldi befektetéseknek és a munkahelyteremtés időszakának. Később a Világbanknál dolgozott, majd a  Közép-európai Egyetem gazdasági irányításáért felelős vezérigazgatójává nevezték ki. Jelenleg is az egyetem professzora, makroökonómiát, költségvetési politikát és a rendszerváltó országok gazdaságpolitikai alternatíváit oktatja. 2009-ben az MDF mandátumával az Európai Parlament tagjává választották, nemrég pedig saját konzervatív pártot alapított Modern Magyarországért (MOMA) néven, melynek ő az elnöke.

A háromrészes interjú első részében Bokros Lajos EP Képviselő Úrral adókról, szegénységről, gazdaságpolitikáról, szociálpolitikai kérdésekről, és az adózási törvényről is beszélgettünk.

A Fidesz által bevezetett 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadó valóban a szegényeket segíti?

Egy egykulcsos adó, amennyiben azt az adózási rendszer legelején vezetik be, lehet igazságos és elfogadható. Ha azonban egy többkulcsos rendszerről állnak át egykulcsosra, akkor az a gazdagoknak fog inkább kedvezni, mintsem a szegényeknek. Magyarországon az alacsony jövedelműeknek elérhető adójóváírásokat az egykulcsos adóval váltották fel. Annak a módnak, ahogy  az egykulcsos adó bevezetésre került, az lett a következménye, hogy az jóval kedvezőbb a gazdagok számára, és bünteti a szegényeket.

A magyarországi 27%-os ÁFA a világon talán a legmagasabb. Milyen hatással jár ez a termékek és szolgáltatások áraira? Milyen hatása van a magyar gazdaságra?

Az általános forgalmi adó rendszerével kapcsolatban két fontos dolog van. Az első, hogy a rendszerben csak kevés adókulcs legyen, a második, hogy az adókulcsok ne legyenek egymástól nagymértékben mértékben eltérőek.

Magyarországon négy különböző áfa-kulcs van: egy 0%-os, egy 5%-os, egy 18%-os, és egy 27%-os. A 27%-os kulcs tehát csak az egyik az alkalmazandó áfa-kulcsok közül. Mégpedig az, amit marginális adókulcsnak nevezünk. Ez nyilvánvalóan túl magas, és túl sok árucikk esik ebbe a kategóriába. A magas marginális adókulcs tisztán tükrözi, hogy a jelenlegi kormány a közvetlen adónemekről nagy váltással a közvetett adók felé tart. Tehát a 16%-os egykulcsos jövedelemadó rendszer nagyon szorosan kapcsolódik az áfa 27%-os marginális adókulcsához.

Ha valahol ilyen sok adókulcs van, ilyen nagy adókulcsbeli különbségekkel, akkor végül oda jutunk, hogy kinyílik Pandóra szelencéje. A különböző adókulcsok által érintett, nyomás alá helyezett csoportok küzdeni fognak azért, hogy termékeiket alacsonyabb adókulcs sújtsa. Jelenleg pontosan ez történik Magyarországon.

Példának okáért, néhány héttel ezelőtt  a sertés a korábbi 27%-os áfa helyett átkerült az 5%-os kategóriába. Most sok más hústermék előállító emelte fel a kezét, hogy ők is szeretnének a kedvezőbb elbánásban részesülni. Ilyen helyzetben a kormány akár az adóalap teljes lemorzsolódásáig is eljuthat.

A jelenlegi magyar adótörvény javítja a gazdasági növekedési kilátásokat az egyének és a vállalkozások számára?

Valójában ennek az ellenkezője igaz. Amikor elburjánzanak bizonyos szektorokra vonatkozó különböző új adónemek, akkor az egy olyan helyzet kialakulásához vezet, ahol minden egyes tevékenység különböző, egyedi adózási elbánásban részesül. Ez kiegyenlítetlen feltételeket eredményez, és a gazdaság versenyképességével megy szembe. Ez sokkal inkább torzulást eredményez, semmint, hogy elősegítené a gazdasági növekedést.

