Iványi Gábor

Szerda reggel „sajtóreggelit” tartott a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. A szervezet józsefvárosi központjában Iványi Gábor lelkész, a közösség vezetője a tevékenységük bemutatásán túl elsősorban arról beszélt, milyen nehézségekkel kell megbirkózniuk és hogyan támadják őket, amióta megfosztották őket egyházi státusuktól.

Immár több mint másfél év telt el azóta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Evangéliumi Testvérközösség javára döntött: Magyarországról velük együtt kilenc kisegyház fordult a magas testülethez azzal a panasszal, hogy sérült a gyülekezési és egyesülési szabadságuk, miután az új egyházjogi törvény megfosztotta őket egyházi státusuktól.

Az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogait ennek ellenére nem kapta vissza, így elesett például attól a lehetőségtől, hogy hívei és támogatói fölajánlhassák adójuk egy százalékát, bár a kormány a strasbourgi bíróság ítéletét figyelembe véve legalább az elmúlt években visszatartott fölajánlásokat rendezte az egyház felé, csakhogy mindeközben a hatóság folytatta a jogsértést.

Egy idén januári sajtóbeszélgetésen Csepregi András evangélikus lelkész, Iványi, valamint Verő Tamás rabbi sajnálatukat fejezték ki azzal kapcsolatban, miszerint a jelenleg hatályos egyháztörvény fönntartja a parlamentnek a jogot, hogy maga döntse el, melyik szervezet számít egyháznak. „A mostani, immáron ötödik módosítás inkább arra irányul, hogy ezt a visszaélést elfedje, nem pedig arra, hogy rendezze. A módosításban úgy irányítanak át jogokat a bírósághoz, hogy közben a kifogásolt módosításokat nem végezték el” – fogalmazott Iványi.

Csepregi András kiemelte, miszerint azzal értene egyet, ha az egyházi státusz a régi rend szerint kerülne meghatározásra. „Azzal bővíteném a kritériumokat, hogy az egyház legyen nyilvános, azaz határozza meg, hogy mik a hittételei, valamint legyen mindenki számára elérhető” – fogalmazott a teológus.

Iványi közössége jelenleg is a fennmaradásért küzd — egyebek mellett ez is szóba került azon a „sajtóreggelin”, amelyen a lelkész részletesen bemutatta egyháza tevékenységét, azonban más témák is szóba kerültek, így például a menekültkérdés.

Iványi úgy látja: a menekültválság oka nem szüntethető meg azonnal, különösen nem egy egyház által. „Nem rajtunk múlik a konfliktus lezárása, az a nagypolitikára marad” – mondta. „Mi az emberiességi kérdésnél vagyunk érintettek, ezért a mi feladatunk a válság humanitárius oldalán van. Akkor is a humanitást kell szem előtt tartanunk, ha bűnözőkkel vagy ellenségeinkkel állunk szemben. A Biblia arra szólít fel, hogy szeressük ellenségeinket — a gyakorlatban is —, és ehhez útmutatást is nyújt: ha szomjaznak, adjunk nekik inni, ha éheznek, adjunk nekik enni” — magyarázta a lelkész.

Iványi nyomorúságos állapotokkal szembesült a magyar-szerb határon Röszke és Tompa közelében. Egyházának alapítványa támogatta a Migszolt (Migrant Solidarity Group of Hungary), mely a menekülteket és menedékkérőket megillető szociális és politikai jogok megvalósításáért küzd Magyarországon, és amely a határon is folyamatosan segítette a menekülteket.

Az alapítvány hamarosan egy olyan projektet is indít, melynek célja a határszakasz magyar oldalának, az úgynevezett „senkiföldjének” a megtisztítása. A lelkész szerint az említett terület egy merő káosz, a kormány nem végeztet takarítást, és nem biztosítja az alapvető szükségletek kielégítését sem a Magyarországra való belépésre váró több száz menedékkérő számára. Iványi már föl is vette a kapcsolatot egy olyan vállalattal, amely mobil mellékhelyiségeket biztosít, és mobil-zuhanyzókat is igyekszik eljuttatni a helyszínre.

