A HVG.hu tett közzé interjút a volt külügyminiszterrel, melyben beszélt Magyarország és szövetségesei viszonyáról, arról, hogy nagykövetként miként érintette a Norvég Civil Alap fiaskója az erős kétoldalú kapcsolatok kiépítésének a lehetőségeit, és arról is, hogy miként repítette Magyarországot a drasztikus külügyi irányváltás az új diplomáciai korszakba. A teljes interjú szövege angol nyelven itt érhető el.

A Norvég Civil Alap fiaskó

A volt külügyminiszter egyértelművé tette, hogy nem hozhatja nyilvánosságra a Norvég Királyság nagyköveti posztjáról való távozásának részleteit, azt azonban elmondta, hogy ebben egyértelműen szerepet játszott a Norvég Civil Alap fiaskója.

A Norvég Civil Alap fiaskója miatt Jeszenszky két tűz közé került. Egyfelől Lázár János, a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter úgy küldött leveleket a norvég kormánynak, hogy előtte nem konzultált a magyar diplomáciai képviselőkkel. Ezekben a levelekben Lázár alaptalan feltételezéseket írt Norvégiáról és olyan vádakat fogalmazott meg, melyeket Jeszenszky személy szerint komolytalannak és nonszensznek tart.

Annak ellenére, hogy Jeszenszky mindent megtett az ügy diplomáciai rendezésért, a magyar kormány nem kezelte ezen a szinten a kérdést, ehelyett olyan útra lépett, mely a két ország közötti kapcsolatot beárnyékolta.

Jeszenszky sürgetőleg lépett fel a magyar kormánynál a helyzet mielőbbi rendezésére, mert, ahogy mondta:

“Norvégia olyan ország, amelytől sokat lehetne tanulni, ráadásul jobbközép kormánya van, ők adják a NATO-főtitkárt, fontos gazdasági partner, energiát például könnyebb lenne onnét hozni, mint Azerbajdzsánból, és ráadásul ad 153 millió eurót négyévente. Ha valakivel nem szabad összeveszni, akkor az Norvégia” – mondta Jeszenszky.

Miután a közvetítés nem vezetett eredményre, Jeszenszky úgy érezte, nincs lehetősége az érdemi munka folytatására és eljött a norvég diplomáciai küldetésének a vége.

A HVG.hu kérdésére válaszolva Jeszenszky elmondta, hogy a magyar kormány nem mutatta annak jelét, hogy diplomáciai szinten szeretné rendezni a kérdést. “De akkor miért van diplomáciai képviseletünk?” – tette fel a költői kérdést a diplomata.

A magyar külpolitikai váltás

Jeszenszky megemlítette, hogy tavaly a külügyminisztérium szervezett egy eseményt az uniós csatlakozás évfordulójára, amely egybeesett az akkor külügyminiszter, Martonyi János 70. születésnapjával. Jeszenszky szerint az ünnepségnek különös hangulata volt, mintha egy „utolsó tánc” lett volna, egy korszak vége volt. Martonyi 2014 áprilisi távozása óta a magyar külképviseleti testület nagy részét lecserélték, ahogy a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter vezette minisztériumban dolgozó munkatársakat is.

Az amerikai-magyar viszony

Jeszenszky álláspontja változatlan az amerikai kitiltási üggyel kapcsolatban. Úgy véli, az Egyesült Államoknak be kellene mutatnia azokat a bizonyítékokat, melyek a kormányzati tisztviselők és üzletemberek kitiltásához vezettek. Azonban Jeszenszky úgy véli, a magyar kormány pontosan tudja, hogy kik érintettek a botrányban, és hogy ezek a személyek miként kapcsolódnak a kitiltási ügyhöz.

Emellett megjegyezte, hogy nem az Egyesült Államok kormánya tájékoztatta a magyar nyilvánosságot a kitiltási ügyről, hanem a kormány-oldali Napi Gazdaság.

És hogy tovább romoljon a helyzet, Jeszenszky szerint a magyar kormány reakciója egyáltalán nem volt diplomatikus.

“… egyáltalán fölvetni azt, hogy egy misszióvezető mondjon le a mentességéről, és álljon a bíróság elé… Én diplomáciatörténetet tanítottam hosszú éveken át, de ilyenről még nem hallottam. Lehet Goodfriendnek egy sajátos egyéni stílusa, de szerintem ő Mark Palmert utánozta bizonyos értelemben, aki nagyon aktív volt. Ám ő az amerikai kormány hivatalos képviselője, és az amerikaiak sokkal szorosabb pórázon tarják a nagyköveteiket, mint mondjuk a magyarok, szóval a saját szakállára nem politizálhat. Mark Palmert is azért hívták haza annak idején, bármilyen jó és népszerű nagykövet is volt, mert túllépte a hatáskörét” – mondta Jeszenszky.

Jeszenszky szerint az USA komolyan veszi elveit, és ha úgy érzékeli, hogy valahol sérül a demokrácia, akkor az őket komolyan zavarja.

“Én ezt nem tartom álszentnek, ezt komolyan veszik. Egy formális szövetségessel szemben a mérce pedig biztosan magasabb” – mondta.

A magyar ügynek jónak kell lennie és jónak is kell látszania

Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban Jeszenszky szerint a kormány kétarcú politikát folytat. Egyfelől megszavazza az Oroszország elleni gazdasági szankciókat, másfelől viszont nyíltan kritizálja azokat, hogy ezzel jó pontokat szerezzen Putyinnál.

Jeszenszky szerint az egyetlen oka annak, hogy Magyarország ennyire nyíltan ellenzi a szankciókat, az az, hogy ezzel az állásponttal belföldi támogatást szerezzen, vagyis a kormány megkísérli csillapítani az orosz lépések ügyének bizonyos elemeit.

Jeszenszky szerint Putyin látogatása önmagában nem jelent problémát, annak az időzítése viszont nem szerencsés és joggal kritizálható.

“A legtöbb nyugati ország is ezt vallja, hogy tárgyalni kell, mindig türelmesen. Ha Magyarország bármikor abban a helyzetben van, hogy érdemben beszélgethet Putyinnal, akkor beszélgessen” – mondta. “Ha jobb gázárat akarunk, az önmagában érthető, ha nagyon drágán fizetünk az olcsó gázért, akkor nem érdemes.”

Merkel nemrég tett budapesti látogatásával kapcsolatban elmondta, hogy a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus miatt “nem csak erkölcsi kötelesség, hanem alapvető érdekünk az egységes fellépés.”

A geopolitikai zűrzavar és az egyre növekvő távolság Magyarország és szövetségesei között jelentős kihívások elé állítják Magyarországot, de Jeszenszky hangsúlyozta, hogy az ilyen helyzetek lehetőségeket is magukban hordoznak. “Azt reméltem, hogy ez a sajnálatosan kiéleződő hidegháborús konfrontáció Magyarországot visszaviszi oda, ahol a helye van. Ez eddig nem történt meg, bár vannak ebbe az irányba mutató jelek.”