Visszatérve a magyarországi szegénység riasztó mértékére, mi lenne a legjobb megoldás a szegények megsegítésére? Talán a rezsicsökkentés?

(Nevetés). Nos, számos tényező eszembe jut.

Először is, a gazdaságpolitikában teljes váltásra van szükség, mert a jelenlegi gazdaságpolitika következetlen, kiszámíthatatlan, nem kelt bizalmat a befektetők körében.

Másodszor, a beruházási arány nagyon alacsony Magyarországon. Nagyjából 16-17% körül van, és a kormány becslései szerint még sok évig ezen a nagyon alacsony szinten is fog maradni. Ha nincs beruházás, akkor nem lesznek munkahelyek és nem lesz növekedés.

Egyfelől teljesen tiszta, hogy a gazdaságpolitikát meg kell változtatni. Másrészről a gazdaságpolitika szükséges, de nem elegendő része a gazdaság irányításának.

Szerkezeti reformokat kell alkalmaznunk számos területen. Az egyik ilyen terület, amelyről már szó is esett, az adózás területe. Az adórendszert sokféleképpen kell megváltoztatni. A második dolog itt pedig az, ami nagyon szorosan kapcsolódik az adózási rendszerhez az, hogy az adózásnak nem szabad a szociálpolitikai ellátáshoz kötődnie. A szociálpolitikát el kell választani az adórendszertől.

Az adórendszer azért van, hogy a költségvetés részére a szükséges bevételeket előteremtse, ami azért fontos, hogy az állam elláthassa fontos feladatait és finanszírozhassa a közellátást és közszolgáltatásokat.

A szociálpolitikát el kell választani az adózási rendszertől, a jó szociálpolitika célirányos, környezettanulmányokon alapul, és a szűkölködő emberek részére juttat pénzeket. Nem mondhatjuk azt, hogy Magyarországon mindenki szegény, de ahogy ön is említette, a szegénységi arány magas.

A szegénység mindig egy viszonylagos jelenség. Például, ha valaki szegény Angliában, az elég gazdagnak számít Indiában. Számos ilyen példát lehet említeni. Magyarország esetében fontos pontosan meghatározni a társadalom számára, hogy kit tekintünk szegénynek, és ezt követően a társadalomnak azt a csoportját kell célirányosan és hatékonyan megcélozni.

A szociálpolitika céliránya esetében ön szerint kapjanak a magyarországi egyházak állami támogatást?

Ez a másik olyan terület, amelyet teljesen el kell választani az államtól. Az egyházaknak nagyon fontos a szerepe a társadalomban, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az államnak kell finanszíroznia az egyházi felekezetek összes tevékenységét. Azt gondolom, az állam semlegessége ezen a területen kulcsfontosságú, ami azt jelenti, hogy a vallási tevékenységet adómentessé kell tenni.

A gazdasági tevékenységet meg kell adóztatni, a társadalmi tevékenységeket pedig támogatásokkal kell dotálni, tehát ez az egyházi felekezet  valós tevékenységtől függ.

Eszébe jut olyan ország, amely adópolitikája példaként használható lenne Magyarország számára?

Nehéz lenne egyetlen országot kiemelni, mert a helyzetük nagyon eltér a miénktől. Amikor 1996 és 2004 között a Világbanknál dolgoztam, az egyik legfontosabb lecke amit megtanultam az volt, hogy az adózási, és a szociálpolitikai rendszer két különböző dolog.

Egy olyan átmeneti gazdaságról beszélek, amely szociális problémákkal először találta magát szemben ennyire egyértelmű módon. A kommunista rendszer idején mindenkinek volt munkája, és ha valakinek mégsem, akkor azt bűnözőnek tekintették. Magyarországon például a munkanélküliség egy teljesen új jelenség, és nehéz különválasztani a szociális problémákat egy ilyen helyzetben.

