Bokros Lajos Európai Parlamenti képviselő karrierje közgazdászként és közszolgaként közel három évtizedre nyúlik vissza. A Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt, mielőtt a Horn Gyula vezette szocialista kormány pénzügyminiszterének nevezték ki. Az általa kidolgozott gazdasági reformokat és megszorító csomagot gyakran „Bokros-csomagként” említenek, ami stabilizálta Magyarország gazdaságát, és utat nyitott a közvetlen külföldi befektetéseknek és a munkahelyteremtés időszakának. Később a Világbanknál dolgozott, majd a  Közép-európai Egyetem gazdasági irányításáért felelős vezérigazgatójává nevezték ki. Jelenleg is az egyetem professzora, makroökonómiát, költségvetési politikát és a rendszerváltó országok gazdaságpolitikai alternatíváit oktatja. 2009-ben az MDF mandátumával az Európai Parlament tagjává választották, nemrég pedig saját konzervatív pártot alapított Modern Magyarországért (MOMA) néven, melynek ő az elnöke.

Az interjú második részében Bokros Úrral az EU forrásokról, a Takarékbank államosításáról, a jogállamiság lemorzsolódásáról, és arról beszélgettünk, hogy az állam nem tartja tiszteletben a magántulajdon sérthetetlenségét.

Vannak esetek, amikor Magyarország olyan dolgokra kap EU-s támogatást, mint például mezőgazdasági projektek, vagy infrastruktúra illetve középületek létrehozása és fenntartása. Milyen eszközei vannak az Európai Uniónak arra, hogy ellenőrizze a források megfelelő felhasználását, különös tekintettel az ilyen projektekben felhasznált áruk és szolgáltatások árára?

Különbséget kell tennünk a közhasználatú támogatások és a beruházási támogatások között.

A közhasználatú támogatások esetében a szabályok meglehetősen tiszták. Az ilyen támogatások főleg mezőgazdasági és vidékfejlesztési célra mennek. Ezek a támogatások eléggé átláthatóak, jól ismertek és megfelelően kontrolláltak, nem csak a nemzeti hatóságok által, hanem az Európai Unió által is.

A beruházások esetében azonban be kell látni, jóval összetettebb történetről van szó, különösen azért, mert sok országban a beruházásokat úgynevezett „közbeszerzési eljárások” keretében valósítják meg. Ezek az eljárások pedig országonként eltérnek egymástól. Nem csak az országos hatóságokon, hanem gyakran a regionális és helyi hatóságokon is múlik a pályázati eljárás dokumentációjának a megszerkesztése, annak alapján, hogy milyen különböző javaslatokat adtak be. Az Európai Unió a legtöbb ilyen jellegű projekt esetében társ-finanszírozóként jelenik meg. Vannak olyan esetek is, amikor az Európai Unió az ilyen projektek 85%-át, vagy annál is nagyobb részét finanszíroz a adófizetők pénzéből.

Na most itt kezdődik a „trükk”.

Amennyiben a nemzeti hatóság elkészíti a dokumentációt, amely szerint hallgatólagosan támogathatnak bizonyos olyan csoportokat is, amelyek közelebb állnak a szívükhöz, akkor az Európai Unió ezt igen nehezen derítheti ki, és tisztázhatja, hogy ez elfogadhatatlan. A legtöbb esetben az Európai Unió csak a megvalósulás után kerül képbe, amikor egy átfogó ellenőrzés keretein belül megvizsgálják az összes, különböző vállaltoknak kifizettet pénzeket, és nem csak az alvállalkozók, hanem az ő alvállalkozóik tekintetében is. Ez az utólagos ellenőrzési folyamat segít felderíteni, hogy elkövetett-e valaki csalást vagy vétséget, amit azután az Európai Unió normál folyamatával igazítanak ki.

De ez egy folyamatos munka, tehát nincs olyan varázsszer, ami egyszer s mindenkorra megszüntethetné a visszaéléseket.

A nyár folyamán a Fidesz által vezetett kormány államosította az ország legnagyobb takarékszövetkezetét, a Takarékbankot. A Takarékbank egy erős pénzügyi szervezet volt, és az államosítást ellenezték a részvényesek is. A kormány viszont könnyedén kieszközölhetett volna egy ‘ppp’ megállapodást a bankkal, de ehelyett a részvényesek akarata ellenére államosította azt. A lépés következtében leértékelődtek a bank részvényei, és különleges törvényt is hoztak arra, hogy megbüntethetik azt, aki ellenzi az államosítást.

Ha a Takarékbank 2014-ben bizonyos EU források elosztójává válik, akkor hogyan leszünk majd képesek nyomon követni e források szétosztását?

