Megkezdték az orosz hitel lehívását Paks II-höz, ami az oroszoknál meg sem épülhetne.

Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár kedden a Portfólió energiakonferencián bejelentette: megkezdték az orosz hitel lehívását. Az első tíz fővállalkozói számla összege 98 millió euró (30 milliárd forint). Eddig azért nem lehetett lehívni a hitelt, mert az Európai Bizottság vizsgálta a projektet. Hat kérdésben vizsgálódtak, de mind a hatban zöld utat kapott a paksi bővítés.

Az igazán „nagy” hír azonban nem ez, hanem, hogy az új atomerőmű az orosz szabályok szerint Oroszországban meg sem épülhetne – legalábbis ezt állítja Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője a hatályos orosz szabályokra hivatkozva.

Trükközéssel az aktív törésvonal ellen

Az Átlátszó még júliusban hozta nyilvánosságra, hogy a birtokába került, az MVM Paks II. Zrt. megbízásából készült, 2016-os, Magyari Árpád geológus által jegyzett tanulmány szerint a Paksi Atomerőmű telephelyének közelében több helyen is tízezer évnél fiatalabb, felszínig hatoló elmozdulásokat okozó földrengések nyomait találták.

Az Átlátszó által aztán az MVM Paks II. Zrt.-től megszerzett, a telephelyre vonatkozó földtani kutatások részletes eredményei alapján kiderült: a telephelyet annak ellenére alkalmasnak nyilvánították, hogy az a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) biztonsági ajánlásainak nem felel meg, ugyanis alatta tektonikailag aktívnak minősülő törésvonal húzódik.

Hogy korábban ez miért nem volt gond?

A meglévő atomerőmű tervezésekor, a hetvenes évek elején még semmilyen hazai előírás nem volt a telephely földtani viszonyainak vizsgálatára, a létesítmény építésében a gazdasági és a politikai szempontok játszották a főszerepet, nem pedig az atomerőmű biztonságát befolyásoló tényezők – minderre a Magyari-féle tanulmány is kitér.

A NAÜ ajánlás úgy fogalmaz, hogy a felszínre kifutó, vagy felszínközeli vetők fölé nem javasolja atomerőművek építését, a magyar szabályozás azonban ebből a „felszínközeli” kifejezést nagyvonalúan kihagyja, és így arra hivatkozik a hatóság, hogy a Magyari-tanulmány csupán felszínközeli elmozdulásokat azonosított, amit a magyar jog nem tekint kizáró körülménynek – hívja föl a figyelmet a szerkesztőségünkhöz eljuttatott keddi közleményében Jávor Benedek.

Ezt a kockázatot azonban nem csupán Nyugaton veszik komolyan.

Oroszországban ilyen helyre nem lehetne atomerőművet építeni

A Jávor Benedekék által a közelmúltban elvégzett elemzés szerint az orosz szabályozás tételesen kizárja, hogy aktív vetők (A vetők olyan törések, amelyek során az érintkező kőzettestek egy nyírási sík mentén elmozdulnak – a szerk.) fölé atomerőművet építsenek.

Az orosz szabályozás egyértelműen definiálja az aktív vető fogalmát is: „Aktív törésvonal – olyan tektonikai törésvonal amely mentén a földkéreg érintkező blokkjainak 0,5 méteres vagy azt meghaladó relatív elmozdulása következett be az elmúlt 1 milliárd évben (negyedidőszak)”  [A honlap itt valószínűleg fordítási hibát vét, és az 1 milliárd helyett az 1 millió lehet a helyes szám, ezt támasztja alá a „negyedidőszak” kifejezés is – a szerk. ]

Márpedig a Magyari-tanulmány a paksi telephely alatt néhány centiméter és 60 cm (0,6 m) közötti elmozdulásokat azonosít a negyedidőszak alatt, amelyek részben tehát meghaladják a 0,5 méteres orosz kritériumot, így a Paks II. alatti vetők szeizmikusan aktív törésvonalnak számítanak.