De még egyszer megismétlem, a szociálpolitikának korlátozottnak, célirányosnak és hatékonynak kell lenni oly módon, hogy a szegény és hátrányos helyzetű csoportokra koncentráljon.

Milyen javaslatai lennének a hatályos magyar adótörvény fejlesztésére? Milyen  irányelveket kellene fejleszteni ahhoz, hogy az egyének és vállalkozások gazdasági lehetőségei javuljanak?

Koncentráljunk két dologra: egyik a személyi jövedelemadó, a másik a társasági adó.

Ebből a szempontból azt hiszem Magyarországnak nincs választási lehetősége, vissza kell térnie a többkulcsos személyi-jövedelemadóhoz. Ezt azt jelentené, hogy nem csak egy adókulcs van, de azt is, hogy az alacsonyabb jövedelmű személyek kevesebb adót fizetnének. A MOMA elképzelése szerint az induló személyi jövedelem adó kulcs nem lenne magasabb 10%-nál, két ok miatt.

Az első ok az, hogy fontos az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező emberek esetében, hogy érezzék, ők is hozzájárulnak a társadalmi közteher viseléséhez. Segít számukra, hogy megerősítse saját polgári méltóságukat és kötelességtudatukat.

Akár hiszi, akár nem, a jelenlegi 16%-os személyi jövedelemadó kulcs az alacsony keresetűeknek túl magas. Nem mondhatjuk, hogy túl alacsony, mert sokan, akik csak a minimálbért tudják megkeresni, nem tudnak nagyobb értéket teremteni, mint a minimálbér. Tehát ahhoz viszonyítva a 16% elég magas.

Ha kompenzálni szeretnénk az abból fakadó bevétel veszteséget, hogy az alacsony keresetűeknek kevesebb adót kell fizetni, akkor többkulcsos adórendszerre van szükség. Mi ezért mondjuk, hogy egy 10%, 20%, és az igazán magas jövedelemmel rendelkezők esetében akár egy 30%-os adókulcsot is alkalmazni kell. De ez csak az egyenleg egyik része.

A Modern Magyarországért Mozgalom hisz abban és indítványozza, hogy a kivételeket és az időszakos adómentességeket amennyire csak lehet, meg kell szüntetni. Nem tartjuk jó ötletnek az adójóváírásokat, időszakos adókedvezményeket, adómentességeket, adóból levonható kedvezményeket bármely társadalmi csoport részére az általuk véghezvitt szolgáltatás vagy tevékenység miatt. Jobb, ha van egy nagyon egyszerű, kiszámítható és stabil adórendszerünk.

Mellesleg a kormány négy évvel ezelőtt pont ezt ígérte, azt mondták, az emberek képesek lesznek az adóbevallásukat egyetlen papírlapon beadni. Ezzel szemben most egy különösen összetett és bonyolult adórendszerünk van, a bevallást az egyszerű emberek csak nehézségek árán tudják kitölteni.

Ez eddig a személyi jövedelemadó szempontjából bírt fontossággal.

A társasági adó szempontjából, azt hiszem fontos megemlíteni, hogy az adórendszert egységesíteni kell. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az összes  megtorló szektorális különadót, melyet bizonyos ágazatokra szabtak ki, mint például a telekommunikációs, banki, biztosítási, kiskereskedelmi, és legújabban az energia ágazatban tevékenykedő cégekre. Ezeknek az adóknak menniük kell.

Ha normális, egységes társasági adórendszerről beszélünk, a beruházás-növelés egyetlen módja, ha valami olyasmit csinálunk, mint amit mostanában Észtországban vagy Írországban láthatunk ezzel kapcsolatban. Nem csak arról van szó, hogy ezekben az országokban alacsony a társasági adó mértéke, hanem arról is, hogy lehetőséget biztosítanak adóleírásra a termelékeny beruházások esetén – ami nagyon fontos. Ha valaki beruház, fontos elemként ítéli meg az adóalap csökkentést, és ebből a szempontból ez a növekedés magasabb szintjéhez vezet.