Négyötödös többséggel újraválasztották a Jobbik elnökének Vona Gábort, aki egy nem is annyira meglepő húzással átadta a frakció vezetését Volner Jánosnak. A Budapest Beacon a Political Capital radikalizmuskutatóját kérdezte a történtekkel kapcsolatban.

A Budapest Beacon lehetőség szerint nem hivatkozik olyan szellemiségű hírportálokra, mint az Alfahír, ám ezúttal kénytelenek voltunk kivételt tenni, a Jobbik tisztújítása ugyanis zárt ajtók mögött zajlott a Budapest Kongresszusi Központban, és az említett orgánum egyedüliként közölt tudósítást az eseményről.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, Vona Gábor tisztogatásra — ha úgy tetszik, a radikálisok kigyomlálására — készült a pártvezetésen belül, így aligha meglepő, hogy a pártelnök a szavazás előtt a változás szükségességéről beszélt. Azt is bejelentette, miszerint átadja a frakcióvezetői posztot Volner János alelnöknek, hogy ő a pártépítésre koncentrálhasson.

Volner — aki elvileg egyébként nem illik a néppártosodó elképzelésekbe, lakossági fórumain például rendre szélsőségesebben nyilvánul meg az elnökségből radikalizmusa miatt kiszorított Hegedűs Lórántnénál — biztos választás volt a posztra, hiszen a korábbi felmérések szerint a párt legnépszerűbb alelnöke, így kétség sem fért az újraválasztásához.

Vona azt üzente: a Jobbik célja továbbra is a kormányra kerülés, ehhez pedig sok dolgon kell változtatni, mindezt azonban úgy kell véghezvinni, hogy a párt ne veszítse el lényegét, és önmaga maradjon.

A szervezési feladatok jelentős részét Szabó Gábor pártigazgatónak és a regionális vezetőknek adta át a pártelnök, aki szerint a munka eddig frakcióközpontú volt, ám „most új pillérekre is szükség van”. Vona szeretné megerősíteni és becsatornázni a pártba be nem lépő, de a tudását rendelkezésre bocsájtó szakembereket is.

Szerinte a Jobbiknak nem azért kell kormányra kerülnie, hogy a jobbikosokat képviselje, hanem azért, hogy mindenkit képviseljen. Vona ennek megfelelően a Jobbikot „modern konzervatív pártként” határozta meg, amely „meg akarja őrizni az őseink hagyatékát, de nem retteg az idő kihívásaitól, hanem megpróbál megbirkózni vele”.

Vona üzent a kétkedőknek is: „Átgondoltam ezerszer, virrasztottam, lamentáltam, de aki most kétségek között van, aggódik, annak azt tudom üzenni: nyugi”. A Jobbik ugyanakkor „nem egy rekreációs központ, nem egy wellness szálló, hogy elmeneküljünk a világ bajai elől” — magyarázta.

Egy hadsereg ereje a fegyelmezettségében rejlik, ezért az elkövetkező két év munkájában a legfontosabb a fegyelmezettség és a csapategység betartása és betartatása. „Ha valaki nem tartja a sort, akkor mehet!” — üzente meg keményen Vona mindazoknak, akik nem értenek vele egyet. Új testületek létrehozását is bejelentette: a Jobbiknak várhatóan lesz egy választást előkészítő bizottsága, egy képzési osztálya, egy értéktára, egy innovációs központja, valamint egy erősebb külhoni nemzetpolitikai képviselete is. Az elnökségnek sokkal gyorsabban és hatékonyabban kell működnie a jövőben — hangsúlyozta.

A kihívó nélküli Vona végül 80,5 százalékos támogatottsággal lett újra a Jobbik elnöke. 479-en szavaztak mellette, míg 116-an ellene, látható tehát, hogy a pártban még meglehetősen sokan vannak, akik valószínűleg annyira azért nem örülnek a néppárti iránynak, vagy épp Novák Előd pártvezetésből való eltávolításának. Az ő neve egyébként az elnöki vétónak köszönhetően még a szavazólapra sem került föl, pedig a tagság közel fele szerette volna, ha alelnök marad.

Alelnök lett (sorrendben a legtöbb voksot kapó jelölttel kezdve — L.Á.) Volner János, Z. Kárpát Dániel, Toroczkai László, Sneider Tamás, dr. Fülöp Erik és Janiczak Dávid. Eszerint pontosan az a hat alelnök került megválasztásra, akiket Vona Gábor szeretett volna.

A lojalitás számít, nem a mérséklődés

Bár valóban Vona akarata szerint alakultak az események, fontos jelzés lehet számára, hogy erős az ellenállás a pártban, hiszen egyedüli jelöltként a küldöttek egyötödét nem sikerült maga mellé állítania — nyilatkozta a Budapest Beaconnek Juhász Attila, a Political Capital (PC) vezető elemzője és radikalizmuskutatója.

„A néppártosodás kapcsán mindig azt szoktam mondani, hogy az inkább stílusbeli, mintsem tartalmi kérdés” — hangsúlyozta a szakértő. Az alelnökök szerepét sem lehet ennek megfelelően a radikalizálódás és a mérséklődés ellentétében vizsgálni, hiszen az is inkább arról szól, ki lojális Vonához.

Feltehetően Novákkal sem a radikalizmusa volt az igazán nagy baj, hanem az, hogy nem volt elég megbízható — ha úgy tetszik, lojális —, csinált olyan akciókat, amiket előtte nem egyeztetett a párttal. Sneiderről vagy Toroczkairól ugyanúgy nem lehet azt mondani, hogy nagyon mérsékelt politikusok lennének, mégis megválasztották őket alelnöknek — magyarázta Juhász.

Szerinte Vona célja, hogy minél jobban együtt tudjon működni az elnökséggel egy egyre inkább centralizálódó pártban: „Orbáni modellt próbál másolni, és bár még nem tart ott, de olyan vezetője szeretne lenni a Jobbiknak, mint amilyen Orbán Viktor a Fidesznek”.

Arra a kérdésre, hogy miért mondott le a frakcióvezetésről Vona, Juhász szerint egyszerű a válasz:  a Jobbik kifelé — a választók felé — fog fordulni a választást megelőző évben. Akkor lép meg ilyet egy párt, amikor a választási kampányhoz közeledve inkább a parlamenten kívül akar politizálni. „Vona nyilván kampányol majd, járni fogja az országot” — magyarázta Juhász Attila.