Először a Takarékbank kérdésére szeretnék reagálni, mert ez egy nagyon fontos jele a kormány eltorzult gondolkodásmódjának. Nem szeretik a külföldi bankokat, de nem szeretik a magyar magánbankokat sem. Amit tenni akarnak, az az, hogy visszatérnek a régi megoldáshoz, az állami bankhoz. Ez egy neo-kommunista megközelítés, ami azért szükséges a kormány számára, hogy lehetővé tegye a hitelek kihelyezését azok számára, akikről ők azt gondolják, hogy hitelt kaphatnak. Tehát ezután már nem beszélhetünk piaci hitelkihelyezésről. Ez egy a kormány által vezényelt forrás kihelyezés lenne, ami alapvetően egy szocialista gazdaságpolitikai eszköz.

Ha a Takarékbank államosítása tényleg az Európai Uniós források elosztásáról szólna, akkor ez teljesen felesleges volt, mert van egy kormányügynökség, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely a miniszterelnöki hivatal hatásköre alatt működik. Ennek Lázár János a vezetője, akinek van rálátása a pénzek elosztására. Ezek a források nem hitelek, hanem támogatások az Európai Uniótól. Nem kell bank ahhoz, hogy az EU-s forrásokat elosszák. A bank államosítása azért volt fontos a kormánynak, hogy nem-piaci alapú hitelkihelyezéseket hajthasson végre a tágabb gazdaságba.

Szóba került a Takarékbank államosítása az Európai Parlamentben?

Nem, hiszen ez csak egy kis része a Magyarországról érkező információnak. Nézzünk szembe azzal, hogy sok országban történnek államosítások, és jogi szempontból ezek teljes mértékben egy nemzeti kormány lehetőségein belül maradnak. Tehát ez nem olyasmi, amit az EU kritizálhat.

A probléma az, hogy a Takarékbank államosítása egy szélesebb gazdaságpolitika része, ami egy neo-kommunista gazdaságpolitikai megközelítés. A magyar kormány el akarja nyomni a teljes piacgazdaságot oly módon, hogy az a magyar gazdaság érdekeivel ellentétes. Ellentétes a magyar vállalkozók érdekeivel, és rendkívül eltorzult befektetői keretrendszert és környezetet hoz létre a külföldi és magyar befektetők számára. Ez is  probléma, de ez csak része annak a még nagyobb problémának, amit a jogállam, az alkotmányosság és a demokrácia lerombolása jelent Magyarországon.

Gyakran említi a jogállam lemorzsolódását Magyarországon. Ha ez csak az egyik aspektusa a nagyobb problémának, hogyan jellemezné ezt a sajátságos nézőpontot valakinek, aki nem követi napi rendszerességgel a magyarországi folyamatokat?

Amikor a gazdasági alkotmányosság kerül szóba, elég megemlíteni, hogy a magántulajdon sérthetetlenségét a földbe taposták. Ez a magánnyugdíj rendszer kisajátításával kezdődött. Sajnos ez más országokban is megtörtént.

Ez történik a Takarékbankkal is. A bank korábbi tulajdonosait nem kártalanították, és nem is hallgatták meg őket megfelelő módon. Sok korábbi tulajdonos nem kapott tájékoztatást arról, hogy a kormány miért érezte úgy, hogy államosítani kell a bankot.

Jogi és alkotmányossági szempontból a problémát nem feltétlenül maga az államosítás jelenti, mert ez bekövetkezhet. Ez be is következik számos országban. De amikor ez bekövetkezik, akkor az kizárólag a kijáró, megfelelő és normális kártérítés mellett lehetséges. Magyarországon nem ez történt, ami megmutatja, hogy a jogállamiságot megsértették.

A 2011-ben kikényszerített magyar nyugdíjpénztári államosítással kapcsolatban van olyan EU tagország ahol hasonló dolog történt?

Igen, van erre egy jó példa. Lengyelországban a jelenlegi kormány döntött úgy, hogy elveszi az összegyűlt tőke nagy részét a magánnyugdíj-pénztáraktól, mert az ország az úgynevezett ‘államadósság alkotmányos szintjének’ a peremén van, ami 55%. A magánnyugdíj-pénztári tőke jórészének államosításával az államadósságot  egy jóval elfogadhatóbb szintre csökkenthetik.

Sajnos a magyar gyakorlat elterjedt szerte az Európai Unióban. Olyan kormányok, amelyek korábban racionális gazdaságpolitikát folytattak, most feljogosítva érzik magukat hasonlóan durva lépések megtételére.

Milyen menedékre számíthatnak a magyarok a kormány magántulajdon sérthetetlenségével szemben tett ismételt megszegésével kapcsolatban?

Mint mondtam, a gazdaságpolitika a tagországok hatáskörébe tartozik. Emiatt a kormányok tetszésük szerint hozhatnak döntéseket. Különösen olyan helyzetben, amikor az Európai Unió is mély pénzügyi és gazdasági válságban van. Az Európai Bizottság azt akarja, hogy a kormányok csökkentsék az államadósság mértékét. A nemzeti kormányok közül pedig sok ezt találja a legkönnyebb megoldásnak a kiemelkedő államadósság csökkentésére. Következményeit tekintve ez egy nagyon szomorú történet.