Vagyis, az orosz szabályok szerint a paksi telephelyen nem épülhetne atomerőmű.

Emellett az általános tilalom mellett azonban további részletszabályok is vonatkoznak az atomerőművek elhelyezésére. Katona János Tamás egyetemi tanár 2017-es tanulmánya szerint az orosz szabályozás a telephelyeket különböző kockázati besorolásokkal látja el. I-es, II-es és III-as súlyosságú kockázati besorolásokat állapít meg. Az elmozdulások alapján a potenciális telephelyeket szintén három kategóriába osztja. Az úgynevezett A, Ƃ és B típusú telephelyek közül a B kategóriába azok esnek, ahol a várható elmozdulás meghaladja a 0,3 métert – Pakson ugye 0,6 méteres elmozdulást ír le Magyari – és az ilyen besorolású telephelyeket az I. kockázati kategóriába helyezi, amelyeknél más telephely kiválasztását javasolja.

Paks II. földrengésveszélyességével kapcsolatos aggodalmak egyébként Ausztriában is megjelentek. Jávor Benedek információi szerint az Átlátszó által nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján készült egy belső kormányzati elemzés, amely komoly kockázatokat azonosít, és felveti az aktuális telephely elmozdításának szükségességét. A Párbeszéd EP-képviselője úgy tudja, hogy a kérdést az osztrák fél napirendre készül venni a kétoldalú találkozókon is.

„A nukleáris szabályozás szigorúságában van egy kis hézag Nyugat-Európa és Oroszország között, amit Magyarországnak hívnak. Ebben a hézagban nem léteznek azok a kockázatok, amiket máshol komolyan vesznek” – írja Jávor Benedek.

És ebbe épül bele Paks II.

Pontosan a törésvonalra

Dr. Timár Gábor egyetemi docens, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője szerint ha muszáj új atomerőművet építeni, a jelenlegi tervekhez képest legalább száz méterrel északabbra kellene elhelyezni az új blokkokat, mert pontosan a földtani kutatás során feltárt törésvonalra építenék az új erőmű 20 méter vastag beton alaplemezét.

És nem kell hozzá rengés, hogy gond legyen, ugyanis a Magyari-tanulmányban vizsgált vető képes arra is, hogy vizet közvetítsen. Ha egy ilyen vízáramlási zóna pont ott éri el a felszínt, ahová egy esetleges sugárzástól a külvilágot védő, több százezer tonnás építény áll, az földrengés nélkül is problémát okozhat – közölte a docens korábban az Átlátszónak adott interjújában.

A legnagyobb kockázat azonban nem ez, hanem a talajfolyás. Ha egy érdemi földmozgás kipattan – ez látszik a jelentésből, ez látszik az üledékekből –, akkor Paksnál hajlamos arra a föld, hogy elkezdjen megfolyni. Ezt a mérnökök úgy kezelik, hogy 20 méter vastag beton alapot terveztek az erőmű alá. Vannak olyan kollégák, akik azt mondják hogy még ez is kevés, ráadásul ha bármi miatt – mondjuk azért, mert alatta vízáramlás van, és egy kicsit meglököm – ez a beton alap eltörik vagy megreped, azt nem lehet többet kijavítani.

A legkisebb kockázat is kockázat

Tízezer éves távlatokról beszélni, amikor 50-60 éves működési tartományokról beszélünk, kissé vicces lehet, de amint azt Tímár Gábor mondja, a kockázatelemzés alapja mindig a bekövetkezési valószínűség és a bekövetkezés esetén minket ért kár szorzata. Egy atomerőmű károsodása – a környezeti hatásokról nem is szólva – óriási kár, ezért a szinte felfoghatatlanul alacsony valószínűségekkel is foglalkozni kell.

Ennek azonban sok jelentősége sajnos nincs, hiszen azt, hogy lehet-e új atomerőművet építeni a telephelyen, már korábban, a földtani kutatás megkezdése előtt eldöntötték, vagyis a nyolcmilliárd forintba kerülő vizsgálatnak erre a döntésre nem volt visszaható hatása.