A közösség számos szociális intézmény — például hajléktalanszálló, melegedő és népkonyha — mellett iskolai és szociális programokat is szervez, sőt, sportegyesületet és kiadót működtet. Utóbbi névadója Wesley János anglikán lelkész, akit öccsével együtt a metodista mozgalom megalapítójaként tartanak számon, és aki egész életét arra tette föl, hogy lóháton bejárva a Brit-szigeteket hirdesse az igét — ezért őt úgy is emlegetik, mint az „Isten lovasa”. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vállalja a XVIII. századi metodistákkal való lelki rokonságot és azokkal a mai metodista egyházakkal való közösséget, amelyek megőrizték ezt az örökséget, ugyanakkor nem ért egyet az elvilágiasodott metodista egyházakkal, amelyek elfordultak a biblikus tanítástól és életszentségtől — olvasható az „egyház hitvallásában”,

A kiadó egyik kiadványa a Csillagszálló, amely nehéz sorsú fiatalok írásait tartalmazza, valamint az Élet és Világosság havilap is. Utóbbi döntően közéleti kérdésekkel foglalkozik a kereszténység szemszögéből.

Támadások célpontjai

Kormányhoz hű médiumok a közelmúltban újabb lejárató kampányt indítottak a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen. A lelkész ezt azzal magyarázza, miszerint a kormány feltehetően nem elégedett azzal, ahogy a perek alakulnak. (Az egyháztörvény 2011-es elfogadása óta több mint húsz pert indított az egyház az állam ellen, amiből nyolc jelenleg is folyamatban van — a szerk.)

Úgy tűnik, mintha a cél a mintegy ezer embernek munkahelyet, és több mint húszezer ember számára aktív szolgáltatást nyújtó közösség tönkretétele lenne: az állam korábban megvonta az állami támogatásokat és ösztöndíjakat például a Wesley János Lelkészképző Főiskolától, az iskolák átvételével is többször megpróbálkoztak, jelenleg pedig az V. kerületi önkormányzat szeretné bezáratni a szervezet fenntartásában működő, Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) szemben található női átmeneti hajléktalanszállót. Aligha mellékes tény ugyanakkor, miszerint a téren luxusszállót készül építeni egy társaság. Ennek egyik tulajdonosa alig pár hónappal ezelőttig az a cég volt, amelynek alapításakor a miniszterelnök veje, Tiborcz István fizette be az illetéket.

Az állami módszerek változtak ugyan a kommunizmus bukása óta, ám úgy tűnik, az állam ismét érvényesíteni akarja befolyását az egyházak esetében, méghozzá igen veszélyes módon — mondta Iványi. „Ha ott vannak azok, akik a törvények fölé helyezik magukat, és folytatják az alapjogok megcsonkítását és korlátozását, akkor olyat tesznek, ami istentelen, mivel az alapvető jogainkat nem az éppen hatalmon lévőktől kaptuk ajándékba, hanem megszületésünkkor Istentől. Ezek az alapvető jogok a mieink, mivel a mindent megteremtő Isten így döntött. Senki, függetlenül a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyétől, nem helyezheti e törvények fölé magát” — magyarázta.

A jelenlegi helyzet Iványi szerint annyira élhető, ahogyan a hal is él még egy rövid ideig, amikor a háziasszony hazaviszi a konyhába: „még nem vertek fejbe és daraboltak föl minket. Nem szeretnék túl drámai képet festeni a helyzetünkről, de szilárd meggyőződésem, hogy ami most történik, az nem jó, és nem is elfogadható” — hangsúlyozta.

Mindezek ellenére a lelkész továbbra is optimistának tűnik közössége jövőjével kapcsolatban.

A TASZ kampányt indított

Az EJEB mellett az Alkotmánybíróságon (AB) is elbukott az egyháztörvény, méghozzá nem is egyszer. 2015 őszére a kormány ezért elkészítette a jogszabály módosítására vonatkozó javaslatát, ám az végül nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Jogvédők szerint ráadásul a módosított verzió is „önkényesen definiálná, hogy mi a vallás, különbséget tenne egyház és egyház között, széles előjogokat biztosítana egyes egyházaknak mind a hitélet, mind a közhasznú tevékenységek állami finanszírozása, a közoktatásban való részvétel és az adózás terén, és nem orvosolná azoknak az egyházaknak a sérelmeit, amelyek elveszítették egyházi státuszukat”.

Nem véletlen, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) — amely a tizenhét érintett egyházból kilencet képviselt a két évig húzódó strasbourgi perben —, idén tavasszal az egyháztörvény helyreállítása érdekében kampányt és petíciót is indított.